Z3 dzsembori

                                                                        BMW Z3

                                     (Wörlein,Siku,Maisto,Hot Wheels,noname)

                                                                            összehasonlító teszt

Elnézegetve a BMW sort, megláttam, hogy már négy különböző Z3-as is van benne. De olyan furcsán különbözőek voltak. Eljött hát az idő, hogy összehasonlítsuk őket, meg a gyártóik mérőeszközeit.

A szóban forgó áldozatok a  Wörlein, Siku, Maisto, Hot Wheels, nonémkínai termékei. Mivel nem egy léptékűek, így ezt a szempontot most figyelmen kívül hagyom, de a kasznik formája, arányai így is összevethetőek.

Végül egy kis Z3 történelem.

Targa újra

 Porsche 911 Targa

(Matchbox)

bemutató

 A Porsche, és azon belül is a 911-es az egyik legjobban prezentált kisautó a blogon. Sok minden újat a történetéről már nem kell mondani. Az újabb változatok technikai és formai csodáiról itt lehet bővebben olvasni.

 

 

 

A Targa 911-es már volt, akkor egy korábbi változat átalakítás került terítékre. Most azonban a legújabb Porsche 911 Targa jelent meg a Matchbox kínálatában, aminek a bemutatóját összekapcsolom a korábbi 1979-es kisautó felidézésével is. Persze nehezen összehasonlítható a kettő. Más kor, más feltételek, más koncepció, más marketing elvek, más gazdaság(osság)i tényezők. 

 

 Az elsőre lejön, hogy az újabb mennyivel nagyobb, a közel azonos léptéket (1/64 körül) tekintve is. Azonban ez a valóságban sincs másképpen. A 2024-es megjelenésű kis modell eddig csak piros és kék színekben kapható. A kialakítás szinte tökéletes. Szinte. Mert ott van ismét a MB nagy újítása az övvonal feletti rész műanyagosítása. Erről már több helyen is volt szó, így nézzük inkább a szép dolgokat. A forma olyannyira áramvonalas, hogy a tamponnyomatok szinte részei a forma láthatóvá tételének. Anélkül nem is adná ki magát. Szépek is a nyomatok és van belőlük bőven. A kaszniforma hű az eredeti autóhoz, hozza a lapos kecsességet. Itt ugyan zárt tetős változattal találkozunk (gyártástechnológia okán), de könnyen elkészíthető a nyitott tetős változat. Vagy így, és/vagy festéssel az autó műanyag felső része akár fogyaszthatóvá is tehető. Én a festéses változatot követtem el. Az ablakok nagyok és vékonyak így jól látszik a szürke beltér. A szürke jól áll neki. A pizzakormány pedig nem. mert amúgy igyekeztek még az ülést és a műszerfal tetejét is részletgazdagabbá tenni, de a kormány az olyan amilyen.

 

 

 

 

A kereke nagyon szépek és szerintem illenek is a Porschehoz. És itt most a szélességük is jól áll a kisautónak. Talán a kipufogóvégek mérete egy kicsit eltúlzott, de ettő eltekintve a részletek a helyükön vannak. Még a külső tükrök is formahűek igyekeznek lenni, ami nagy szó ebben a léptékben. Összességében egy nagyon szép kisautó birtokosai lehetünk, ajánlom mindenkinek.

 

Ki hogyan mér?

 BMW Z8 összehasonlító

(Majorette vs. Maisto )

dualteszt

Mindig is rejtély volt előttem, hogy amikor egy autót lemodelleznek, akkor vajon hol csúszik el sokszor a dolog? Hol van az a pont amikor a mért adatok helyett valami fals méret kerül a képbe és ettől az egész kocsi torzul. Vagy direkt módosítanak bizonyos részeken, hogy esetleg statikailag jobb legyen az összhatás? De akkor a másik cég hogyan tudja mégis megoldani? 

A képek önmagukért beszélnek, lehet összenézni őket. Mindenesetre szívesen belelátnék a kisautók méretvételi-modellezési folyamatába, így a 21. század digitális világával körülvéve. Hol lép be a humán-gazdasági vonal a szigorúan mérnöki munkába. A korrekt összehasonlítás érdekében egymáshoz illesztettem a kettőt illetve egy, az eredetiről készült oldalnézetet és elláttam segédvonalakkal is az ábrát.

Mi addig is nézegessük ezt két igen szép kisautót, amikről már volt szó korábban.

Capri

 Ford Capri 1970

Matchbox

bemutató

Éppen ideje volt már rendesen megmintázni az ikonikus angol sportkupét. Persze formázgattak már az angol dizájnerek korábban is, de hogy az mennyire volt valós arról ebben az írásban lehet többet látni, olvasni. Ezért is külön örültem, hogy a Verdabörze kínálatában megláttam a meglehetősen szürkére sikeredett, de már elsőre is kecsesebbnek látszó Fordot. 

Az amerikai izomautók sikere némileg átszivárgott a mi földrészünkre is. Persze nem egy-az-egyben, hanem szépen letranszformálva európai léptékre. Így az amerikai Ford - már régóta létező angol, belga és német modelljei által is - megpróbálta az ottani sikert megismételni. Ezért is lett a Capri, aminek például - cégen belül maradva - a Mustang is lehet a mintája. A forma azonos: hosszú orr, 2+2 utastér és rövid far. Persze arányosan, az európai méretrendszerhez igazítva. Kell bele egy már bevált itteni motor és az sem hátrány a gazdasági vezetők szerint, ha a már meglévő modellpaletta alkatrészeinek jó részét fel lehet használni. Esetünkben a Cortina volt az alkatrészbázis. Így előállt a Capri, elérhető áron a mi földrészünk fiataljainak is. Először a Colt nevet szánták neki, de a Mitsubishi már lefoglalta, így lett a szigetről elnevezve. 1968-tól mindhárom gyárban készült. A már bevált 1,6-1,5-1,6-1,7 literes sornégy illetve V4 (!) motorokkal (Kent, Pinto, Essex, Taunus, stb.) és négysebességes manuális váltóval szerelték eleinte, de igény lett a combosabb erőforrásokra is ezért 2,0 és 2,3 literes duplakarburátoros hathengeresek is megjelentek a palettán. A csúcs a 3,4 literes erőforrás volt, de a legerősebb és legnépszerűbb megjelenése mégis csak a túraautó bajnokságra épített Zakspeed változat volt. Talán ennek köszönhetően is vették, vitték a kocsit (az első két évben 400 ezer darabot értékesítettek) így a futómű, a hengerfej, az injektoros rendszer fejlesztésével a második generáció is megjelent. A külsőben is volt némi változás, bár az alapforma megmaradt. Talán a lámpák formáján lehet leginkább követni a változásokat. Illetve a Mkl-nél egy jellegzetes törésvonal van a kocsi oldalán végig. Az első szögletes lámpák mérete megnőtt a második kiadásnál, és a törésvonallal sem találkozhatunk. Ez a modellszéria volt a legkevésbé ismert, mert hamarosan jött az utolsó sorozat mely teljesen új, de a régihez nagyon hasonló karosszéria kialakítást hozott. Egy sokkal elegánsabb, a kor igényeinek megfelelő, sportos, karakteres autót láthattunk Capriként ekkor, és ami fontos immár négylámpás volt a homlokfal. Itt már minden korszerű technika megjelent, az automata váltótól a turbon és a spoilereken át a klímáig.

Visszatérve az egyes kiadáshoz: lényeges momentum, hogy volt ennek a sorozatnak 1972-ben egy ráncfelvarrása, ahol is dupla első fényszórókat kapott, amitől immáron még dögösebben nézett ki. Hátul is egy duplaméretű nagy lámpa váltotta a korábbi, még az Escortról származó csíklámpát. Olyannyira jól sikerült a frissülés, hogy még a tengeren túlra is elmerészkedtek vele, bár ez inkább csak egy kísérlet lehetett...  A többi már az autótörténelem része. A modellt még a brit rendőrség is használta járőrkocsiként is. Az utolsó Capri 1986-ban gördült ki a gyárból. Összesen 1 886 647 darab készült belőle. Sajnos utód nélkül ért véget a kaland, hiszen hiába volt az Escortnak vagy a Sierrának sportváltozata, azért a kétüléses sportkupé érzést egyik sem tudta pótolni- azóta sem.

Amint már utaltam rá a Matchboxnak volt már egy Caprija. Az a kisautó önmagában egy nagyon szép formájú, sportos játék-modell volt, azonban az arányai messze nem tükrözték az eredeti autó karcsúságát. A mostani kiadás első ránézésre is mutatja, hogy teljesen újragondolták az egészet. Olyannyira, hogy nem is azt a modellt mintázták, hanem egy fészliftes verziót - lásd a dupla kerek első lámpák a szögletesek helyett. De mivel a kaszni a fészliftnél ugyanaz maradt, a kisautók is összehasonlíthatóak. Csak jót lehet mondani az új kiadásról, bár egy szebb, élénkebb szín nem ártott volna neki. Mellette szóljon, hogy eredetiben is volt egy ilyen szürke Capri árnyalat. A leggyengébb pont a kereke, ami egy nagy fekete folt (az amúgy is ködös árnyalatú festéshez), egy króm (vagy fehér?) gyűrűvel a közepén. Ide ez kevésnek tűnik. Ez a modell mindenképpen megérdemelt volna egy szép, küllős kereket, ami a sportosságát még inkább kiemeli. A mérete, szélessége a helyén van amúgy, csak a könnyűfém felni hiányzik nagyon...

 

A kaszni formája az eredetinek megfelelő, nincsenek meg a korábbi modellnél tapasztalt - kerékkivágások miatti - torzulások. Sőt odafigyeltek, hogy a kerékívek is valósághűen lapítottak legyenek. Így szépen végigfut az a bizonyos - típusjellemzőként is fölfogható - törésvonal a kocsi oldalán és szépen lefut a hátsó kerék mögött. Az ablakméretek is kisebbek, élethűbbek lettek. A motorházfedél első élében levő csúcsosodás talán kissé túlzó, de nem ront az összképen. Szép, halványkék üvegezést kapott, így a szürke beltér is látszik. A szükséges mértékben faragták ki, így ez is rendben van, bár a műszerfal egység mintha kissé jobban átnyúlna az utasoldalra a valóságban. A vonóhorog eltűnt, ez pontot érdemel és rákerült egy tolótető imitáció ami nem oszt, nem szoroz. Van viszont egy darab baloldali visszapillantó, ami a régihez képest plusz.

 

A lökhárítók a beltér szürkéjéből készültek, hunyorítva elmegy. Talán az első indexek, melyek a lökhárító alsó élén kaptak helyet lehetnének nagyobbak is, hiszen nagyítóval kell keresni az amúgy fontos részletet. A kasznin a tanksapka is megmintázódott, ami eredetileg sem egy szépségdíjas megoldás, így ezzel nincs mit tenni. Dicséretes viszont az első lámpák megoldása. Itt nemcsak a lámpákat festették meg, hanem azt a jellegzetes szögletes keretet a lámpatestek köré, amitől megint egy kicsit dögösebb lett az eredeti és a modellautó is. Ha már festés-dekoráció: a motorházfedélen van két gyorsítócsík feketéből, aminek a festékmennyiségét (vagy inkább annak egy részét) inkább a hátsó traktus kifestésére (lámpa, rendszám) fordítottam volna. Összességében nagyon szép kisautót alkotott a Matchbox a 2020-as kiadással. Külön öröm, hogy elhagyták a nyíló motorházfedelet. Bátran ajánlom mindenkinek, szép és jelentős kisautót birtokolhatnak a gyűjtők általa.

ps: A modell nevében az évszám egy kissé megtévesztő, hiszen ez megmintázott a verzió csak 1972-től létezett.

Land Rover Sll

 Land Rover S2 Safari

(Matchbox)

bemutató

A Land Roverek talán minden idők leginkább magától értetődő terepjárói, természetesen a Jeep Willys és a Toyota FJ mellett.  Mégis talán a Landi tartotta leginkább a mai napig is az ősi terepjáró építési hagyományokat. Maga az ős Land Rover is munkagépnek készült, mivel a háború utáni gazdaság igényelte hamar a többcélú, megbízható és ugyanakkor igénytelen haszongépeket. Nos, a Land Rover pont ilyen. Olyannyira traktoros jellemzőkkel rendelkeztek az első példányok, hogy elől csak egy ülés volt középen. Innen indult el a polgáriasodás felé, és lett egy akár hétköznap és utcán is bátran vállalható Defender. Szerintem a ez az egyik olyan jármű a világon amit a legtöbb célra használtak és használnak, rengeteg féle célra átépítették gyárilag is, kis műhelyekben is és otthon is. Jellemzően a vidék vagy a szavannák az igazi otthona, de az angol királyi gépkocsi-flottában is megtalálható.Bár a típus fejlődése a technikai vonalon nem állt meg, mégis érdekes, hogy pl. a hadseregek a régi, hagyományos motorú modelleket veszik, a mai elektronikus vezérlésű motorok helyett. Nyilván a megbízhatóság az elsődleges szempont a motor esetében is.

   

Aki nem akar máshol utánanézni, annak íme a típustörténet esszenciája:

A legelső Land Rover lehet a fapados autó fogalmának legelső kézzel fogható és testközelből érezhető fizikai megvalósulása. A háború utáni anyaghiány párosult a mindenre befogható munkagépekre való nagy igénnyel. A maradék Jeepek már kezdtek szétesni, gép pedig kellett a szállítástól a szántásig, mindenhez. A Rover cég főmérnökének köszönhető ennek, az akkori lehetőségekből, anyagokból az akkori kívánalmaknak megfelelő gép létrejötte. A végtelenül egyszerű felépítés, az acél létraváz, az alumínium karosszéria, az egyszerű de nyomatékos kis 1,6 literes négyhengeres motor alkotta a relatíve olcsón megszerezhető munkagépet. Az alu karosszéria később szinte a védjegye lett a Land Rovereknek, és talán emiatt is van az, hogy a legyártott példányok 75%-a még üzemben van. Az első igazán autós kinézetű modellt a 80-ast - ez a szám mindig a tengelytávot jelenti collban - 1948-ban mutatták be. 

Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight. 

Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.

Én magam egy ős Landy-rajongó vagyok, hogy mást ne mondjak az első Matchboxom egy kék, safaris változat volt, a maga tetőcsomagtartós pakkjával. Sajnos ma már nincs meg ez a példány, de rajongásom töretlen a márka iránt. Leginkább az Series II és Series III változatokat tartom igazán belevalónak, ponyvatetővel, porosan, használva…  Talán ezért is keresem már egy ideje a meglévő régi 1967-es kiadás mellé a Matchbox új 2019-es kiadását. A Verdabörze kisautós webshop volt a segítségemre a beszerzésben. (Egyébként a régi kiadás használt példánya is tőlük származik, mert az újakon túl a régi idők kisautói is megtalálhatók a kínálatukban.) Nézzük tehát hogyan sikerült újragondolni az aktuális gyártónak a régi modellt. A kisautó alapja egyébként az 1965-ös kiadású ötajtós változat. Méghozzá balkormányos verzió, mert a rendszám (imitáció) is baloldalt van, szemben a korai kiadással.

A bliszter grafikája elég vegyes a zöld színű kiadás esetében (a többieknél más a grafika). Szép, de keveri a valóságot (világító lámpák, ködlámpasor a tetőn) a kisautó valóságával (felnikialakítás). Ez utóbbi a valóságot ábrázolva szebb és élethűbb is lett volna. A Matchbox büszkén vállalja ezúttal a termékét, hiszen ott van rajta a Land Rover logo (A korabeli Range Rovernél még a márkát sem írták rá. Változnak az idők.) Kibontva a csomagolásból már a régi kiadással is össze tudom hasonlítani. Első ránézésre - meg a sokadikra is - szebbnek tűnik. Nyilván az aprólékosság a mai modellezési-gyártási technológia fejlettségének köszönhető. Azért a réginek is van egyfajta bájossága, amiből nem veszített az évek folyamán. Azt gondolnánk, hogy egyforma a két kisautó mérete. De nem. A részleteken túl megnőtt a tengelytáv is egy kicsit, viszont csökkent a magasság - ugyanolyan hossz és szélesség mellett. Talán ma már jobban ügyelnek a léptékhelyességre és arányosságra, ami - mint sok példa mutatja - nem volt mindig a cég erőssége.

A legföltűnőbb talán a kaszni panelozása. A réginél pozitív (síkból kiemelkedő) az újnál viszont az eredetit még jobban imitáló negatív. Nagyon finom hornyok futnak a panelek körül. A süllyesztés igaz az ajtókilincsekre is, ami a Landi esetében meghatározó kialakítású volt. Kialakították az üzemanyag betöltőt is a jobb hátulján. A hátsó oldal is részletesebb lett. A padlólemezből kialakított lökhárító - elöl is és hátul is - most már valósághű.

Az autó elején is vannak változások. Eltűnt a rendszám és valamennyire megváltozott a hűtőrács is. Az ezen levő embléma mérete is korrektebb már. A kocsi tetején levő egykori pakk is átalakult, de részletezettség tekintetében nagyjából ugyanolyan semleges maradt. Hozzá kell tenni, hogy többféle kialakítása is van (még kenut is cipel az egyiken), ami igazán kívánatossá teszi a gyűjtők számára. Az ablakokra osztásimitáció került viszont ezzel egyidőben kispórolták a tető élén levő, amúgy igen jellegzetes Landis ablakot. Kár érte. Újdonságként megjelentek a visszapillantó tükrök is, bár ez utóbbi nagyon más mint a valóságban, de a gyártástechnika ugye....Ma már nagyon aprólékos grafika is van a kisautón, és ami különösen pozitív, hogy az összes lámpa színezett, a rendszám, az emblémák is nagyon szép és aprólékos grafikájúak.  Bár, az első indexlámpák színezése hibás, hiszen itt duplán narancsos a két lámpa színe, holott az egyik az helyzetjelző, vagyis fehérnek kellene lennie. 

 

 

A beltér, a sötétített ablakok miatt azonban eltűnt belőle. A kisautó színén lehetne vitatkozni, csakúgy mint a lökhárító és az oldalküszöbök fehérségén (itt egy sötétszürke jobban mutatna). Nem a legszerencsésebb egyik sem.  Nagyon kevés módosítással akár a kék változat, akár ez a zöld is lehetett volna az eredetivel egyező árnyalatú. A többi szín - plusz a grafikájuk - teljesen elfogadhatóak. A kerekek szintén vitathatóak. Értem én, hogy egyendísztárcsa a leggazdaságosabb, de ha már maga a felni szépen, aprólékosan kiformázott a gumi oldalrecéjével együtt akkor érdemes lett volna legalább a felniperemet is csillogóssá tenni, ahogy az más színek esetében már megtörtént.

 

Összességében nagyon örültem, hogy végre ilyenem is van már a LR sorban. Külön öröm, az igényes kivitelezés és a látható gyártási fejlődés is. Ajánlom mindenkinek.

Anno és most, de nem úgy

Jaguar XK 120 és XK 140

(Matchbox)

összehasonlítás 1984., 2018.

Matchbox mind a kettő, de van közöttük  34 év. Lássuk fejlődött-e a technika ez idő alatt, és ha igen miben látszik ez meg. Majdnem ugyanannak a Jaguárnak az újramodellezése egy kiváló alkalom a két évjáratbeli különbségek felfedezésére. Lássunk neki!

 

Szépek a kerekei

Az eredeti kocsi története

Azt hiszem ez a kocsi joggal tartozik az angol klasszikus sportautók közé vagy akár jelképezheti is azokat. Kétüléses, bőrbelsős, fabetétes, nyitott, erős, krómokkal itt-ott megtűzdelt sportos de mégis elegáns. Old school, ahogy ma mondanánk. A háború megviselte brit autóipar erősen gyengélkedett, üzemanyag és alapanyaghiány volt, sokan kiszálltak az autóiparból. Az előrelépéshez és elismeréshez egy merész és előremutató modellre volt szükség. William Lyons a Jaguar tulajdonosa tudta ezt amikor maga és vezető mérnöke William Heynes megtervezték az XK 120-ast. A 120-as elnevezés onnan ered, hogy a kocsi végsebessége 120 mérföld (mintegy 193 km/h) volt óránként. Föltűnhet, hogy a kocsi formája a háború előtti olasz-francia (Bugatti, Delaheye) vonulatot követi a stílusában, azonban számos újdonságot tartalmazott műszakilag. Három karosszériaváltozatban gyártották, nyitott, nyitható tetős és zárt fülkével. Százhatvan lóerős motorral és négysebességes váltóval szerelték. Négy dobfék lassította a 3442 köbcentis sorhatos által mozgatott kasznit. Elöl torziós hátul laprúgós felfüggesztése volt. A vászontetőt az ülések mögé lehetett behajtani. Az ajtókon nem volt külső kilincs, egy belső zsinórt meghúzva lehetett az ajtókat nyitni.A kocsit 1941-54-ig gyártották. 

Amikor 1948-ban a londoni Motor Show-n az új kocsit bemutatták, nagy érdeklődés vette körül. Lyons 100-200 példány gyártását tervezte. A nagy érdeklődésre való tekintettel azonban, a kézzel megmunkált alumíniumelemeket tömegesen gyártható acélra tervezte át, így ez alapján jól megkülönböztethetők a korai és későbbi példányok. Az első példány vevője Clark Gable volt. Jóllehet túraautónak tervezték, mégis sok versenyen indultak vele, mi több, még Le Mans-ban is szerzett győzelmet 1951-ben. Korának leggyorsabb tömeggyártású autója volt, több rekordot is megdöntött annak idején. Manapság akár 125 ezer dollár is adnak egy-egy szebb példányért. 

 

Jól látszik a léptékbeli eltérés, ami zavaró lehet ha egymásmellé kerül a kettő

Modernesítés az öregnél

Az összehasonlítás előtt mindenképpen meg kell említenem, hogy a régebbi kisautó átesett egy felújításon már korábban. Az anno hozzám került kisautó nem volt igazán rossz állapotban, viszont kívánkozott a megújulásra a kopott , bár stílusában eltalált festése. Az új szín talán nem annyira korhű, de rájátszik az eleganciára, nem keveset. Annak idején 1984-ben a Matchbox egyébként több színben és évjáratban is kiadta, a pirostól a kéken át a feketéig, többféle kerékkel is. Sőt volt belőle zárt tetős verzió is (mint ahogyan az XK 140-es Matchboxból is, igaz az 1957-es kiadású). Formára jól eltalálták, hozza az eredeti kocsi jellemzőit. A teljesen letört szélvédőt is pótoltam. Az eredeti nem volt egy nagy szám, jobban áll neki az új. A szélvédő ennél a típusnál nem a beltér és a karosszéria találkozási élén van, hanem a karosszéria tetején előrébb van elhelyezve. Érdekes, elegáns Jaguaros megoldás. Az eredethűség kedvéért a szélvédő kapott egy kis csillogó krómkeretet is.

 

A baloldalin a lökhárítóbaba ott van de kissé eltúlzott méretű

Most akkor ugyanaz vagy nem?
Nem ugyanaz az XK 120 és az XK 140. De ugyanakkor a mi kisautós nézőpontunkból érzékelhető különbségek nincsenek a két széria között. A 140-es a 120-as utódjaként született, jóllehet nem sok lényegeset változtattak benne. Az 1954-es megjelenésű utódnál a hűtőrácson (kevesebb függőleges rács van az utódnál és egy darabból készült), a lökhárítókon (elöl már egy darabban van és van rajta "baba", hátul meg tettek rá egy "rendeset" a korábbi imitáció helyett) az első indexlámpáknál (tettek rá előre két kör alakú darabot is) változtattak kívülről. Vagyis úgy vélem, nyugodtan összehasonlítható a két példány a két évjárat.

 

Ugyanaz a lendületes forma

 Milyennek látszik a mai kisautó?
A 2018-as kiadás sokkal filigránabb megjelenést mutat. De miután léptékhelyesen egymáshoz montíroztam a két kisautót, kiderült, hogy az arányok teljesen egyformák, itt-ott (például a hátsó sarkoknál, szélvédő tövénél, ülés hátuljánál) akad csak apróbb eltérés. Tehát az újramintázás jól sikerült. Valóban jól sikerült?

 

A sárga vonalakkal lehet összehasonlítani az azonos karosszériapontok egymáshoz való eltérését

 Ha az eredeti rajzokhoz képest nézzük a kisautókat akkor már nagyon látszik, hogy kissé tömzsibbre, szélesebbre mintázták a modelleket az eredetinél. Ez túlságosan nem zavaró, mert a modelleknek így is nagyon szép az aránya. Az más kérdés, hogy miért nem lehetett helyesen kialakítani.

 

A visszafejlesztett kormánykerék és a továbbfejlesztett műszerfal

Megéri még a beltérben is körülnézni. A piros szín mindkét esetben jól eltalált, az ülések is szinte teljesen hasonlóak. Talán a réginek az üléstámlái túlságosan alacsonyak, így a támla és a kaszni között van egy rés, amit az újnál már eltüntettek. Jobb lett így. A műszerfalon is alakítottak, kicsit formázgatták a műszereket, ami szintén javított az összhatáson.  Viszont a kormánykerék elbutult, A 120-asnál szépen megformált küllős kormánykerék van, mígy a 140-esnél egy mintázott korong csak. Ez visszalépés. Ha belenézünk a sötétebbik  kisautóba látszik, hogy a padlólemezen némi szőnyegkezdemény van kialakítva. Ez egy modernkori újdonság, az Austin Healey esetében is láthatunk ilyet.

 

A szélvédő két oldala szinte síkban van, ami egy kis odafigyeléssel jól is megcsinálható lett volna

A szélvédők esetében az újkori kialakításnál nem rakták eléggé szögbe egymáshoz képest a két felét. Ez a régiben is így volt, ezért az új - általam beszerelt - szélvédő a régin már helyes szögben áll. A 140-es motorházfedelén van egy króm díszcsík eredetileg a hűtőrács tetejétől a szélvédő közepéig. Ezt nagyon lefelejtették. Ha nem is festik be csillogósra, legalább egy kis domborítás erejéig jelölhették volna. A lámpa és a hátsó rendszám - a technika fejlődésének köszönhetően - szép tamponnyomattal van megoldva.  Viszont nagy hiányosságot jelent az első indexlámpák hiánya a fényszórók alatt, ami a két modell között az egyik jelentős különbséget képezi.

 

Közrefogva az őst

Csak most tűnik fel igazán a régin a tanksapka fedél hiánya a bal hátsó sárvédőn, ami viszont az újon már szépen megformált. Az első lökhárítóról nagyon lemaradt a jellegzetes lökhárítóbaba, ami szintén jelentős különbség a két modell között. A kerekek mindkettőnél a kor Matchbox kerekei. Értelemszerűen az újabb kerék már jobban hasonlít stílusában a korabeli küllős kerekekhez. Jól jártunk vele, hogy a cég ismét megmintázta és piacra dobta ezt a kisautót, hiszen egy rendkívül formás szép darab kerülhetett így a vitrinbe a kortársai mellé.