2020. március 15., vasárnap

Billencs öszvér

Tehén helyett sitt




A Dodge teherautóiról már volt szó itt, és itt, ám a mai Dodge egy európai változat. Nem csőrös viszont attól még népszerű volt, Nagy Britanniában rengeteg változat futott belőle, nem csoda ha a Matchbox is megmintázta és elég sűrűn alkalmazta, számos funkcióban.

Az eredeti teherautó a Dodge  500-as sorozat, melyet az 1960-as évek elején kezdtek el kifejleszteni, de csak 1964-ben jelent meg a piacon. A később "K" sorozatnéven is nevezett teherautó család számos felépítménnyel (akár még billencsként is) vagy akár felépítmény nélkül is kapható volt, különböző teherbírásokkal 11-16 tonnáig, rövid és hosszú tengelytávval és akár háromtengelyes vagy négytengelyes változatban is. Dízel erőforrás hajtotta, viszont abból háromféle gyártmány is belekerülhetett (Chrysler V6-V8, Cummins V6-V8, Perkins sorhatos), így a teljesítménye 350-470 lóerő között változott. Ehhez tartozott alapesetben egy ötsebességes váltó. Előremutató volt a fülke dizájnja is, kényelmes jól átlátható munkahelye volt az ebben dolgozó sofőrnek. A modern tervezési elveknek megfelelően a  szereléshez előrebillenthető - háromszemélyes - fülkéből menet közben is jó volt a kilátás. Nemcsak a fülkébe történő beszállás volt könnyű az alacsonyra tervezett fülkekialakítás miatt, hanem az egész hátsó rész is a megszokottnál alacsonyabban volt. Érdekesség a kocsival kapcsolatban, hogy a gyár (talán nem csak egyedül ők) csak alapozó festéssel látták el a kész kocsikat és a tulajdonos festette rá a saját ízlése szerint a fényezést.


Nálam ott kezdődik a történet, hogy hozzám jutott egy Matchbox Dodge tehénszállító változat, hivatalos nevén Cattle Truck. Az 1976-os megjelentetésű kisautó többféle keréken is gurulhatott és szép kidolgozású volt. Még szállítmány is tartozott hozzá, két - a korábbi változatból jól ismert - tehén formájában melyek vagy feketék vagy fehérek voltak. A Matchbox számos színváltozatban kiadta ezt a modellt, sárga, kék, metálbordó és egyéb a funkcióhoz nem illő fülkeszínekhez szintén hozzá nem illő, feltűnő színű felépítményeket párosítottak. Ez a későbbi fajta, amelyiknek ritkított palánkjai vannak (a másik a telipalánkos a korai változat). Ilyenem már volt és ennek a példánynak a palánkja is erősen megsérült korábban, tehát arra gondoltam, hogy valami másik, az eredetitől és a megszokottól eltérő felépítményt teszek rá. 




Kezembe akadt a Matchboxnak egy látványos ámbár érthetetlen műve az Articulated Truck  ami egy fantáziaszülötte billencs teherautó, amelyik nem elöl "kormányzódik", hanem a fülke és a puttony között levő forgástengelyen tud elfordulni egymáshoz képest a két rész. Pontosabban ami hozzám került, az már csak annak a hátsó, puttonyos része volt, ami egyelőre csak a sorsára várt a dobozban. Eljött az idő a hasznosítására. Eldőlt, hogy ez a felépítmény kerül majd a tehenes teherautó ketrectől megszabadított alvázára a teheneket körülvevő rácsok helyett. 





Levettem róla a kerekeket rögzítő alváz részt, majd az alsó rögzítőfüleket is levágtam róla, hogy az alsó síkja rendesen felfeküdjön a teherautó alvázára. A festése teljesen ép volt, így ezt meghagytam eredetiben. A teherautó alvázáról a maradék első tengelyt lefúrtam, a hátsó tengely már korábban leesett róla. Egy erősebb, de legalábbis terepes kereket kerestem rá a dobozból, hogy ezáltal is még inkább módosuljon a kocsi karaktere. Az első kerekek tengelyét ragasztóval rögzítettem az eredeti helyen, míg a hátsóké a karosszéria és a padlólemez egymáshoz erősítésekor került a helyére. 
 


További extraként került rá előre egy drótból hajlított gallytörő rács illetve hátulra egy lökhárító (hivatalos nevén: aláfutás gátló). Erre festettem föl a korábban erősen hiányzó hátsó lámpákat is. 
Mivel ebbe a kisautóba már erősen belenyúltam, így kedvet kaptam, hogy megtöltsem egy kis élettel rakománnyal a puttonyt. Törmeléket képzeltem el ide vagyis ezt kellet megmintáznom. Különböző méretű magvakat, szemcséket kevertem össze ragasztóval, majd beletettem drótokat, pálcikákat így imitálva egy házbontásból származó rakományt. A megkeményedett masszát azután befestettem és így már teljesen autentikus lett a plató tölteléke.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése