Az autószállító tréler születése

Autószállító tréler 

(WP)

egyedi gyártás

update

 

 

Na, ez az a járgány aminek tulajdonképpen nincsen eredetije, tehát nem is lehet arról írni. Viszont eredetiben nagyon sok hasonlót rángatnak maguk után - főleg a nagyobb - autók. A Matchbox kínálatában szerepelt már lószállító utánfutó, motorszállító utánfutó, vitorlázó-repülő szállító utánfutó de autószállító utánfutó még nem volt. Ezért készítettem egyet. 

 

 

 

Megjegyzendő, hogy a Siku és a Welly gyártott hasonlót, de az enyém jóval filigránabb lett, nem olyan hangsúlyos a szerelvény megjelenésekor, viszont mindene ott van ahol kell. A modelltörténet helyett a hangsúly most inkább a készítésének technikai részletein lesz.

A kialakítás tervezésekor az volt az egyik szempont, hogy egy stabil és nagy teherbírású szerkezet jöjjön létre. Ehhez a dupla tengelyes változat illik. Azért, hogy a súlypont minél alacsonyabban legyen igyekeztem kis átmérőjű kereket keresni alá. Ugyanebből az okból, plató melletti kerékelhelyezést választottam.

 

 

 

 Az anyaga polisztirol lap amelyet valójában akkorára méretezve vágtam le, hogy egy átlagos méretű kisautó elférjen rajta. Praktikussági okokból a teljes vonóháromszög is a padlólemezzel egy egységet képez, természetesen szintben megfelelően behajlítva a vonóhoroghoz. Az elejére lezárást tettem és némi stabilitást elérendő a két hosszanti élét felperemeztem egy kicsit. 

 

 

 

 A tengelyek közét illetve a szélső tartórészüket is lapokból állítottam be olyan távolságot kihagyva a tengelyeknek, hogy kényelmesen mozoghassanak. A kerekek a súlypontban vannak, így megáll magától is és a legtöbb járművel terhelve is. Ha nem, akkor úgy kell fölrakni a szállítmányt, hogy a súlyosabb vége legyen elől, így billenéskor ráterhel a vonóhorogra, ami még jót is tesz a mozgatáskor. A szállítandó autó rögzítését kis lapokkal oldottam meg a tréler elején, egy keréknyi távolságra az elejétől. 

 

 

Mivel az átlag matchboxnál szélesebbnek kell lennie a tengelyeknek, az eredeti tengelyt elvágtam és újat készítettem, Erre én az iratkapcsot használtam fel. A kiegyenesített kapcsot úgy fogtam be a satuba, hogy csak körülbelül másfél milliméter álljon ki fölül. Ezután kalapáccsal finoman elkezdtem lapítani a végét, úgy, hogy lehetőleg központosan terüljön szét a lezárógomba. Amikor ez megvolt, akkor fölfűztem a kerekeket és a helyére próbáltam őket. Így pontosan a lehetett levágni a tengelyek másik végén a kívánt hosszt. A másik végén levő lezárógomba is hasonló módon készült, mint az előző. 

 

 

A sárvédőíveket kis fülekkel láttam el, hogy a meghajlítás után a kerekek előtt és mögött stabilan tudjanak felragasztódni alulról a padlólemezre. A hátsó lámpát a lehajló padlólemez alá készítettem el átlátszó ablakmaradványból, áttetsző pirosra festve. Nem túl hangsúlyos, de ott van ha valaki keresné. Az elejére készítettem egy csörlőt is némi drótkötéllel és kampóval kiegészítve. Ide került még a levágott tengelyvég, mint kézifékkar. A platóra felvezető rámpa tárolása a plató alatt történik, ennek a rámpának csak a vége látszik ki, ezért nem is folytatódik tovább. Kicsit színpadias megoldás, viszont nem nagyon néz alá senki ennek a trélernek olyan igazán szúrós szemmel, ezért lehetett ilyen megoldás. A szín a horganyzott acél színét igyekszik imitálni.

 

 

Ha valami, akkor ez biztosan olyan amilyen senkinek sincs, viszont a kisautós világ elengedhetetlen részét képezi ma már. Történelmet nem fog írni, de az elkészítése szórakoztató volt számomra. A fotózáshoz kiegészítésnek, a háttérben, mindenképpen klassz tud lenni. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy viszonylag kevés kisautón van vonóhorog.

 

     

Racing 13: F5000

 Formula 5000

(Matchbox)

felújítás

 

Mint annyi érdekes dolog, a Formula 5000 is az Egyesült államokban jött létre 1967-ben. A bevezető reklámja szerint egy olyan versenykategória, amely a valaha látott legizgalmasabb, legzajosabb és leggyorsabb pályaversenyt ígéri. Az új rendszer az együléses versenyautók számára készült, amelyeket V8-as motorok hajtanak, és akár 500 lóerőt is teljesítenek. Erősebbek voltak, mint az F1-es autók – és egyes pályákon várhatóan még gyorsabbak is.  Az 5000 jelző a maximum ötliteres motorra utal, amely felső korlátot azonban nem mindenki használta ki. Olyan versenycsapatok indultak mit a McLaren, Eagle, March, Lola, Lotus, Elfin, Matich and Chevron.

Az amerikai versenyeken kívül Európában, Ausztráliában és Dél-Afrikában is futott a sorozat. A koncepciót a Can-Am sorozat sikere ihlette, amelynek formula sportautóit V8-asokból származó nagyon erős motorokkal szereltek fel. Az ötlet az volt, hogy megismételjék a koncepciót nyitott kerekű versenyautók segítségével. Az 1970-es évektől népszerűvé vált sorozatban olyan ismertebb versenyzők is indultak benne, mint Mario Andretti,  James Hunt, Jody Scheckter, Patrick Tambay, Alan Jones, Jacky Ickx, Jacques Villeneuve.

 Az európai vonatkozásban annyit lehet tudni  versenysorozatról, hogy Egyesült Királyságban indult meg az elterjedése a Cosworth DFV motor megjelenésével. Ez azt jelentette, hogy több helyi csapat most már megengedhette magának, hogy saját futóművet építsen egy jó motor/váltó-csomag köré, így a Cooper, a Lotus és a Brabham is így tett, de sajnos a brit F1-es versenyekre benevezett kisebb privát csapatok és pilóták lemaradtak. Európa-bajnokságot először 1969-ben rendeztek Guards Formula 5000 Championship néven. Az amerikai sorozatokkal ellentétben az Európa-bajnokság nem vonzott sok sztárnevet a Forma-1-ből és a sportautókból, és jellemzően olyan pilóták domináltak, akiket általában a Forma-2-ben vagy az F1 világbajnoki rajtrácsának hátulján lehetett látni. Versenyeket rendeztek  Monzában, Hockenheimben és Zandvoortban is. Az energiaválság eredményeként később engedélyezték a kisebb motorokat is, ami nagyon európai megoldás, de talán pont a lényeg vész el.  Bár a kategória sokkal rövidebb ideig tartott, mint azt eredetileg prognosztizálták, az idő múlása lehetővé tette számára, hogy kultikus státuszt szerezzen az autósport történetében, és az autók a mai historic versenyek népszerű elemévé váltak (pl. Goodwood). Kiöregedett versenyzők nyomják időnként, pusztán hobbiból, visszaemlékezve a boldog versenyidőszakokra. 

 A Matcboxnak nem volt egyszerű dolga, amikor ebben a sorozatban szereplő versenyautót akart megmintázni. A sorozat már ismert volt az angoloknál és ezt tervezték meglovagolni a kisautó kiadásával. Azonban mivel ez nem egy konkrét autó modellje, így nehezen is lehetett bármelyik eredetivel azonosulnia, nem volt meg a kellő hívószó mint például a későbbiekben akár a R-W kapcsán (a pontosságba és a más bőrbe húzásra most borítsunk fátylat). A kisautó tartalmaz olyan formai elemeket, amelyek jónéhány különböző versenyautón megtalálhatunk. És talán ez adja a jellegzetességét is. Még az időszak sem igen határolható be pontosan, mivel az F5000-es autók is változtak folyamatosan, és szélesebb évjárat keveredés volt, mint mostanában. A jóval nagyobb hátsó kerék biztos jellemzője az autónak, csakúgy mint a hatalmas hátsó szárny. 

Jót tett  kisautónak, hogy a versenyzőt is belemintázták, méghozzá elég élethűen. Az 1:58-as léptékű modell először 1975-ben jelent meg narancs színben. Ezt követően nagyon sokféle színben és még több féle dekorációval is kiadták, szigorúan ügyelve, hogy lehetőleg minél kevesebb konkrétum legyen a matricákon, inkább csak dekorációs elemek domináljanak. Akadt azért kivétel is, pont az én piros 1975-ös kisautóm amin a Texaco, a Good Year és a Champion feliratok is megjelennek konkrétumként. Sőt találtam Marlboro feliratos változatot is. Ha jól megfigyeljük az eredeti matricát, azon is feltűnik a Marlboro motívum, szöveg nélkül. Érdekes. 

 Az alig elhasznált kisautómon a matricák kopottsága indokolta a cseréjüket, de ha már hozzányúlok, akkor kaphat egy új festést is. Nem akartam az eredeti színt újra rátenni, ezért egy új kék árnyalatot választottam. A matricákat az eredetinek szinte teljesen megfelelően készítettem el. Nem egy túl érdekes, vitrint igénylő darab, inkább játszani alkalmas a robosztussága és játszhatósága miatt. De én azért betettem a többi versenyautóm mellé.

 

 

 

Így néz ki egy F5000 versenygép, ami talán a mintául szolgált.

 

 

 

 

Ford Falcon

 Ford Falcon Ranchero 1961

(Matchbox)

bemutató

A Matchbox 2018-ban adta ki először és azóta is a listájukon van. Fehérben, kékben és mályvaszínben kapható, a hagyományos kerekekkel illetve a jelen kisautón látható küllős változatúval. Ez a legkevésbé hozzáillőkerék, hiszen itt alapvetően nem egy tuningautóról beszélünk. A vastagága is túlzó, érződik rajta, hogy nem igazán ez való alája. A forma jó, a szín szép, bár arányaiban az eredeti mintha nyúlánkabb lenne. Igazából nem egy tekintetet megragadó kisautó, de az eredeti járgány sem volt kimondottan az. Játszani viszont kiválóan alkalmas, hiszen a nagy platóra sok minden elhelyezhető. 

A Falcon Ranchero változat 1957-1979-ig volt gyártásban. A sorozat második szériája (1960-65) szolgált a Matchbox mintájául. Nyilvánvalóan a Falcon - egészen pontosan a kétajtós szedan - adja az autó alapjait és technikáját, de ők ezt egy teljesen külön autóként kezelték és kezelik ma is. Ezért feltűnő a hasonlóság a társ sorozatú Falconnal. A hátul teherautó, elöl személyautó típusú autók mindenféleképpen elkülönülnek a pickupoktól. Méretben, teherbírásban, kényelemben, teljesítményben, használatuk módja alapján. Ezért is alkotta meg a Ford (is) ezt a modellkategóriáját, hiszen volt rá igény. A motorpaletta 2,4 literes sorhatossal indult, és a 4,3 literes V8 volt a teteje. Kétsebességes Ford-O-Matic automata váltót lehetett hozzá rendelni, a 3 és négyfokozatú mellett.

Homoksikló

 X-34 Landspeeder

(Hot Wheels)

bemutató

 

 Ez is olyan napi közlekedős jármű.

Igaz, nem mai, egy másik időhöz tartozó.

És egy másik Galaktikához .

Formára közelebb áll az autóhoz, mint a repülőhöz, funkcióját tekintve is inkább földi közlekedésre szánt személyszállító szerkezet. Ezért helye lehet itt nálam is. Bár nem mozdulok rá direktben a híres filmtörténeti autókra vagy egyéb járgányokra, mégis, ha elém kerül egy és meglátom benne az emlékeimből előformálódó élményt akkor nem megyek el mellette. Ez a sikló is egy ilyen, igen erős élménysorozat morzsája a kisautóim között a vitrinben. Egy homoksikló. A Star Wars-ból.

 Tulajdonosa a fiatal Luke Skywalker, álmodozó farmerfiú, későbbi Jedi mester. Ez a jármű - abban a korban, azon a tájon - olyasmi lehetett mint manapság egy koros, tákolt és olcsón tuningolt, de még működő kis középkategóriás személyautó, túl a fénykorán, de még bontón innen, napi használatban, gondos házi karbantartásmennyiséggel, esetleg némi tuninggal, de még működőképesen, ami a sivatagi/vidéki környezetben a túlélést biztosíthatja. De fiatal és lelkes tulajdonossal, akinek a mobilitásához feltétlenül szükséges valami odaillő közlekedési eszközre. A külső arrafelé másodlagos, a működő technika a lényeg. Akinek volt már saját erőből szerzett, motoros első járműve, az pontosan ismeri a helyzetet.

X-34

A jármű(kategória) neve - landspeeder - is utal a használati környezetére. Leginkább sík, homokos területen - sivatagban, amilyen a Tatooine is - képes nagyobb sebességgel a föld felszínéhez közel lebegve 2 utast szállítani (+ két droidot ha szükséges). Gyártója a SoroSuub Corporation (járművek, űrtechnika, fegyverek és minden egyéb technikai dolog fejlesztője és gyártója). Nyilvánvalóan nem légpárnás, hanem az akkori kornak megfelelően a Repulsorlift antigravitációs berendezés teszi lehetővé a lebegését, akár egy méteres magasságban is. A Repulsorlift motorja egyfajta negatív gravitációs mezőt állít elő a jármű alatt, így biztosítja annak lebegését. Űrhajók esetében a dokkoláskor és induláskor használják ezt a fajta berendezést.                

A magyarul homoksiklónak nevezett, 3,4 méter hosszú tucatjármű, számos változattal, régebbi és újabb kivitelben létezik, akárcsak bármely mai gépkocsi. Kimondottan polgári jármű, tehát rászerelt fegyverektől és páncélzattól mentes. Három léghűtéses tolóturbina biztosítja az előrehaladást, meglehetősen nagy sebességgel.

A Hot Wheels ismét kiválót alkotott ezzel a kis járművel.  Kezdve a témaválasztással: nem egy csillogó és erőszakos járművet vettek elő, hanem a kisember hétköznapi közlekedőedényét, annak minden jellemzőjével együtt. A Screen Time (fimes járművek) sorozat részeként  jelent meg. Folytatva a bliszter grafikájával, ahol a háttér kevésbé konkrét grafikai elemein túl egy kis Tie vadász is megjelenik, sejtetve, a későbbi szorosabb találkozást. Az 1/64-es léptékű jármű kialakításánál is pontosan ügyeltek a filmbeli állapot megjelentetésére. Az egyik hiányzó turbinafedél, a kopott, horpadt karosszéria nagyon szépen hozza a filmbéli poros feelinget. A színválasztás talán egy kicsit barnásabbra sikerült az eredetinél, de ez erősen világításfüggő is. A grafika kimagasló. A jármű eredeti dekorációja mellett a horpadásokat és kopásokat is nyomatokkal imitálták. A hiányzó fedél alatt a motor fekete színét is külön jelölték.

  Nyilván valamilyen kerékre kellett tenni a kis modellt, de ez is jól sikerült, eléggé bent vannak a kerekek ahhoz, hogy az illúziót le ne rombolják és eléggé alacsony lebegést is biztosítanak egyúttal. A beltér kialakítása nagyjából fantázia műve lehet, hiszen erről a részéről vajmi kevés képi információ létezik. Mindenesetre a modell összhatása tökéletes, örülök, hogy egy másik dimenzióból érkezett jármű hasonmása is itt lehet a vitrinemben.

Prius

 Toyota Prius Taxi

(Matchbox)

bemutató 

Ezzel a közlekedőedénnyel köszöntött be igazán a villanykorszak az autózásban. Nyilván addig is voltak már több-kevesebb sikerrel futó villanyos vagy félvillanyos autók, de nagy mennyiségben a Priust lehetett látni az utcákon először.

 

 

A Toyota Prius típusának jutott a lehetőség, hogy elkapja a környezettudatosodás első hullámát, meglovagolja azt és az élre álljon.  Hájpolták is rendesen, a hollywoodi színészek rájöttek, hogy jobbat tesz az imidzsüknek egy kicsi de villany Toyota, mint bármilyen V8 batár vagy a piros kétüléses olasz rakéta. Ment is ez egy ideig, de a többiek sem tétováztak ez idő alatt. A Prius előnye pár év alatt lekopott, a többi márka hibrid és villanymodelljei erősen fölnőttek hozzá, sokszor meg is haladták azt. 

A tervezés során a klímaváltozás és a dráguló/fogyó üzemanyagok több gyártót is az alternatív lehetőségek felé tereltek, aminek is a fő ága a villamosítás lett. A Toyotánál is így gondolkodtak, elkezdték tervezni a G21 nevű prototípust, egy tágas, de kis fogyasztású kompakt modellt. A koncepció a hibridváltozat mellett döntött, vagyis a hajtás egy villanymotorból és egy benzinmotorból áll. Akku helyett ekkor még a kondenzátor volt az energiatároló. A több kísérleti példány után végül 1997-ben villantott a Toyota a szériaérett Prius-szal. Azóta az ötödik generáció fut. A népszerűségét a számok mutatják: 2017 januárjában a Prius család globális értékesítése csaknem 6,115 millió darab volt, ami a Toyota Motor Company által világszerte szállított 10 millió hibrid 61%-a. Érdekes, hogy – legfőképpen Amerikában – ahol magasak az értékesítési adatok és nagy divatja van a hibrideknek, bizonyos körökben mégis micsoda sport lett a Prius utálat a nagy, hagyományos V8-akkal szemben.  

 

Az első generációs Priust 1997 októberében mutatták be, mint a világ első sorozatgyártású hibrid személyautóját. A második generációnál 2003-ban, a stílus is megváltozott kissé: a jármű legmagasabb pontja a sofőr feje fölött volt, és mindkét irányba enyhén lefelé dőlt, amit "háromszög sziluettnek" neveztek. Ez az új kialakítás nemcsak az aerodinamikát javította, hanem kissé a hibridautózás jelképévé is vált. Sosem értettem, hogy miért kell egy hibrid vagy villanyautónak „futurisztikusabban” kinéznie, mint egy benzinesnek. Hiszen a légellenállás és az egyéb célok ugyanazok mindkettőnél. Egy szokatlan forma mindig megosztó és lehet, hogy a villanyautózás terjedésében ez az idegenkedés is egyfajta fék.

A hibridmeghajtás amely lehet „plug-in” vagyis konnektorból tölthető illetve „mild hibrid” ahol is egy beépített benzin vagy dízelmotor tölti folyamatosan az akksikat, amelyből a villanymotor az energiát nyeri. Ezt tehát tankolni kell a hagyományos módon! Viszont nem kell a töltéssel, a kábelekkel bajlódni és bátran lehet hosszabb távra is elindulni. Cserében viszont pöfög hátul a kipufogó, ami ugye…

   A Prius a „mild” változat. Induláskor a villanymotor nagy nyomatékkal hajtja az autót néhány méteren át, 40 km/h-s sebességig. Azután egyenletes, közepes fordulaton beindul a belső égésű motor, és tölteni kezdi az akkumulátorokat. Fékezésnél, amikor megállunk a forgalomban, leáll a benzinmotor is, és nem indul újra addig, amíg újra fel nem gyorsul az autó.

 

 

A mi kisautónk a második generációs, XW20 jelű változatot ábrázolja. Naná, hogy taxiként, mivel igen gazdaságosan üzemeltethető ebben az igénybevételben is. Azonban amikor 2009-ben megjelent még szó nem volt taxiról, csak a szimpla sokárnyalatú szürke, a piros és a zöld verzió létezett. 2017-ben azonban megjelent a taxisárga (valamint ezüst és fehér) taxiváltozat és már a nevébe is belekerült a taxi szó. Természetesen új szerszámmal készült, így tettek rá egy tetőjelzőt az ablak anyagából, ami inkább csak jelzés értékű, amíg be nem festem sárgára.  

Minden változatnál ugyanannál a nagyküllős hatágú felninél maradtak, ami teljesen elfogadható. A forma rendben van, a részletesség teljesen átlagos, nincs túlcizellálva. Nehéz is lenne egy ilyen agyonáramvonalasított doboznál. Érdekes, hogy az alján erősen kidolgozták a kipufogó rendszert, ami egyébként nem annyira jellemző. A beltér - mivel fekete - nem nagyon látszik, de ami látszik az rendben van. Jobbkormányos kivitel, "félpizza" részletességgel: nagy korong, a felületén némi domborzattal. Ugyanezen panel másik felén vagyis a padlólemezen alul a 2015-ös dátum van föltüntetve, vagyis taxivá válásakor nem változott az alja és a belseje. A dekorációja nem taxis, egy Speedy Express nevű céget reklámoz. Ami létezik ilyen néven, de szerintem  nem ez a logoja.