Anno és most, de nem úgy

Jaguar XK 120 és XK 140

összehasonlítás 1984., 2018.

Matchbox mind a kettő, de van közöttük  34 év. Lássuk fejlődött-e a technika ez idő alatt, és ha igen miben látszik ez meg. Majdnem ugyanannak a Jaguárnak az újramodellezése egy kiváló alkalom a két évjáratbeli különbségek felfedezésére. Lássunk neki!

 

Szépek a kerekei

Az eredeti kocsi története

Azt hiszem ez a kocsi joggal tartozik az angol klasszikus sportautók közé vagy akár jelképezheti is azokat. Kétüléses, bőrbelsős, fabetétes, nyitott, erős, krómokkal itt-ott megtűzdelt sportos de mégis elegáns. Old school, ahogy ma mondanánk. A háború megviselte brit autóipar erősen gyengélkedett, üzemanyag és alapanyaghiány volt, sokan kiszálltak az autóiparból. Az előrelépéshez és elismeréshez egy merész és előremutató modellre volt szükség. William Lyons a Jaguar tulajdonosa tudta ezt amikor maga és vezető mérnöke William Heynes megtervezték az XK 120-ast. A 120-as elnevezés onnan ered, hogy a kocsi végsebessége 120 mérföld (mintegy 193 km/h) volt óránként. Föltűnhet, hogy a kocsi formája a háború előtti olasz-francia (Bugatti, Delaheye) vonulatot követi a stílusában, azonban számos újdonságot tartalmazott műszakilag. Három karosszériaváltozatban gyártották, nyitott, nyitható tetős és zárt fülkével. Százhatvan lóerős motorral és négysebességes váltóval szerelték. Négy dobfék lassította a 3442 köbcentis sorhatos által mozgatott kasznit. Elöl torziós hátul laprúgós felfüggesztése volt. A vászontetőt az ülések mögé lehetett behajtani. Az ajtókon nem volt külső kilincs, egy belső zsinórt meghúzva lehetett az ajtókat nyitni.A kocsit 1941-54-ig gyártották. 

Amikor 1948-ban a londoni Motor Show-n az új kocsit bemutatták, nagy érdeklődés vette körül. Lyons 100-200 példány gyártását tervezte. A nagy érdeklődésre való tekintettel azonban, a kézzel megmunkált alumíniumelemeket tömegesen gyártható acélra tervezte át, így ez alapján jól megkülönböztethetők a korai és későbbi példányok. Az első példány vevője Clark Gable volt. Jóllehet túraautónak tervezték, mégis sok versenyen indultak vele, mi több, még Le Mans-ban is szerzett győzelmet 1951-ben. Korának leggyorsabb tömeggyártású autója volt, több rekordot is megdöntött annak idején. Manapság akár 125 ezer dollár is adnak egy-egy szebb példányért. 

 

Jól látszik a léptékbeli eltérés, ami zavaró lehet ha egymásmellé kerül a kettő

Modernesítés az öregnél

Az összehasonlítás előtt mindenképpen meg kell említenem, hogy a régebbi kisautó átesett egy felújításon már korábban. Az anno hozzám került kisautó nem volt igazán rossz állapotban, viszont kívánkozott a megújulásra a kopott , bár stílusában eltalált festése. Az új szín talán nem annyira korhű, de rájátszik az eleganciára, nem keveset. Annak idején 1984-ben a Matchbox egyébként több színben és évjáratban is kiadta, a pirostól a kéken át a feketéig, többféle kerékkel is. Sőt volt belőle zárt tetős verzió is (mint ahogyan az XK 140-es Matchboxból is, igaz az 1957-es kiadású). Formára jól eltalálták, hozza az eredeti kocsi jellemzőit. A teljesen letört szélvédőt is pótoltam. Az eredeti nem volt egy nagy szám, jobban áll neki az új. A szélvédő ennél a típusnál nem a beltér és a karosszéria találkozási élén van, hanem a karosszéria tetején előrébb van elhelyezve. Érdekes, elegáns Jaguaros megoldás. Az eredethűség kedvéért a szélvédő kapott egy kis csillogó krómkeretet is.

 

A baloldalin a lökhárítóbaba ott van de kissé eltúlzott méretű

Most akkor ugyanaz vagy nem?
Nem ugyanaz az XK 120 és az XK 140. De ugyanakkor a mi kisautós nézőpontunkból érzékelhető különbségek nincsenek a két széria között. A 140-es a 120-as utódjaként született, jóllehet nem sok lényegeset változtattak benne. Az 1954-es megjelenésű utódnál a hűtőrácson (kevesebb függőleges rács van az utódnál és egy darabból készült), a lökhárítókon (elöl már egy darabban van és van rajta "baba", hátul meg tettek rá egy "rendeset" a korábbi imitáció helyett) az első indexlámpáknál (tettek rá előre két kör alakú darabot is) változtattak kívülről. Vagyis úgy vélem, nyugodtan összehasonlítható a két példány a két évjárat.

 

Ugyanaz a lendületes forma

 Milyennek látszik a mai kisautó?
A 2018-as kiadás sokkal filigránabb megjelenést mutat. De miután léptékhelyesen egymáshoz montíroztam a két kisautót, kiderült, hogy az arányok teljesen egyformák, itt-ott (például a hátsó sarkoknál, szélvédő tövénél, ülés hátuljánál) akad csak apróbb eltérés. Tehát az újramintázás jól sikerült. Valóban jól sikerült?

 

A sárga vonalakkal lehet összehasonlítani az azonos karosszériapontok egymáshoz való eltérését

 Ha az eredeti rajzokhoz képest nézzük a kisautókat akkor már nagyon látszik, hogy kissé tömzsibbre, szélesebbre mintázták a modelleket az eredetinél. Ez túlságosan nem zavaró, mert a modelleknek így is nagyon szép az aránya. Az más kérdés, hogy miért nem lehetett helyesen kialakítani.

 

A visszafejlesztett kormánykerék és a továbbfejlesztett műszerfal

Megéri még a beltérben is körülnézni. A piros szín mindkét esetben jól eltalált, az ülések is szinte teljesen hasonlóak. Talán a réginek az üléstámlái túlságosan alacsonyak, így a támla és a kaszni között van egy rés, amit az újnál már eltüntettek. Jobb lett így. A műszerfalon is alakítottak, kicsit formázgatták a műszereket, ami szintén javított az összhatáson.  Viszont a kormánykerék elbutult, A 120-asnál szépen megformált küllős kormánykerék van, mígy a 140-esnél egy mintázott korong csak. Ez visszalépés. Ha belenézünk a sötétebbik  kisautóba látszik, hogy a padlólemezen némi szőnyegkezdemény van kialakítva. Ez egy modernkori újdonság, az Austin Healey esetében is láthatunk ilyet.

 

A szélvédő két oldala szinte síkban van, ami egy kis odafigyeléssel jól is megcsinálható lett volna

A szélvédők esetében az újkori kialakításnál nem rakták eléggé szögbe egymáshoz képest a két felét. Ez a régiben is így volt, ezért az új - általam beszerelt - szélvédő a régin már helyes szögben áll. A 140-es motorházfedelén van egy króm díszcsík eredetileg a hűtőrács tetejétől a szélvédő közepéig. Ezt nagyon lefelejtették. Ha nem is festik be csillogósra, legalább egy kis domborítás erejéig jelölhették volna. A lámpa és a hátsó rendszám - a technika fejlődésének köszönhetően - szép tamponnyomattal van megoldva.  Viszont nagy hiányosságot jelent az első indexlámpák hiánya a fényszórók alatt, ami a két modell között az egyik jelentős különbséget képezi.

 

Közrefogva az őst

Csak most tűnik fel igazán a régin a tanksapka fedél hiánya a bal hátsó sárvédőn, ami viszont az újon már szépen megformált. Az első lökhárítóról nagyon lemaradt a jellegzetes lökhárítóbaba, ami szintén jelentős különbség a két modell között. A kerekek mindkettőnél a kor Matchbox kerekei. Értelemszerűen az újabb kerék már jobban hasonlít stílusában a korabeli küllős kerekekhez. Jól jártunk vele, hogy a cég ismét megmintázta és piacra dobta ezt a kisautót, hiszen egy rendkívül formás szép darab kerülhetett így a vitrinbe a kortársai mellé.

Truck from Sweden Nr. 2.

Volvo Truck

felújítás

A minisorozatunk második tagja még mindig a kéttengelyes változat, még mindig plató oldalfal nélkül, viszont ez a modell csöveket szállít mostantól. Ehhez kellett a hiányzó felépítményt pótolni. A Matchbox Volvo Truck sorozatát elnézve, csöveket soha nem szállított gyárilag.  Arra ott volt a Leyland annak idején. Viszont a csőszállításhoz - mert az egyébként nagyon látványos dolog - rakoncákat kellett készítenem, hogy minél szabályosabb lehessen kicsibe is. A rakonca funkciója az egyébként magától szétguruló hengeres szállítmányok (farönk, cső, stb.) egy helyben tartása, minél kisebb anyagfelhasználással. A vasúti kocsikon is alkalmazott technika szerint a plató szélénél, néhány függőleges acélprofilt erősítenek oda, ami arra hivatott, hogy oldalirányban megtartsák a hengeres szállítmányokat.

Itt is adott volt tehát a két rés a platón, ezért itt rögzítettem az általa műanyagból kialakított rakoncapárokat. A csövek használt filctollakból készültek. A tokos kialakítást a felmelegített csővégbe bepréselt, nagyobb átmérőjű hengerrel alakítottam ki. Csak a nagyobb élethűség kedvéért, mert ilyen átmérőknél már a helyszínen hegesztik a csöveket egymáshoz, akár acél, akár műanyag csőről van szó.

Essen néhány szó a kisautók kialakításáról. Kettős jellemű a modell. Egyrészt az első rész - maga a fülke - teljesen részletes kialakítású. A homlokfalon minden ott van ami kell. Még a tetőt is szobrászkodták, valamiféle tetőcsomagtartó került ott kialakításra. De ott található egy doboz is, aminek az alja tulajdonképpen a fülke mögül kellene hogy jöjjön, hiszen ez egy légbeömlő szerkezet, ami a fönt beszívott levegőt vezeti le a motortérbe. Nos ennek a szerkezetnek csak a tetejét sikerült odatenni, ezért olyan furcsa. Hátrébb menve hirtelen eltűnnek a részletek. Olyannyira, hogy a hátsó világítás-rendszám-lökhárító együttes szokás szerint nem került ábrázolásra. Viszont a plató alatti légtechnika és egyéb szerkezetek még azért rajta vannak. Tulajdonképpen ez korjellemző és Matchbox jellemző is, hiszen nagyon ritka, hogy a hátsó fertályt kidolgozták.

Érdekesség még, hogy ez még 1981-es évjáratú, így ennek a kisautónak más a kereke, mint a korábban bemutatott hasonlónak. A kocsik aljára egyszerűen csak annyi van írva (mindkét esetben), hogy Volvo. A léptéket is megadják: 1:90. Ezen kívül kiderül, hogy az előzőhöz képest ezt már Kínában gyártották. Talán ez is a magyarázat a kerékminta eltérésre.A fülke belseje itt sincs berendezve, ezt a színes ablakokkal próbálták leplezni.

 

Az eredeti autóról néhány adata itt olvasható.

Állványhoz a teherautót

(Mercedes) Scaffolding Truck (1969)

felújítás

Ravasz a megnevezése a kisautónak. Egyrészt szerepel rajta a Mercedes név elkülönítve, de a  modell megnevezése Scaffolding Truck. 1969-ben találkozhatunk vele először, még gombkeréken. Nagyon szép kialakítású a modell, sok benne az apró részlet (pl. lámpák elöl-hátul nagyon részletesek). És ami nagyon lényeges az én szempontomból, hogy a kocsi alját és hátulját sem hanyagolták el, úgy amint azt tették a kortárs teherautóknál abban az időben. Megvan a hátsó laprugózás, a hátsó lámpa, a plató zsanérozása, sőt a rendszám is.

Alapvetően szürke színben adták ki piros lökhárító+hűtőrács+alváz együttessel, de én találtam egy gyárinak tűnő sárga változatot is szürke műanyag kiegészítőkkel. Erről viszont hiányzik a cégfelirat és az alapját képező sík lemezdarab a plató deszkájáról. Kétféle alja is volt a kisautónak. Az eredeti Regular Wheels kerekesnél csak a kocsi első harmadát takarja az alváz. Az újabb, Superfast kerekeknél viszont a teljes alját borítja a kocsinak a piros műanyag lemez, alkalmazkodva a modernebb futóműhöz.

A szállítandó - és nem mellesleg névadó - állványzatról igazából nem tudok nyilatkozni, mert az már régen kikopott a platóról. A kisautót ábrázoló eredeti fotókon viszont úgy látszik, hogy a sárga műanyagból csak egy eléggé egyszerű állványzat állítható össze. De összeállítható és ez a lényeg. És mint nem rögzített alkatrész hamarosan különválnak útjaik a hordozótól. Érdekes megoldás egyébként, hogy egy ilyen magasplatós autóval pont állványt szállítanak. Az állványt szétszerelve/lapraszerelve sokkal sűrűbben összecsomagolva szokták szállítani, általában oldalfal nélküli kalodás felépítménnyel. Az ilyen magasplatós raktérbe sokkal inkább kerül ömlesztett áru.

Az eredeti autót 1967-től gyártotta a Mercedes T2 (407) néven, így bizonyára sokaknak ismerős. Ha máshonnan nem, hát még mentőautóként is használták nálunk. A németeknél a "düsseldorfi szállító" néven becézték, lévén Düsseldorf volt a szülőhelye. Az elég hosszú, 19 éves gyártási periódus alatt mintegy 450 ezer darab készült belőle. Természetesen rengeteg felépítménnyel, platókialakítással vagy akár furgonként és minibuszként is megjelent. A motorpaletta térben és időben a kétezres 60 lóerős dízeltől indult anno és egészen 3,5 literes 85 lóerősig tartott.

Az én kisautóm kopottasan és sérülten  került hozzám, bár az ezüstös színe miatt a festékkopások nem voltak annyira feltűnőek. Leginkább a letört első lökhárítók és a kopott dekoráció volt a feltűnő. A kocsi az újrafestést követően kapott egy új matricázást és kifestettem a lámpáit. Viszont a letört lökhárítókat egyelőre úgy hagytam. nem annyira feltűnő, hiszen szimmetrikusan hiányzik. A műanyagot nem akartam festegetni ezért inkább várok egy komplett elemre és akkor majd kicserélem. Mindezekkel együtt egy nagyon szép kis teherautó ez, még úgy is, hogy a rakomány egyáltalán nem hiányzik nekem belőle.

Truck from Sweden Nr. 1.

Volvo Truck

felújítás, átalakítás

Jelen írás egy háromtagú mini sorozatom első tagja. A sorozat a Volvo F10/F12-es szériájú teherautójáról szól melyet a Matchbox is megformázott.

A teherautó Matchbox verziója kétféle kivitelben is létezik. A sorozatom első tagja 1982-ben jelent meg. Sima kéttengelyes platós teherautó, plató oldalfalak nélkül. Viszont a platón keresztben kialakítottak két kis rést, melyek arra szolgálnak, hogy különböző speciális felépítményeket lehessen oda bepattintani. Nagyon szellemes megoldás, mert így egy alapra nagyon sokféle érdekes kialakítású "szállítmány" kerülhet. Az enyémen eredetileg egy kábelfektető szerelvény volt rápattintva.  De akadt konténeres, sűrűdeszkás, és ketreces is köztük. Ám a legérdekesebb közülük talán a delfinszállító akváriumos kivitel volt. Itt az átlátszó falú konténerben egy delfin "úszkál" melyhez egy kiemelő szőnyeget is mellékeltek.

Ez a kábeldobos felépítmény alapja egy fekete keretszerkezet, mely a platóba van bepattintva. Ezen van két ezüstös kábeldob, mozgatható módon beleillesztve. A hozzám került kisautóról a kábeldobok hiányoztak már, de érdekes módon a tartószerkezet még épen megvolt. A kisautó csak annyira volt kopott, hogy már érdemes volt újrafényezni. Viszont a felújításkor új kábeldobokat kellett készítenem. Nem is volt célom az eredetiek felkutatása és beszerzése, mivel azoknál jobbat tudok készíteni.

A dobokhoz 2-2 régi kisautóról származó felnit használtam föl. Ennek az az előnye megvolt, hogy a kellően vékony korongoknak  már ki volt alakítva a tengely felerősítésük, és így azt már könnyű volt adaptálni a tartószerkezethez. A két korongot egy megfelelő méretű csődarabbal kötöttem össze, amitől már ki is alakult maga a kábeldob. Erre tekertem, ragasztottam a vékony drótból kialakított "kábelt". A tartószerkezet - lehet, hogy véletlenül - de úgy van megalkotva, hogy az alsóbb régiókban a kábel szépen ki tud tekeredni a dobok alatt. Ezt a lehetőséget kihasználva a kábelvégeket kilógattam a plató hátsó végénél, mintha éppen fektetés indulna éppen. 

Az eredeti F10/F12 teherautót 1977 és 1993 között gyártotta a Volvo. Több, mint 200.000 darabot értékesítettek a különféle változataiból, ezzel a cég sikerszériáját valósították meg. A hosszú életút alatt két modellfrissítésen is átesett a széria. Hathengeres, 10 vagy 12 literes turbodízel motor hajtotta őket, különféle teljesítményekkel. Kapható volt Powertronic illetve később a továbbfejlesztett Geartronic automata váltóval is. A fülke igen modern kialakítású volt a nagy szélvédővel és a magas tetővel. Volt sima fülkével és Globetrotter alvós kabinnal is. A futómű szempontjából nézve 2-3-4 tengelyes verzió lehetett, számos felépítménnyel, a sima teherautótól kezdve a nyergesvontatón keresztül a speciális autómentő vagy nehéz tréler vontató kivitelig. Nem véletlenül lett sikeres a modell a teherfuvarozók körében.

Corvette

Corvette 

 

(Siku)

felújítás

A nyúlánk Siku spiáter erősen hiányos állapotban érkezett hozzám már jóval korábban. Sokáig nem is foglalkoztam vele, pihengetett szépen a dobozban a többi sorstársával együtt, várakozva arra, hogy egyszer ihletet kapjak a felújításukra.

 

A legfontosabb teendő a jobb oldali ajtó pótlása volt. Nyíló ajtó volt ez is valamikor – természetesen (?) - amit nagyon nem szeretek, mivel ez fogy el leghamarabb a kisautókról. És nem biztos, hogy olyan egyszerű pótolni, hacsak nincsen cseredarab. Ez esetben nem volt, így sztirollapból kellett elkészítenem. A még meglévő ajtó nyithatóságát megszüntettem, így már készülhetett a másik oldalra is a fix párja. A kontúr kivágása nem túl nagy feladat, mivel keret nélküli az ajtón az ablak. De viszont cserébe – mivel a kocsi ajtaja a valóságban így a modellen is elég vastag - itt még az ajtó felső peremét ívesen hajlítani is kellett kissé. Az ajtó fölső éle befelé görbül, ezt kellett kialakítani az anyag finom hajlításával. Ezért szeretem a sztirolt, mert ilyen szempontból is jól kezelhető, alakítható. Ha kell, akkor egy kis hőforrás közelítésével egészen el tud lágyulni. Itt erre nem volt szükség, fogóval ki lehetett alakítani a szükséges ívet. Az autó oldalán, a közepe táján meg egy vízszintes horony fut végig a kocsin, amit az új ajtóba szintén bele kellett marni.

Az eredeti kerekek már eleve hiányoztak róla, így újakat kellett keresnem. Elég sportos is legyen, kellően széles is legyen, a keréktávolság is jó ha elegendő. Ilyen kereséséi paraméterek alapján választottam bele ezt a kerék szettet. A színválasztás egy – általam mostanában preferált sötét metál – színcsoportból került kiválasztásra, úgy érzem illik a kocsihoz.

 

És végül egy rövid történeti áttekintő a Corvettekről. Az első Corvette 1953-ban jelent meg, mint a fiatal értelmiség – számukra már - elérhető áru sportkocsija. A GM ötlete volt egy ilyen kategória megjelentetése, a háború utáni válság elmúltával, fellendítendő a mobilitás ezen szegmensét. A név a jól kormányozható korvett hadihajó típus után kapta a nevét. A kisautó a negyedik(C4) generációt mintázta meg, amit 1984-1996 között gyártották. Ezen is megvannak a hagyományos Corvette jellemzők: a buktatható első fényszórók, a hátsó – kerek vagy kerekített négyzet alakú – ikerlámpák, a hosszú orr, a rövid far és a nagy hátsó üvegfelület (volt kabrio változata is) és a dinamikus mozgást biztosítandó több, mint 2-300 lóerős 5.7 literes V8-as motor. Érdekessége, hogy kapható volt úgynevezett 4+3 sebességváltóvalis, ami egy négysebességes kéziváltó és egy automata, háromfokozatú overdrive kombinációja volt, a jobb környezetvédelmi értékek elérése érdekében. Később belekerült a kipörgésgátló egy korai változata is.

A kisautót sikerült jól megformálni a Siku szobrászainak. Arányaiban, részleteiben is azonnal fölismerhető a kocsi.Különösen szépek a hátsó, süllyesztett lámpák. Kiemelést érdemel, hogy a nagy Corvette logot is megformálták a hátsó ablak mögött illetve az első lámpák között is. Ha egy kicsit magasabbnak tűnik a kocsi mint amilyen a valóságban, akkor jól látjuk. De amíg ilyen egyen kerékfölerősítések vannak forgalomban, soha nem lehet egy autót úgy leültetni ahogy szeretnénk látni. Ettől eltekintve úgy érzem érdemes volt megmenteni az enyészettől ezt a kisautót is.