Acélgerenda szállító

 DAF Girder Truck

(Matchbox)

felújítás

 

 

1968-ban jelent meg először, fehér színben RW kerekeken, piros rakománnyal. 1970-től Superfast kerekeket kapott a szín halvány metál bézsre változott. Viszont a fém felépítményt teljesen újraformálták, mert itt már a rakonca (oldalsó függőleges rudak) nem a plató része, hanem egy különálló fekete műanyag rátét. Kicsit talán szebb lett, bonyolultabb és sérülékenyebb is. 

A modell elnevezése (girder = acél épületszerkezeti gerenda) utal itt is a rakományra. A piros műanyag gerendák persze az idők során el szoktak maradni, de a kisautó szerencsére eléggé nagy és univerzális platóval rendelkezik, így jól játszható marad továbbra is. A rakoncák még hozzá is járulhatnak a rakományok rögzítéséhez, így nehezebben esnek le róla. A fülke (illetve maga a teherautó) nem ismeretlen, mert találkozhattunk már vele platós-konténeresként is, de King Size méretben is megtalálható. 

 

 

  

 

 

A fülkében nincs beltér, ezt a hiányt a színezett üvegek szépen elfedik. A kis teherautó hátsó fertálya a kor elveinek megfelelően nincs kidolgozva, ez egy másik világ. Rakoncás hosszú anyag szállító már volt a múltban is a Matchbox kínálatában, de akkor azt ott csőszállítóként (Pipe Truck) nevezték el.

 

 

 

Hanomag

 Hanomag Henschell V338 Pritschenwagen

(SIKU)

felújítás

A tizenkilencedik század második felében már javában termelő hannoveri Hanomag (Hannoversche Maschinenbau AG) gőzmozdony, traktor, harci jármű, autó és teherautógyártó cég 1969-ben egyesül a szintén német, gép(jármű) gyártó profillal működő Henschel céggel. Felvásárolta. Az üzleti mozgás nem állt meg, a cég mezőgazdasági gép részleget eladta a Massey-Fergusonnak, a teherautós részleget a Mercedesnek és ő maga maradt az építőipari gépeknél. Később a Komatsu komoly részesedést vásárolt a cégből, így tőkeerősen ma is aktív ebben a szektorban.

 A teherautós korszak talán egyetlenként jellemezhető népszerű modellje a közepes teherbírású F sorozat. 1967-től 1973-ig volt gyártásban, így természetesen elég sokféle változatban gyártották. A létravázas konstrukciónak köszönhetően többféle tengelytávval, felépítménnyel, fülkemérettel készült, azonban a megjelenése szinte nem változott az évek során. Talán az egyik legjellegzetesebb részlete, amiről könnyen beazonosítható, az első lámpa. Ez ugyanis függőlegesen álló téglalap, ami meglehetősen ritka kombináció az autólámpák történetében.   

 Tervezője a francia Louis Lucien Lepoix, aki több másik német cég teherautóit is megalkotta.   Az F-sorozat több teherbírással készült, a 4,5 tonnás F45-től a 7,5 tonnás F76-ig. Az „5”-re végződő számok négyhengeres a "6"-ra végződők hathengeres soros dízelmotorokat kaptak az új D-100 sorozatból. A 4253 köbcentis sorhatos 100 lóerőt tudott. 1969-ben mutatták be a légrugós F76 LL-t. Később, a Mercedes általi felvásárlást követően, a Hanomag-Henschel név megszűnt  és az új tulaj a saját részegységeivel kombinálva hozott ki modelleket (teherautót, kisteherautót, kisbuszt), de ezek nem voltak túl népszerű és tömegesen megjelenő modellek.

 A SIKU egyik meglehetősen stabil modellje ez a kis teherautó. Semmi flanc, semmi extra csak a színtiszta munkaeszköz. Anyag van benne bőven, megvan a súlya is, hiszen mind a kaszni, mind az alváz fémből van. És a furcsa, - SIKU szokás szerint - semmihez sem illeszkedő lépték egy nagy, 105 mm hosszú teherautót adott ki. Szokásosan finom kialakítással, sok részlettel. Elöl és kívül. A fülkében nagyjából sematikus berendezés, de nem mondható rossznak. A kerekei nem SIKU egyenkerekek (bár volt olyan kiadása is), hanem az eredeti felnire hasonlító kialakítású, arányos méretű. Hátul duplakerékkel, ami szintén komoly pozitívum. Legjellemzőbb a kék színű karosszéria, de találhatunk zöld, sőt metálzöld és vöröses árnyalatú kisautókat is.

 Az alján továbbhaladva a létraváz és az azon levő szerelvények is rendben vannak. A plató részletei is kidolgozottak, sőt a hátsó platófalat még nyithatóra is megalkották. Csak a rögzítése nem igazán megoldott, így gyakran lenyílik. Talán azért készült el ez a megoldás, mert lehetett ide a plató végébe egyfajta csörlőt vagy kisdarut illeszteni. De elérkezünk a hátuljához és mintha összecsapták volna a munka végét. A teherautó modellek visszatérő problémája a hátsó traktus. Itt helyezkedik el a hátsó lámpa, rendszám, vonóhorog – legtöbb esetben egy vízszintes lökhárítószerűségen (mostanában aláfutásgátlónak is hívják). Ebben az esetben is ez a gyenge pont. Van valami baloldalt, ami rendszámra emlékeztetne, de annak túl keskeny. Fölötte van valami rés, aminek – ha a másik oldalt megnézzük – akkor lámpának kellene lennie. Nagyon nem sikerült részlet, kár érte, mert az egész kisautó amúgy nagyon klassz, akár vitrinbe, akár játékra is. Létezett hozzá egy teljesen hasonló stílusú pótkocsi is, ami csak növelte a játékélvezetet. Sőt, ponyva is tartozott mindkét egységhez. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DAF-Jaguar

DAF Girder truck

(Matchbox)

felújítás

Ebben az esetben nincs sok hozzátenni való. A DAF teherautó egy új, autósport közeli felépítményt kapott, némi egyéb kiegészítésekkel, melyek talán kicsit még élethűbbé tették az amúgy is szép kisautót. Az eredeti autó története röviden:

A holland (Eindhoven) származású DAF (Doorne Aanhanger Fabriek) 1928-as megalapítása óta számos, bár felénk – ismert okokból – kevéssé elterjedt sikeres típust tudhat magáénak, számos kamiontechnikai innovációval egyetemben. A Matchboxunk eredetije a 2600-as sorozat volt. Ez az 1962-ben megjelent, és akkor igen előremutató vonalvezetéssel bíró teherautó számos újdonságot tartalmazott. Az ugyanabban az évben megrendezett teherautós és szállítási szakkiállítás (RAI) sztárja volt az autó. 11,1 literes hathengeres dízelmotorja 220 lóerőt tudott. A fülke kényelme előremutató és egyedi volt a hosszú távú közúti teherszállításban.
 

Az akkori gömbölyű trendtől meglehetősen eltérő szögletes, kockaszerű kabin a hatalmas üvegfelelületeivel, ergonomikus műszerfalával és a kényelmes belső térrel akkor még nem ismert komfortot kínált a sofőrjének. Jól kihasználható és variálható volt fülke. Az újdonságként megjelentett két fekvőhely a fülékben, addig nem látott pihenési lehetőséget biztosított a gépet vezető sofőröknek. 1974-ig 15 000 példány készült belőle.

 

A Matchbox 1970-ben hozta a kínálatába a modellt, fehér és metálzöld színekben. Természetesen akkor még másfajta rakománnyal. A rakományok tulajdonsága, hogy nagyon hamar elfogynak a szállító járműről, ahogy itt is megtörtént. Ezért egy egészen másfajta pótlást valósítottam meg. A doboz és a légterelő sztirolból készült.

Közegészségügyi témakör

 Dodge Vacuum Truck

(Matchbox+WP)

átalakítás

Az egész történet egy vitaminos dobozból indult el. Olyan szép arányos hengeres formája volt és kisautós léptékben  is használhatónak tűnt. De mit lehetne kezdeni vele? Egyértelmű, hogy valamilyen tartályt lehetne leginkább előállítani belőle. Az üzemanyagos, tejes, cementes tartályok nem ilyen szabályos formájúak, meg van is már rá példa a Matchbox palettán, tehát az kilőve. Mit visznek még tartályban még? Hengeres tartályban ráadásul.

 

 

Itt belederengett a képbe a hetvenes évek balatoni nyaralásaihoz elengedhetetlenül hozzátartozó Praga szippantós kocsi képe. Nemcsak ott, hanem a jórészt csatornázatlan falusi, kisvárosi, külvárosi részek mindennapjaihoz hozzátartozott, amíg el nem készült az országot behálózó, a felszínen a besüllyedt (vagy éppen kiálló) akna fedlapokkal jelzett szennyvíz csatorna hálózat. A városi gyerek viszont a balatoni nyaralókban (esetleg falusi turizmus alkalmával) szembesült az időszakosan megjelenő szürke, zajos tartályos autóval. Amikor itt volt az ideje az udvarba betolatva a nedvesen csillogó csővéget bedugták a felnyitottaknanyílásba, és a tartály illatosabbik végén levő kart meghúzva elindult a szivattyú, hogy megszabadítsa a civilizált világot a szennyétől. Kisgyerekként nem volt szabad túl közel menni az akció izgalmasabb végéhez, de azért érdeklődéssel – orrunkat befogva – figyeltük a műveletet. A Praga szivattyú meg tette a dolgát.

 

  Ilyen emlékek felidézése után már adott volt a cél: szippantós autót csinálok. A tartály, mint alapanyag már adott volt és a várakozós dobozban is találtam egy leharcolt állapotú ketreces Dodge teherautót, ami alkalmasnak véltem a kihíváshoz. Készült már belőle billencs és tréler is, most egy újabb értelmezés került sorra. A ketrectől megszabadított alvázba új kerekeket tettem a régi gombkerekek helyére. Az alvázra egy lapos platót szereltem, alacsony oldalfallal kétoldalt, ami majd a csöveket tartja. Hátulra – mivel ezen a teherautón eredetileg nincsen – egy, a lámpákat is tartó lökhárítót (szakértőbbeknek: aláfutásgátlót) illesztettem. A tartály tetejére a tisztítónyílás hengere került, míg hátulra a csőcsatlakozást és a szivattyú egységet ragasztottam fel, random műanyag alkatrész-részeket felhasználva. A korabeli sötétszürke Praga korszakot és a későbbi narancsos Ifa korszakot követő, a világmegmentést szimbolizáló világoszöld színt kapott a fülke, amit jól kiemel a hátsó traktus halvány szürkéjének szomorkás kontrasztja. A csöveket hajlékony kézműves csőből készítettem, szintén szürkésre festve, de itt-ott megkoptatva. A tartály oldalára egy létraimitáció került. Szerintem ezzel megalkotódott az első hagyományos szippantós autó ebben a léptékben.