Mercedes 500 E

 Mercedes 500E

(Hot Wheels)

bemutató 

 

 

 

 

 

 

Háttér Az 1970-es évek eleje óta a BMW Motorsport felszereltségű modelljei jelentős szerepet játszottak abban, hogy a cég modern kori riválisa lett a Mercedes-Benznek. A Mercedes ezt követően csatlakozott a versenyhez a Cosworth által fejlesztett 190 E 2.3-16 modellel 1983 végén, de egyébként a csillogó SL kabrióira hagyatkozott, hogy egy kis sztárport szórjon a kínálat többi részére. Azoknak a vásárlóknak, akik egy teljesítmény-hangolású és kozmetikai szempontból felújított Mercedesre vágytak, az AMG-hez kellett fordulniuk, amellyel az anyavállalat félig hivatalos kapcsolatot ápolt, amely eredetileg a motorsport együttműködéséből fakadt. 1988 elején a Mercedes igazgatótanácsa végül úgy döntött, hogy egy BMW M5 riválisát szeretnének kínálni a kritikusok által elismert W124 E-osztály alapján. Az új, Bruno Sacco által tervezett gép kezdetben négyajtós E-osztály limuzinként volt kapható. Nem sokkal később kombi (TE) és kupé (CE) karosszériaváltozatok is csatlakoztak a kínálathoz. Különféle soros négy-, öt- és hathengeres motorokat kínáltak benzin- és dízelüzemű kivitelben. Az 1989 szeptemberi Frankfurti Autószalonon a Mercedes bemutatta a frissített W124-est, amelynek legfigyelemreméltóbb eleme az oldalsó alsó burkolat volt. A Mercedes új E-osztályú M5-ös riválisa sok tekintetben a 1968 és 1972 közötti 300 SEL 6.3 szellemi utódja volt, és hasonlóan ötvözte volna a luxuslimuzin kényelmét a sportkocsik teljesítményével.

 

Mivel a Mercedes sindelfingeni gyára teljes kapacitással működött, és a cég nem volt felkészülve egy kis volumenű gyártási modellre, egy partnerszervezetet kerestek a fejlesztés és a gyártás segítésére. Bár az AMG ideális jelöltnek tűnhetett erre, az affalterbachi cég nem rendelkezett a szükséges infrastruktúrával ahhoz, hogy az említett autót évente ezreknél gyártsák. Ennek eredményeként a Mercedes a Porsche-hoz fordult. A nagy várakozással várt, Porsche által fejlesztett, W124-alapú 500 E-t gyártása 1990 decemberében kezdődött. Csak balkormányos kivitelben kínálták, és több mint kétszer annyiba került, mint az addig csúcskategóriás 300 E szedán. 

 

Egy fáradságos gyártási folyamat során minden 500 E-t négyszer szállítottak Sindelfingen és Zuffenhausen között. A teljes folyamat autónként 18 napot vett igénybe, ami hatszor hosszabb volt, mint egy standard W124 esetében. A karosszériákat a Mercedes szállította a Porsche-hoz, ahol a karosszériát megerősítették és módosították (hogy befogadja az M119 típusú ötliteres V8-ast) és számos speciális alkatrésszel látták el, beleértve a szélesített sárvédőket is. A karosszériákat ezután visszaszállították a Mercedeshez festésre és rozsdavédelemre. Innen visszatértek a Porsche-hoz a végső összeszerelésre. Elkészülte után minden autót visszaküldtek a Mercedeshez, ahol átvizsgálták, tesztelték és jóváhagyták.

 

 

 A Porsche továbbá áthangolta a felfüggesztést rövidebb rugókkal, merevebb Bilstein lengéscsillapítókkal és vastagabb stabilizátorral mindkét végén. Az első felfüggesztés elrendezése nagyrészt hasonló volt az R129 500 SL-hez. A W124 szedánok között egyedülálló módon az 500 E hátsó része a 300 TE kombiból származó önszintező hidraulikus felfüggesztést használta. Mivel ez hidraulikus rugóstagokat használt a hagyományos lengéscsillapítók helyett, a Porsche egy tandem szivattyút szerelt a motor alá, amely hidraulikus nyomást biztosított mind a szervokormányrendszernek, mind a hátsó felfüggesztésnek. Az alumínium féknyergeket az olasz Brembo gyártotta. ABSalapfelszereltség volt az 500 SL kipörgésgátló szabályozásával (ASR) együtt.

 A motortérben egy hosszirányban elhelyezett, teljes egészében könnyűfém 90°-os V8-as motor kapott helyet, kettős felülfekvő vezérműtengellyel, hengerenként négy szeleppel, nedveskarteres kenéssel és változó szelepvezérléssel a szívóoldalon. A kovácsolt hajtórudak lehetővé tették a dugattyúk hűtését porlasztott olajjal. Ezenkívül az 500 E volt az első Mercedes, amely Bosch LH Jetronic üzemanyag-befecskendező rendszert használt, amely elektronikusan vezérelt tömegáram-érzékelőt tartalmazott. A 322 lóerős teljesítmény egy megerősített Type 722 négysebességes automata sebességváltón, egy egytárcsás kuplungon, a fent említett ASR kipörgésgátló rendszeren jutott a hátsó tengelyre.  Mind a négy sárvédő hangsúlyos kerékív-szélesítést kapott, hogy elférjenek a szélesebb 8 x 16 hüvelykes könnyűfém keréktárcsák, melyekre eredetileg Pirelli vagy Michelin gumiabroncsok voltak szerelve. Összességében az 500 E 56 mm-rel szélesebb és 23 mm-rel alacsonyabb volt, mint egy hagyományos W124-es szedán. A Porsche által végrehajtott módosítások ellenére az új modell vitathatatlanul korának legvisszafogottabb szuper limuzinja volt.A 0-ról 100 km/órára 6,1 másodperc alatt gyorsult. A végsebességet elektronikusan 250 km/órára korlátozták.Összesen 10 479 darab készült az ötliteres V8-as motorral hajtott W124-esből, mindegyik balkormányos volt. 

 A Hot Wheels ismét beletalált: nagyon jó és nagyon szép autót modellezett le nagyon jól és nagyon szépen. 2021-től van kínálatban, szürke, piros, fehér, ezüst, fekete színekben.

 Tökéletesen átjön az eredeti forma, ezáltal az eredeti autó hangulata. Mintaszerűek a részletek, jók a tamponnyomatok - kivéve a hátsó rendszám helyén levő HW logo. A többi viszont - ami nem általános - nagyon finom munka, és ami lényeges, hogy még az első lámpák is jó grafikájúak. A hűtőrács szintén remek grafikai munka. A szín különösen kiváló, bár ezt fotón visszaadni képtelenség. Nagyon szépen szemcsézett mélyzöld árnyalat. Az autó alja egy nagyjából sík fekete műanyaglemez, és kész. Külön szerencse, hogy a lökhárító és az alatta levő kaszni-rész a kaszni anyagából van és meg sem kísérelték a padlólemezből kialakítani.

 A beltér sötétszürke, ami nem annyira jellemző, bár volt ilyen. A fehér-bézs-fekete vonalon találhatunk inkább beltereket a valóságban. Igyekeztek formálgatni a belteret, a kormány kivételével sikerült is. A kerekekbe lehetne talán leginkább belekötni. Az ilyen felni nem volt annyira jellemző, több küllő autentikusabb lett volna. Összességében nagyon szép kis darab, javaslom mindenkinek a begyűjtését.

 Az eredetiről néhány részlet és fotó itt:

https://supercarnostalgia.com/blog/mercedes-benz-w124-500e-e500

 

https://newsroom.porsche.com/en/2021/history/porsche-commissioned-project-mercedes-benz-500-e-30th-anniversary-24575.html

 

Supervan 4

 Ford Supervan 4

(Hot Wheels)

 bemutató 

 A Supervan kifejezés immáron fogalom, a Ford rajongói univerzumban mindenképpen. Először az 1971-ben találkozhatunk a megnevezéssel amikor is egy módosított Cooper Monaco alvázra épült, középmotoros, 400 lóerős Ford V8-as hajtotta Mk1 Transit karosszériás furgonnal érték el a 240 km/h körüli végsebességet. A Terry Drury Racing építette furgon – a kiszélesített sárvédőívek ellenére - nagyon úgy nézett ki, mint egy utcai Transit.

A poén megvolt, a marketing sikert letudták. De túl jó ötletnek sikeredett, ezért nem hagyták veszendőbe menni. 1984-ben új Supervan 2-t építettek. A karosszéria a Mark 2 Transit üvegszálas másolata volt, bár kissé leengedve, elülső spoilerrel, nagy oldalsó légbeömlőkkel és magasra szerelt hátsó légterelővel szerelték fel. Az alváz egy Ford C100 C csoportos autó volt, Cosworth DFL motorral. Ez a konfiguráció 280 km/h végsebességre volt elég. 

 

 

 

 

 

 A Supervan 2 promóciós élettartama még rövidebb volt, mint az első Supervané. Alig több mint egy évvel később megjelent a Mk3 Transit, vagyis a Supervan 3, egy egészen más koncepció tanújaként.  Ez volt az első alkalom, hogy a Supervant egy új modell népszerűsítésére használták fel, nem pedig egy már az élettartama végéhez közeledő modellnek adtak új értelmezést. A karosszéria egy hétnyolcadnyira kicsinyített mása az eredetinek, amit természetesen egy erősen egyedi alvázra szereltek föl. Egy Ford-Cosworth Pro Sports 3000 V6 motor hajtotta a siker felé. Ez a verzió rendelkezett a leghosszabb promóciós élettartammal, 2001-ig jelent meg a nyilvánosság előtt. A korábbi évek Ford kék-fehér színei csak később kerültek rá, eleinte a nagy vevő, a Royal Mail piros színében virított.

   

A Supervan 4 egy újabb lehetőség promócionálására készült 2022-ben. Amellett, hogy az eddigi leggyorsabb furgon lett, ebbe a kaszniba került bele az első elektromos hajtás is. A versenygép kasznija amúgy már nem a hagyományos és aktuális Transit furgoné volt, hanem a gyár elnevezési stratégiájában szintén Transitként de már Courier Custom kiegészítéssel nevezett kisebb méretű áruszállítója biztosította. A jármű négy elektromotorral és 50 kWh kapacitású folyadékhűtéses akkumulátorral rendelkezik, így a gyorsulása rakétaszerű: 0-ról 100 km/h-ra kevesebb mint két másodperc alatt jut el, ami a körülbelül 2000 lóerő hatalmas erejének és az azonnal megjelenő hatalmas nyomatéknak (1600 newtonméter) köszönhető. És ha a teljesen elektromos Supervan promóciós videója pontos, akkor elérheti a 320 km/órás végsebességet.

 

A Supervan 4 az elektromos korszakba hozta a kisáruszállítót a kompozit paneleivel és karcsú acélvázával inkább hasonlít egy versenyautóhoz, mint a praktikus, könnyű teherszállító furgonhoz, amely ihlette – még akkor is, ha a Ford azt állítja, hogy karosszériája a legkelendőbb E-Transit Custom-ra épül. A módosított kaszninak köszönhetően akkora leszorítóerővel bír, mint egy F1-es versenyautó. Mindez a Pike Peaks kanarjaiban olyen jól jön, hogy egyből rekordot is döntött.

 

 A Hot Wheels jó érzékkel ragadta meg a kisautó népszerűségét is hozta ki 2024-ben mindjárt háromféle színben is. Méretét tekintve kicsit kisebb, mint amilyenre az ember számítana, de ugyanakkor teljesen méretarányos. Minden, az eredetin is megtalálható részlet a helyén van. 

A kerekei semmi különöset nem adnak hozzá, a sötét színben elvesznek a szépen kimunkált küllők. A szélvédő szép vékony, látszik rajta keresztül jól a beltér. A beltérben történt némi szobrászkodás, de a műszerfal tetején kívül nem nagyon látszik semmi. Valami kis korongos kormány van benne, meg ülések, de a lőrés szerű oldalablak már meglehetősen torz képet mutat. A padlólemez teljesen sík, részletmentes, talán a villanyautók hasonló alkatrészére céloztak ezzel, kicsit még rá is erősítve. A dekoráció szép, ízléses és ami fontos kellő mennyiségű. Mindenképpen ajánlatos belőle elhelyezni egyet a gyűjteményben.