Leyland Titan

Leyland Titan

(Matchbox)

átalakítás

 

A helyi járatú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület talán még nagyobb, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.

 

 

Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden. 

 

 

 

Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a városom buszainak színe - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció.

 Átváltozás

A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.

A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése talán kissé maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

Ez itt a reklám helye

A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.

Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.

 Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett a korábbihoz képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

 

 

 

Csőszállító 2 Leyland

( Leyland Pipe Truck) Ergomatic Cab

(Matchbox)

felújítás

 

 

 A csőszállító már szerepeltnálunk, akkor az 1966-os kiadást néztük meg. Azóta változott is egy-két dolog, meg nem is. Modellfolyamatosság van-e vagy nincs, ez itt a kérdés. Merthogy 1970-72 között volt a kínálatban egy piros vagy narancssárga színű csőszállító – sárga vagy szürke csövekkel -  amely jogutódja a korábbi AEC Pipe Truck-nak. Csakhogy ezt már Leylandnak hívják, mivel eredetiben is meglehetősen sok névcsere/cégcsere/cégösszevonás/kivásárlás/stb. történt a brit teherautó-gyártó iparban. Még ha a fülke ugyanaz is, a kocsit már más márkanév alatt futtatják. Ezt követte le a Matchbox is. A névváltozással együtt (Ergomatic Cab felirat van az autó alján) a kerekek is Superfast-ra változtak. Azonban a teherautó is megváltozott, kicsit többfunkciós öntvényt találtak ki hozzá. A platónak nem része ezentúl a rakonca, hanem egy fekete műanyag feltét képezi a függőleges tartóoszlopokat. Ezen túl egy függőleges platófalat is tettek a plató és a fülke közé, amint az a valóságban is sokszor előfordul. A platóról lepattintva a rakoncaelemet, máris egy remek konténerszállító teherautót kapunk, nyolc kerékkel. A fülkének továbbra sincs beltere és a hátuljára sem fordítottak több figyelmet, mint korábban. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csőszállító 1 AEC

 AEC Pipe Truck

(Matchbox)

felújítás

Az AEC Pipetruck-kal legkorábban 1966-ban találkozunk a kínálatban. RW kerekek, piros színű karosszéria, szürke tokos csövek rakomány. Nincs fülke beltér de van viszont a hiányt elfedő sötétített, de finom kidolgozású üvegezés. A modell eleje a szokásos AEC fülke, amit elég sokfelé megtalálunk a kínálatban akkor is és azóta is. A hátulja viszont semennyire sincs kidolgozva, ott a fantázia szükséges a hiányzó dolgok odaképzeléséhez. A csövek tokos kialakításúak, így azokból össze lehet állítani egy bizonyos csőszakaszt is akár. A rakoncák fixen a plató részei, így sok minden mást is tud szállítani nagy biztonsággal.

Konténeres

 Leyland Site Hut Truck

(Matchbox)

felújítás

 

 

 

Nagyon egyszerű, filigrán korai darab. Valahol a korai gombkerekűek és az acéltengelyesek között félúton. Már van színes ablaka, de nincs beltér. Modern rakomány (eredetileg) de még a régi kerekek. Olyan aprócska teherautó, nem föltűnő darab. Talán a rakomány lehetett a lényeg, a levehető fabódé imitáció, amit talán építkezési felvonulási épületként lehetne nevesíteni. Akkortájt még ilyenekből ment egy-egy építkezés irányítása, ma már erre is korszerűbb konténerek vannak. Talán ezért is választottam a felújított és eredetihez hasonló színűre festett kisautó rakományánál egy ilyen újszerű fémdobozt, ami akár egy építkezési konténer-erdő eleme is lehetne. Méreteiben hasonló az eredetihez, funkciójában is, megjelenésében pedig mai.

A kisautó nem ismeretlen, inkább csak furcsa, hiszen az ilyen AEC márkájú kisautók megjelenése óta több változatban is megtalálhatók a Matchbox kínálatában. A típusról bővebbet itt lehet olvasni.

 

 

Ló vagy tehén?

 AEC Horse Box

(Matchbox)

felújítás

Egyik sem, ha már a címben feltett kérdésre válaszolni kell. Ugyanis a mi kis lószállítónk ezúttal bikákat szállított a mezőre legelészni. Ugyanis a kis fehér műanyagállatokat megvizsgálva látszik a különbség.

Hol vannak már a lovak? A korai hetvenes évek óta már rég elvágtattak, jó messze a teherautójuktól. 

A kisautó 1969-ben jelent meg a kínálatban még RW kerekeken. Mutatós darab volt. Ez nem csak a szép és autentikus színválasztásnak volt köszönhető, hanem a két becsatolt lónak is. Nagyon játszható dolog lehetett ez akkoriban is. Később az újabb kerekeken is megjelent, sőt a fülke színe is narancsra, mustárszínűre változott. A deszkaimitációs doboz készült piszkosfehérben is. A kék üveg és a beltérmentesség végig jellemző volt. Az 1:92 léptékű modell nem volt hosszú életű, mert 1971-től már nem szerepel a katalógusokban. Ennek ellenére azért - ha ló nélkül is - de jócskán akad belőle a piacon.

 

Az eredeti autó az AEC/Leyland cég 1964-77 között gyártott Mercury nevű terméke volt amit leginkább a jól ismert tűzoltóautóról azonosíthatunk, de volt más felépítménnyel is bőven a Matchbox kínálatában is. Az AEC-ről annyit érdemes tudni, hogy egy igen jelentős brit teherautó és buszgyártó volt 1928-1979 között. Számos ismert és kevésbé ismert teherautót gyártott, amik közül a Matchbox leginkább a Mercury későbbi változatát mintázta meg előszeretettel. 8,2 literes, 130-150 lóerős motorjaival igen komoly teljesítményre volt képes. 2-4 tengelyes kivitelekben készült. Sokféle felépítményt lehetett ezekre az alvázakra megvalósítani. 

A ló/tehénszállító felépítmény acélvázra rögzített deszkából készült. Ezt a Matchbox mérnökei nagyon szépen kialakították. A lehajtható ajtó mechanikája sem feltűnő, szépen illeszkedik és működik is. A felújítás során nem törekedtem semmi extrára, csak az eredeti állapotot állítottam vissza.

 

Ez a nyúlvány hivatott arra, hogy a felépítményt az alsó részhez rögzítse elöl.

Tömegközlekedők 3. : A piros

 

(AEC) Routemaster London Bus 1965

(Matchbox)

 felújítás

 

Az egyik  legismertebb, ha nem a legismertebb emeletes busz. Tulajdonképpen a Londonnal kapcsolatos közhelyek egyik pillére ez a buszfazon. Jellegzetes az asszimetrikus vezetőfülke kiképzés és a nyitott hátsó peron. Nyilván voltak már korábban is emeletes buszok, nemcsak az angoloknál, de mégis ez égett be leginkább a köztudatba.

 Az AEC Routemastert a London Transport tervezte (A. M. M. Durran, Colin Curtis és Douglas Scott vezetésével.), gyártását az Associated Equipment Company és a Park Royal Vehicles végezte, az 1956-os megjelenésétől egészen 1968-ig, a gyártás befejezéséig. A London Transport 2123 darab rövidebb és 524 darab hosszított kivitelű Routemastert használt (el). Az első Routemaster 1956-ban állt forgalomba a londoni 2-es vonalon.

 

Alumínium szerkezetű három részből ( első rész a motorral, a hátsó rész a meghajtást is tartalmazó felfüggesztéssel és a kettőt összekötő alu váz) önhordó állóalváza volt, ami a nedves londoni klímának jól ellenállt. Független kerékfelfüggesztéssel, szervokormánnyal és automata váltóval szerelték. Szervizigényes volta miatt és a hosszú élettartam elérése céljából a buszok ötévente jelentős felújításon estek át, mely során a buszt teljes mértékben felújították újjáépítették.

 

Az orrmotoros kivitel és az aszimmetrikus kialakítás lehetővé tette, hogy a vezetőfülke is teljesen elszeparált legyen a 64 ülőhelyes utastértől. A remek formaterv gyakorlati haszonnal is bírt, mivel a hátsó nyitott platform az utazóközönség kedvenceként nagyon gyors utascserét tett lehetővé, mindazonáltal balesetveszélyt is okozott sőt számos balesetet is, hiszen akár menet közben is föl- vagy leugorhattak az utasok az esetlegesen lépésben araszoló buszról. A kalauz a lépcső alatt ült.

A londoni Routemaster buszok jónéhány jeles esemény alkalmával különleges festést vagy dekorációt kaptak. Ilyen volt például II. Erzsébet ezüst és arany jubileuma, melyek során először 1977-ben 25 buszt ezüst, majd 2002-ben 50 buszt arany színűre fényeztek át. A buszokon a két ablaksor között reklámokat lehetett elhelyezni, sokszor egy egész buszt egy adott cég színére festettek.  

 

 A Matchbox kínálatában 1965-ben jelenik meg először, utána több kiadást is megér a kis modell. A karosszéria nem túl cizellált, de semmiképpen sem leegyszerűsített. Némi változáson-finomításon azért átment az idők során, de ez leginkább a kerekek változásának köszönhető. Eleinte szürke és fekete RW kerekek voltak alatta. Ezek nem is változtak meg a modell első kiadásának beszüntetéséig. Amikor mintegy négy évtizeddel később újra kiadták már természetesen a kornak megfelelő széles fekete műanyag kerekek kerültek alá, fényes kerékkarimával. A korábbi ablakmentes kialakítás megváltozott, immár ablakos lett a kis busz. A színeit tekintve eleinte a piros dominált, de akadt egy időben zöld változat is. Az új kiadásnál már egyenlően oszlanak el a színek a kék, piros, zöld között illetve volt egy speciális kiadás is ahol aranyszínű volt a kaszni.

A kisautó felújításánál az eredetiségre törekedtem, vagyis piros lett. Viszont a korabeli buszokhoz hasonlóan – a Matchbox gyári dekorációt messze meghaladóan – mindkét oldalán reklámcsíkot helyeztem el. Aki belemélyed a grafikába talán azt is felfedezi, hogy korhű reklámokat választottam ki.

Tömegközlekedők 1: A szögletes doboz

 

Leyland Titan London Bus   /update/

( Matchbox)

 felújítás

 

A helyi-járatú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület dupla akkora, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.

 

 

Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.

Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek (mivel más cégek voltak, más logoval) és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a hozzá jól illeszkedő - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció. Nem törekedtem az eredeti állapot helyreállítására, ez annál kicsit jobb lett.

Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt az összeállításkor

 

 Az alja és teteje, összepattintás előtt

 

 

Átváltozás

A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak vékony iratborítóból elkészítve. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.

A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése egyértelműen maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

 

Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne

 

Ez itt a reklám helye

A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.

Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.

 Nem rosszabb mint a piros

 

És itt egy másik pirossal

         

Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett az eredetihez képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

A járattábla valós adatokkal

 

Tagadhatatlanul pécsi hangulat- anno

 

  Nem korhű, de jól néz ki a digitális járattábla

 

Reklám ezen az oldalon is