Konténeres

 Leyland Site Hut Truck

(Matchbox)

felújítás

 

 

 

Nagyon egyszerű, filigrán korai darab. Valahol a korai gombkerekűek és az acéltengelyesek között félúton. Már van színes ablaka, de nincs beltér. Modern rakomány (eredetileg) de még a régi kerekek. Olyan aprócska teherautó, nem föltűnő darab. Talán a rakomány lehetett a lényeg, a levehető fabódé imitáció, amit talán építkezési felvonulási épületként lehetne nevesíteni. Akkortájt még ilyenekből ment egy-egy építkezés irányítása, ma már erre is korszerűbb konténerek vannak. Talán ezért is választottam a felújított és eredetihez hasonló színűre festett kisautó rakományánál egy ilyen újszerű fémdobozt, ami akár egy építkezési konténer-erdő eleme is lehetne. Méreteiben hasonló az eredetihez, funkciójában is, megjelenésében pedig mai.

A kisautó nem ismeretlen, inkább csak furcsa, hiszen az ilyen AEC márkájú kisautók megjelenése óta több változatban is megtalálhatók a Matchbox kínálatában. A típusról bővebbet itt lehet olvasni.

 

 

NOVEMBER 23.

 Szülinapi beköszönés

Igen, a mai napon nyolc éves a blogom. Most valami statisztikákat kellene ideirkálnom, de ez már tavaly megvolt, azóta csak szépült, így inkább az utolsó év számomra legjobban sikerült kisautó fotóiból tettem ide egy csokorral. Fogadjátok szeretettel, megértéssel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Caddy

 Volkswagen Caddy

(Hot Wheels)

bemutató

Ha nincs Bogár, nincs Caddy sem. Az 1970-es évekre a Volkswagen végleg rászánta magát a Bogár leváltására. És úgy általában a farmotoros technika is lealkonyulóban volt már náluk, kiváltképpen a levegősök. A Type 3 és Type 4 sem lett igazán átütő. Próbálkozás történt a K70-nel de az is csak egy kísérletnek tudható be. Kellett tehát valami átütő modell, ami kihúzza a már-már bajban lévő VW-t a gödörből és hosszabb távra is előremutató tud lenni. Ez lett a Golf. 

 

Sokan vitáznak még mindig azon a blődségen, hogy az NDK mérnökök tervei alapján készült el a modell, de ez több szempontból sem állja meg a helyét, inkább csak szórakoztató, "mi lett volna ha..." típusú elmélkedés. Audi motor került egy Giorgetto Giugiaro formatervbe és 1974-től megindul a sikerszéria, amely a mai napig tart. És az autóipar is mindmáig etalonnak tartja a Golfot és az autókkal foglalkozó hivatásos és nem hivatásos hozzáértők is ezt veszik alapul. 1,3-as motorral indult, később eljutott az 1,8-ig illetve a dízel erőforrásokig. 3 és ötajtós kasznival volt a népautó. Kétajtós kabriót Udo Brinkmann  és a hasonszőrüek vettek a Golf palettából, sportosabb vérűek a GTI-t imádták, míg az iparosabb embereknek 1982 óta a pickup, vagyis a későbbi nevén a Caddy jutott. Ebből nem készült sok, így a mai példányok már féltett hobbyautóként élik életüket.

 

A Hot Wheels csak 2015-ben fókuszált rá erre az unikumra és a dizájnerük Felix Host mindjárt egy igen mutatós darabot faragott ki a gyűjtők örömére. Mivel a mai világban az alapváltozat és az alapfunkció már nem létező tényező ezért - nagyon helyesen - egy tuning verziót mintáztak meg. széles kerekek a hozzá illő sárvédő szélesítésekkel, valamint egy üres és tiszta plató egy odadobott gördeszkával. Ez is a másodvirágzás és a kúltautó jegye, csakúgy, mint a tolótető. Ez azért necces így ebben a formában. Ez a fícsőr létezett/létezik, de csak kibillenthető naptető formájában. A HW egy kicsit túltolta a tolótetőt és pont nyitott állapotban mintázta oda. Arra a tetőre, ahol a nyílás is éppen csak elfér, nemhogy még el is tolható legyen. Vagy ez csak egy vászontető lenne fölgyűrve?

Elől nincs lökhárító, mert egy hobbygépen az nem létszükséglet. Viszont akkor hol az indexlámpa, amit a lökhárító fogadott magába anno? Sebaj, van viszont cserébe egy homlokfal elé kihozott olajhűtő, nagyon szép és precíz kidolgozással, még a csöveket is odatették. A kerekek szépek, nem hivalkodóak, illenek ehhez a kisautóhoz. Hátul szintén levették a lökhárítókat viszont kapott középre egy nagy, dupla kipufogóvéget, hogy soha többé ne lehessen vonóhorgot idetenni. A hátfalon ott a Volkswagen fölirat, így még teljesebb a profi összhatás. A színén lehetne vitatkozni, de ez az árnyalat sem áll távol a stílusától. Ezen a zöldön kívül készült pirosban, ezüstben, sárgában, feketében  és narancsban is. Kiemelném a fehér változatot, ami nagyon jó grafikát kapott illetve szuperszép kerekekkel szerelték. Van némi grafika az oldalán de olyan semmitmondó, hogy felejthető. Viszont a oldalsó hosszanti fekete csík jól mutat rajta. A HW logo szerencsére olyan kicsi, hogy nagyon nem zavar be a képbe. Összességében nagyon szép találat a kisautó.

 

 

 

 

Hajtsunk inkább elöl

 Citroen CV15 Traction Avant

(Matchbox)

felújítás

Traction Avant vagyis fronthajtás. Ha technikai oldalról nézzük a kérdést, akkor mindenképpen előremutató újdonságokkal rukkolt ki a Citroen a C15 modelljének megjelentetésekor 1934-ben(!). Persze, a hajtott kerekek kormányozhatósága, mint megoldás már létezett a mérnökök számára, azonban a mindig megújulásra képes Citroen volt az, aki a tömeggyártási szinten meg merte lépni az újdonságot. A kocsi vezető tervezője André Lefebvre volt. Technológia, anyagminőség és az új technológiába vetett hit mind  közrejátszott, hogy tömegszinten tudtak ilyet produkálni. A cég kis híján csődbe ment a kocsi megjelenésére, de a Michelin - a cég fölvásárlásával - megmentette.

Bár már korábban is volt példa elsőkerék hajtásra a tengeren túl, valójában ez a modell indította az európai autógyártásban a fronthajtás kialakulását és elterjedését. Olcsóbb, egyszerűbb, könnyebb lett ezáltal a hajtáslánc, mivel a kardán és a hozzá tartozó mechanikai elemek mind fölöslegessé váltak.  Nem véletlenül lett a kocsi nagyon népszerű, és igen hosszú - 23 éves - gyártási időtartamú. 760 ezer legyártott példány igen szép mennyiség. Ezalatt egy lényegesebb, a dizájn is érintő változás történt, amikor is a csomagtartó fedelet megnövelték 1952-ben. A kocsit 2867 köbcentis sorhatós hajtotta. A végsebessége 100 km/h fölött volt. Emiatt igen népszerű lett nem csak a filmekben, hanem a valóságban is mind a jó mind a rossz oldal képviselői - no meg a taxisok számára. A kerekenkénti független felfüggesztés, a fogasléces kormánymű és a hidraulikus fékrendszer nemcsak a biztonság, hanem a kényelem tekintetében is tudott új szintet mutatni. És végül az önhordó karosszéria volt az ami nem kevéssé járult hozzá a kocsi újdonságaihoz és későbbi sikeréhez. A világon több helyen is gyártott Traction Avant-ból készült kupé és kabrió változat is.

A Matchbox első megjelenése (1984) a nagyobb csomagtartós változatot mintázza. Színek tekintetében nem nagyon szakadtak el a sötét árnyalatoktól, hiszen jórészt fekete színben adták ki és csak "üdítő színfolt" volt a ritka középzöld és az igen sötét kék szín. A megjelenésének jót tett volna a "vékonykerekes" Matchbox korszak, mivel ehhez az autóhoz az illik igazán. A beltér kidolgozottsága átlagos. A gyenge pontja a két fényszóró, amely hamar letörik játék közben. De hát eredetileg is így nézett ki az autó, tehát ezt kellett gyártani kicsiben is.

A felújításkor emiatt az első volt a két fényszóró pótlása. Nem akartam a fekete színt, de a sötét árnyalattól msem akartam nagyon eltérni, azért kapott egy metál sötét barna fényezést, aminek a szépségét a fényképezőgép nem szereti hűen visszaadni.

 

Egy matt fekete Rolls mellett némi különbség látszik az árnylatokban

Vúdi

Mercury Commuter

(Matchbox)

 felújítás

Mindig is hittem a nagy rakterű autókban – kiváltképpen gyerekkoromban, amikor a fullosan megpakolt utasterű Skodából figyeltem az utat. Ilyenkor elképzeltem, hogy milyen jó is lenne ha a kezemben tartott kis piros Matchbox hirtelen ott teremne a Skoda helyett. És elkezdhetnénk pakolni bele. És a csomagtartója mindent elnyelne…

Az a kis autó egy Mercury volt. Egy Commuter vagyis a kombi autók egyik legnagyobbika. Most jött el az idő, hogy egy kicsit behatóbban is foglalkozzam a típussal és a Matchbox változatával.

 

Modelltörténeti morzsák

A Ford birodalomban a közepes árfekvésű kocsik gyártójaként tudatosult Mercury igazi nagycsalád barát autót hozott létre a kombijaival. A Commutert 1957-től 1968-ig gyártották, és talán még arrafelé is a családi kombik etalonjaként tartották számon. Köszönhette ezt a rendkívül nagy hátsórészének. A „C” oszlop előtti rész szinte minden hasonló kategóriájú autónál ilyen volt. De ami utána következett, abban a Commuter volt a bajnok. Ráadásul megjelenésekor a legolcsóbbak közé tartozott a Mercury vonalon. Nyilván voltak felszereltségi szintek a skálán, ahogy a motoroknál is volt választék. Az 5,5 méter hosszú (hosszabb mint a VW T4 long) autót természetesen V8-asok hajtották (6,4 literes vagy 7 literes lökettérfogatú). A 266-340 lóerős motorok fogyasztása mai szemmel valami elképesztő értéket mutatott. Még a legtakarékosabb (ez a szó nem értelmezhető ebben az összefüggésben) változat is 24 litert fogyasztott de az igazán benzintemető a 27 literes fogyasztás volt 100 km-re. Nem európai a lépték ebből a szempontból sem.

 Nagy terek - kisautók

Az 1:72 léptékben megalkotott kisautó a Matchbox egyik örök remeke, szerintem. Arányos, jól eltalált megjelenésű, finom részletekkel ellátott (pl. a karosszéria anyagából megformázott Commuter felirat). Megkockáztatom, hogy szebb mint az eredeti autó. Talán egy negatívuma van: a vonóhorog. Pontosabban annak hiánya. Itt bőven elfért volna, logikus lett volna és mégis inkább a sportkocsi prototípusokat látták el vele. A Superfast kerekein – talán a nagyobb tömegének köszönhetően – igen jól gurul is. Viszont a korábbi, Regular Wheels kerekek esetében pedig készült önbeálló kormányzással is (Ami nem igazán akart nekem egyik kisautón sem úgy működni, ahogy elvártam volna.). Az 1968-as évjáratú, hatodik generációs Commutert modellezték le és 1969-1973 között volt kínálatban. A legtöbbet világos metálzöldben adták ki, de volt belőle piros is 1972-ben. A nagyon kedves kis részlet a hátul kibámuló két kutya, ami már önmagában is megérte a vételt. És ami még hozzátesz a valósághűséget illetően, hogy az eredeti autónak is leengedhető volt az ötödik ajtaján az ablak. Tehát a kisautót látva nagyon valósághű a családi autó képe.

A modellből rendőrautó változat is készült 1971-74 között, itt fehér volt az alapszín. Többféle matrica is került rá. A belsőn is változtattak, mert nem a kutyák orra lógott ki hátul, hanem rendőrségi felszerelésekkel pakolták meg a csomagtartót. A villogót pirosból alakították ki. itt még természetes volt, hogy nem keveredik össze a szélvédő anyaga a villogóéval. Érdekesség ebben az esetben, hogy a piros villogó színt megtartották akkor is amikor a kasznit zöldre, vagy pirosra festették, merthogy ilyen is előfordult a szakirodalom szerint.

 
Az én modellem egy kékpiroslámpátlanított rendőrautó, tehát kutyamentes csomagtartójú. Mivel több rendőrautóm is volt ebből a típusból, így nem sajnáltam eltüntetni a piros villogókat. Ami a felújításon túl érdekelt ennél a kisautónál, az a festése. Egész pontosan a karosszéria oldalsó burkolása.

  Asztalosok előre!

A hatvanas évek Amerikájában az autók nagyon szép pasztellszínekben pompáztak. Ezt a hangulatot próbáltam én is megalkotni. Az eredeti Mercuryknál is gyakran előfordult, hogy – a kor és Amerika ízlésének megfelelően – az autó oldalát fa (vagy fa imitációjú) burkolattal látták el. Ezt a Matchbox érthető okokból nem tudta megvalósítani, pedig gyakori fícsör a típusra. Sebaj, majd én kisiparilag megoldom. Tehát tekinthető kísérleti munkának is. Nyilvánvalóan matricával lehet megoldani a dolgot, a kérdés csak az, hogy átlátszó vagy fehér alapra nyomtatódjon ki a deszkaminta. Az átlátszó alapot választottam, ez fehér (vagy pasztellszínű) alapon nagyon szépen kiadja a faminta grafikáját. Ezzel – úgy gondolom egy újdonságként vagy legalábbis egy igen ritkán látott felületkezelésként – egy érdekes színfoltot hoztam a felújítások világába. Kíváncsian várom, hogy mások miként oldják meg az ilyen faburkolatokat.

VW PU ADAC

 Volkswagen 

(Hot Wheels)

átalakítás

Némileg az AA autókat bemutató segélyszolgálatos sorozathoz kapcsolódva készült el ez a Volkswagen átalakítás. Bár a német autópályákon valójában is voltak VW Bogár alapú segélykocsik nem kis számmal, azért - bármennyire is kutattam, - ilyen verzióval nem találkoztam. Elsőre úgy tűnt, hogy inkább amerikai gondolatmenetet sejtet a farmotoros Bogár hátuljára platót szerelni és pickup jellemzőkkel ellátni. De kissé utánajárva találtam egy fotót, ahol a gyárban használnak egy 1946-os Bogarat platós változatban a belső járműmozgatáshoz.

 

  

 

 Ez mindennek az alapja. Mert azután már sokan sokféle hátsót faragtak a boxermotor fölé, a sima platóstól kezdve a magasítotton át egészen a német posta által használt  kombi és  nagydobozos változatig. A valóságban is volt tehát "teher-Bogár" méghozzá nagyon is sokféle.

Tehát valós a HW modelljének az alapja. Ott már csak továbbvitték a gondolatot és egy nagy fém platót biggyesztettek rá. Ehhez én már csak egy tetőt készítettem és így lett egy majdnem teljes értékű dobozos Bogár, ami jelen esetben segélyszolgálatos lett. Megkapta az ADAC hasonló autóinak dekorációját is, valamint egy régebbi - talán korhűbb - Matchbox kereket, így már teljes értékűen sorakozik a többi sárgaangyal mellé.