Átalakítás: Matchbox MB-7 Porsche 959
A Porsche cég a 959-essel először a rallit
célozta meg mint azt már olvastuk korábban is, de végül a
géposztály (Audi Sport Quattro és társai) tulajdonképpen
megszűnt mire az autó beérett valamint a gyár sem tartotta igazán
költséghatékonynak ezt a versenyágat. No meg talán a paraméterei
sem voltak olyan brutálisan jók, mint a versenytársaké. Azért
még vannak rallis lehetőségek a világon, többek között a
Dakari sivatagi show. Itt már a Pajerokkal és a G-Mercikkel kell
megküzdeniük.
Azon túl, ide talán még fejlettebb technika
szükséges, kimondottan sivatagi kialakítással. A Porsche számára
ez esem jelentett gondot, hiszen az előzményekben szerepel egy
911-ből – 959-es technikával - kialakított 953 jelű versenygép,
amely 1984-ben megnyerte a sivatagi versenyt. A számok kuszának
tűnnek, de logikusak: a meglévő technikára (911) alapozva egy
vadonatúj technika (959) homologizációja miatt épül egy új
kóddal (953) a versenyautó. Tehát volt kiindulási alap, a győztes
technikára alapozva alakították ki a
Prodrive
brit autóspecialista cég segítségével a 959-es Dakar verzióját.
1985-ben idő előtt kiesett mindhárom gép a versenyből, de a
következő évben már az 1. (René Metge), és 2. (Jacky Ickx)
helyet szerezték meg a 13000 kilométeres versenyen. A harmadik
kocsi ötödik lett, de ő akkor már szervizautóként működött.
Ilyen helyeken ilyen magasság kell
Technikai szempontból nézegetve a dolgot
Alumínium, kevlár és nomex - no meg a lényegesebb
helyeken szuper erős és vékony acél - anyagokból összerakott
karosszéria rejtette a hathengeres 2849 köbcentis boxermotort.
Ehhez csaptak két turbofeltöltőt és így 400 lóerőt tudott a
kocsi. Érdekes, hogy vizes és levegős kombinált hűtőrendszere
volt. Hatsebességes váltóval és egy elektro-hidraulikus középső
differenciálművel + a PSK jelű kuplunggal a motor mind a
négy kereket hajtotta, mindig a kívánt eloszlással az első és a
hátsó tengelyek között. 330(!) literes tank volt beleépítve a
mindössze 1260 kilogrammos kocsiba. Volt olyan szakasz ahol elérték
a 242 kilométer per órás sebességet is.
A futómű igen magas kialakítású volt viszont –
a korábbiakkal ellentétben - nem lehetett állítani a magasságát.
A gyár mindent beleadott, hogy kellőképpen igazolhassa bárki
számára a koncepciójuk életképességét. Az eredmény önmagáért
beszél, hiszen a kocsiból még egyet sem adtak el és máris egy
ismert és sikeres modell volt. A Rothmans festésű kocsik még egy
ideig folytatták a versenyzést különböző gazdag versenyzőknél,
majd gyűjtőknél találtak végső garázsokra. Az utcai példányok
kis számuk miatt máig ritkaságok és ez az árukon is meglátszik.
Design szempontból nézve
A kocsi a külsejét tekintve egy összetett képet
mutat. Mindenek előtt őrzi a hagyományos Porsche formát. Ez talán
a leglényegesebb momentum az egészben, e nélkül nehezebben
eladható a stuttgarti sportautó. Ehhez a sztenderd alakhoz
kapcsolódik egy teljesen jövőbe mutató karosszéria. Jól
eltalálva azt az összhangot és kapcsolódási felületeket amely
átviszi a múltat a jelenen át a jövőbe – a külsőt tekintve.
Hatalmas szpoilerek elöl, oldalt, hátul. Vékonynak tűnő
lemezfelületek, nagy beszívó nyílások. Ez már a technikát
tükrözi. A kocsi erősen megnövelt szélessége pedig egyértelműen
a versenymúltra utal. A lámpák is a hagyományoshoz hasonlóak
csak egy kicsit jobban megdöntve, egy kicsit hátrébb mozdítva és
máris ott látjuk a régi Porschénkat, ami mégis egy kicsit mintha
más lenne. Olyan modern. Egy olyan mixtúra alakult ki, amely nagyon
ütős és kompromisszum mentes. Mindazonáltal ugyanúgy megállja a
helyét a sivatagban, a betoncsíkon vagy a közutakon is. Tehát a
kocsi sikeresnek ígérkezett már a tervezésnél.
Marketing szempontból nézve
A kocsi már bőven ismert volt az emberek előtt és
elismerték a szereplését, az eredményeit, amikor is ténylegesen
legyártották az első utcai, eladásra szánt példányokat
1988-ban. Üzleti szempontból tehát igen hatékony reklámmal, igen
jól felcsigázva a kedélyeket kezdték el a forgalmazást. A kocsi,
a sokrétű versenyeknek köszönhetően kiforrott technika volt. Nem
hétköznapi, még csak azt sem mondhatjuk, hogy előre tervezett, de
összességében jól sikerült propaganda lett belőle.
Modellezős szempontból nézve
A Matchbox verzió átalakítása egyrészt a
levadászott sokadik Porsche lehetőségéből
másrészt a múltkori posztom kommentjeiből leszűrhető igényből is adódott. Miért ne
alakítsam át sivatagivá az utcai 959-est a felújítás során?
Mert mit is kell csinálnom vele?
Az eredeti magasságban már új kerékkel
Vagy széles vagy convoy
Nagyon széles a padlólemez is
Új kerekek, magasított futómű,
új festés, élethű dekoráció és kész. Az élet azért ennél
bonyolultabban és főképpen lassabban adta ki a végeredményt.
Hátulról előre haladva, a dekoráció a fotók alapján Corelben
megszerkesztve készült el, szinte teljesen az eredetinek
megfelelően. A kerekek a jól ismert Convoy terepgumis verziók. A
kaszni kiemelése pedig az alváz átalakításával történt.
Melegítés és hajlítás Így már nem illeszkedik
körben a kasznihoz hanem attól elemelve távtartókon keresztül
rögzül hozzá a kívánt magasságban.
Elmondható, hogy ismét bővült a Matchboxpark
egyedülálló Porsche sora egy ritkán megjelentetett változattal.
Kimondottan jól esik neki az új kerék
Itt látszanak jól a kaszni-kerék távolság különbségek
Versenyre készen
Ide már egy aláfutásgátló is elkelne
Ilyen színben még nem volt
Sivatagra és autópályára
Porsche garázs
