2016. november 30., szerda

Volvo 7-er

Volvok egymás ellen
 
dualteszt





A norvég olaj kente a tervezést

A nyolcvanas évek elején olyan autóformák kerültek napvilágra mint az Opel Kadett E, a  Ford Sierra, a Renault 11 vagy a szivar Audi, vagyis a legömbölyített, sikamlós formák. Valamint a Volvo hetes sorozat, amiben egyetlen komolyabb íves felület sincs (legalább nem koptak el az ívvonalzók), csak síkok. De mi is állt a Volvo megjelenése mögött?
Egyrészt, mivel államilag támogatták az autógyártást a svédeknél, nagyon számított a fejlesztések esetében ezen pénzek megléte, de ugyanakkor a cég maga is törekedett a források biztosítására különböző megoldásokkal. 1978-ban a Volvo megkapta a norvégoktól a jogot az északi tengeri olajfúrásokra. Ennek a hasznából aztán már neki lehetett állni megalkotni az új modellt.

Másrészt mivel a  200-as sorozat bár népszerű volt mégsem képviselte már az elvárt minőséget, a 300-as sorozat minimális szelet vetett, kellett valami új. Kellett egy új vonal egy új modellsorozat. Olyan, ami nem jelent megalkuvást a minőségben, biztonságban, teljesítményben és mindezek mellett még a célországok előírásainak is megfelel. Ehhez egy megfelelő méretű piackutatással kezdtek neki. A végeredmény egy a futó modellnél hosszabb tengelytávú, takarékosabb, hatékonyabb és gazdaságosan üzemeltethető autót hozott ki irányul. Ezekkel az input adatokkal indult neki a P31 kódjelű tervezési projekt. 20 formaterv mellett 8 agyagmodell is készült, tehát igen nagy erőkkel indutak neki a fejlesztésnek.
Kapcsolódó kép

Időközben mégiscsak beálltak némi finanszírozási gondok, de a vezetőség a projekt folytatása mellett döntött. 1980-ban elkészült a VCC (Volvo Concept Car), amely egy bemutatóautónál több volt, egy működőképes tesztautót tudott a cég fölmutatni. Ezzel prezentálták a biztonságot, a megvalósíthatóságot, az alacsony emissziós értékeket és mindazt amitől a megfelelő helyeken (igazgatótanács, szakértők, közönség) pozitívan állhatnak a folytatáshoz. Mérnökök, szerelők és tesztpilóták nyúzták a modellt szerte a világ szélsőséges helyein, hogy aztán a tapasztalatokkal bővült tudás alapján fejlesszék tovább a modellt.

Nyilván az elődmodellből egy csomó minden hasznos, bevált részletet, megoldást átvettek, mégis egy teljesen újszerű modell született. A kocsi első vonalait Jan Wilsgaard dizájner vetette papírra. Ő, egy a kornak megfelelő trendi, ferdehátú, gömbölyű kocsit akart, de – szokás szerint – a pénzügyi részleg meggyőzte, hogy maradjanak az egyszerűen gyártható formáknál. Vagyis látszott már, hogy síkok+élek határolják majd a kocsit, nagyjából doboz formába csomagolva a beltartalmat. És lám, a végeredmény nem egy csúnyácska kényszermegoldás lett, hanem egy igazi svéd jellem, amely sokak szerint megmentette akkor a céget a csődtől. Európában azért annyira nem volt nagy a rajongótábora, de a tengeren túl határtalanul kedvelték. (Igaz az elődjét is, az is előfordul szinte minden amerikai filmben családi autóként, anyuka által vezetve, de ha másképpen nem is a háttérben mindenképpen parkol egy, az esetek 90%-ban kombi változatban.) A szaksajtó pozitívan fogadta, ha nem is az eszeveszett szép formájáért hanem a belbecsért, amit a síkok takartak. És nem utolsósorban az áráért amely a hasonló méretű német prémiummodellekénél jelentősen alacsonyabb volt. Kiixelődik tehát, hogy az ár/érték arány volt  a nyerő. 

Az alapfölszereltséghez tartozott a szervokormány, villanyablak és tükör, elektromos napfénytető, automata váltó (opcionálisan kézi), könnyűfém felnik, fűtött ülések, központi zár, plüss ülések (opciósan bőr). A konkurenciánál ezek jórészt opcionálisak voltak. A multilink független hátsó felfüggesztést ennél a kocsinál alkalmazták először szériában. 1985-től itt vezették be az ABS-t és a kipörgésgátlót a Volvonál. Az ABS a szakértők szerint jobb volt, mint a Mercedesé.

A kocsi sikernek tekinthető a maga 1 230 704 darabos példányszámával (740, 760, 780).
A nagyobbikkal a 760-assal kezdték a sort, ezt 1982-ben mutatták be. Négyhengeres 2,3 literes benzines turbós, V6-os 2,6-os és 2,8 literes benzines és a Volkswagen LT kisteherautóból(!) származó, 2,3-as sorhatos turbós dízel motorokból lehetett választani. A luxuskategóriát képviselő autó alacsony övvonala, nagy sík felületei, hatalmas ablakai, tágas belső tere és a mindezekhez tartozó legmagasabb szintű biztonsági megoldások megtalálták az erre vágyó vevőket. 1985-tól kombi verzióban is készült, ami megint egy szegmenssel, a családi autóra vágyók körével bővítette a vevőpalettát. A nagy szögletes hátsó rész a stílusmegoldásával szinte védjegyévé vált a cégnek. 1990 szeptemberében váltotta fel az utód, a 960-as.
Következett a kisebb testvér a 740-es 1984-től, ami elsősorban a kisebb motorban és a szerényebb felszereltségben jelentett kevesebbet a 760-asnál. 

A sorozat záró tagja a 780-as, ami egy kétajtós, négyszemélyes kupé. Bár fából vaskarika a Bertone féle karosszéria, hiszen a főbb vonalak stíluselemek megmaradtak. 

A visszaemlékezések szerint Bertone nem volt túl boldog ezzel a feladattal (téglaformából sportkocsit faragni), de amikor a Volvo olyanirányú koncepcióját megtudta, hogy csak itt egy kicsit változtatni, meg ott egy kicsit módosítani akkor nagy lendülettel belevetette magát a munkába és – természetesen Volvos tervezőkkel együtt - megalkották a coupet. Amibe némi Maseratis vonásokat azért csak sikerült belecsempésznie, de sok csodát az alapmodellből nem lehetett várni. Annak ellenére, hogy egyetlen külső eleme sem egyezett az eredeti szedán elemeivel, mégis mindenki látta rajta, hogy honnan származtatták. Na ez Bertone munkájában az igazán értékelendő.

A forma csak szögletes maradt, a limuzinos vonások azonban még így is erősen jellemezték a sportosra vett modellt is. Bár a Mercedes is készít nagy limuzinokból kétajtós kupét, itt talán egy kicsit érdekesebb a helyzet, már csak a forma miatt is. Nem biztos, hogy érdemes egy valamilyen bevált formát átalakítani, más karakterbe belenyomorítani. Nyilván ennek a formának is megvannak a rajongói. A mindössze 8518 legyártott darab igen ritkává tette a gyűjtők körében.
A hetes sorozatból számtalan érdekes autó született. Az talán sokak számára ismert, hogy a hosszított (20-60 cm-rel toldották meg őket) változatból például annak idején a DDR állami vezetősége flottát alakított ki. A Nilsson cég gyártotta és igen gazdag belső felszereltséggel bírtak már akkoriban is. De készült a mentőn, tűzoltón, rendőrautón át pickup és autószállító is. 




Milyen véletlen, hogy hozzám egyszerre került két kisautó példány is. Bár már egy remek felújítást láthattunk ugyanerre a Corgi kisautóra nemrég, itt megnézhetjük a párját is. Egy Matchbox és egy Corgi gyártmányú kerül egymás mellé. Miután az igen időszerű restaurálás megtörtént, adta magát a lehetőség, hogy összehasonlítsam őket. Egymással és az eredetivel. Íme az eredmények.

Karosszéria alak, arány kidolgozás:
A Corgi valamivel szélesebb, viszont rövidebb, emiatt van a tömörebb hatás

Érdekes megfigyelni, hogy a motorházfedél és a szélvédő találkozásánál levő levegőbeszívó rács csak a Corginál van helyesen, asszimetrikusan elhelyezve ahogy az a valóságban is van.

Az eleje rendben van mindkettőnek, de miért tűnik a Matchbox "legömbölyítettebbnek"?

Az eredeti, a rajz és a két modell sziluettjének összevetése, a különbségek felfedezése egyéni szórakozást kínál:

Corgi sziluett

Matchbox sziluett

Matchbox vs. rajz

Corgi vs. rajz

Corgi vs. Matchbox

Eredeti vs. rajz

Végül ahogy egymás mellett kelletik magukat:














2016. november 23., szerda

Évforduló, immár harmadszor

Vagyis hároméves lett a Matchboxpark.blogspot.hu





Amikor anno saját útra tértem és elindítottam kis bejegyzéseim sorozatát még nemigen gondoltam a hosszútávú jövőre. Volt mondanivalóm, szerettem csinálni amit megelőzően vendégszerzőként a Matchboxmemories-nál elkezdtem, tehát adottak voltak az alapfeltételek. 
  Kisautók is mindig akadnak. Hol újonnan, hol darabokban hozzám kerülve. Tehát mindegyik kis fémdarab egy-egy történetet is rejthet. Csak meg kell látni benne. Vagy az eredeti kocsi története izgalmas vagy a felújítás okoz kihívást de az is lehet, hogy csak a megjelenése okoz akkora impulzust, hogy meg kell írnom. Persze az impulzus már lehet akár negatív is, ezt sem rejtegettem ha arról volt szó egy-egy gyengébben sikerült megoldás esetén.
  A hab a tortán pedig úgy hiszem, hogy az átalakításaim voltak, hiszen ebben a magam tudása, kreativitása is jócskán benne volt. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor születtek az egyedi darabok.
  Az elmúlt három évben szinte pontosan 100 bejegyzést tettem, bemutatásra került ennél is több kisautó. Új, régi, romos vagy éppen felújított, tucattermék vagy egyedi járgány. A továbbiakban is hasonló módon szeretném folytatni a kisautós írásokat, remélve, hogy a létrehozásukon kívül örömet szerzek  másoknak is azzal ha megnézik és elolvassák azokat.

2016. november 19., szombat

Topstar

Fűzike* T4-ből

Arányosan, szépen megmintázott oldal


Egy rövid kis T4 Transporter történelem mindjárt az elején, mielőtt a konkrét esetet megvizsgálnánk közelebbről.  A T4 jelű furgon/busz 1990-ben jelent meg. Ez volt az első a transporterek sorozatában amely orrmotoros, kizárólag vízhűtéses és fronthajtásos (később akár összkerekes is) volt. A megelőző verzióban, a T3-ban már voltak elég vegyes motormegoldások, boxer/sor, víz/levegő, benzin/dízel és ezek kombinációi. Már itt fölmerült egy esetleges orrmotoros verzió de az igazi áttöréssel még várni kellet a T4 dizájn megjelenéséig. Aztán meg folyamatosan gyártották 14 éven keresztül és így a második helyre került a T1 után a gyártási hosszt tekintve. A karosszéria kialakítások szintén számos változatra – és az egyebekkel (pl. motor, hajtás, vagy felszereltség) való kombinációjukra - adtak lehetőséget. Készült a sima doboz, platós, duplakabinos, kombinált és busz változat is.
  Képtalálat





Természetesen ezeken belül is voltak alváltozatok, különleges felépítmények, egyedi kialakítások is. Kétféle tetőmagasságban volt kapható gyárilag (standard:1940mm és high-top: 2430mm). A kempingbuszok tetővariációiba most ne menjünk bele, mert azok sokféle gyártó, sokféle modellje alapján igen változatosak tudtak lenni. Rövid és hosszú tengelytávval is lehetett kérni. A hátsó ajtó kétfelé vagy fölfelé nyitható verzióban készült. 1996-ban kissé módosítottak az orrkiképzésben a Caravelle, Multivan változatoknál (a többinél csak 1999-ben), amit elsősorban a kissé trapéz alakú első lámpákról lehet fölismerni. Az oka egyrészt az időszerű ráncfelvarrás, másrészt, hogy elférjen az elejében a VR6 motor. Ezt a változatot már hátsó tárcsafékkel szerelték. Természetesen készült belőle viszkószkuplungos, összkerék meghajtású változat is, Syncro néven. 2.4D, 2.5Tdi és 2.5 literes benzines motorral szerelték őket és mindkét tengelytávhoz is rendelhető volt. Némely változatnál mechanikusan zárható differenciálzár is került bele. Ekkor a pótkerék vagy kívülre vagy a csomagtartóba került a megszokott tárolóhely helyett.
A benzines motorok az 1,8 literes 67 lóerőstől a 2,8 literes V6-os kétszáz lóerősig léteztek, dízelek az 1,9-től a 2,5 literes 149 lóerős turbodízelig. A Transportereket hagyományosan Hanoverben gyártják. Készült belőle mentő, tűzoltó, rendőrségi, autószállító, billencs, taxi, kerekesszék szállító, büfékocsi, luxusbusz és természetesen az örök vonal a kempingbusz/lakóautó vonal, valamint még egy csomó érdekes variáció.

A busz irányon elindulva két részre lehet osztani a T4 vonalat. Egyrészt az egyszerűbb busz kivitelre (lásd munkásbusz) másrészt az igényesebb változatokra. Ezek pedig a Caravelle és a Multivan valamint az ezekből továbbvitt lakóautó változatok (pl. Westfalia). Innen tovább fejtve a lehetőségeket jöttek létre az úgynevezett Sondermodellek amik egy-egy időszakosan és/vagy limitált szériában készült speciális jellemzőkkel bíró változatokat jelentettek. Allstar, Atlantis, Classic, Family, Generation, Highline, Last Edition, Special, Tim & Tom, Topstar. Nekünk most a Topstar jutott egy kicsit részletesebb típusismertetés erejéig.


Evolúció


Miként lett nekem Topstarom?
A dolog két egészen távoli szálról indult el, hogy valahol ebben a bejegyzésben összeérjenek és értelmet kapjanak kisautós vonalon is. Történt ugyanis, hogy a barátom a család bővülésének megkésett ritmusában elhatározta, hogy egy Volkswagen Sharant szerez be maguknak. De ő nem az a típus aki holmi közönséges dolgokkal megelégszik: elkezdte a kutatást valami érdekesebb kivitel után. Ekkor akadt rá a Skater nevű limitált szériájú sondermodellre. Erre a változatra leginkább a halványzöld fényezés és az ugyanilyen árnyalatú kárpitozás a jellemző. Továbbkutatva kiderült, hogy ennek a Sharan Skaternek van egy nagyobb testvére is a T4 Topstar. Kevéssé ismert, ezért sem hallottam még róla eddig. Ugyanaz a szín (itt némi szürke (fénytől függően szürkéskék) alsó elemekkel kiegészítve), ugyanaz a kárpit, ugyanaz a stílus. Be is szerezte az autót a német piacról így jobban el tudtunk merülni a részletekben és a nagytestvéri kapcsolatban. Miből is áll egy Topstar, miben különbözik a sima Multivan-től?

Nagyon kevés autórajongó mondja meg ebből a látványból, hogy ez egy Volkswagen T4 akar lenni

Az alapvető a szín. Ez egy Spice zöld nevű világos zöldes sárgás pasztell árnyalatú gyöngyházmetál szín. A Topstar esetében a lökhárítók középszürke árnyalatúak és a busz oldalán, a lökhárítók magasságáig szürke sáv egészíti ki. A beltérben is ez a színvilág folytatódik. Az ülések (7db) és a kárpitozás is a karosszéria színével egyező, az ülőlap csíkja pedig szürke, egyedi nyilas mintájú dekorációs csíkokkal. A műszerfalon a műszerek hátlapjának a színe is a kaszni színével egyezőárnyalatú, de már nem metálosan csillogó.
2,5 literes TDI vagy 2,8 literes VR6 benzines erőforrással szerelték. A kerekei BBS alufelnik. Az első ülései fűthetőek, karfásak, elforgathatóak. Külön olvasólámpákat helyeztek el az üléseknél. Hőszigetelő üvegezés, bőr kiegészítők, fordulatszámmérő, ködlámpa, központi zár tartozott a felszerelések közé. Elől hátul a lámpák fölött a jellegzetes Topstar felirat.
A Topstart 1997 ősze és 1998 tavasza között gyártották és forgalmazták.
Az ülések árnyalata megegyezik a karosszériáéval

A másik szál onnan indul, hogy emlékeim szerint valahol lapul egy Welly márkájú, nem túl pontos és nem is túl szép T4 a dobozomban, jobb sorsra várva. Nem kellett több, összeraktam a két vonalat és mindjárt eldőlt: egy kis T4 Topstar lesz az elfekvő spiáterből. 

Kisautózás Topstarral
Pár szó azért erről a kisbuszról is had ejtődjön. A modell alján T4 VAN név van fölírva ami nem kicsit képzavaros. Ez a fogalom ugyanis a zárt áruszállítókra vonatkozik, a szóban forgó járgány pedig egy kisbusz. Amúgy a forma meg a belső tér kialakítás megfelelő, a sok ülést is rendesen megformázták. A rendesen itt azt jelenti, hogy meg van darabra, meg van formázva de nem az eredetinek a kicsinyítése. A kormány nagyon egybenőtt az alatta levőkkel, ez sajnos eléggé látszik. Ezeknek a részleteknek a jobb kidolgozását itt nem is várhatjuk, ezért ugorjunk tovább.
Négy alkatrész a kicserélt kerekekkel

A szétszedés és az alapozás után a szín következett. Történetesen a most beszerzett igazi Sharan Skater apróbb karosszériajavításaihoz a barátom kevertetett gyári színkód alapján igazi Spice zöldet szóróflakonban. Ezt kértem kölcsön egy fújás erejéig és így lett az én T4 Topstar-omnak eredeti színe. A belteret is lefújtam ezzel a színnel, de ott nem kapott lakkfelületet mivel ott kárpit van. A kerekeit is kicseréltem az eredeti szerencsétlen görgőkről egy Matchbox garnitúrára. Így már rendesen összeállt a kép és előállt a - vélhetően egyetlen – kisautó méretű Topstar.

*= A név természetesen a színdonor Sharan Skater beceneve, kölcsönvéve. A szín láttán az elnevezés érthetővé válik egyből.

Innen is tökéletesen néz ki, mind formailag mind részleteit tekintve



Az orr kialakítása nagyon nem szerencsés, ezt még a festés sem tudja elrejteni vagy túlságosan kijavítani


Lámpák itt is ott is

A homloklap/szélvédő dőlését nézve is látszik a sorrend


2016. november 17., csütörtök

Billencs újratöltve

Dodge Dumper Truck






Mindig is tetszett ez a kisautó. Benne van minden, ami a hetvenes évek matchboxos emlékeit fölidézi. A Dodge, a maga csőrös amerikai valóságával, a szép kialakítású (szinte) teljesen fém kisautók, azok a kerekek, az a merész színösszeállítás, a passzentosan mozgó billenőplató. Csupa szép dolog. Mivel hozzám került egy ilyen régmúltat idéző példány, nem volt kérdés a fölújítása. De ha már újítok, akkor a retro jegyében egy picit változtatok is rajta, egy kissé modernebbé teszem.
Az eredetijének a története az autómentős változatnál már olvasható volt, így ezt most nem részletezem.





A felújítás során a változás természetesen a szín. Ez a szín inkább az útkarbantartók, munkagépek színével azonos. Mivel az eredetivel egyező árnyalatokat nehezebb lett volna beállítani, ezért döntöttem a narancs mellett. Ez közelíti meg legjobban az eredeti vöröses narancs metál színt, amiben szintén létezett a kék-sárga variáció mellett. A kerekek esetében szintén történt egy kis modernizálás, így kapott három pár terepmintás kereket. A hűtőrács és a lámpák kiszínezése után igazán formás kis autó alakult ki belőle, megtartva az eredeti kocsi hangulatát is.






2016. november 12., szombat

Tűzoltóautók: 10. A gatter

Villany mindig és mindenhova kell!



Tűzoltóautós sorozatunk következő tagja szintén egy unikum. Egy átalakítás, amely a valóságban is létező szer elveinek valamint egy kiselejtezett Matchbox radaros autó közös metszéspontjából teremtődött. Kissé másképpen fogalmazva, volt egy jó alapom amit kár lett volna kidobni, viszont átalakítani  meg elég nehéz lett volna valami kézzelfoghatóbb funkcióra. Itt jött kapóra a tűzoltóautó sorozatom. Ilyen még nem volt benne. De másnak sincs még ilyenje.

Tehát a tűzoltóság vagy ma már egyre inkább a katasztrófavédelem egyik szükséges követelménye az energiaellátás. Ehhez kell a "gatter". Kinek kisebb, kinek nagyobb. Sokféle eszköz használatos amely villannyal működik. Elég csak az árboclámpákra gondolni amelyek akár egész éjszakákon keresztül is bevilágítják egy-egy katasztrófasújtott területet a mentés folyamán. Vagy az elektromos eszközök, gépek amelyek ilyenkor használatosak. És nem csak a mentéskor használt motoros szerszámokról van szó (azok többnyire robbanómotorosok) hanem például egy vezetési pont teljes energiaellátásáról, világításostól, fűtésestől, számítógépestől, nyomtatóstól, kommunikációstól. De akár egy mobil tábori konyha is szükséges lehet adott esetben egy hosszabban tartó akciónál vagy gyakorlatnál. Ezekhez mind villamos energiára van szükség, melyet a mobil generátorok tudnak biztosítani, a kívánt feszültségszinten, a kívánt erősséggel, biztonságosan. És bárhol a világon, erdő mélyén, mező közepén vagy akár egy rommá földrengéseződött városban. Egy ilyen kocsit formáztam meg kicsiben.





Az eredeti Rola-Matics - nekem csak radaroskocsi - már megvan újszerűen, viszont nem akkora szám, hogy fölújítsak ugyanolyanra egyet. Eredetileg 1973-as modell, Badger néven, létezett a vöröses réz színen kívüli változata is, katonai zöldben. Ezen kívül a radar is készült feketében, fehérben és krómban is. A kiautó eredetére vonatkozóan nem találtam igazán reális valódit, ezért vélelmezem a fantasy kategóriát. Érdekesség, hogy ezzel a fülkével készült még betonmixer is "Cementmixer" néven 197-ban, szép piros színben. Egyszerűen levágták a hátulját és egy forgódobot tettek a helyére. Na, úgy még ügyetlenebbül néz ki a kocsi. A kerékfelrögzítés ravasz megoldással bír, ami messze nem anyag és súlytakarékos. Az egész kocsin két felépítmény van fémből, ahogy akkoriban illett, és egy kis szürke műanyaggal van a kerekek tengelye rögzítve.


Kis sztirol, kis ragasztó és egy kissé megváltozik minden. Ami itt érdekes, hogy egy kis ragasztófélgömböt formázva alakítottam ki a tetőn levő két kék villogó alakját.

Tehát jött az ötletelés, hogy miképpen legyen másodhasznosítható. A kocsi kinézete elég robosztus. Ez rögtön azt is jelenti, hogy nagy tömegek vannak benne, azokat kell mozgatnia. Rövid tengelytáv, sok kerék erre utalnak. Vélhető a 6x6 hajtásképlet. Eredetileg egy korabeli katonai radaros cucc sem volt könnyű. ma meg mi lehet még nehéz - a páncélautón kívül? Hát a generátor és a transzformátorok, meg mindenféle csatolt részeik, vezetékek, üzemanyag, akkumulátor.

 Masszív fémdarabok mindenhol

A kocsit szétszedve láthatóvá vált a mechanikai rész, ami lehetővé tette eredetileg is a radar körbeforgását.
Hát ez van belül. Kívülről egy kicsit módosítottam csak rajta itt-ott. Ezek a változások legyenek rejtvények a kisautót jobban ismerők számára, ők csak a végső képeket nézzék.
A festés természetesen a kor elvárásaihoz alkalmazkodva piros plusz egyéb feltűnő árnyalat. Kapott kékfényeket is, bár egy ilyen nem is annyira a sebességével tűnhet föl, mind inkább a meglódult tömegének félelmetes látványával. Itt jegyzem meg, hogy a hatvan tonnás összkerék kormányzású tűzoltósági daru is kékfénnyel hasít ha kell.




És végül egy kis játék a fényekkel:




A sorozat eddig megjelent tagjai:




4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat 

5. Dennis fecskendő

6. Létra 

 7. Mercedes

8. Fire Chief

9. Range Rover

 10. A gatter

11. A vízszállító

12. Reptéri tűzoltószer