Racing 21.: Lola

 Lola T 370

(Polistil)

felújítás

 

 

 A Formula-1 sorozat következő tagja egy Lola. Ez a név ma már nem sokat mond a mai - fiatalabb -  F1 rajongók számára, egykoron azonban egy vezető név volt a sportágban.

 

 

A Lola cégről már volt szó egy korábbi modelljük kapcsán, így most inkább a konkrét modellre térjünk át. 

 

 

Az Andy Smallman tervezte Lola T370 korának egyik legérdekesebb Formula–1-es versenyautója, amelyet a Lola Cars épített a kétszeres világbajnok Graham Hill saját alapítású, Embassy Hill nevű csapata számára. Az autó a csapat első saját konstrukciójaként szolgált az 1974-es szezonban, valamint az 1975-ös évad elején.

 

 

Miután az Embassy Hill csapat az 1973-as debütáló évében csalódást keltő eredményeket ért el a vásárolt Shadow DN1-es saszival, Graham Hill úgy döntött, hogy egyedi autót terveztet a Lola vállalattal. Mivel a Lola 1968 óta nem tervezett tiszta Formula–1-es autót, Smallman a T370-est nagyrészt a cég rendkívül sikeres Formula 5000-es modelljére, a T332-esre alapozta. Az autó hagyományos, alumínium monocoque vázzal készült. A korszak uralkodó motorját, a 3,0 literes, V8-as Ford Cosworth DFV-t kapta meg, amelyhez egy 5 sebességes Hewland sebességváltó kapcsolódott. A T370-es leginkább a pilótafülke mögött elhelyezkedő, rendkívül magas és vaskos légbeömlőjéről (airbox) volt felismerhető. Ez a hatalmas felület tökéletes reklámfelületet biztosított a főszponzor, az Embassy cigarettamárka számára.

Összesen négy darab T370-es váz készült el. Az autó megbízhatónak és masszívnak bizonyult, azonban komoly súlyfelesleggel küzdött, és hiányzott belőle a topcsapatok elleni nyers tempó. A csapat két autóval vágott neki az 1974-es versenyévnek Graham Hill és az újonc Guy Edwards vezetésével. Az autó legjobb eredményét a Svéd Nagydíjon érte el, ahol Graham Hill egy 6. hellyel megszerezte a típus egyetlen világbajnoki pontját.

 

 

 

 

 A kisautó az F1-es sorozatom egyik legszebb darabja. Köszönhető ez talán annak is, hogy nem egy séma versenyautóként jelenik meg F1-es tucatjellemzőkkel, hanem egy konkrét példány lemodellezése kapcsán készült el. Olasz modellezők szép munkája. ha konkrét modellről van szó, akkor nyilván érdeme belemenni a részletekbe is. Az elnagyolt közhelyek helyett itt a valóságot vették alapul. Kiemelhető ezek közül is a kétféle kerékméret jól látható különbsége vagy a V8-as motor kikandikáló jellemzői. De ugyanilyen szép részlet az oldalsó légbeömlők vagy akár a magasra nyúló légbeömlő is. 

 

A dekoráció fantázia szülte, de a kor jellegzetességeit, stílusát igyekeztem megőrizni. Mindenképpen érdemes volt a felújítással bíbelődni, hiszen nem egy túl gyakran látott kisautóról van szó.

 

 

A Polistil egy híres olasz játékgyártó vállalat volt, amely leginkább a fémből és műanyagból készült kisautóiról, valamint elektromos autópályáiról (slot car) vált ismertté. A céget 1960-ban alapították Milánóban, és bár 1993-ban csődbe ment, a márkanevet később feltámasztották. A vállalatot eredetileg Politoys néven alapították Milánóban. A gyártóközpont a Brescia melletti Chiariban működött. Az első években kizárólag műanyagból készítettek 1:41-es méretarányú járműmodelleket. 1965-ben a cég elkezdett áttérni a tartósabb, fröccsöntött fém (die-cast) modellek gyártására, amivel közvetlen versenytársa lett a brit Matchbox és a francia Majorette márkáknak. 1970 körül a vállalat nevét Politoysról Polistilre változtatták. Erre azért volt szükség, mert a név túlságosan hasonlított a brit Palitoy játékgyártó nevére. 1972-ben a cég komoly marketingakcióba kezdett. Megérték Frank Williamst, hogy építsen egy Formula–1-es versenyautót (Politoys FX3), amellyel a márkát reklámozták a versenysorozatban. A '70-es években a Polistil rendkívül népszerűvé vált. Különböző méretarányokban (1:25, 1:43, 1:66). A Polistil nem tudott lépést tartani a piaci változásokkal, így folyamatos visszaesés után 1993-ban végleg csődbe ment és leállította a gyártást.

 

 

 

 

 

Racing 10: Lola

 Lola T294

(Norev)

felújítás

A Lola név  a mi korosztályunknak  talán a gyerekkori autóskártyáról ismerős. Ott a T-163-volt a nyerő lap a maga 600 lóerejével. Mindent vitt. Magáról a Lola cégről semmit nem tudtunk. Később sem volt a tudatban a legemlegetettebb versenyautó gyártók között. De azért teljesített rendesen, hiszen bizonyos versenysorozatokban azért gyakorta előfordult a neve, nem is rossz jelzőkkel ellátva.

 A Lola Cars International Ltd. egy 1958 és 2012 között működő brit versenyautó-mérnöki vállalat volt. A céget Eric Broadley alapította Huntingdonban, Angliában, és több mint ötven éven át az egyik legrégebbi és legnagyobb versenyautó-gyártóvá vált a világban. A Lola kisméretű, orrmotoros sportautók gyártásával kezdte, később a versenyautók szélesebb skálájával bővült. A hatvanas évek jelentős versenyautó váz gyártójává vált, ekkor már F1-f2-f3 kategóriákban is, sőt az F5000 mezőnyt is uralta. A kasznikba elsősorban Ford, Cosworth, Mazda, Chevrolet és később Nissan motorok kerültek.

 

 Az 1974-ben megjelent T294 az előző szezonban sikert hozó T292 továbbfejlesztett változata. Jellemző rá a teljes szélességű hátsó szárny és a megnyújtott orrkúp. A mindössze 29 darabos gyártási szériába BMW M12 vagy Ford Cosworth motor került. A négyhengeres, kétezer köbcentis, 16 szelepes, injektoros motorok 300/450 lóereje sem tudott olyan sikeres lenni mint elődei, bár a 280 km/h végsebesség azért elég komolynak tűnik. Az Alpine-ok verhetetlenek voltak akkor. A T294 három osztálygyőzelmet aratott a márkák világbajnokságán, valamint megnyerte a 2 liter alatti kategóriát az 1975-ös SCCA B Sports Racing Championship bajnokságban.

 

 A Norev 1/43-as léptékű kisautója valami miatt kissé gyengébbre sikerült megjelenését tekintve, mint az eredeti versenyautó. Az egy arányos, kecses, lapos versenygép, ez a modell pedig nem hozza azt az érzést. Pedig a részletek a helyükön vannak, a szárny, a légbeömlők, a domborítások mind a helyükön vannak. Talán kicsit mintha tömzsibbre és magasabbra sikerült volna és ez az oka mindennek. Mert ha eltekintünk az eredetivel való összehasonlítástól, akkor máris egy remek kisautónk van. Pláne így, fölújítva, kipótolva a hiányzó szárnyat és első lámpákat. Az új dekoráció sem ártott meg neki. Pedig az eredeti modellen is volt bőven mindenféle, ami szintén nem használt a megjelenésének.