Racing 16.: F1 Ligier

 Ligier Matra

(  - )

felújítás

 

A Ligier története itt olvasható. Az ott leírtakat követő időszakban Guy Ligier a Forma-1 felé fordította erőfeszítéseit. A Matra F1-es csapat eszközeinek megvásárlását követően Ligier 1976-ban egy Matra V12-es motorral lépett be a Forma-1-be, és Jacques Laffite-tal megnyerte az 1977-es Svéd Nagydíjat. Ez volt az első teljesen francia győzelem a Forma-1-es világbajnokságon, valamint egy francia licenccel rendelkező csapat és egy francia motor első Forma-1-es győzelme. Ligier 1984-ben használt először turbómotort. A Matrával kötött megállapodás 1979-ben megszűnt, és a Ligier megépített egy Cosworth-motoros JS11-et. A JS11 úgy kezdte a szezont, hogy az első két futamot megnyerte a Laffite vezetésével. A JS11 azonban komoly versenyhelyzetbe került, amikor a Williams és a Ferrari bemutatta az aerodinamikailag módosított autókat. A szezon hátralévő része kevésbé sikerült a francia márka számára. A támogatóként fellépő francia állami vállalatok jelentős szponzorációja ellenére a csapat versenyképessége 1982 körül hanyatlásnak indult. Több motor és cégtulajonos váltás mellett több pilóta is részese volt a cég sikereinek hullámvasútján. Az 1995-ös szezonnal véget ért a Ligier csapata közel tizenöt évig tartó győzelmi sorozata, amely a leghosszabb a két győzelem között megszakítás nélkül létező csapatok között.

A kisautó közepesen lejátszott állapotban érkezett, így érthetően kívánkozott a felújításra. A leglényegesebb problémája az első szárny egyik fele és az annak a végén levő jellegzetes dudor hiánya volt. Ezt a részt kellett először is pótolni. Mivel meglehetősen térbeli dologról van szó, a sztirollap csak a szárny esetében jöhetett szóba, a dudor másképpen készült. Keményedő gyurmából formáztam meg a másik oldal tükörképeként, ami nem volt egyszerű, mivel abszolút ne szabályos formáról van szó.

 

 

A kisautó maga nem annyira pontos mása a valóságnak, bár a főbb elemei stimmelnek. Talán csak a hátsó szárny formája kissé elütő, de ez sem feltűnő. A kerekei olyanok amilyenek, de hiszen itt abszolút játékszerről van szó, így ezen sem akadok fönn. Egy kicsit azért optikailag javítottam rajta, bár ez sem utal a valóságra. A matricázást viszont igyekeztem a valóságnak megfelelően kialakítani. Összességében megállja a helyét a Forma 1-es sorban a többi között.

 

 

Ligier

 Ligier JS2

(Norev)

felújítás

A kisszériás autógyártó céget Franciaországon kívül nem is nagyon ismerik, ismerték. 1968-ban alapította az egykori rögbi játékos és autóversenyző Guy Ligier Abrestben, Franciaországban. Kisszériás személy-és sportjárművek gyártására specializálódtak és a  cég 1971-ben mutatta be első járművét, a középmotoros Ligier JS2 sportkocsit. A JS2 bevezetése után a vállalat továbbbelépett a törpeautók piacára, mint például a Ligier X-Too vagy az Ambra CLS, amelyek mindkettő nagy népszerűségre tett szert a 90-es évek végén. A fiatal Guy Ligier 14 évesen kezdett dolgozni hentes tanoncként. Eredményes sportoló, az evezéstől a rögbiig minden tudományágban kiváló. 1957-ben már némi sikerrel indult helyi motorversenyeken. Még két francia bajnoki címet is nyert Norton 500 köbcentisének kormányán. 1960-ban egy Elva volánjánál a junior formulában próbálta ki magát az autósportban.  Később indult ralikon, például a Tour de Corse 63-on vagy a pályaversenyen is Le Mans-ban egy Porsche 904-el. Guy Ligier számára is a Forma-1 csúcspontot jelent, és 36 évesen, a BP segítségével indulhat első nagydíján. 1966 és 1967 között Guy összesen tizenkét Grand Prix versenyen vett részt egy Maserati-motoros Cooper T81, majd egy Brabham BT20 volánjánál. A következő évben José Behrával létrehozta az Inter Sport BP csapatát, amely két McLaren M4 A-t állított ki, egyet neki, a másikat barátjának, Jo Schlessernek. A név később is feltűnik a Forma 1 világában, jónéhányszor láthattunk Ligier feliratos autókat.

 A szóban forgó autó a JS2 egy középmotoros sportkupé, amelyet 1971 és 1975 között gyártottak. A kocsi Jo Schlesser – Guy Ligier közeli barátja és gyakori csapattársa, valamint egy népszerű francia rali-, sportautó- és Forma-1-es pilóta – tragikus halálának következménye.

 

   Guy Ligier-t megrázta közeli barátja halála, és egy kis szünetet tartott a versenyautó-vezetésben, hogy megvalósítsa álmát, amelyet eredetileg Schlesserrel az oldalán akart megvalósítani – saját francia sportautómárkát. Hihetetlen, hogy az új autó első példánya alig egy évvel Schlesser korai halála után készült el, és az ő kezdőbetűivel, a JS1-gyel nevezték el, tisztelegve előtte.

 

 

 Guy Ligier a JS1 és a JS2 tervezését Pietro Frua olasz autótervezőre bízta. A karosszéria üvegszálból készült, és a közúti autók acélvázán, a pályaspecifikus versenyautóknál pedig könnyebb alumíniumvázon ül. Eredetileg a Ford Cologne OHV V6-os motorját tervezték használni, de a Ford vonakodott ahhoz, hogy a saját GT70-es modelljének versenytársa legyen. Ligiernek sikerült megszereznie a Citroën motorutánpótlását, aki 1968-ban megvásárolta a Maseratit, és 1970-ben bemutatta az SM-et a Maserati 2675 köbcentiméteres 330 lóerős V6 motorjával. Ezt a motort, valamint néhány más SM elemet (pl. sebességváltó) használta föl Ligier A könnyű felépítésének köszönhetően a jármű száraz tömege mindössze 980 kilogramm lett. 1973-ban a JS2 megkapta a Maserati Merakban is használt motor valamivel nagyobb, 2965 köbcentis változatát. A JS2 2-es sorozatú változata 1975-ben debütált újratervezett orral, rejtett fényszórókkal. A JS2-ből mindössze 7 példány készült 1975-ben, mielőtt a Maserati csődbe jutott – ezzel a JS2 is megszűnt. A Ligier JS2 versenyváltozatai rendkívüli ígéretesek voltak Európa versenypályáin, bár gyakran cserbenhagyták őket a jól hangolt és fejlesztési hiánytól szenvedő motorjaik. A motor meghibásodása a JS2 többszöri kiesését eredményezte az 1972-es 24 órás Le Mans-i versenyen, és ugyanez egy évvel később az 1973-as futamon is. Az 1973-as Tour de France-on egy JS2-t vezető csapat a 17 szakaszból 14-et megnyert domináns teljesítménnyel. A dolgok 1974-ben kezdtek felpörögni, amikor egy JS2 megnyerte a Le Mans-i 4 órás versenyt, és a 24 órás Le Mans-i versenyen a 8. helyet szerezte meg. Nem tudni pontosan, hány példány készült a Ligier JS2-ből, bár a 81 a leggyakrabban idézett szám.

 

 

 A Norev 1/43-as modellautója eléggé romosan került hozzám. A kosárban melyben megláttam inkább a metálpiros színe és az ismeretlenssége ragadott meg. Hiányzott az egyik első lámpája, néhány felni és a jobb oldali ajtó. Így már kihívásként is tekintettem rá. A neve - Ligier - nekem régebben a Forma 1-ből, újabban a törpeautók híreiből - volt ismerős ezért érdekelni kezdett, hogy mi is ez az autó tulajdonképpen. Aztán utánanézve sok érdekes dolog jött elő vele kapcsolatban, ezeket írtam le feljebb. A felújítás során nem az eredeti állapot visszaállítása volt a cél, hanem egy nem túl átszabott versenyautó képét álmodtam bele. Megtartva a franciás színvilágot. Az ajtót sztirolból faragtam hozzá, a keréktárcsák esetében pedig - kísérleti jelleggel - egy keményedő gyurmát használtam. A negatívot gipszből készítettem, és ebbe nyomkodtam bele vékonyan a masszát. Az első lámpákra versenyautó esetén nincs túl nagy szükség, így egy köztes megoldásként kiformáztam és leburkoltam őket szürkével, ami akár még a lámpa jelleget is visszaadhatja. A dekoráció korabelisége is fontos volt ebben az esetben, egy kis mai ízzel keverve.

 

A keréktárcsa készítés közben.