Lamborghini Marzal
(Matchbox)
átalakítás, felújítás
A prototípusokból, illetve koncepcióautók alapján készült Matchboxok közül talán a Lamborghini Marzal
a legkevésbé misztikus. Ez a kocsi talán a leginkább dokumentált
és hozzáférhető. Ferruccio Lamborghini az akkoriban gyártásban
levő kétülésesek, a Miura és a 400GT mellé szeretett volna egy
négyszemélyes, nagyobb, de elegáns modellt is felvenni a gyártásba.
Ez az igénye vezette őt a Bertone Studiohoz, ahol is elkészítették
neki ennek a korát megelőző, mégis hétköznapiban is teljesen
elképzelhető kocsi terveit.
A
TP200 kódú kocsi, a Miura meghosszabbított padlólemezére készült.
Ennek a hátsó tengelyvonala mögé helyezték el keresztben a Miura
hosszában kettévágott V12-ét. A sorhatos, ötsebességes,
kétliteres motor 175 lóerős volt. A súlyeloszlásnak nem tett jót
ez a megoldás, bizonytalan lett az úttartása a hátsókerék hajtású
kocsinak. A tank és némi csomagtartó előre került, míg a hűtőt
hátra tették. A Bertone által épített kocsi megjelenése nem
hozott egyértelmű sikert Lamborghininél. Túlzottnak találta
többek közt a több, mint 4,5 négyzetméter üvegborítást a
kocsin. Emiatt a légkondicionáló alapfelszerelés lett benne,
viszont egy-egy kis elefántfülön kívül nem volt nyitható
ablaka. A kocsit sorozatgyártásra tervezték, tehát a kaszni acél
részei elég merevek voltak az üveg megtartásához. A kocsi belseje elég tágas volt négy személy részére akik a különálló,
ezüstösen csillogó bőr ülésekben ülhettek. A fölfelé nyíló
ajtónak köszönhetően könnyű volt a ki- és beszállás is. A
talpig üveg oldalfal teljes betekintést engedett a bent ülők lábára (is). Ez sem tetszett a megrendelőnek. Az ajtók mechanikája a motortér hátuljában keresztben elhelyezett rúgókból
és kormányműhöz használt kardántengelyekből készült
bonyolult szerkezetre sikeredett. Ez sem igazán sorozat érett
megoldás. Bertone abban az időben hatszögkorszakát élte, így
ebben a kocsiban is – következetesen – megjelenik mindenhol a
méhsejt szerkezet. A rácsoktól kezdve a dekoráción és
kapcsolókon át egészen a műszerekig, minden hatszögalakú. A
motorházfedélen levő feketére színezett alumínium hatszögprofilú rácsozat a motor hűtését hivatott segíteni,
valamint, - mivel nem volt hátsó ablak, a hátratekintés is ezen
keresztül történt(!), ami szintén nem egy szériagyártásra érett
megoldás, ezt be kell látnunk.Kívülről a csinos és meglepő külső, míg belül
számos probléma, ahogy az a bemutatókra készült autóknál lenni szokott.
A
kocsi igencsak lapos elejére, a fekete gumi lökhárító és az
alumínium csomagtérfedél közé kétszer három quartz-jodid lámpát
helyeztek. Akkoriban ez volt a legkisebb, de nagy fényerejű lámpa.
A Gandini vezette formatervezésnél és a részletek kialakításánál
a dinamikus és gyors autó hatás elérése volt a cél. Jóllehet a
Marzal nem került sorozatgyártásra, de a két évvel később
megjelenő Espada az alapkoncepció mellett, nagyon sok részletet
hordoz magán belőle. Az eredeti kocsit nemrég adta el a Bertone
Studio 1,3 millió euróért.
Ferrucio Lamborghini 1916-ban született
egy kis olasz faluban. A mechanikai érdeklődése révén a háborúban a gépeket
javította. A háború után hazatérve előszőr maradék tartalék alkatrészekből majd
saját tervezés alapján készített traktorokat. Az üzlet sikeres volt. Ezidő tájt
kezdett érdeklődni a sportkocsik iránt. A tulajdonában levő sportkocsikkal
elégedetlen volt. Még a Ferrarijának kuplungjával is sokproblémája akadt.
Emiatt személyesen kereste föl Enzo Ferrarit, aki lekezelően elutasította.
Tudta jól, hogy ő jobb autókat is tud készíteni, ezért 1963-ban megalakította a
Lamborghini Automobil nevű céget. A csillagjegyét a Bikát tette autói jelképévé
és a nevük is rendre utal erre. Az első autója a 350GT volt 1964-ben, amit a
400GT követett. Az alumíniumból készült motor 350 LE-s volt és a későbbi
modellek motorjainak is ez lett az alapja. Ezek a modellek már ismertté tették
a nevét a sportkocsikat kedvelők körében szerte a világon. A sikerek alapján
megengedhette magának, hogy egy teljesen új kocsit találjon ki. Ez lett a
Miura. A Miura megjelenése és sikere már legendává tette a céget. Az Espada és
a Countach a sikeres eladások révén stabilizálta a cég helyzetét a szűkebb
időkben is. Később eladta a cégét és borászattal kezdett foglalkozni egészen
haláláig, 1993-ig.
És
most következzen az én Marzalom története. Szokás szerint hozzám
egy erősen lejátszott példány került. De nem volt reménytelen, az
már látszott. A kérdés az volt, hogy miként lehetne megújítani. Jobban megnézve rá kellet jönnöm, hogy a jó formájú
és hitelesen megszobrászkodott kocsinak egy nagy hibája van. Nem
olyan szemet szúró, ha valaki nem ismeri tüzetesen a kocsit, de
nekem egyből feltűnt - talán mert gyerekkorom óta van egy 1/43 méretű, viszont agyonjátszott, sokszor szerelt,
tehát jól ismert példányom belőle. A tető nem üvegből van!
Kispórolták a tetőn levő lemez kivágását. Gyaníthatóan
statikai-mechanikai okokból, mert a vékony oszlopok biztos idő
előtti töréshez vezettek volna. Ami valóságban lehetséges a
jobb anyagminőséggel és méretezett acélprofil kialakítással az
ilyen léptékben képtelenség. Vagy mégsem? Egyedi megoldásként
létrejöhet egy ilyen verzió.
Érkezési állapotrögzítő fotósorozat. Van itt minden hiba: a roggyant
keréktől a törött és átlátszatlanná vált ablakon át a mély barázdás és
ragyás kaszniig
A tetőkivágás fázisai: körbefúrás a határoló élektől befelé, a lemez
kitörése, a helyes nyílásforma kialakítása és becsiszolása végül a
fényezett karosszéria
Ha már
léptékhelyesen és részlet azonosan közelítünk az eredeti és
egyetlen példány felé, akkor az autó legyen fehér. Nem értem
egyébként a buta színeket, amikben kiadták ezt a modellt. Még jó, hogy vonóhorog nem került rá, csak versenymatrica (!).
A
szélvédő annyira narancssárga, vastag és elöregedett volt, hogy már
nem illett a kis filigrán koncepcióba, ezért egy egész más autó
szélvédőjét faragtam be a helyére. Az oldalüvegeket is külön
készítettem el, csak a hátsó, egyébként jól eltalált rácsot
használtam fel feketére festve. Az első és a hátsó
lámpakialakítások korrektek, azokkal nem kellett különösebben
foglalkozni a festésen kívül. A belső teret festettem át
bézs+csillogósra, hogy ez is jobban hasonlítson az eredetihez.
Amúgy az üléseket és a beltér osztását igyekeztek pontosan
kialakítani, bár az eredeti ülések jóval kecsesebbek.
Nem
várhatjuk el, hogy ilyen kis méretben is megjelenjen az a rengeteg
finomság, technikai érdekesség, precíziós dizájn ami az eredeti
autón látható mindenhol. A kis átalakítással azonban egy fokkal
jobban közelítettünk a valósághoz. Az eredeti kocsi önmagában is nagyon
érdekes, mint formáját, mint anyaghasználatát tekintve. Ehhez próbáltam
egy kicsit közelebb vinni a kis Marzalomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése