Mustang

 Ford Mustang

(Welly)

felújítás

 A Mustang ismert, ez tény. Itt is már olvashattunk róla. Így most ismét csak egy újabb kisautós verzió következik. Egy restaurált lépcsőshátú példányt lehet alább megcsodálni. A szép forma örök, bármilyen régen is húzták meg a vonalait a tervezőasztalon.

 

 

A Welly kisautója amúgy egy nagyon szépen sikerült modell. Jó forma, aprólékos részletek. A tágas belteret még jobban növeli a világos színe. Az egyszerű, de korrekt kialakítás mellett viszont a kormány igen kiemelkedik. Bár lehet, hogy nem kéne ekkorának lennie, de szép vékony a karimája és a küllői is. Ez manapság rétkaságszámba megy. 

 

Wartburg versenyautó

 Wartburg 353W

(Welly)

átalakítás 

 

Aki esetleg nem ismeri a – ma már – meglehetősen szögletes megjelenésű keleti csodát, a Wartburgot annak egy kis ismertető található itt a Welly kisautója kapcsán. Azoknak, akik még emlékeznek rá, emlékeztető, hogy versenyautót is építettek belőle. A gyáriak, az ő képességeik szerint, elsősorban raliversenyekre hangolták az ő példányaikat. Magyarországon is volt rali Wartburg pár darab, azonban a legérdekesebb kétütemű, háromhengeres versenygép Pécsett épült.

 

                                                                                                                (forrás: internet)

 Anno még voltak remek hegyiversenyek az országban szerte, és a népes versenyzőcsapatok mellett komoly szurkolótábor gyűlt össze egy-egy hétvégén a hegyoldalban, hogy részesei lehessenek az elsuhanó pályagépek látványának. Volt, aki szériaközeli autóval mások raliautóval de akadt olyan is aki kimondottan ilyen célra épített célgéppel vágott neki. És volt pár olyan pályagép is, amit ügyes és szorgalmas kezek építettek széria autókból. Trabantból, Zsiguliból vagy éppen a mi esetünkben Wartburgból.  

Az egyetlen ilyen pálya-Wartburgot Kardos Lajos pécsi autóversenyző és csapata építette a Pécsi Volán műhelyében még 1979-ben. A legelső, ami szembetűnik az autón az a végtelenül lekönnyített karosszéria (960 kg volt az egész), nagyon kifinomult dizájnnal összehangolva. Mindezt személyes tapasztalat alapján is tanúsíthatom, hiszen a mecseki hegyiverseny szervízparkjában többször - gyerekként csodálva - is volt lehetőségem egészen közelről megtapogatni szemrevételezni a mesterművet. Mert ez az.

 

 

Az autóban tényleg csak az maradt benne, ami feltétlenül szükséges a működéshez vagy a biztonsághoz. Mivel maga az erőforrás a tuning után is csak 90 lóerő körül volt, így a dolog másik végéhez komolyabban hozzányúltak. Ez pedig a súlycsökkentés volt. Az oldalüvegeket plexire cserélték, az ajtóknak is csak a külső héja maradt meg. A karosszéria további részeibe is több száz kis furatot helyeztek el, természetesen a dizájnnal összhangban, rendszerben. Az innen kikerülő forgács is mind könnyebbülést jelentett. A hátsó homlokfalon több nagyméretű nyílást is elhelyeztek, finom rácsozattal befedve. Dizájnként a hátsó lámpa és az első indexlámpa is lejjebb került egy egységnyivel. A futómű sem maradhatott ki, ott addig alakították a felfüggesztést, amíg a kaszni erősen földközelbe került. A motor is igen körültekintő és igényes munka eredménye lett. A részleteibe itt nincs lehetőség belemenni, de elég legyen annyi, hogy szinte megduplázták az eredeti teljesítményt! Arányait tekintve ez nem mindennapi műszaki teljesítményt takar. Így már eléggé versenyképes lett a gép a Skodákkal közös kategóriában. Természetesen a profi – gyári szakemberek által is megcsodált - versenygép hozta is szépen a kimagasló eredményeket.

  

A Welly kisautója a maga meglehetősen jól megformált kasznijával és irdatlan nagy és a kocsi alá csúsztatott kerekeivel erősen kívánta a törődést. De hát mit lehet tenni egy ilyen kaszni-kerék kombóval? És itt ugrott be: ha már hozzányúlok, akkor legyen belőle valami eredeti ami még nem történt meg a modellezés világában. A valóságban is egyedi versenygépet kellene kicsiben megvalósítani. Úgy is lett!

 

 

Az eredeti kerekeket messze elgurítottam, és egy kisebb átmérőjű szettet tettem alá. Ez még kevés volt, így a felfüggesztést is feljebb kellett tenni, ami által a kaszni került lejjebb. Ez sztirolrétegek tengelyvályúba való beragasztásával illetve a beltérből kinyúló tengelypozicionáló nyúlványok lerövidítésével oldottam meg. A karosszéria öntvényéről lecsiszoltam a hátsó lámpatesteket és az első indexbúrákat. Ezeket sztirolból készítettem el, majd ragasztottam vissza az eredeti helyük alá, a valóságnak megfelelően.

 

A beltérből eltávolítottam a fölösleges üléseket és sima lemezzel pótoltam a hiányt – akárcsak az eredetinél. Kapott egy egyszerű, a valósághoz hasonlító bukókeretet az üressé vált beltér. A dekorációt az eredetinek megfelelően készítettem el, bár a létező fotóanyag korlátossága miatt ez nem lett teljes értékűen hű. Mindazonáltal egy meglehetősen unikum versenygép született ebben léptékben.

 És akkor pár kép a készítésről:

 

 

 

 

Sprinter Police

 Mercedes Sprinter Traveliner Police

(Welly)

bemutató

 

 

A Merci Sprinterérről már volt szó itt, meg itt, így most csak a kisautót nézzük meg közelebbről. A korábbiakban a Siku jeleskedett a modelljeivel, de ebben az esetben a Welly kisbuszát nézhetjük meg közelebbről. 

 

 

 

Arányait, részleteit, kidolgozottságát tekintve teljesen rendben van ez is, kiváltképpen ha mint gyerekjáték tekintünk rá. Mert az is valójában. Annak viszont nagyon jó. Az ablakok vékonyak, festett keretük van, ami valósághűbbé teszi az egészet. A kerekei könnyűfém felni imitációk, ami szintén kiemeli a tucatkerekek (MB, HW) világából. A beltérben is igyekeztek mindent megformálni, elég ha a nyitott ajtón keresztül a kormányra és a műszerfalra tekintünk. A lámpák mindenhol külön elemként kerültek rá, nem festettek. A színezés... hát, amennyiben ez német rendőrautó akkor az ezüst-szürke alap autentikusabb lenne, némi világító sárga dekorációelemmel. De talán ez lehet az egyetlen amibe bele lehet kötni. Nagyon szép kis járgány sikeredett belőle, ajánlom mindenkinek.

Carrera vs. Turbo

 Porsche 911 (Turbo) és Porsche 911 Turbo

(Matchbox, Welly)

bemutató/felújítás

 

 Összehasonlítások voltak már korábban is, gyártók, vagy kiadások között, de King Size méretben ez az első. Nem annyira megmérettetés, inkább egy technológiai fejlődés nyomonkövetése lehetne itt a lényeg. Bár külön-külön is megérne egy-egy értekezést a két  kisautó, de talán így összehasonlítva jobban kijön a lényeg, a technológia fejlődése.

 

 Az egyik alany a Matchboxos K-70  jelű King Size modellje 1979-ből, a másik a Welly – nem is annyira játékautója 2023-ból. Bár anno a Matchbox is a gyerekeknek gyártotta ezt a kisautót is…

 

 A Matchbox változat immáron felújított állapotban kerülhet elénk. A gyártó többféle változatban is elkészítette a 911-est, 1990-ig. Volt belőle sima alapváltozat piros, fekete, zöld színekben, kissé vegyes színű kiegészítőkkel. És volt belőle rendőrautó is. Igaz, az már nem a nagy hátsó szárnyas, turbo kivitel, hanem csak a sima motorházfedeles. Ilyen az enyém is, ugyanis lánykorában ez is az autópálya rendőrségnél szolgált. Viszont az alján mindezek ellenére a "turbo" felirat virít.

 

 

 Jól állnak neki a stabil széles kerekek, bár a felni egyáltalán nem porsés. Az ajtók nyithatóak, ami nem igazán nagy dolog ebben a méretben, viszont zárhatóak is, ami már viszont említést érdemel. Méghozzá „kilinccsel”. Azt azonban már az elején hozzá kell tenni, hogy ennek a kilincsnek formailag semmi köze sincs a valódihoz. Itt a funkció volt a cél nem a lemodellezés. Vagyis ez a kilincs egy süllyesztett rendszerű, műanyag retesz tulajdonképpen. A retesz elhúzása nem könnyű, finom ujjvégeket igényel. Elhúzásakor a kis műanyag fül – zárnyelv – becsusszan az ajtóba és így nyitható lesz az ajtó. Az ajtó maga elég vastag a mechanika miatt illetve a mechanikát takaró belső kárpit is van az ajtón, ami kárpit elég ritka még ebben a méretben is. A kárpitot lebontva előtűnik a „V” alakú kis műanyag elem, amely be van feszítve az ajtóba oly módon, hogy az egyik oldalára helyezett zárnyelvet kinyomott állapotban tartsa. A zár nyitásakor a „V” alak két szára összébb nyomódik és nyitható lesz az ajtó. Egyszerű és szellemes megoldás. Átesett később egy frissítésen is időközben, amikor is hogy elhagyták a nyitható változat jellegzetességét, a kilincset meg a króm ablakkeretet.

 

Nyitható a motorház fedél is, ami alatt egy műanyag motorimitáció helyezkedik el. Ez inkább csak darabra van ott, egy Porsche motor azért ennél jóval egyedibb és szebb formájú. A beltér kialakítása – a kor és az igények figyelembevételével – teljesen jónak mondható. Nincs benne semmi túlzás, egyszerűen megformált idomok vannak benne. A valóságtól kissé távolabb… Rugózása nincs a kisautónak, vastag merev tengelyeken fut. Akkoriban ez a kisautó egy hatalmas kincs lehetett a gyerekek számára, így ebből a szempontból nézve mai szemmel is értékállónak tűnik. A hátsó lámpa és az azokat összekötő prizma csík külön műanyag elem, amely igen szép megoldás, kár, hogy előre már nem jutott ilyen. A fém padlós kivitelnek köszönhetően súlyos darab és ennek megfelelően még ma is igen jól gurul. 

 

Áttérve a mai kor gyermekére az igen részletesen megmodellezett egérszürke 911 Turbora,  egészen más szempontok érvényesülnek. A mai CAD technológiának köszönhetően sokkal részletdúsabb az egész kisautó. Aminek vékonynak kell lennie az vékony, aminek részletgazdagnak kell lennie az igen részletes, a gumik gumiból vannak az ablakok nagyon vékonyak.

 A kialakítása tökéletesnek mondható, nemigen lehet fogást találni rajta. Érdekes megemlíteni, hogy ezt játékszerként árulják, doboz nélkül, papírtálcára zsúfolva, amihez képest a dobozolt, márkás, akár gyűjtőinek is nevezhető piros színű társa sem bír semmilyen tekintetben jobb kivitellel. A piros még olcsóbb is ráadásul. Ez a szürke kisautó igen markáns képviselője annak az átmenetnek, ami a játék és a modell közötti sávot jelenti. Kicsit ez is még, kicsit az is már. Sokszor csak a „hátrahúzós rugós meghajtás” választja el a két műfajt egymástól.