Munkagépek 08: A kicsi

 Weatherill Hydraulic Excavator 1956

 (Matchbox)

felújítás 

 

A kis munkagép jelentéktelennek tűnhet a méretével. De nem a kidolgozottságával. Ha valaki veszi a fáradságot és kézbe véve alaposan megfigyeli a részleteket, láthatja, hogy mennyi munka van benne. Sokkal több, mit egy húsz évvel későbbiben!

Az eredeti munkagép gyártójáról néhány mondat itt olvasható, egy korábbi (nem kevésbé figyelemreméltó Weatherill munkagép modell kapcsán). A konkrét  típus (Ford alapú traktor) is a kisebb földmunkagépek kategóriájába tartozott a viszonylag keskeny kanalával.

 Nézzük először is az általánosabb dolgokat, mert itt is akad érdekesség. Meglepő módon kétféle változat (24A és 24B a hivatalos jelölésük) is létezik belőle. Ami itt megemlítendő, hogy az újabb verziónál egyszerűsítések történtek, ami éppen az ellenkezője annak amit várhatnánk: az eddig föl-le billenő kanál immáron fix lett. Az egész "földmozgató" mechanizmus amúgy a fülke előtt keresztben levő virtuális tengely körül tud emelkedni-süllyedni (billenni). Szerencsére ez a funkció megmaradt, bár a forgáspont rögzítése megváltozott: a korábbinál bepattintós volt, ahol a traktortesten levő kis pöckökre lehetett a karon levő furatot rápöccinteni (talán ezért is esett le oly hamar és gyakran), ez változott később szegecseltre, ahol is a fülke előtt egy vastag, két végén acélfélgömbbel ellátott tengely biztosította a karok mozgását és helyén maradását.  A földtoló kosár karjai kicsit jobb és némileg összetettebb kidolgozást kaptak utóbb.

 Ám ami a legérdekesebb a dologban, hogy maga a gép mérete is változott, vagyis teljesen újrakészítették az egészet. A korábbi - 1956-58 között gyártott - modell hossza 58mm, míg a későbbi - 1959-1966-ig gyártotté pedig 67mm. Vagyis növelték a méretét is, nyilván a léptéke is ennek megfelelően nőtt egy kicsit (1:75-ről 1:88-ra). A szürke kis fém kerekek jelzik, hogy a korábbi változattal van dolgunk. Ennek a mérete is változott természetesen és s színe is fekete lett. A kornak megfelelően nincs padlólemeze, a kaszniban vannak a keréktengelyek rögzítve.

Nagyon izgalmas részlet benne a kezelőszemélyzet. Így fémből kiöntve (egyben a traktortesttel tető alatt kialakítva) csak a korai Matchboxokra jellemző. Igen komoly szobrászati munka egy ilyen gépész megformálása a fedél alá és a két oldal pontos illesztése is, hogy ne legyen sorjás. Ez remekül sikerült ebben az esetben is. A traktortest oldalán is több apró részletet találunk (pl. a hidraulikahengerek vagy a karosszéria domborításai), ami gondos és aprólékos munkára utal. A hűtőrács előtti monogramm ilyetén való megformázása - pont mint az eredetin - pedig külön piros pontot érdemel, (csak manapság kezdenek megint ilyen hatalmasra nőni az emblémák az autókon).

A felújítás során igyekeztem az eredeti állapot visszaállítására, ehhez a mozgó részeken pótlásokat kellett alkalmaznom (pótalkatrész híján), természetesen immár műanyagból. Eredetileg is kétféle sárga árnyalatban gyártották, ebből a világosabbat alkalmaztam én is. Dekorációként egy fekete alapon fehér betűs matrica volt a gép hátulján illetve a korábbi példányok esetében gyárilag is kifestettek néhány alkatrészt ezüst színűre. Ezeket én is igyekeztem aprólékosan elkészíteni. A kis tolólapos munkagép a másik legrégebbi modellem a gyűjteményben a nagyobb testvére és márkatársa mellett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelet a föld alól is

Weatherill loader

(Matchbox)

felújítás

Több szempontból is kiemelkedő ez az ásás közben előkerült kis munkagép modell. Először is mert vagy egy évtizedet a föld alatt töltött. Másodszor mert ez volt az első King Size modell a Matchbox történetében K-1 jellel, Weatherill Hydraulic Shovel néven 1956-ban. Harmadszor, mert a gyűjteményemben is elfoglalta a legrégebbi modell helyét. És végül mert nagyon szépen kidolgozott részletei vannak, amiket még a földalatti évek viszontagságai sem tudtak tönkretenni.

Típustörténet: Fred Weatherill mint pénzügyi igazgató dolgozott egy sodronymozgatású munkagépeket gyártó üzemben, amikor egy kirándulása során látott egy hidraulikus homlokrakodót. Hiába tetszett neki nagyon az ötlet a cége nem akart ilyet gyártani. Erre ő 1950-ben megalakította saját cégét Tottenham-ben, melyben hidraulikus munkagépeket kezdett gyártani, mert szerinte ez a jövő.Igaza lett és ez a kis modell is tükrözi, hogy jól látta a jövőt. Bár a cég nem lett egy multi, mégis a maga korában igencsak modernnek számító technikájú gépeket állított elő.

A karosszéria két részből tevődik össze. Egy teljesen közönségesnek tűnő traktoralvázra kerül rá egy munkagép karosszéria, ami talán az idősebbeknek a több, mint 30 éve nálunk is gyakran látható Volvo BM-re hasonlít leginkább. Erre az alapra kerül rá a filigrán tartószerkezetre került homlokrakodó kanál. 

 

Ahogyan érkezett a homokozó méyléről

 

Korántsem menthetetlen

 Egy jó hosszú fürdő mindenképpen használ a rágyógyult kőzet föllazításához

 Immár az áztatás után

 

Van baja az látszik, de javítható

 

Itt látszik az eredeti matrica 

Beltér, üvegezés nincs. Viszont a szegecselt megoldásnak köszönhetően a kanál mozog föl-le ami igazán jól mutató megoldás. A kerekek agya szintén fémből készült, nagyon finoman megmintázva annak részleteit, a csavarokat, a felni peremét. A gumik – kissé furcsa módon – szürke színű műanyagok. Viszont elég stabilak, hiszen az évek során sem keményedtek el annyira, hogy eltörtek volna a levétel során. Még a recéjük is szinte teljesen épen megőrződött. a modell alján levő feliratok közül a lépték és a kiadás évszáma is hiányzik. a kis munkagép többféle árnyalatú sárgában jelent meg az évek során. 

 

Az eltört és elgörbült rakodókanál tartó

 

Kerekek és tartozékaik amortizálódva

 

Dolgozott a drótkefe rendesen

 

Frissen festve

A ‘Weatherill Hydraulic’ név kis matricán szerepel (eredetileg) a traktor elején. A kézzel kifestett részletek (hidraulikahenger, kipufogó, stb.) sokat emeltek a modell megjelenésén, realitásán. A modell élete során némileg változott a kerékméret illetve a keréktengelyek lezárásának formája. A modell mai ára 15 font körül van, dobozostul 60. 

A barátom által (homokvárépítés közben) jó mélyről kiásott modell egy kartondobozban (oly mocskos volt, hogy zsebbe nem lehetett berakni) megmentve került hozzám. Olyan vastagon volt rágyógyulva a rozsdalével kevert homokos föld, hogy napokig kellett áztatnom vízben mire egyáltalán levakarhattam róla. Az egyetlen acél része a három tengely, melyek rendesen korrodálódtak. Ez a korrózió szivárgott rá a finoman kidolgozott spiáter kerékagyakra és lepte el azokat vastagon. Óvatos szétszedés után a tengelyeket lecsiszoltam, így kerülhettek vissza a helyükre. A kerekekről a műanyag abroncsokat lefejtettem és így lehetett egy ideig hígítóban áztatni, remélve, hogy a maradék festékkel együtt a rozsdalé is jön le róla. Utána még bőven lehetett tűvel piszkálni, mire minden felesleg eltűnt róla. Érdekes módon az alváz részről sokkal nehezebben jött le a festék, mint a többi sárga elemről. Amúgy mindössze egy kis törés volt az egész karosszérián, az is a kanalat tartó egyik vékony profilnál. Ezt óvatosan visszahajlítottam és pillanatragasztóval rögzítettem. Végül megkapta az eredetihez hasonló sárga munkagép színt.

Lehet, hogy a munkagép sorozatom első darabja ez?

A minisorozat tagjai:

 

1. Ős homlokrakodó

2. Vibrohenger 

3. A korszerű

4. Liebherr

5. A német

6. Neve sem jó

7. Jumbo

8. A kicsi

9. Gyalu

10. Nagy daruskocsi

11. Innen indult 

12. Daruskocsi egyszerűen