Dodge Wreck Truck

 Dodge Wreck Truck

 (Matchbox)

update

Vannak igazán jól sikerült kis Matchbox autók, amik valahogyan mégis csak a háttérben maradnak a sok csillogó sportos, flancos színesüveges - sokszor fantázia alkotta - négykerekűek mögött. És itt nagy párhuzamot vélek felfedezni a valósággal is. Egy autómentő általában a koszos műhelyudvar hátsó sarkában áll készenlétben. Várakozik amíg munkája nem lesz. Addig viszont egy háttérbe húzódó szerszám amit éppen nem használnak. Fakul, koszolódik, használódik. De ha kell, azonnal üzemképesen előgurul és teszi a dolgát, vontatja a megromlott egészségű csillogó vasakat a javítóba. Aztán megint a háttérbe vonul. Valahogy ez a kocsi is ilyen számomra. A másik példányom átesett egy teljes körű felújításon, de ez a példány megmarad olyannak amilyenné az idők során vált. És így visszahozza a régmúlt idők emlékét.

A kocsi évjáratát valóban elég nehéz belőni a külső jegyek alapján, de mindenképpen a D sorozatról (amit egészen 1980-ig gyártottak), annak is az első szériájáról beszélünk, amit 1965-ig gyártottak. A képen D-100, D-200 és D-300 jelöléseket látunk, ami vélhetően a teljesítmény-teherbírás vonalon adja meg az alternatívákat, azonos fülkekialakítás mellett.  A sorozat folytatódik egészen D-600-as jelölésig. Háromféle méretű motorral készült, háromféle tengelytávval, többféle teherbírással. Nyilván itt is voltak apróbb változtatások a karosszérián az idők folyamán, de a kocsi, vagyis a D sorozat mindenképpen sikeresnek tudható be. Olyan igazi igásló amelyiknek az alvázára sok minden felépíthető. Tűzoltótól a sima platóson át a pickupig vagy a duplafülkés hosszított tengelytávú kempingautóig (a duplafülke itt jelent meg előszőr, mint újítás). Az autómentőről nem is beszélve, ami talán éppen a Matchbox mérnökeinek adhatott ötletet, hiszen nagyon sok azonos részletet fedezhetünk fel a modell és az eredeti között. Bár a képen jóval teherautósabb mint amilyen a Matchbox verzió, de valószínűleg itt is a teherbírás függvényében készülhetett akár többféle méretben is autómentő. Mint ahogy a hasonló alapra építkező Matchbox billencs sem azonos léptékű az autómentővel, bár a fülke alapkialakítása megegyezik.

 

  A jól bevált létravázas orrmotoros hátsóhajtásos pofonegyszerű technika rejtőzik mindegyik verzió alatt. A fülke olyan puritán, amilyen egy szerszám munkagép tud lenni. Ha a 200-as - vélhetően a mi kis Matchbox autómentőnk eredetijéül szolgáló - változatot nézzük, akkor ennek hathengeres 140 lóerős motorja volt. Négysebességes manuális vagy háromfokozatú LoadFlite típusú nyomógombos automata váltóval szerelve. Természetesen, amerikai módra még a legegyszerűbb munkagépekhez is lehetett egy csomó extrát rendelni, a légkonditól kezdve a kétszínű festésig. 

 

1965-ben jelent meg először Regular Wheels kerekeken.  A szín végig megmaradt, csakúgy, mint a BP matrica az oldalán. A piros villogó a tetején kissé furán hat ha belegondolunk, hiszen sem a funkció, sem a fülkeüveg szín nem indokolja, hogy piros legyen. Tehát ez egy aprócska negatívum. De a színösszeállítás akkor is nagyon ütős. Az én kisautóm is harcedzett, ez tisztán látszik. Került rá némi dekorációs festés is az idők során, de mindezekkel együtt nem tervezem, hogy mostanában felújítom. Ennek így olyan patinás hangulata van, ahogyan a valóságban is el tudok egy ilyen kocsit képzelni a "garázs" mellett. Az enyém kereke már az újabb kivitelű és teljesen ép a futóműve még mindig. Csakúgy, mint a piros kampó a hátulján. Aminek a pozíciója kissé furcsán van megalkotva. Ha belegondolunk jóval hátrébb kellene a gémnek kinyúlnia ahhoz, hogy ne érjen hozzá a hátsó lemezhez a kampó. Akár van rajta vontatmány akár nincs. Talán ennyi lehet az össz hibája a gépnek, de ez is inkább csak kekeckedés, mivel a részletek kialakítása az öntvényből teljesen korrekt és aprólékos. Összességében még a mai kor erőltetett flitteres világában, az eredetit sőt a helyes járműarányokat is nélkülöző fantáziajárgányok tömkelege között is bármikor megállja a helyét, olyan stabilan, ahogy annak idején a valóságban is számítani lehetett a segítségére ha kellett. 

 

 

Autómentők 02: A nagy

 Ford Heavy Wreck Truck

(Matchbox)

felújítás, átalakítás 

 

 Régi bútordarab a Matchbox háza táján a "nagy" autómentő. Vagy inkább a teherautó-mentő lenne a helyes kifejezés, mivelhogy a neve és a megjelenése alapján is inkább a nagyobb tömegű vasak rángatására van kialakítva. Bár a kisautó léptéke ezt nem mutatja igazán.

A kocsi eredetije a Ford N szériája, ami természetesen amerikai piacra készült. Bár, az ottani méretekhez szokott szemnek elég furcsa a fülke kialakítása, mérete. Mintha a fülkével spóroltak volna, és egy kis kapszula került volna a hatalmas alsó részre. Mindazonáltal a funkcióját teljesen betöltötte, hiszen szép számmal lehet találni most is példányokat belőle. Az 1960-as évek elején a Ford, a teherautó kínálatának bővítése érdekében a C és F sorozata közé megalkotta az N sorozatot. Rövidebb tengelytáv jellemezte, valamint a korábbiakhoz képest magasabb fülkekialakítás. Ami nem azt jelentette, hogy volt benne elég hely. A túl alacsonyra tervezett fülketetőt a későbbiekben megemelték, így már kényelmesebben el lehetett benne helyezkedni. Többféle motorral szerelték, a 155 lóerős sorhattól egészen a 390 lóerős V8-ig. A dízelmotoros verzióknál a motorházfedélen levő hűtőrácson külön kiemelték a Diesel feliratot. Két és háromtengelyes változatban is készült.

 A Matchbox igen sokáig, 1968-79 között tartotta a kínálatában az igen stabilra megalkotott kisautót. Az eredeti változat piros-fehér színben készült, egy szerény Esso matricával az oldalán. Ezt kiegészítette később egy középkék illetve még később egy military zöld változat. Még RW kerekekkel indult aztán később megkapta a könnyen gördülő, széles SF kerekeket. A minta egy háromtengelyes teherautó-mentő volt, amit igen jól sikerült is megmintázni kicsiben. Ráadásul a dízel változatot vették alapul, ezért is látható a kisautó elején is igen szépen a megformált felirat. Érthető módon a sok rudazat, sodronykötél nem adható vissza ebben a léptékben de megtették amit a technológia akkoriban megengedett. Az ablaka sötétzöld, ennek megfelelően a belteret kispórolták. Viszont kaptunk egy zöld villogós autómentőt. Amit viszont nem lehet igazán értelmezni.

A hozzám került romot teljes felújításnak és részbeni átalakításnak vetettem alá. A hiányzó villogó helyére két átlátszó ledből csináltam narancs színűt. Kicsit életszerűbb lett egyből. A mechanikai résznél cérnából csináltam meg a drótköteleket (nyilván nem az összeset, de imitációnak ez is megfelelő). Az eredeti sokszorosan túlméretes kampó helyett drótból hajlítottam meg a valósághoz közelítő léptékű kis kampót. A színe nem lett korabeli, viszont a mai viszonyok között már igencsak megállja a helyét. Az ilyen autókon általában számos figyelmeztető tábla, felirat van, ezekből is elhelyeztem néhányat a kocsin a dekorációs matricákon túl. A részletek kifestése után már egészen más képet mutat a végeredmény.

 

 

Autómentők 01: A kicsi

 Dodge Wrecker

(Matchbox)

felújítás, átalakítás

Az utóbbi időben egyre jobban kezdett érdekelni a technikai oldala a kisautó kínálatnak. Értem ez alatt a nem annyira átlagos megjelenésű kisautókat, személyautókat, melyeken igazán túl sok látnivaló nincsen a szép színén és a csillogó kerekén kívül. Bezzeg a teherautók, munkagépek, autószállítók... és az autómentők. 

Ezeken van látnivaló bőven, vagy ha netán nem elég vagy nem elég hangsúlyos akkor teszek róla, hogy az legyen. Még élvezhetőbb és még inkább valósághű - természetesen a léptékének megfelelően. A szóban forgó modellről már írtam korábban. Akkor egy saját gyerekkorból megőrzött példány került bemutatásra a típusismertetővel együtt. Azonban van a Matchbox történelemnek jónéhány olyan markáns darabja, amelyikről lehet, sőt talán kell is több bőrt lehúzni. Magyarul: szeretik egyes kisautók az átalakításokat, a másképpen értelmezéseket. Ha meg ez az átértelmezés egy rom megújulását is jelenti, akkor sokszoros az öröm.

A Verdabörzétől hozzám került kisautó is erősen felújításigényes állapotban volt, hiányzó vagy sérült részekkel. Itt az alkalom tehát, hogy kicsit feljavítva építsem újjá az autómentőt. Azt már korábban is néhányszor láttam, hogy a vontató-darus része nem egyszerű. Viszont korántsem teljes és bizonyos részei megvannak, mások hiányoznak vagy elnagyoltak. Nyilván mindent a cél érdekében (játszani lehessen vele) és a gyártástechnológiai korlátok figyelembevételével kellett kialakítani. Mindez nem kis feladat és nagyon jól meg is valósították azt, amit ebben a léptékben tömegtermelésként lehetséges.

De a felújítás során ennél több a lehetőség. Az elnagyolt piros  kampó amúgy is hiányzott és a gém vége is le volt törve. Ennél nagyobb indíttatás nem is kellett nekem. Ha már csináljuk, akkor legyen az igazihoz valóban hasonlító. Elindult a kutatás folyamata: hogy is nézhetett ki valójában egy ilyen, és ami még érdekesebb, hogy miként működött.

 

És itt most térjünk rá a valóságban használt autómentő-vontató technológiára. Ez a fajta autómentő felépítmény történelem elég régre nyúlik vissza, konkrétan, amióta autó van, azóta az el is romlik, tehát el kell vontatni valamivel. Nyilván, ez a műfaj is Amerikában, az autós tömegkultúra hazájában indult igazán fejlődésnek. A hidraulikus rendszerek megjelenése előtt minden mechanikusan, karokkal, kötelekkel, csörlőkkel történt. Az emeléseket nem vastag hidraulikahengerek, hanem dobra csévélődő drótkötelek biztosították. Az elmélete nagyjából a következő. A kocsi alján a plató közepén tengelyezett szerkezet hátranyúló gém végét egy drótkötél rendszer tudta emelni-süllyeszteni. Ezzel lehetett tulajdonképpen kinyújtani a gém végét a platón túlra. A másik kötélrendszer a gém végén levő görgőkön keresztül a a drótkötél végén levő kampó(ka)t (és rajta a mentendő autót) tudta emelni, hogy az elromlott kocsi - kormányzott - tengelye ne érjen le a földre. Többször alkalmaznak itt egy köztes, kiegyenlítő kereszttartót is amibe a drótkötél kampóját akasztják és a kereszttartón levő kampókat akasztják a kocsi vonószemébe. Tudni kell, hogy bár az emelés és vontatástechnikai elvek azonosak voltak a kisszériás vontatóknál nagyon sok egyedi megoldás is született.

Ezt a mechanikus rendszert modellezte le a Matchbox a Dodge hátuljába - tegyük hozzá remekül. A plató megjelenítése kiváló. Még talán az eredetihez hasonló a hátsó homloklap is. A drótköteleket persze nem tudta a technológiájuk folytán belevinni, amúgy más részletek a helyükön vannak. A feladatom tehát a hiányzó kötélzet (és némi görgőimitáció) pótlása volt, a kocsi új imidzsének megalkotásán túl. Ez utóbbi sem olyan könnyű feladat, hiszen az utóbbi időben több kiváló kollégám alkotott figyelemreméltó (és igen inspiráló) átalakításokat ezzel a kis vontatóval.

A kötélzetet metálszürkére festett cérnából alakítottam ki. A középen levő kötéldoboktól a vezetőgörgőkön át a kampóig futnak, több-kevesebb feszességet hagyva neki. A feszességből könnyű szívvel engedtem, mert így talán jobban érzékelhető a "kötélsége". Módosítás még a villogó. Ha már úgyis pótolni kell, akkor legyen benne még egy "másság" is a gyári és a megszokott változathoz képest. No meg ilyet még senki sem újított be ezen a kocsin. A színen nem túl sokat gondolkodtam, valami jól látható színt akartam adni neki. Bár ez a szín inkább az újabb korok európai szolgáltatóira emlékeztet, hiszen a korabeli amerikai autóvontatók nagyon ritkán vagy soha nem voltak ilyen színűek. Ott inkább a kétárnyalatú vagy a csicsásabb fényezések (és rozsdálódások) voltak jellemzőek. A matricák pedig inkább az életszerűséget hivatottak jelezni, mivel az ilyen "veszélyes üzemeknél" ezek fontosak avagy előírásosak.

Dodge Wreck Truck

 Dodge Wreck Truck

(Matchbox)

bemutató update

 

Vannak igazán jól sikerült kis Matchbox autók, amik valahogyan mégis csak a háttérben maradnak a sok csillogó sportos, flancos színesüveges - sokszor fantázia alkotta - négykerekűek mögött. És itt nagy párhuzamot vélek felfedezni a valósággal is. Egy autómentő általában a koszos műhelyudvar hátsó sarkában áll készenlétben. Várakozik amíg munkája nem lesz. Addig viszont egy háttérbe húzódó szerszám amit éppen nem használnak. Fakul, koszolódik, használódik. De ha kell, azonnal üzemképesen előgurul és teszi a dolgát, vontatja a megromlott egészségű csillogó vasakat a javítóba. Aztán megint a háttérbe vonul.Valahogy ez a kocsi is ilyen számomra. 

A kocsiról már volt említés a szomszédban de hátha van olyan info ami még teljesebbé teszi a képet az eredeti gép esetében. Az évjáratot valóban elég nehéz belőni a külső jegyek alapján de ha ezt az 1961-es modellprospektust vesszük alapul akkor talán nem járunk messze az igazságtól. Mindenképpen a D sorozatról (amit egészen 1980-ig gyártottak), annak is az első szériájáról beszélünk, amit 1965-ig gyártottak. A képen D-100, D-200 és D-300 jelöléseket látunk, ami vélhetően a teljesítmény-teherbírás vonalon adja meg az alternatívákat, azonos fülkekialakítás mellett.  A sorozat folytatódik egészen D-600-as jelölésig. Háromféle méretű motorral készült, háromféle tengelytávval, többféle teherbírással. Nyilván itt is voltak apróbb változtatások a karosszérián az idők folyamán, de a kocsi, vagyis a D sorozat mindenképpen sikeresnek tudható be. Olyan igazi igásló amelyiknek az alvázára sok minden felépíthető. Tűzoltótól a sima platóson át a pickupig vagy a duplafülkés hosszított tengelytávú kempingautóig (a duplafülke itt jelent meg előszőr, mint újítás). Az autómentőről nem is beszélve, ami talán éppen a Matchbox mérnökeinek adhatott ötletet, hiszen nagyon sok azonos részletet fedezhetünk fel a modell és az eredeti között. Bár a képen jóval teherautósabb mint amilyen a Matchbox verzió, de valószínűleg itt is a teherbírás függvényében készülhetett akár többféle méretben is autómentő. Mint ahogy a hasonló alapra építkező Matchbox billencs sem azonos léptékű az autómentővel, bár a fülke alapkialakítása megegyezik.

A kampó színe is jól illik a képbe

A jól bevált létravázas orrmotoros hátsóhajtásos pofonegyszerű technika rejtőzik mindegyik verzió alatt. A fülke olyan puritán, amilyen egy szerszám munkagép tud lenni. Ha a 200-as - vélhetően a mi kis Matchbox autómentőnk eredetijéül szolgáló - változatot nézzük, akkor ennek hathengeres 140 lóerős motorja volt. Négysebességes manuális vagy háromfokozatú LoadFlite típusú nyomógombos automata váltóval szerelve. Természetesen, amerikai módra még a legegyszerűbb munkagépekhez is lehetett egy csomó extrát rendelni, a légkonditól kezdve a kétszínű festésig. 

A hátsó lámpa így kifestve jobban érzékelhető

1965-ben jelent meg először Regular Wheels kerekeken.  A szín végig megmaradt, csakúgy, mint a BP matrica az oldalán. A piros villogó a tetején kissé furán hat ha belegondolunk, hiszen sem a funkció, sem a fülkeüveg szín nem indokolja, hogy piros legyen. Tehát ez egy aprócska negatívum. De a színösszeállítás akkor is nagyon ütős. Az én kisautóm is harcedzett, ez tisztán látszik. Került rá némi dekorációs festés is az idők során, de mindezekkel együtt nem tervezem, hogy mostanában felújítom. Ennek így olyan patinás hangulata van, ahogyan a valóságban is el tudok egy ilyen kocsit képzelni a "garázs" mellett. Az enyém kereke már az újabb kivitelű és teljesen ép a futóműve még mindig. Csakúgy, mint a piros kampó a hátulján. Aminek a pozíciója kissé furcsán van megalkotva. Ha belegondolunk jóval hátrébb kellene a gémnek kinyúlnia ahhoz, hogy ne érjen hozzá a hátsó lemezhez a kampó. Akár van rajta vontatmány akár nincs. Talán ennyi lehet az össz hibája a gépnek, de ez is inkább csak kekeckedés. Összességében még a mai kor erőltetett flitteres világában, az eredetit sőt a helyes járműarányokat is nélkülöző fantáziajárgányok tömkelege között is bármikor megállja a helyét, olyan stabilan, ahogy annak idején a valóságban is számítani lehetett a segítségére ha kellett. 

A részletek kialakítása az öntvényből teljesen korrekt és aprólékos

Bár a háttér angolosan európai, azért itt sem mutat rosszul

Korrekt arányok, a kelleténél kissé rövidebb gémmel 

Lehet, hogy kéne rá egy új BP matrica?

Munkában