MG 1100

MG (Austin) 1100

(Matchbox)

felújítás

 

  

1962-ben piacra dobták, 1963 és 1971 között Nagy-Britannia legkelendőbb autója volt. Ez volt az  ADO16. Polgári nevén Austin vagy Morris 1100 leginkább, de ettől eltérő neveken is találkozhatunk vele. A BMC ADO16 kódnév amúgy a British Motor Corporation (BMC) és később a British Leyland által gyártott kis családi autók sorozata. A Pininfarina által tervezett karosszériájú modellből legyártott 2,1 millió darab több mint felét hazai piacon értékesítették. A BMC akkori politikájával összhangban az Austinokat Longbridge-ben, míg a Morris és az MG változatait Cowley-ban szerelték össze, de készültek modellek Spanyolországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Belgiumban is. 

 

   Kezdetben csak négyajtós limuzinként volt elérhető,  1966 márciusában viszont már elérhetővé vált egy háromajtós kombi verzió is, Morris 1100 Traveller néven. A kétajtós limuzint kereső belföldi vásárlóknak meg kell várniuk a Mark II változat 1967-es érkezését Szinte minden versenytársától eltérően az AD016 a hátsókerék-hajtás helyett elsőkerék-hajtást tartalmazott. Az Automotive Products négyfokozatú automata sebességváltóját 1965 novemberében adták hozzá opcióként. A nagyobb, 1275 köbcentiméteres autók 100 kilométer/órás sebességre körülbelül 14 másodperc alatt voltak képesek felgyorsulni.

 A Minihez hasonlóan az ADO16-ot a BMC A-sorozatú motorja köré tervezték, keresztirányban építették be és az első kerekeket hajtja. Elöl már tárcsafékekkel szerelték. Egy Hydrolastic nevű kombinált folyadékfelfüggesztési rendszert is alkalmaztak benne. A Citroen 2CV rendszer előnyeit (menetkényelem, úttartás) fölhasználva, azt kiegészítve készítették el.  A lényege az volt, hogy az első és a hátsó kerekek közötti folyadékalapú kapcsolat révén simább futást kívántak elérni.

A korabeli marketinganyagok kiemelték a tágas utasteret a versenytárs modellekhez képest, amelyek anno a Ford Angliát, a Vauxhall Vivát és a BMC saját, még mindig népszerű Morris Minor-ját jelentették.. A Minihez hasonlóan az autó csinos formája szinte egyetemes dicséretet kapott akkoriban. 

 A kisautó 1966-tól volt a kínálatban, 1970-ben már SF kerekeken. Kék és zöld árnyalataiban létezett. A forma jól fölismerhető, a részletek is a helyükön vannak. Természetesen jobbkormányos változat az autentikus bár szép számmal futott az utakon balkormányos is. A beltere talán egy kicsit jobban megmintázódott az átlagnál, hiszen ül benne egy sofőr is, de ami a legérdekesebb, hogy egy kutya is utazik benne a hátsó ülésen. Mi több, a letekert ablakon bámul kifelé. Ez egy nagyon vonzó részlet benne nemcsak a gyerekszemek számára de így felnőtt fejjel is. Az első lámpa és az alatta levő index a modelevolúció adott pillanatának megfelelően a lökhárító és azon túl a padlólemez fényes fémjéből van kialakítva, a jellegzetes hűtőráccsal egyetemben. Ez a jellemző megoldás a VW 1600 esetében is megtalálható. 

Az elnevezése kicsit fura, az első szérián M.G. néven jegyzik, ami korántsem tekinthető igazán helyesnek, nyilván ezért módosították MG-re később. De talán a legtöbben mégis Austin néven ismernék föl. A felújítás során egy korabeli színárnyalatot adtam a kocsinak illetve egy kicsit a gombkerék feketeségén is enyhítettem némi ezüsttel.

 

 

Austin Healey

Austin Healey 3000 Mk2

(Matchbox)

 bemutató

Múlt és jelen kapcsolata

A kisautó megpillantása külön örömet okozott, hiszen rögtön eszembe jutott a kép, amikor - még nagyon fiatalon - személyesen is megnézhettem egy ilyen autót. 1982-ben Nyugat Európában sem volt már mindennapos egy ilyen veterán roadster. Egy igen szép állapotú, feketén csillogó Austin Healey Mk 3 pedig különösen szépen mutatott ott a svédországi parkolóban. Természetes volt, hogy körbecsodáljuk, megnézzük a részleteket rajta. Ilyen autót itthon szinte esélytelen volt valaha is megpillantani akkoriban. Nem véletlenül vésődött belém a típus. És közel negyven évvel később nekem is lehetett egy ilyenem, igaz csak 1:64 arányban. De az emlékfaktor jelentős így is.

 

Az első találkozásom egy Austin Healey-vel. Jól látszik, hogy milyen lapos is valójában.

A régmúlt

Pár adat erejéig utánakutattam a típus történetének. A kocsi gyártója egy közös vállalat: a BMC Austin divíziója és a Donald Healey Motor Company állt össze a sportos roadsterek gyártására. A kasznit a Jensen Motors gyártotta, az összeállítás történt a BMC-nél – az MG(!) modellek mellett. Mindez a második széria esetében 1961-62 között történt, tehát igen rövid életű, kisszériás modell volt tulajdonképpen.
A dizájnért Gerry Coker volt felelős. A cégvezető, Donald Healey mindig is gyors kisautókat szeretett volna ezért először egy Riley motort tett az autóiba, amik viszont nem voltak elég ütőképesek. Az Austinnnal történt kooperációt követően került az Austin erőforrás a kocsi elejébe.

 

Tipikus roadster kialakítás: nagy orr, kis hátsó

A tipikus roadster karosszéria alapvetően nyitott volt és csak szükségképpen látták el egy viniltetővel. Amit fölcsukva a kocsi el is vesztette minden báját. Az összecsukható ablakokat a későbbiekben letekerhetőre cserélték. A kocsi egyik legszebb része a négy darab, csillogóan fényes küllős keréktárcsa. Fűtés is volt benne, amit a kabriósok tudnak igazán nagyon nagy előnyként értékelni, hiszen ez a lehetőség a használhatóság idejét nagyban kitolja az év folyamán.
A 2,6 literes sorhatos motort három darab SU karburátor látta el üzemanyaggal és így a kocsi végsebessége 185 km/h volt. Ez akkoriban még a versenyeken is eléggé jónak számított. Bátor emberek vezették, hiszen ekkora sebesség mellett se tető nem volt rajta sem oldalablak nem volt mellette. A biztonságtechnikáról nem is beszélve, hiszen a bukókeret és a biztonsági öv még ötlet szinten sem volt akkortájt. Ezt a sorozatot már már szervóval segített fékekkel szerelték. Mindazonáltal nem tűnt egy nagyon borulékony kocsinak, hiszen nagyon alacsony építésű volt, stabilnak hatott. Számos raliversenyen nyert Európa szerte akkoriban és manapság is látni ezeket a kétüléses roadstereket a klasszikus autók versenyein. A 74 ezer darab legyártott példány 90%-a exportra került, főképpen Amerikába.

 

Bizony vastag az az üvegimitáció

 A jelen

A Matchbox 2018-as sorozatából való a kisautó. Első rápillantáskor is látszik, hogy egy tipikus angol roadsterről van szó, a tájékozottabbak már azt is megláthatják a következő pillanatban, hogy nem Jaguár van előttük. Továbbnézve az MG B is mint nagyon hasonló kialakítású modell kizárható, így egyértelművé válik az identitás. Szép forma, pontos kidolgozás. Ha egy kisautó egyből fölismerhető a bliszterben, akkor nálam már nyert ügye van. Végül is a modell az eredeti kicsinyített mása és nem pedig valami hasonló. Itt tehát egy szépen elvégzett modellezői munka eredményét tarthatjuk a kezünkben, egészen pontosan egy 1963-as kiadás kicsinyítését, 1:64 léptékben. 
A kocsi alján próbáltak valamiféle létraváz imitációt kialakítani, de ez inkább csak hozzávetőleges lehet.A karosszéria kialakítása viszont nagyon igényes. Minden részlet a helyén van, csomagtartó fedél zsanérjai, a lámpák a kilincsek, mind finoman ki vannak dolgozva. Az említett elemekre még tamponnyomat is jutott, kiemelve őket. Tetszik, hogy az ajtók jellegzetes előremutató sarkos-szögletes formáját jól mintázták meg. 

 

Jellegzetes a hűtőrács formája is

 

Mindkét beltér színe szép, és mindkettő a karosszéria színéhez igazodik

Kétféle színben adták ki, talán a piros autentikusabb mint a metálkék. Talán a szélvédő+keret egységes vastagsága erősen túlzó, ez lehetne vékonyabb, legalább az ablaküveg része. Szép színű a beltér, a kárpit. A műszerfalon nem sokat alakítottak, nagy vonalakban ott van. Ez igaz a pizzakormányra is, ami baloldalon van nem kis meglepetésre, hiszen angol gyártmányú autó lemodellezéséről van szó. Ennél a kormánykeréknél azért már többet tud a mai fröccsöntéstechnika, ha máskor nem is de egy nyitott autó esetében ez alap lenne. Érdekes szép extra viszont a padlón a - padlólemezből kiformált - szőnyeg. Ilyet nem láttam még máshol. Az ülések elég ortopédek, szinte semmi ülőlapjuk sincs. A kocsin a feliratok is szépek, finoman kidolgozottak. A kerekek illeszkednek stílusában az autóhoz, bár az eredeti küllős kerék látványát csak közelítik. Viszont a szebbik egyenkerekek közül valót tették rá. Így összesítve egy nagyon szép kis darab került az angol roadster sorozotamba, a Morganok, a Jaguar SS10, a Jaguar XK 120, és a saját tervezésű és kivitelezésű kisautóm közé.
 

 

A kerekek is azért emlékeztetnek az eredeti küllős felnire