Capri

 Ford Capri 1970

Matchbox

bemutató

Éppen ideje volt már rendesen megmintázni az ikonikus angol sportkupét. Persze formázgattak már az angol dizájnerek korábban is, de hogy az mennyire volt valós arról ebben az írásban lehet többet látni, olvasni. Ezért is külön örültem, hogy a Verdabörze kínálatában megláttam a meglehetősen szürkére sikeredett, de már elsőre is kecsesebbnek látszó Fordot. 

Az amerikai izomautók sikere némileg átszivárgott a mi földrészünkre is. Persze nem egy-az-egyben, hanem szépen letranszformálva európai léptékre. Így az amerikai Ford - már régóta létező angol, belga és német modelljei által is - megpróbálta az ottani sikert megismételni. Ezért is lett a Capri, aminek például - cégen belül maradva - a Mustang is lehet a mintája. A forma azonos: hosszú orr, 2+2 utastér és rövid far. Persze arányosan, az európai méretrendszerhez igazítva. Kell bele egy már bevált itteni motor és az sem hátrány a gazdasági vezetők szerint, ha a már meglévő modellpaletta alkatrészeinek jó részét fel lehet használni. Esetünkben a Cortina volt az alkatrészbázis. Így előállt a Capri, elérhető áron a mi földrészünk fiataljainak is. Először a Colt nevet szánták neki, de a Mitsubishi már lefoglalta, így lett a szigetről elnevezve. 1968-tól mindhárom gyárban készült. A már bevált 1,6-1,5-1,6-1,7 literes sornégy illetve V4 (!) motorokkal (Kent, Pinto, Essex, Taunus, stb.) és négysebességes manuális váltóval szerelték eleinte, de igény lett a combosabb erőforrásokra is ezért 2,0 és 2,3 literes duplakarburátoros hathengeresek is megjelentek a palettán. A csúcs a 3,4 literes erőforrás volt, de a legerősebb és legnépszerűbb megjelenése mégis csak a túraautó bajnokságra épített Zakspeed változat volt. Talán ennek köszönhetően is vették, vitték a kocsit (az első két évben 400 ezer darabot értékesítettek) így a futómű, a hengerfej, az injektoros rendszer fejlesztésével a második generáció is megjelent. A külsőben is volt némi változás, bár az alapforma megmaradt. Talán a lámpák formáján lehet leginkább követni a változásokat. Illetve a Mkl-nél egy jellegzetes törésvonal van a kocsi oldalán végig. Az első szögletes lámpák mérete megnőtt a második kiadásnál, és a törésvonallal sem találkozhatunk. Ez a modellszéria volt a legkevésbé ismert, mert hamarosan jött az utolsó sorozat mely teljesen új, de a régihez nagyon hasonló karosszéria kialakítást hozott. Egy sokkal elegánsabb, a kor igényeinek megfelelő, sportos, karakteres autót láthattunk Capriként ekkor, és ami fontos immár négylámpás volt a homlokfal. Itt már minden korszerű technika megjelent, az automata váltótól a turbon és a spoilereken át a klímáig.

Visszatérve az egyes kiadáshoz: lényeges momentum, hogy volt ennek a sorozatnak 1972-ben egy ráncfelvarrása, ahol is dupla első fényszórókat kapott, amitől immáron még dögösebben nézett ki. Hátul is egy duplaméretű nagy lámpa váltotta a korábbi, még az Escortról származó csíklámpát. Olyannyira jól sikerült a frissülés, hogy még a tengeren túlra is elmerészkedtek vele, bár ez inkább csak egy kísérlet lehetett...  A többi már az autótörténelem része. A modellt még a brit rendőrség is használta járőrkocsiként is. Az utolsó Capri 1986-ban gördült ki a gyárból. Összesen 1 886 647 darab készült belőle. Sajnos utód nélkül ért véget a kaland, hiszen hiába volt az Escortnak vagy a Sierrának sportváltozata, azért a kétüléses sportkupé érzést egyik sem tudta pótolni- azóta sem.

Amint már utaltam rá a Matchboxnak volt már egy Caprija. Az a kisautó önmagában egy nagyon szép formájú, sportos játék-modell volt, azonban az arányai messze nem tükrözték az eredeti autó karcsúságát. A mostani kiadás első ránézésre is mutatja, hogy teljesen újragondolták az egészet. Olyannyira, hogy nem is azt a modellt mintázták, hanem egy fészliftes verziót - lásd a dupla kerek első lámpák a szögletesek helyett. De mivel a kaszni a fészliftnél ugyanaz maradt, a kisautók is összehasonlíthatóak. Csak jót lehet mondani az új kiadásról, bár egy szebb, élénkebb szín nem ártott volna neki. Mellette szóljon, hogy eredetiben is volt egy ilyen szürke Capri árnyalat. A leggyengébb pont a kereke, ami egy nagy fekete folt (az amúgy is ködös árnyalatú festéshez), egy króm (vagy fehér?) gyűrűvel a közepén. Ide ez kevésnek tűnik. Ez a modell mindenképpen megérdemelt volna egy szép, küllős kereket, ami a sportosságát még inkább kiemeli. A mérete, szélessége a helyén van amúgy, csak a könnyűfém felni hiányzik nagyon...

 

A kaszni formája az eredetinek megfelelő, nincsenek meg a korábbi modellnél tapasztalt - kerékkivágások miatti - torzulások. Sőt odafigyeltek, hogy a kerékívek is valósághűen lapítottak legyenek. Így szépen végigfut az a bizonyos - típusjellemzőként is fölfogható - törésvonal a kocsi oldalán és szépen lefut a hátsó kerék mögött. Az ablakméretek is kisebbek, élethűbbek lettek. A motorházfedél első élében levő csúcsosodás talán kissé túlzó, de nem ront az összképen. Szép, halványkék üvegezést kapott, így a szürke beltér is látszik. A szükséges mértékben faragták ki, így ez is rendben van, bár a műszerfal egység mintha kissé jobban átnyúlna az utasoldalra a valóságban. A vonóhorog eltűnt, ez pontot érdemel és rákerült egy tolótető imitáció ami nem oszt, nem szoroz. Van viszont egy darab baloldali visszapillantó, ami a régihez képest plusz.

 

A lökhárítók a beltér szürkéjéből készültek, hunyorítva elmegy. Talán az első indexek, melyek a lökhárító alsó élén kaptak helyet lehetnének nagyobbak is, hiszen nagyítóval kell keresni az amúgy fontos részletet. A kasznin a tanksapka is megmintázódott, ami eredetileg sem egy szépségdíjas megoldás, így ezzel nincs mit tenni. Dicséretes viszont az első lámpák megoldása. Itt nemcsak a lámpákat festették meg, hanem azt a jellegzetes szögletes keretet a lámpatestek köré, amitől megint egy kicsit dögösebb lett az eredeti és a modellautó is. Ha már festés-dekoráció: a motorházfedélen van két gyorsítócsík feketéből, aminek a festékmennyiségét (vagy inkább annak egy részét) inkább a hátsó traktus kifestésére (lámpa, rendszám) fordítottam volna. Összességében nagyon szép kisautót alkotott a Matchbox a 2020-as kiadással. Külön öröm, hogy elhagyták a nyíló motorházfedelet. Bátran ajánlom mindenkinek, szép és jelentős kisautót birtokolhatnak a gyűjtők általa.

ps: A modell nevében az évszám egy kissé megtévesztő, hiszen ez megmintázott a verzió csak 1972-től létezett.