Rothmans Escort

Ford Escort RS2000 Mk2

(Matchbox)

átalakítás 

 

 

Ideális versenyautó, ahogyan azt a korábbi (vagy későbbi? ez relatív) HW verzió bemutatásakor már olvasni lehetett. A kezeim közé került roncs új életet kapott a felújítás által és talán egy jó alkalom a két kisautó összehasonlítására. Ez amúgy nem valami sportszerű, mert  a 47 évvel ezelőtt kiadott RS2000 - "más idő, más galaktika", mint a mai elvárások szerinti modell.

 

 

 

A történetét tehát ott olvashatjuk ismét, így most nézzük a kisautót magát. A korának megfelelően masszív futóművön nyugszik, ennek megfelelően kissé magasabb, robosztusabb megjelenésű a kelleténél. A részletezettségével semmi probléma nincs, az ma is megállja a helyét. Az arányait tekintve is rendben van, bár a magasságnak jót tett volna egy ültetés - így utólag áttekintve. 

Dakarfutó

 Mercedes-Benz Unimog 1300L (1988)

(Hot Wheels)

átalakítás

 

 Egyszer már készítettem egy Dakaros Unimogot, arról itt lehet informálódni. Ez a HW-s példány meg annyira csúnyán nézett ki a bliszterében, hogy nem hagyhattam ott. Kívánkozott az átalakításra feljavításra.

 

 

A fosbarna szín a fáradt sárga nyomattal és a semmitmondó feliratokkal igen kiábrándítónak látszott még a kibontás után is. Itt kell megjegyezni, hogy a 2019 óta kínálatban levő sivatagjáró modell azért létezik emberibb, sőt szép színekben is, egészen jó dekorációkkal együtt. A kérdés csak az volt, hogy milyen dekor kerüljön rá.  Mert a korábbi (Majorette gyártmányú) off-road Unimog mellet készült például X5-ös BMW is nálam a sivatagi megmérettetésre, céges színekben vagy beállt ugyanebbe a sorba a 959-es stuttgarti versenyző is. A Red Bull színeit már régóta tervezem -nem F1-es - autóra tenni, így ennek most jött el az ideje. A korábbiakkal ellentétben most nem alakítottam a járgányon, mert a részletek teljesen jók voltak, szépen, fantáziadúsan formázódtak meg (Dmitriv Shahmatov tervező érdeme)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Új Alpine régi ruhában

 Renault Alpine

(Hot Wheels)

átalakítás

  Az új Alpine nagyon jól sikerült, a valóságban is és kicsiben is. Viszont a tradicionális kék szín mellett bizony van egy másik, igen megszokott színösszeállítás is. A Renault-os francia szinezés, amely már a régi Alpine-okon is nagyon szépen mutatott. Elérkezettnek láttam a helyzetet arra, hogy a régi ruhát ráadjam az új versenygépre is. A valódi gépről már itt olvashattunk, így itt csak a képek beszéljenek.

 

 

Rali nosztalgia

 Ford Escort RS2000

 (Hot Wheels)

bemutató, átalakítás

 

Az 1976 januárjában bemutatott RS2000 a kétajtós MKII Escort-ra épült. Kétliteres sornégyes SOHC motorját hosszirányban építették be, amihez csatlakozott hátrafelé a sebességváltó, majd a kardán után a hátsó kerekek hajtása.Röviden így lehetne leírni az autó építési elvét.

A 110 lóerős motor alaphelyzetben 170-es végsebességet produkált, mely erőforrást a versenyzők azért kicsit még csiszoltak tovább. Két iker-Weber karburátor adagolta az üzemanyagot. Az elülső felfüggesztés független MacPherson rugótagokból állt, hátul laprugók voltak benne. Érdekes, hogy hátul még dobfékek lassítottak.  

 A négyküllős Ronal könnyűfém keréktárcsák alapfelszereltségként tartoztak az autóhoz. Az Mk2 RS2000 legismertebb külső jellemzője az alapgép megoldásához képest  kissé "lelógó" orr. Ez egy poliuretán műanyagból készült pót orr elemként módosította meg a kocsi orrát, melybe négy Cibie kvarc halogén fényszórót szereltek. A kis hátsó légterelővel együtt 16%-kal csökkentette a légellenállást. A legnagyobb műszaki változás 1978 szeptemberében történt. Az eredeti Scheel üléseket Recaro-k váltották fel, az üvegek zöld helyett bronz árnyalatúak lettek. A rali sikerek nem maradtak el ( Björn Waldegård, Hannu Mikkola and Ari Vatanen révén), méltán folytatta a korábbi Escort versenysikereit. 1976-1980 között volt gyártásban.

A Hot Wheels ismét belenyúlt a jóba, amikor valóságos, és az európai szemnek is ismerős kocsit mintázott meg kicsiben 2023-as kiadásban. Talán folytatásaként a Mk1-es Escortnak, bár nem annyira versenykivitel sikerült ezúttal. A dekoráció mintha kicsit félbehagyott lenne és nem sikerült rátenni semmi olyan kiegészítőt, amit a korábbinál már megcselekedtek. A pótreflektorokra gondolok. A korábbin nagyon ütős volt. A hátsó részre jutott festék, előre nem. A festés maga is nagyon trehányul van felszórva, itt-ott hiányzik a festék, máshol elfolyt, mintha kezdők kezébe került volna az eszköz vagy éppen a gépbeállítás alatt készült darab került volna hozzám. A kerekek is elég megosztóak. Nem is hasonlítanak az eredeti Ronalokra és csúnya szürkék. Mindezeken felül felemásak elöl és hátul, ami elég furcsa mrgoldás. Kétségtelenül a fehér alapszínű a kisautó a legautentikusabb a Ford kékjeivel de van piros és fekete változata is.

 Mindezek indokolták, hogy hozzányúljak egy kicsit. Kicseréltem a kerekeit egy ide jobban illeszkedőre, a belteret is megfestettem illetve a dekorációját is "befejeztem". Így talán még stílusosabb, a kor raliautóira jellemzőbb lett az egyébként szép formájú kisautó megjelenése. A formáról annyit, hogy anno a Matchbox is kiadta, de nekik annyira nem sikerült a kocsi arányait eltalálni.

RS 200

 Ford RS 200

(Matchbox)

felújítás

  Az RS200 egy célszerszám. Egész pontosan anno 1982-től a rali „B” csoportjának egyik legütősebb tagja. Olyan ellenfelekkel küzdött, mint az Audi Quattro S1, Austin Metro, Peugeot 205, Lancia 037. Viszont az a tény alapvetően megkülönböztette a többiektől, hogy ezt a gépet kimondottan erre a célra építették, míg a többiek egy sorozatgyártású modellből lettek átépítve – jóllehet az utolsó csavarig. A híres-hírhedt „B” csoportról röviden annyit, hogy a raliversenyek csúcsa volt, amíg létezett. Kevés kompromisszumot tartalmazó műszaki korlátok, 200 db-ban limitált sorozatgyártás. A legerősebb, leggyorsabb gépek legveszélyesebb versenye. Viszont a leglátványosabb is talán.

Itt nem lehetett kispályázni. Minden eleme az autónak a végletekig ki volt hegyezve, minden tekintetben elmentek a falig. Ezek után nem csoda, ha a humán erő lett a leggyengébb láncszem, ami miatt végül is a csoportot megszüntették 1986-ban. De milyen is volt ez a professzionálisan megépített szerkezet a Ford esetében? A Ford Motorsport brit szakemberei először a Mk3 Escortot akarták átfaragni a kategória homologizációs előírásai szerint, azonban a próbálkozásaik nem vezettek sikerre. De mindenképpen képviseltetni szerették volna a márkát a „B”-ben is.

 Mivel a vezetés nem akarta leírni az eddig beleinvesztált költségeket, úgy döntöttek, hogy a jármű fejlesztése során szerzett tanulságok hasznosítása egy új, erre a célra épített raliautó elkészítésében tovább élhetne. Emellett a Ford vezetői határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy az új jármű összkerék-meghajtással rendelkezzen, amit szükségesnek tartottak, hogy érdemben versenyezhessen a Peugeot és az Audi összkerékhajtású modelljeivel. Az új jármű egyedi és különleges megjelenésű lett, a Ghia által tervezett négyméteres műanyag-üvegszálas kompozit karosszéria igencsak szépre sikeredett. Mármint versenyautóként. Vagyis azért a funkciót itt előbbre helyezték a vevőcsalogató megoldásoknál.

Sikerült is egy összkerék hajtású, hosszában elhelyezett középmotoros gépet alkotni. A Reliant által gyártott karosszéria alá a Ford Motorsport részlegénél szerelték be a technikát. Ez – kis odafigyeléssel ránézésre is megállapíthatóan – tartalmazott némi Sierra elemeket (lámpák, ajtók, szélvédő, műszerfal részletek, kapcsolók) is, de a többség a kihegyezett speciálalkatrészekből állt.  Ez nem pusztán takarékosság okán történt, hanem ezzel is szerették volna a látványos versenyautót a mindennapok Fordjaihoz kötni. A súlyelosztás megkönnyítése érdekében a tervezők a sebességváltót az autó elejére szerelték fel, amelyhez a középen elhelyezett motor erőinek először az első kerekekhez kellett jutnia, majd vissza kell futnia a hátsóhoz, így összetett hajtáslánc-beállítást hoztak létre. A dupla lengőkaros felfüggesztés mind a négy keréken iker lengéscsillapítóval segítette a kezelhetőséget, és segített az autónak a versenytársak közül a legjobban kiegyensúlyozott úttartást biztosítani.

 

 

 Az erőt egy 1803 köbcentis, Garret T3 turbófeltöltős négyhengeres, 16 szelepes Bosch injektoros  alu Ford-Cosworth "BDT" motor adta. A tuningolt motor a 450 lóerős teljesítményével a 490 Nm-es nyomatékával könnyedén tudta mozgatni a kicsit több, mint egytonnás gépet. A gyári pilóta, Kalle Grundel harmadik helyezése az 1986-os Svédországi WRC-ralin a jármű valaha volt legjobb helyezése volt a „B”csoportos ralisorozatban.  Innentől kezdve csak a balszerencse vette körül a Ford RS200-at. Tömeges nézői halálozások, versenyzők, navigátorok szerencsétlensége kapcsolódik elsősorban a versenyautóhoz. Ezek után nem csoda, hogy ennyi verseny után – idő előtt - elavulttá vált, mivel az FIA az 1986-os szezon után megszüntette a B csoportot. Később a motor fejlesztették, még nagyobbá, erősebbé tették, azonban a csoport megszűnése gyakorlatilag visszavonulásra kényszerítette. Ennek ellenére több mint egy tucat sikeresen futott belőlük a ralicross versenyeken, ahol szépen el is pusztultak teljesen.  

 A Matchbox 1987-2000 között tartotta kínálatban. Eleinte fehér alapon később kék alapon különböző dekorációkkal. Később még egy narancs változat is megjelent, ami aztán végképpen elütött az eredeti Ford színvilágtól, koncepciótól. A Convoy kerekek nagyon jól mutatnak alatta mégis a felújítás során egy kicsit szebbeket raktam alájuk. A matricázás egyéni, bár alapul vettem az eredeti fordos dekorációt is.

Renault 5 Turbo

Renault 5 turbo

(Majorette)

átalakítás

Ráakadtam a várakozó kisautóim között erre a Majorette Renault 5 Turbora. Az eleje tulajdonképpen hiányzott, a többi része rendben volt. Ha csak a színt nem nézem, mert elég bizarr a piros-sárga kombó. Hosszú téli esték eljötte kellett ahhoz, hogy nekiálljak első spoiler gyártani hozzá. De ahogy nézegettem az eredeti ralli ötösökről készült képeket ismét kedvet kaptam egy kis versenyautózáshoz. Maga a típus már ismert lehet, hiszen a Ferjáncz Attila féle R5 Turbo már szerepelt a blogon, ott lehet a technikatörténeti érdekességeket elolvasni róla.

 

Gyakorlatilag hiányzik az eleje

 

Az alkotóelemek

 

Dolgozik a maróanyag. Jóféle módon volt eredetileg lefestve, mert így huzatszerűen le lehetett húzni a festéket

 

Alapozva

 

Készül a homlokfal struktúrája

Bár nem vagyok Renault rajongó, de az ötös és kiváltképp a Turbo az nagyon tetszik. Ezért is volt öröm a romból ralligépet faragni. Olyan nosztalgiajárgányt, nem korabeli dekorációsat. A korábbival nincs értelme összehasonlítani, mert ezen is és azon is van átalakítás, más kialakításúak, más méretűek egy kicsit. Következzenek a képek.