Cipócska

UAZ 452

bemutató

Nálunk is eléggé megszokott látvány volt az utakon egykoron a Cipócska (oroszul: Bukhanka), ahogy azt a 99.5 %-ban katonai zöld színű gömbölykés durung furgont az orosz nyelvterületen becézték. Ma már csak mutatóba akad egy-egy, bár a magyar kereskedő (merthogy olyan is van) továbbra is az előnyeit domborítja ki inkább. Nehéz dolga van, mert abból nincs túl sok - legalább is a konkurenciához képest, a mai terepjárókkal megszórt világban. De gyártják rendületlenül, itt-ott reszelgetnek rajta, fejlesztgetik néha, de még így is a technikájában és a minőségében megmaradt az elmúlt század korai második felének kelet-európai szintjén.

Az Uljanovszki Autógyár (Uljanovszkij Avtomobil Zavód) 1965 óta gyártja, szinte változtatás nélkül az acél létravázra szerelt felépítményű, összkerék meghajtású terepjárót. Van dobozos (ha ablakokkal szerelték akkor kisbuszos) és van a platós változata, Nem sokat vesződtek az egyéb felépítmény verziókkal. Szimpla 2.5 literes 70 lóerős benzinmotorral szerelték (bár azóta voltak már ennél valamivel erősebbek is), amivel akár a 90 km/h sebességet is elérte. Gondolom üresen mérve. Nagyjából másfél tonna teherbírása volt, igaz azt a legtöbb terepen is tudta. Elődje a Szovjetunió első összkerék meghajtású terepjárója a GAZ 69 volt. Elsősorban a szoctábor katonái használták, de egyéb, terepjárást igénylő cégeknek (áramszolgáltatók, geodéták, olajfúrók, erdészek sőt még a mentőszolgálat és a rendőrség is alkalmazta, igaz ők csak télen vették elő a járhatatlan utakra) is volt belőle bőven Magyarországon is. Akkoriban nem számított a 15-16 literes fogyasztása 100 kilométeren. Érdekes, hogy még manapság is el tudnak adni belőle bizonyos vidékeken évi közel ötvenezer darabot (ha hihetünk az onnan jövő számoknak).

A jelen írásban bemutatandó kisautóm a Tehnopark orosz cég - Kínában gyártott - terméke tehát a gyártási gondolati forrás teljesen autentikus, nagyon tudják, hogy mit modellezt(ett)ek le. Első ránézésre is azonnal felismerhető a kocsi, főleg az 50+ korúak körében, akik - hozzám hasonlóan - még talán utaztak is az eredeti változatban is. A legmeglepőbb a kocsi színe: ebben a narancssárgában igen-igen kevés példány készülhetett, sokkal jellemzőbb volt a matt – vagy később a kicsit fényesebb – katonai zöld szín. A kisautó arányaiban teljesen megfelelő, hozza az eredeti kocsi fílingjét. Kerekei talán kicsit vékonyabbak a kelleténél, de lehet, hogy a csak a traktormintás gumik hiányoznak róla? Viszont az eredetihez hasonlóan jócskán a kaszni síkja mögé vannak pozicionálva, ami nagyban hozzájárul a kocsi (emlékeknek és a valóságnak is megfelelő) valós látványához. A felni viszont a cég egyenfelnije, közepesnél csicsásabb dizájnnal, ami viszont abszolút nem illik ehhez a kisautóhoz (sem). Egy sima fekete felni - ahogy a valóságban is van - sokat dobott volna rajta.

A kaszni részleteit rendesen megszobrászkodták. Az eredeti kocsi vonalai sem túl bonyolultak, így kicsiben sem volt túl nagy kihívás ezt megalkotni. (Bár van úgy, hogy még a német modellezőknek sem sikerül ugyanez a feladat.) Mivel nyitható elemei nincsenek, nehéz megítélni az ablakok vastagságát, de kívülről nézve ez is rendben levőnek tűnik. A beltérről csak úgy lehet bármit is kideríteni, ha apró fényforrással az apró ablakokon bevilágítunk. Így bekukkantva látszik a két önálló első ülés mögött a három üléspad kialakítása is. Itt ez a szint elfogadható. A műszerfalon is ügyködtek valamit, de mentségükre szóljon, hogy eredetileg sincsen túlbonyolítva. A kormányt viszont nagyon elspórolták: csak valami aprócska hengeres izé sikeredett helyette. Sebaj, ezt is csak az olyan kukacoskodók látják amilyen én vagyok. A spiáterrel jobban spóroltak mint az eredetiben az acélon, hiszen a kaszni vékony, arányos. Nincs az a nagy súlya a kisautónak, mint amire a látvány alapján számítanánk. Ehhez járul hozzá, hogy az alja műanyagból készült. Két csavarral van a kasznihoz erősítve, ami igazán példás, kiváltképpen ha valaki szerelni akarja szét meg össze, tuning céljából. Mert olyat is lehet, volt aki versenyzett is vele.

Igaz, hogy a valóságban nem egy nagy szám a kocsi (ma sem és akkor sem volt), de talán a világ egy részét beterítő nagy mennyiség eléggé népszerűvé tette a modellautó gyártók körében. Számos változatban lehet kapni, de szinte kizárólag az 1:43 körüli léptékben. A minket jobban érintő 1:6x lépték esetében viszont erősen alulprezentált. Ezért is jó, hogy a (fehér)orosz gyártó elkészítette és még jobb, hogy egyenesen onnan én is hozzájuthattam egyhez. Megvillantja a vitrinben a szocialasta off-road valóságot a pöffeszkedő Land Rover csordának.

Lihacsov

ZIL 115
bemutató

Ez nem az, ami erről a névről sokaknak, de leginkább az 50­+-os korosztálynak beugrik elsőre. Ez egy személyautó. Igaz, hogy kétszer akkora, mint egy átlagos Moszkvics, igaz, hogy limitált példányszámban készült, igaz, hogy csak bizonyos elvtársi szint fölött volt beszerezhető járt. De azért érdemes rá egy pillantást vetni.

Azt kevesebben tudják, hogy az akkoriban elterjedt kék-fehér fényezésű ZIL teherautók mellett a gyár egy másik (esetleg sokadik, ki tudja?) részlegében egy személyautót limuzint is reszelgettek az arra fölkent és kiemelt mérnökelvtársak. Korábban minden nagyon fontos ember fekete Csajkával járt (a kevésbé fontosak fekete Volgával), de annak a technikája és a formája már odaát is idejétmúltnak számított. Fekete állólámpás Mercedessel pedig csak az igazán kiemelt és nagybecsű elvtársak járhattak. Nosza, kijelölték a legkézenfekvőbb gyárat a  Zavód imeni Lihacsov-ot , hogy fejlesszék ki a jövő fontos embereinek parádéskocsiját. Ha az utasításban az van, hogy ezt kell tenni, akkor neki is álltak és a hetvenes évek elején megindult a tervezés, majd az évtized végére a prototípus is összeállt. 

Elég nagy volt a kaszni, így kellet is bele a vérbő technika. 7695 köcentis  benzines, duplakarburátoros V8-as OHV motor hajtotta. 315 lóerőt tudott a gép, ami a háromsebességes automata váltón keresztül mozgatta a 3,4 tonnás, 6,3 m hosszú monstrumot, maximum 190 km/h sebességgel. Hét személy fért el benne, három üléssorban. Laprugós hátsó felfüggesztéssel rendelkezett csak, de minden kerekét tárcsafékkel szerelték. Beépített szirénája és villogói érdekes extrák. Csakúgy, mint a dupla elektromos-, fék- és hűtőrendszere.

Gazdag belső tere volt, természetesen a szovjet ízlésnek megfelelő hangulatban. A sofőrrész elválasztható volt a fontos emberek utazókabinjától. Főképpen a Szovjetunióban használták és használják talán még manapság is de számos arab és afrikai állam is vásárolt az évi 15-20 legyártott darabból. Készült belőle néhány érdekes példány: kombi kialakítású mentőautó a pártelitnek vagy kabrió változat a díszszemlékre. A kis példányszám miatt valószínűleg kevés azonos kialakítás létezhet, sok módosítás történt a gyártása alatt, keveredve az előd példányok technikai megoldásaival.

Az én kisautóm szinte autentikus, hiszen az egykori birodalom egykori államából Fehéroroszországból került hozzám. Gyártója a Tehnopark, bár valójában Kínában készült. A cég elég új és az orosz járműveket modellezi. Csak közelítően Matchbox léptékű (1:72) a szóban forgó modell, de így is jól látszik, hogy milyen hosszú is volt az igazi autó is. A kialakítása eléggé részletes, jól hozza az eredeti kocsi jellegét, ami nem azt jelenti, hogy szép is. A közönséges fekete szín adott egy ilyen autónál, amihez a csillogó részek jól passzolnak. Szépek rajta a krómozott részek. A lámpákat kifestettem, így talán kicsit változatosabb a külseje, bár az első lámpák köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel - akármelyik verzióját vesszük alapul. A nagyméretű hátsólámpák a későbbi verziókra utalnak. Az üvegek vékonyak, ennek ellenére nagyon nehéz benézni, mert eléggé kicsi méretűek. Ennek megfelelően a beltér csak nagy odafigyeléssel tekinthető meg. Az azért látszik, hogy egy nagy kormány és három sor ülés van benne. A kerekei nem vallanak túl nagy fantáziára de rossznak semmiképpen nem mondhatóak, nincs közük az eredetihez, vélhetően egyen modellkerekek. Piros-pontot érdemel viszont a fehér gumiperem imitáció. A kerekek acéltengelyeken futnak, így a viszonylag szűk keréktávolságnak és a merev rögzítésnek köszönhetően nulla rugózással bírnak, de ez itt nem szempont. A kocsi kasznijára a műanyag padlólemez kettő darab csavarral van fölerősítve, ami nem meglepő, lévén kínai gyártás.

A vitrinben kuriózumként lehet tekinteni rá az angol gyártmányú Rollsok és Mercik között, akár származását, akár a kocsi eredetijének funkcióját tekintve. A fekete színe ellenére színesíti az összképet.