Lihacsov

ZIL 115
bemutató

Ez nem az, ami erről a névről sokaknak, de leginkább az 50­+-os korosztálynak beugrik elsőre. Ez egy személyautó. Igaz, hogy kétszer akkora, mint egy átlagos Moszkvics, igaz, hogy limitált példányszámban készült, igaz, hogy csak bizonyos elvtársi szint fölött volt beszerezhető járt. De azért érdemes rá egy pillantást vetni.

Azt kevesebben tudják, hogy az akkoriban elterjedt kék-fehér fényezésű ZIL teherautók mellett a gyár egy másik (esetleg sokadik, ki tudja?) részlegében egy személyautót limuzint is reszelgettek az arra fölkent és kiemelt mérnökelvtársak. Korábban minden nagyon fontos ember fekete Csajkával járt (a kevésbé fontosak fekete Volgával), de annak a technikája és a formája már odaát is idejétmúltnak számított. Fekete állólámpás Mercedessel pedig csak az igazán kiemelt és nagybecsű elvtársak járhattak. Nosza, kijelölték a legkézenfekvőbb gyárat a  Zavód imeni Lihacsov-ot , hogy fejlesszék ki a jövő fontos embereinek parádéskocsiját. Ha az utasításban az van, hogy ezt kell tenni, akkor neki is álltak és a hetvenes évek elején megindult a tervezés, majd az évtized végére a prototípus is összeállt. 

Elég nagy volt a kaszni, így kellet is bele a vérbő technika. 7695 köcentis  benzines, duplakarburátoros V8-as OHV motor hajtotta. 315 lóerőt tudott a gép, ami a háromsebességes automata váltón keresztül mozgatta a 3,4 tonnás, 6,3 m hosszú monstrumot, maximum 190 km/h sebességgel. Hét személy fért el benne, három üléssorban. Laprugós hátsó felfüggesztéssel rendelkezett csak, de minden kerekét tárcsafékkel szerelték. Beépített szirénája és villogói érdekes extrák. Csakúgy, mint a dupla elektromos-, fék- és hűtőrendszere.

Gazdag belső tere volt, természetesen a szovjet ízlésnek megfelelő hangulatban. A sofőrrész elválasztható volt a fontos emberek utazókabinjától. Főképpen a Szovjetunióban használták és használják talán még manapság is de számos arab és afrikai állam is vásárolt az évi 15-20 legyártott darabból. Készült belőle néhány érdekes példány: kombi kialakítású mentőautó a pártelitnek vagy kabrió változat a díszszemlékre. A kis példányszám miatt valószínűleg kevés azonos kialakítás létezhet, sok módosítás történt a gyártása alatt, keveredve az előd példányok technikai megoldásaival.

Az én kisautóm szinte autentikus, hiszen az egykori birodalom egykori államából Fehéroroszországból került hozzám. Gyártója a Tehnopark, bár valójában Kínában készült. A cég elég új és az orosz járműveket modellezi. Csak közelítően Matchbox léptékű (1:72) a szóban forgó modell, de így is jól látszik, hogy milyen hosszú is volt az igazi autó is. A kialakítása eléggé részletes, jól hozza az eredeti kocsi jellegét, ami nem azt jelenti, hogy szép is. A közönséges fekete szín adott egy ilyen autónál, amihez a csillogó részek jól passzolnak. Szépek rajta a krómozott részek. A lámpákat kifestettem, így talán kicsit változatosabb a külseje, bár az első lámpák köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel - akármelyik verzióját vesszük alapul. A nagyméretű hátsólámpák a későbbi verziókra utalnak. Az üvegek vékonyak, ennek ellenére nagyon nehéz benézni, mert eléggé kicsi méretűek. Ennek megfelelően a beltér csak nagy odafigyeléssel tekinthető meg. Az azért látszik, hogy egy nagy kormány és három sor ülés van benne. A kerekei nem vallanak túl nagy fantáziára de rossznak semmiképpen nem mondhatóak, nincs közük az eredetihez, vélhetően egyen modellkerekek. Piros-pontot érdemel viszont a fehér gumiperem imitáció. A kerekek acéltengelyeken futnak, így a viszonylag szűk keréktávolságnak és a merev rögzítésnek köszönhetően nulla rugózással bírnak, de ez itt nem szempont. A kocsi kasznijára a műanyag padlólemez kettő darab csavarral van fölerősítve, ami nem meglepő, lévén kínai gyártás.

A vitrinben kuriózumként lehet tekinteni rá az angol gyártmányú Rollsok és Mercik között, akár származását, akár a kocsi eredetijének funkcióját tekintve. A fekete színe ellenére színesíti az összképet.