2017. december 5., kedd

Krankenwagen Sprinter

Ablaktalan mentés






A Sprinter első generációja 1995-ben jelent meg, hogy leváltsa a nem kicsit sikeres Mercedes-Benz TN modellt (kisautó vonatkozásában bemutatva itt).  Érdekessége többek közt, hogy a Volkswagennel közös fejlesztés eredményeként jött létre, ők az ős LT-t váltották le vele. Gyakorlatilag csak a lámpákban és a beltérben különböztek egymástól. Készült zárt furgon, busz, vegyes kialakítású valamint felépítmény nélkül. Azonban nagyon sok cég alakította a gyárból kikerülő változatokat igen sokféle felépítmény elkészítésével. A billencstől az autószállítón át, a luxusbuszon és árusítófurgonon és tárgyalókocsin keresztül a tűzoltó és mentőautóig valamint az "Izland kedvencéig". A Sprinter az „Év áruszállítója” volt a megjelenésének évében. 2,2 literes és 2,8 literes dízelmotorokkal szerelték. Gyártása  elsősorban Düsseldorfban történik. Kétféle tengelytávval (144" és 170") és többféle tetőmagassággal is kapható volt, ehhez még a hátul duplakerekes változatok is hozzáadódtak, így elég sokféle verzió volt összeállítható belőle. A 4x4-es változatot a terepen dolgozók vásárolták. 2001-től az USA-ban is forgalmazták (majd gyártották, összeszerelték Dél Karolinában) Freightliner néven, később Dodge néven is.
A második generáció 2006-ban jelent meg, kissé módosított külsővel, de alapjában ugyanaz maradt. Az USA-ban forgalmazott teherautó változatokat csak összeszerelték odaát, míg a buszokat továbbra is Németországban gyártották.
A legújabb generáció 2013-tól van. Ennek már egészen más a megjelenése, sokkal robosztusabb, határozottabb orrkiképzést kapott. Jóllehet az elv a szerkesztés, a kivitelezés ugyanaz, mégis sokkal erőteljesebb dizájnt mutat, szebb a megjelenése. Sokkal barátibb lett a beltér is, ergonomikusabb, személyautósabb lett az anyaghasználat a berendezés. Több króm jelent meg rajta kívül is. Három tengelytávval és több tetőmagassággal volt választható.

A mai kisautó egy mentőautó. Nem fehér és nincs ablaka. Feltételezhetően mindezek a tulajdonságok a tudomány mai állásásnak köszönhetőek, vagy még inkább talán a célszerűségnek. Hol van ma már a hagyományos "ambulance", akár régi, akár új, akár Merci akár nem, akár amerikai akár nem? Nyilván a fehér színnél sokkal világítósabb színek vannak ma már kikisérletezve. A svédeknél már korábban is a sárga-kék kombó vezetett, az angolok is hamar belátták a feltűnőség fontosságát az új színek alkalmazásával, így az élénk szín lett a trend a világon mindenhol, így hazánkban is. Nagyjából kétféle szín a használatos a "világítós sárga" és a "világítós piros/narancs". Vagy ezek kombinációja. Tehát ez a része a kisautónak rendben van, tökéletes a színválasztás, szép a festés. 


Nézzük az ablakokat. Az ablaktalanságnak is nyilván oka van. Egyrészt nemigen bámulnak az ilyen autókból kifelé, mert van aki nem ér rá és van aki meg nem tud. tehát az ablakok helyét is ki lehet használni mindenféle hasznos és fontos felszerelés és eszköz tárolására. Ha akár csak két lapos monitor kerül a helyükre már is nyertek egy csomó helyet. Tehát ez a rész is bár furcsa de teljesen rendben van. 


Amúgy a Siku kisautók nagyon pontosak szoktak lenni mostanában, tehát az arányokkal nincsen gond. A kocsi a valóságban is ilyen magas és ilyen keskeny és ilyen hosszú. Csak ezeket a jellemzőket nagyon ritkán lehet ilyen szögből egyszerre látni. A kerék a szokásosan finom és pontos kidolgozású (még az öt kerékcsavar is látszik, meg a felni perforálása is), szürke műanyag felnikkel. Az is biztos, hogy szélesebb, mint ahogy arányosan ki kéne néznie, de a stabilitás szempontjából ez mindenképpen hasznos és ezáltal elfogadható. Bár az is igaz, hogy a valóságban más egy kicsit a kerék, és hat csavarral van fölerősítve. Szerintem ezt a kocsit mintázták meg, egy másik színben. 


A lámpái festettek, de teljesen autentikusak. A beltér látható részénél igyekeztek formázgatni, de tovább nagyon nem mentek a részletekkel. A kültéren még érdekesség a hűtőrácson a Mercedes jelvény teljes hiánya. Igaz, nem is jelzik sem a típust, sem a márkát az alján, ami egyébként szintén élethű kidolgozású. A fényhíd rendben van, egy darab átlátszó kék egység az egész. Ami zavaró, az a vonóhorog. Ezt nagyon nehéz kisautósan megoldani, úgy hogy működjön is meg szép is legyen. Általában a működőképességen van a hangsúly. Ebben az esetben ez a rész se nem szép, se nem működőképes. A szépséget a méret okán fikázom, míg a funkciót a forma okán. Itt ugyanis nem kampóról vagy horogról van szó, hanem félgömbről, amiről viszont minden vontatmány lecsúszik egyből egy kisebb erő hatására. Vagy csak én szoktam nagyon vadul játszani velük...


Már csak a dekoráció van vissza az elemzésből. A felirat akár igaz is lehet, hiszen akár országrészenként, időszakonként fajtánként és autónként is más és más lehet egy mentőautó felirata. Talán egy kicsit több egyéb feliratot raktam volna rá, de így sem rossz. Ami viszont érdekes az a Taurus felirat a városnév után. Először azt hittem, hogy egy mentőszolgálat neve lehet, de amikor utánanéztem kiderült, hogy egy mentőautó felépítményeket is gyártó céget hívnak így. Ezzel máris kicsit jobban konkretizálódott a dekoráció és értelmet is nyert egyben.
A Siku kisautók mostanában - bár nem olcsók, viszont - nagyon szépek, formásak kívánatosak. Ezért sem tudtam ellenállni, amikor betévedtem a boltba... 


2017. november 23., csütörtök

VW MIEZ?

Most ez mi?

Hot rod vagy Baja?

A dragon Volkswagent ítt írtam meg, a hot rod verzióról itt volt szó, a baja változat pedig itt került megemlítésre. Ez a mai kisautó pedig valahol a három között van. Ennek megfelelően egy kicsit vegyes a kialakítása is a Hot Wheels által készített Volkswagennek. Tulajdonképpen ez nem is baj, mert ha nem akarunk szigorúan kategorizálni és mindenképpen valamilyen kategóriába sorolni egy kisautót úgy is jó. L'art pour l'art, ahogy a műveltebbek említik ezt a helyzetet. 

Tehát akkor nézzük, hogy melyik része milyen stílusirányzatból érkezett. Azt mindenekelőtt tisztán láthatjuk, hopgy maga a kaszni egy kissé torz, hiszen arányaiban jóval rövidebbnek tűnik, mint a valóságban lennie kellene. A hátsó kerék nagyobb, szélesebb, a dekoráció az oldalán lángnyelvet utánzó ezek talán a hot rod vonalat erősítik. Baja megoldás az elejének és a hátuljának a levágása és hátul a motor láttatása. Azonban a motor a valóságban jóval hátrább jön ki int azt itt ábrázolták, tehát ez a rész kevésbé sikerült. Az elején a gallytörőt szépen kialakították, ez is a homokdűnék szerelmeseinek kelléke. A kasznit megemelték, ami a baja verzió alapelve. A tetején levő légbeszívója viszont a Matchbox Volksdragonján már volt hasonló formában.

Összességében jó a kisautó, ha a fenti kritikáktól eltekintünk. Külön érdekessége, hogy egy ősi VW-t mintáztak meg az osztott hátsó ablakával illetve annak is egy ritka változatát a faltdach tetőset vagyis amikor a nagy tetőnyílást vászonnal borítják (itt természetesen nincs vászon, csak a helye, de ahol ezeket használták ott nincs is rá nagyon szükség).







2017. november 5., vasárnap

LT mentő

Mentő megmentve





A jól bevált T2 után a Volkswagen jónak látta egy nagyobb kapacitású és az orrmotor miatt kicsit rugalmasabban kiterjeszthető felhasználású furgon létrehozását. Ez lett az LT vagyis Lasten-Transporter 1975-ben. Teljesen új, eddig nem látott dizájn, szögletesség és térkihasználás a javából. Háromféle terhelhetőségi változatban (LT 28, LT 31, LT 35) a teherbírás is már  akár 3,5 tonna volt, 5,5 m2-es rakterülettel (1985-től már 5,6 tonnás kivitelben is). Kétféle tengelytávval ablakos, ablak nélküli felépítménnyel, teherautós vagy duplakabinos kialakítással. Sima vagy magasított tetővel ahogyan az akkoriban már elvárás volt. Rengeteg felhasználási és átépítési móddal.
A második fészlift után már kizárólag szögletes téglalap alakú lámpákkal. 1993-tól szürke műanyag kiegészítőelemmel a kocsi elején már egészen távol állt a megjelenése az őstől. Négféle benzines és hatféle dízelmotorral volt kapható. Természetesen a 4x4-es változatot sem hagyták ki az igazán speciális feladatok számára. Érdekesség, hogy az MAN a fülkét átvette és alkalmazta a teherautóin. Másrészt viszont a T2 hátsó lámpáját átörökítették rajta, egészen a fészliftig.
Az én kisautóm eléggé leharcolt állapotban került hozzám mentőként. Nagyon szeretem ezt a furgont a maga balta egyszerűségében. Jó arányai vannak a dobozjelleg ellenére és az optikai kialakítása még nagyobbnak mutatja. Csak egy sima ajtópótlás és restaurálás volt a cél. Így legyártottam hozzá a hiányzó ajtót és kapott egy új mentőautó fehér színt. 











2017. október 12., csütörtök

VW Baja



Majdnem Buggy sikerült



Történet a dűnék közül
A Baja (ejtsd: „baha”) elnevezés ezúttal nem hazánkból a Sugovica melletti kisvárosból származik. Sokkal inkább az amerikai Baja (állam Mexikóban) a névadó a maga homokos dűnéivel. Tulajdonképpen egy Volkswagen Bogár átalakításról van szó. Úgy variálták meg a kocsit, hogy homokos, sivatagos, dűnés helyeken, tengerparti fövenyen is el tudjon menni, jóllehet nem rendelkezik valódi terepjáró képességekkel. Minimális karosszéria csonkítással, egy kis hasmagasság emeléssel, nagyobb kerekekkel manipuláltak.




Az első példány a késő hatvanas években épült mintegy olcsó válaszul a ManxMeyers féle buggykra. Nyilván ez az átalakítás is megtalálta a maga vevőkörét, ezért az átalakító kit gyártása is beindult rövidesen. A Miller-Havens volt az egyik ilyen első cég. A fehér színű karosszéria, nagy kerekek, műanyag karosszéria elemek, nagy kerékkivágások, áthelyezett lámpák, levágott motorházfedél jellemezték az átalakítást. Természetesen az eredeti kocsi mintájára számos házi készítésű megoldás is született többé-kevésbé fölhasználva az eredeti ötleteket és kiegészítőket. Többen a motort is megpiszkálták, hogy még jobban menjen a gép, fölhasználva a későbbi, erősebb levegős boxerek alkatrészeit vagy magát az erősebb motort.  A lökhárítókat acél csövekre cserélték melyek sokkal inkább védték a padlólemezt és a motort is a sérülésektől. Hosszabb lengéscsillapítók biztosították a nagyobb rugóutakat a nagy kerekekhez. A beltér is inkább versenyzős volt a sok műszerrel a jobb ülésekkel és a bukókerettel.

Ugyanez kicsiben 
A kisautót a Maisto követte el. Jól tette, hiszen nagyon jól visszaadja az igazi homokdűne szelő Bogarak hangulatát. Nyilván a színt egy kicsit túltolták - a valósághoz képest, ahol is a metálszín és a homok nem mindig szerencsés párosítás - de kisautóként ez nagyon ütős. Kiváltképp, hogy még gyorsítócsíkokkal is próbálkoztak. Azokon még lehetett volna egy kicsit csiszolni de nincs vele különösebb baj. Érdekes megoldás az üvegezett napfénytető, ami a valóságban nem létezett (csak fémből készült tolótető) de itt viszont nagyon jól mutat. Az első lámpák szépen bekerültek középre, ahogy igaziból is lenniük kell a Baják esetében. 




A kasznikiemelés is rendben van, arányos. Csakúgy mint a kerekek: nagyok, ballonosak ámbár hátul talán egy kicsit szélesebb is lehetne. Maga a kerékhelyzet sem sztendert, az is szélesítve van, ami újabb jó pont. A sötétített ablakok miatt nyilván a beltér nem létezik, de nem is nagyon hiányzik. Jó még az első védőrács, mely a futóművet hivatott óvni a buckáktól illetve valamelyest a lökhárítót is helyettesíti. Ugyanez megvan hátul is bár nem annyira szépen kidolgozva, így nem könnyű beazonosítani. Hátul, a típusnak megfelelően hiányzik a motorházfedél nagy része és kilóg a motor. Hát ezt csak imitálták rendesen. A hangsúly a kipufogón van, de azon nagyon. Króm is meg nagy is meg ki is áll eléggé a megszokott síkból.
Összességében nagyon rendben van a kisautó ajánlom mindenkinek, szép darab a gyűjteményben a VW sor megfelelő helyén. 

























2017. október 2., hétfő

VW T3 Doka

Ez kellett nekünk!



A T3-as Volkswagen kisbuszról/haszongépjárműről/hobbiautóról/sorolhatnám még már volt szó egy korábbi átalakításom kapcsán így ez a rész ott tekinthető meg. Viszont ez a konkrét kisautó nagy öröm a Matchbox rajongóknak. Egyrészt mert egy újabb normális, érthető és ismert autó került ki a gyárból. Ez már régóta hiányzott. Másrészt ez egy relatíve ritka változata a T3 variációknak a duplakabinos, csak a Sikunak volt hasonlója, a T2 szériából. Harmadrészt látjuk a fejlődést a korábbi Matchbox T3-hoz képest. Negyedszer egyből kétféle alverzióban is kapható. Az itt bemutatásra kerülő mellett van egy másik platóverzió is ahol némi tárgyak vannak kialakítva a felületen annak, akit ez jobban izgat. Igazán profik mindkettővel rendelkeznek már. 



Nézzük a részleteket.
A szín mindenképpen ötös, hiszen a T3-ból eredetileg is volt egy ilyen vagy nagyon hasonló kék árnyalat. Talán egy kicsit mintha a festékvastagságot eltúlozták volna, mert a finoman kimunkált részleteket a festék eléggé tompítja. A kocsi arányait tekintve nagyot javult a korábbi Matchbox változathoz képest, ez is rendben. A dekoráció önmagában jó is lenne még de én inkább a kocsi lámpáira illetve első hűtőrácsára helyeztem volna ezt a festékmennyiséget. Ezáltal még jobban kijöttek volna a homlokfal szép arányai, amik most eléggé egysíkúnak tűnnek. Az én kisautóm gyárilag ferdén beszerelt kerékkel érkezett hozzám, de a problémát könnyen orvosolni lehetett. Szerencsére az acéltengely nem szenvedte meg az átmeneti hibát és most már szépen gurul a kisautó. A kerékkialakítás egyébként szintén jó lett, bár T3-at ekkora hatküllős krómfelniken ritkán lát az ember. Legalábbis a munkásautó szférában. Az első szélvédő egy kicsit vastagnak tűnik, de lehet, hogy csak a mérete lett egy kicsit kisebb a kelleténél. Mindösszesen nagyon eltalált a járgány és aki kis késztetést érez a tuningolásához, annak kiváló alapot nyújt. Akár kasznialakítás akár felépítmény tekintetében sok lehetőség van benne.









2017. szeptember 7., csütörtök

BMW Z3



Bond Roadster




A BMW Z3 modellje a cég történetében az első tömeggyártású roadstere ( a Z1 csak limitált példányszámú volt). Sőt az első olyan kocsi, amit az elejétől fogva az Egyesült Államokban, Spartanburg-ben gyártottak. Az E36/7 a roadster, az E36/8 (1999-től) a coupe vagyis a tetős változat kódja. A modellt 1995-ben mutatták be egy video közleményben, melyben bemutattak egy részt a James Bond sorozat Golden eye epizódjából, ahol szerepelt a kocsi. Ennek hatására igen megugrott a modell értékesítése. A kocsi tervezője Joji Nagashima volt aki 38 hónap fejlesztés után lett kész a művel. 


A kocsi beltere meglehetősen eltért a megszokott BMW belső stílustól és néhol furcsán olcsó megoldások is voltak benne: például a hátsó ablak műanyagból volt üveg helyett. Készült négy- és hathengeres (1,8-3,0 literes) motorokkal is erre a kipufogócsövek számából lehet következtetni. Alapból ötsebességes manuális vagy kérésre négysebességes automata váltóval szerelték. A legsportosabb háromliteres, motorral szerelt változat 30 ezer dollárba került. 17”-os kerekek, módosított lökhárítók, alu burkolatok, világító sebességváltógomb is volt benne. Teljesítményével a Mercedes SLK és a Porsche Boxster ellenfelévé vált. A még ennél is sportosabb kocsikat kedvelők részére készült belőle „M” változat is. A Moto GP sorozatban biztonsági autóként is használták.



A még különlegesebb kiadás az említett film nyomán kiadott 007 Bond Edition volt. A filmben Bond Kubában száguldott vele egy darabig. Érdekes, hogy ez volt az első nem angol gyártmányú Bond autó a sorozatban. És az első, amit  nem törtek szét a végén. A limitált kiadású modell 35 ezer dollárba került. Elsőre húsz darabot szándékoztak így kiadni, de a nagy kereslet miatt végül 100 darab lett belőle. A kis plaketten kívül bézs színű bőr ülések, hifi berendezés, telefon, fa használata váltógombnál és a műszerfalon, szélterelő lemezek a szélvédő mellett és a Bond Blue Grey szín jellemezte. 





Egy másik érdekesség a mindössze egy példányban készült, narancs színű 12 hengeres változat melynek motorja a 850i modellből érkezett. 2000-ben módosítottak javítottak rajta. A lámpák mások lettek, nagyobb keréktávot alakítottak ki, háromrétegű lett a puhatető, oldallégzsákot kapott és a hűtőrács is módosult kissé valamint némileg jobb minőségű anyagokat használtak immár. A modellből mintegy 300 ezer darabot értékesítettek a gyártás befejezéséig, 2002-ig. Az utódja a kissé csúnyácska BMW Z4 lett.


Az én kisautóm nem tervezetten került hozzám. Mert bár nem idegen tőlem a típus mégis a festése idegenkedést okozott volna, ha választani kell. De végül is beállt a sorba. Mivel a - számomra furcsa festés - nem volt rossz állapotban, így egyből ment a BMW sorba a vitrinbe. Ez a festés egyébként egy német sörmárkát reklámoz, amiből arra is lehet akár következtetni, hogy egy promóciós kisautóról van szó. Maga a modell nem rossz, bár én a kerekeit kicsit nagynak tartom, és ez elrontja az egész látványt.