Leyland Titan London Bus /update/
( Matchbox)
felújítás
A helyi-járatú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy
felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra
csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a
felület dupla akkora, még jobban kihasználható. Használjuk
ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk
meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van
élet.
Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a
felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le
hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De
nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden
eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is
túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az
bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De
ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott
alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A
pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy
rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat
kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással
ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.
Olyan sok szép színt és színkombinációt
lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán
nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más
városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek (mivel más cégek voltak, más logoval) és ezért a
legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is
döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a hozzá jól illeszkedő -
kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül,
amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi
konkrétum és egy kicsi kitaláció. Nem törekedtem az eredeti állapot helyreállítására, ez annál kicsit jobb lett.
Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt az összeállításkor
Az alja és teteje, összepattintás előtt
Átváltozás
A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú
szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy
felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak vékony iratborítóból elkészítve. Ez érdekes
módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.
A dekoráció egy része a kijelző, a másik a
reklámok. A kijelző megjelenése egyértelműen maibbnak mondható
mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós
adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk
tömegközlekedési kódrendszerére.
Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne
Ez itt a reklám helye
A reklámokat teljesen szabadon választottam a
korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb
képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak
kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni,
tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a
tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.
Technikai információként még annyit megosztanék,
hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó
matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső
dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy
összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik
vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.
Nem rosszabb mint a piros
És itt egy másik pirossal
Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett az eredetihez képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért
szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak
egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.
A járattábla valós adatokkal
Nem korhű, de jól néz ki a digitális járattábla
Reklám ezen az oldalon is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése