Polizei 04: Terepen így is, úgy is

 Matra Simca Rancho

(Matchbox)

átalakítás

 

 Nem ritka ez a kisautó sem a Matchbox (és egyéb hasonszőrű) kisautókkal foglalkozók körében. A szokásos 1:6x léptéken kívül megjelentették King Size méretben is. Maga az eredeti autó is egy jövőkép volt tulajdonképpen, csak akkor ezt még nem tudták. Bezzeg ha ma visszatekintünk, csodálkozhatunk, hogy miért csak évtizedekkel később lett sikeres a nagy belső térfogatú, sokfelé jól használható, magas belterű, személyautó, netán még emelt hasmagassággal vagy akár összkerékhajtással is.

 

 A kisautó egy korábbi felújításáról itt már írtam, így a modelltörténet ott olvasható, ezúttal nézzük meg mit műveltem vele mai szemmel (és tudással). Itt most határozottan egy kéklámpás, konkrétan egy rendőrautó kialakítása volt a cél. Meg nem határozható, hogy melyik állam rendőreinek szolgálati autója lett végül, de itt és most nem is ez volt a cél. A cél egy hangulatos, korhű dekorációval ellátott szolgálati jármű kialakítása volt, ami majd illeszkedni fog a rendőrautós sorozatomhoz is (lásd cím). A romos kiindulás ezúttal sem jelentett akadályt. A letisztogatás és festéktelenítés után a hátsó ajtót itt is fixáltam, mert nem láttam értelmét a mozgatásnak illetve a hátsó, sötétített szélvédő is ezt kívánta. A legtöbb munka itt is természetesen a dekoráció megálmodásáról és kivitelezéséről szól, de ez nem panasz, ez adja a munkának az alkotás jellegét. A villogó egy kéklámpájától megfosztott T4 Transportertől jött át. Kicsit terepesebb kerekeket tettem alá, így még változatosabb a megjelenés: ez már akár (kisebb)  terepre is alkalmas rendőrautó.

Tűzoltóautók 22.: Az UNIverzális

 Unimog  fecskendő 

(Siku)

bemutató

 

 Az Unimog multifunkcionális, Mercedes alapú teherautókat talán nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen a Matchbox repertoárban is az igen korai időktől kezdve szerepel egy igen szépen sikerült változat. Nyilván egyetlen kisautó gyártó sem hagyhatja ki azt az esélyt a sikerre, amit ez a "munkagép" a valóságban napi szinten mutat. Oda vissza igaz, ha látunk egy Unimogot az utcán, rákívánunk, hogy nekünk is legyen egy olyanunk kicsiben a vitrinben. Akinek meg volt kicsiben, és szerette, az ha döntéshelyzetbe kerül, nyilván visszaemlékszik a vitrinben figyelő példányára. A Siku is tette a dolgát és lemodellezte az egyik Unimog tűzoltófecskendőt.

 

Az Unimog régóta, már az első széria korától kezdve kiváló alap egy tűzoltófecskendő számára. Nagy teherbíró képesség, univerzális variálhatóság, jó terepezőképesség és a portáltengelynek köszönhetően nagy hasmagasság. Elsősorban terepen, erdőtüzes, avartűzes, tarlótüzes esetekben tud kiváló lenni. 14 tonnás össztömege meglepő a méretéhez képest, és mindezt a tömeget egy 231 lóerős sornégyes, 5,1 literes turbodízel motor mozgatja. A lényeg mindezeken túl a 900Nm-es nyomaték.

A tűzoltószer alapja egy 323-as típus, ennek a hosszított - 3600mm-es - alvázára készült az a felépítmény, amit a Siku is lemodellezett. Nem igazán csapatszállító, hiszen a fülkében csak két főnek van hely, viszont a technikát és az oltóanyagot igen hatékonyan tudja a legváltozatosabb körülmények és terepviszonyok között a célhoz juttatni.

  

A Siku esetében a pontos kimunkálással nincs gond ezúttal sem. Viszont a léptékek terén eléggé szerteágazóan gondolkodnak, így nehéz egy tűzoltóautós brigádot léptékhelyesen kirakni Siku modellekből. Ez például egy nagy léptékű kisautó, ami annyit jelent, hogy kicsi a mérete, hiszen mindössze 75 mm hosszú. Ezt odatenni egy Siku létrás Merci mellé nem lehetne büntetlenül. Mindenesetre egy olyan példány ez is, ami föltétlenül szükséges a tűzoltóautós sorozatomba.

 

 

A sorozat tagjai:

1. Az oldtimer
2. A népszerű
3. A mobil központ
4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat
5. Dennis fecskendő
6. Létra
7. Mercedes
8. Fire Chief
9. Range Rover
10. A gatter
11. A vízszállító
12. Reptéri tűzoltószer
13. A konténeres
14. Scania
15. Sportos főnök
16. Hudson tűz.pk.
17. Chief Blazer
18. Fehér létra
19. ERF fecskendő
20. Mercury PK.
21. Hatkeréken
22. Az UNIverzális
23. LR Cab Forward
24. LR S2 SWB
25. Őskövület

PU 3: Redneck

 

 Ford Pickup

(Matchbox)

átalakítás, felújítás

Megint egy Ford Pickup, ezúttal faluról. Valami mezőgazdasági telep használatában van, mert óriási méretű traktorkerekeket kell szállítania valahová. Ez megszokott látvány nálunk is, ha valaki farmok közelében jár. Az lehet, hogy a kocsi túl van terhelve, de ez is megszokott dolog ebben a műfajban. A túlterhelés amúgy is csak adminisztrációs tétel, a pickup meg fogyóeszköz.

 

Féloldalasan túlterhelt, ez tisztán látszik

 A kisautó az ősrégi RW kerekűek közé tartozik. Ebből sok van ezért nem féltem kicsit hozzányúlni. Kivágtam a plató hátfalát, hogy a rakomány autentikusabban elhelyezhető legyen. Az amúgy is elnagyolt hátsó homlokrész maradékára kerültek a lámpák és a rendszám. Akinek nem tűnt volna fel ez a modell is kormányozható első tengellyel rendelkezik. Ezt a megoldást meghagytam, mert tökéletesen működőképes volt, ami ennyi év után egy csoda. A tengelyt ugyanis egy-egy rugalmas műanyag támaszték tartja egyenesben. A műanyag meg köztudomásúlag öregszik és törik. De itt még rugalmas maradt. A homloklap teljesen hiányzott, ezt keményedő gyurmából mintáztam meg egy másik hasonló elem segítségével (gipsz lenyomat aztán abba belepréselve a gyurma).

 

Itt látszik a tengelykormányzás mechanikája

A szörfös

Redneck

A jómunkásember

A kertész

A hómenő

A terepes

A nyugdíjas oroszláncipelő

Sablon

A Sablon modellek hátteréről

 

A történet valamikor 1972 környékén indult számomra, amikor is a belgiumi rokonok megleptek néhány kisautóval minket. Ez tulajdonképpen egy csodaszámba mehetett akkor, itt. Föl sem fogtuk, hogy milyen klassz dolgokkal ajándékoztak meg minket az öcsémmel. (Valójában ők sem, hiszen ez egy - ottani viszonyokhoz képest is - filléres tétel volt nekik, a néhány évtizeddel későbbi értékét meg senki sem fontolgatta akkor.) Ez igazán csak mostanában kezd tudatosulni, hogy egy kis gyár, rövid élete során gyártott néhány modell több, mint háromnegyede ott volt a szobánk polcán anno. Nekünk csak néhány gyönyörű kisautó volt a Matchboxaink mellett. Kicsit nagyobbak voltak, kicsit részletesebbek, kevésbé harsányak. Viszont mindenük nyílt de kevésbé tudtak gördülni a kerekeik.

 

Nézegettük az alját is, hogy miféle gyártmány lehet ez? Jacques Superchocolat. Némelyiken duplán is, némi betű eltéréssel. Csokoládégyárban gyártódott volna? De akkor mégis hol a csoki a történetben? Mentségemre szolgáljon így utólag is, hogy akkor még - hat-hét éves fejjel nagyon keveset tudtam a világról és főleg a nyugati országokról és szinte semmit a belgák kétnyelvűségéről. Ez a kétnyelvűség ma már megmagyarázza a "belgáknál" (akik flamandokból és vallonokból állnak) használatos dupla feliratozást szinte mindenhol.

  

 De mi is volt ez a Sablon história?
Létezett egy belgiumi kis diecast (fém kisautó) gyár nem sokkal Brüsszel mellett, Sablon néven, amelyik  egy nagyobb, de tönkrement  spanyol cégtől megszerzett öntőformákkal elkezdett kisautókat gyártani. Hamarosan egy belga csokoládégyárral kötött marketing szerződésben látjuk őket, vagyis promóciós autómodelleket készítenek. Mindjárt gazdaságosabb lett a termelés hiszen a megrendelő nagy tételben előre megvásárolta a termékeket. Így került a kocsik aljára (már az öntőformában is) a Jacques Superchocolat felirat.

 

 Utánajárva a cégnek és főleg a termékeiknek, annyit lehet tudni, hogy viszonylag szűk modellpalettával rendelkeztek, viszont nagyon precíz kialakítással gyártották az 1/43 léptékű kisautóikat, nagyjából 1960 és 1970 között. A részletes kidolgozásnak köszönhetően a modellek minden nyitható eleme működött (még a hátsó ajtók is nyíltak!), az első lámpák átlátszó műanyagból készültek. Az ajtókon az ablakkereteket is kidolgozták - már ahol az eredetin is úgy volt. Külön anyagból voltak a kormányok, a többé-kevésbé helyesen kidolgozott műszerfalba szúrva. Az ülések támlája is dönthető volt több esetben is. A motorok kidolgozása is mintaszerű volt. Nagyon jól ugyan nem gurultak a gumikon, de ez nem is arra volt használatos. Sőt, tulajdonképpen ez volt az egyetlen hibája és talán a veszte is a cégnek. Történt ugyanis, hogy a vegyészeket valamennyire kihagyták a fejlesztésből és a kerekek gumijának anyaga kölcsönhatásba lépett a felnik műanyagjával és szépen megették egymást. Vagyis hosszabb távon a kerekek helyett csak valami olvadmány maradt. 

 

A kisautókat sárga-narancs  kartondobozokban árulták, vagy pirosban a Jacques Superchocolate felirattal. A teherautók jóval egyszerűbbek voltak, mozgatható részek nélkül, a belső térkialakítás is hiányzott belőlük. Némelyik személyautóból rendőrautó kivitel is készült. A cég később eladta a spanyol Nacoralnak a szerszámokat így néhány kisautó alján a későbbiekben a Nacoral felirat olvasható.

 

 

A kerekek tragikus elfolyását én is személyesen tanúsíthatom, hiszen a modellpalettájukról nagy részük megvolt annak idején és szinte most is. De erről majd később. Az biztos, hogy rövid időn belül az én kisautóim kerekei is elkezdtek erodálódni. Tehát én is kerékcserékkel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Ötven év távlatában eléggé lerongyolódott a Sablon autóparkom, hiszen ezeken gyakoroltam az autómodell tuningot annak idején. De erről ők is tehettek. Az biztos, hogy jól szerelhetőek voltak. Nem volt bennük sok ragasztás vagy szegecselés, bepattintós részek vagy egyéb fix kötések. Ezzel szemben viszont sok kis apró alkatrészből álltak. A végső rögzítésként általában a lökhárító két-két hosszabb nyúlványával lehetett a kasznit az alvázhoz rögzíteni. Minden más - jórészt - csak egymást tartotta. Így tehát könnyű volt szétszedni és összerakni. Sokszor is. És néha lemaradt egy két alkatrész, merthogy a hegyiversenyeken és raliversenyeken látott autókon sem volt meg minden gyári alkatrész...  meg aztán a kezembe akadtak a különböző festékek...

Lényeg, hogy azért nem dobtam el őket, miután elmaradt a gyerekkor és az azzal járó tuninghajlam. A dobozban vártak a maradékok egészen mostanáig. Elővéve a dobozból a "kisautókat" elég nagy kihívásnak tűnt némelyik. De ha már eldöntöttem, hogy restaurálom őket akkor nincs megállás. Nyilván nem tudom az eredeti alkatrészeket pótolni, de valami odavaló hasonlóval illetve egyedileg legyártott megoldásokkal ismét vitrinképessé tudom tenni a Sablon autóparkomat.

 

 

 

Az a bizonyos szűk modellpaletta az alábbi autókból állt:

Mercedes-Benz 250 SE

Mercedes-Benz 200 SE

Porsche 911 Targa

Renault R16

BMW 1600

BMW 2000 CS

BMW 1600 GT glas fastback coupe

BMW Glas 3000  (ez a valóságban is egy prototípusnak számított, olasz gyártású volt)

NSU Ro 80

Lamborghini Marzal

Mercedes-Benz LP teherautó nyolcféle felépítménnyel (kétféle tartályos, bútorszállító, billencs, ponyvás, autómentő, állatszállító, platós)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Polizei 01: A Nagymenő, csak a nagyemberekhez

Mercedes 450 SEL 

(Matchbox)

felújítás-átalakítás

A „nagymerci” a fiatalkorom luxusautója, amit a Balatonparton nyaraló németek jóvoltából megcsodálhattunk közelebbről is. Az über-extra és emiatt csak limitált számban gyártott 600-ason kívül valóban ez volt a csúcs a Stuttgartiaknál. Ezzel jártak világszerte a cégvezetők, menedzserek, politikusok és talán számosan a sötét oldal vezetői közül is. A 225 km/h végsebességű autóból a magyar rendőrség is rendelkezett példányokkal (a külföldi delegációk fölvezetőautójaként).

 

Az 1972-1980 között gyártott, Friedrich Geiger által tervezett, W116 modellkódú Mercedest 280, 350 és 450 kereskedelmi nevekkel tagolták felszereltség illetve motorméretek szerint. A motorpaletta a 2.8 literes sorhatostól a 6.9 literes V8-ig terjedt, 160-286 lóerő közötti teljesítményekkel manuális és négyfokozatú automata váltóval. A kocsi a kategóriájának megfelelően minden létező felszereltséggel rendelhető volt. Ennél a modellnél kezdték el a cégen belüli modellosztályokat betűkkel jelölni, vagyis ez a modell kapta az „S” jelölést.

 

 

 A csúcsmodelleket a svéd piacra már EGR szeleppel szerelték, ami környezetkímélő megoldás csak jóval később jelent meg a többi, kisebb autónál. Hidropneumatikus rugózással és ABS-szel, négy tárcsafékkel, üzemanyag befecskendezővel, szerelték, de ezen kívül Pazar belső kárpitozást is kapott, elektromosan mozgatható és fűthető első-hátsó üléseket szereltek bele valamint megnövelték a szükséges szervízperiódusokat is. Az összes akkori létező biztonsági megoldást alkalmazták benne, a párnázott kormányt, az első-hátsó gyűrődési zónákat, a merev utasteret, a hátsó tengelyre helyezett üzemanyagtankot, a teleszkópos kormányoszlopot, stb. 

 

 

A  Matchbox 1979-ben adta ki először ezt a modelljét. Háromféle megjelenítésben is: "átlagautóként", taxiként (1981) és rendőrautóként (1983). Sőt még egy béna, barna tűzoltós is sikeredett belőle. Bár kisautó a megjelenése meglehetősen tömör képet mutat, azért a formájáról (is) rá lehet ismerni a típusra. Az ajtajai nyithatóak, bár én ezt nem igazán szeretem, torzít is a formákon, el is vesz a beltérből sokszor és az alkatrészvesztéshez is nagyban hozzájárul.

A padlólemez része az első és hátsó homlokfal, ami nem baj, csak ebben az esetben a lámpákat elöl-hátul kettéválasztották: az indexek a kasznin maradtak, a többi fém színű lett, mint a homloklapok. Ez jobb lett volna egyben meghagyni, a kocsi karaktere - ahol ezek a nagyméretű indexlámpák a sarkokra helyezve igen markáns megjelenést biztosítanak - kicsit változott ezzel. A kifestésük valamelyest tompít a megosztottságon ugyan de azért látszik a rés a két elem között.

A rendőrautó villogója egy kicsit, a sziréna rész nagyon eltúlzott méretű. Mivel azonban jó állapotban voltak, ezért a felújítás során visszakerültek a helyükre. Ráadásként egy URH antennát is feltettem a tetőre. Ez húzott szálból készült. A kocsi a német Polizewagens sorozatom részeként figyel a vitrinben, a korai Merci és Passat mellett. A matricázásnál próbáltam követni az eredetit, de figyelembe vettem a valóságban készült zöld felületeket is, így ezek kombinációjából - valamint a plusz feliratokból - adódott egy kissé profibb megjelenés.

A kisautó forrása: Verdabörze