RS 200

 Ford RS 200

(Matchbox)

felújítás

  Az RS200 egy célszerszám. Egész pontosan anno 1982-től a rali „B” csoportjának egyik legütősebb tagja. Olyan ellenfelekkel küzdött, mint az Audi Quattro S1, Austin Metro, Peugeot 205, Lancia 037. Viszont az a tény alapvetően megkülönböztette a többiektől, hogy ezt a gépet kimondottan erre a célra építették, míg a többiek egy sorozatgyártású modellből lettek átépítve – jóllehet az utolsó csavarig. A híres-hírhedt „B” csoportról röviden annyit, hogy a raliversenyek csúcsa volt, amíg létezett. Kevés kompromisszumot tartalmazó műszaki korlátok, 200 db-ban limitált sorozatgyártás. A legerősebb, leggyorsabb gépek legveszélyesebb versenye. Viszont a leglátványosabb is talán.

Itt nem lehetett kispályázni. Minden eleme az autónak a végletekig ki volt hegyezve, minden tekintetben elmentek a falig. Ezek után nem csoda, ha a humán erő lett a leggyengébb láncszem, ami miatt végül is a csoportot megszüntették 1986-ban. De milyen is volt ez a professzionálisan megépített szerkezet a Ford esetében? A Ford Motorsport brit szakemberei először a Mk3 Escortot akarták átfaragni a kategória homologizációs előírásai szerint, azonban a próbálkozásaik nem vezettek sikerre. De mindenképpen képviseltetni szerették volna a márkát a „B”-ben is.

 Mivel a vezetés nem akarta leírni az eddig beleinvesztált költségeket, úgy döntöttek, hogy a jármű fejlesztése során szerzett tanulságok hasznosítása egy új, erre a célra épített raliautó elkészítésében tovább élhetne. Emellett a Ford vezetői határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy az új jármű összkerék-meghajtással rendelkezzen, amit szükségesnek tartottak, hogy érdemben versenyezhessen a Peugeot és az Audi összkerékhajtású modelljeivel. Az új jármű egyedi és különleges megjelenésű lett, a Ghia által tervezett négyméteres műanyag-üvegszálas kompozit karosszéria igencsak szépre sikeredett. Mármint versenyautóként. Vagyis azért a funkciót itt előbbre helyezték a vevőcsalogató megoldásoknál.

Sikerült is egy összkerék hajtású, hosszában elhelyezett középmotoros gépet alkotni. A Reliant által gyártott karosszéria alá a Ford Motorsport részlegénél szerelték be a technikát. Ez – kis odafigyeléssel ránézésre is megállapíthatóan – tartalmazott némi Sierra elemeket (lámpák, ajtók, szélvédő, műszerfal részletek, kapcsolók) is, de a többség a kihegyezett speciálalkatrészekből állt.  Ez nem pusztán takarékosság okán történt, hanem ezzel is szerették volna a látványos versenyautót a mindennapok Fordjaihoz kötni. A súlyelosztás megkönnyítése érdekében a tervezők a sebességváltót az autó elejére szerelték fel, amelyhez a középen elhelyezett motor erőinek először az első kerekekhez kellett jutnia, majd vissza kell futnia a hátsóhoz, így összetett hajtáslánc-beállítást hoztak létre. A dupla lengőkaros felfüggesztés mind a négy keréken iker lengéscsillapítóval segítette a kezelhetőséget, és segített az autónak a versenytársak közül a legjobban kiegyensúlyozott úttartást biztosítani.

 

 

 Az erőt egy 1803 köbcentis, Garret T3 turbófeltöltős négyhengeres, 16 szelepes Bosch injektoros  alu Ford-Cosworth "BDT" motor adta. A tuningolt motor a 450 lóerős teljesítményével a 490 Nm-es nyomatékával könnyedén tudta mozgatni a kicsit több, mint egytonnás gépet. A gyári pilóta, Kalle Grundel harmadik helyezése az 1986-os Svédországi WRC-ralin a jármű valaha volt legjobb helyezése volt a „B”csoportos ralisorozatban.  Innentől kezdve csak a balszerencse vette körül a Ford RS200-at. Tömeges nézői halálozások, versenyzők, navigátorok szerencsétlensége kapcsolódik elsősorban a versenyautóhoz. Ezek után nem csoda, hogy ennyi verseny után – idő előtt - elavulttá vált, mivel az FIA az 1986-os szezon után megszüntette a B csoportot. Később a motor fejlesztették, még nagyobbá, erősebbé tették, azonban a csoport megszűnése gyakorlatilag visszavonulásra kényszerítette. Ennek ellenére több mint egy tucat sikeresen futott belőlük a ralicross versenyeken, ahol szépen el is pusztultak teljesen.  

 A Matchbox 1987-2000 között tartotta kínálatban. Eleinte fehér alapon később kék alapon különböző dekorációkkal. Később még egy narancs változat is megjelent, ami aztán végképpen elütött az eredeti Ford színvilágtól, koncepciótól. A Convoy kerekek nagyon jól mutatnak alatta mégis a felújítás során egy kicsit szebbeket raktam alájuk. A matricázás egyéni, bár alapul vettem az eredeti fordos dekorációt is.