2017. április 23., vasárnap

VW 181

Nem szép viszont hasznos



A Volkswagen Type 181 (Type 182 az Egyesült Királyságban jobbkormányosként) egy hátsókerék hajtásos négyajtós terepjáró, semmi több. Csak funkció, a szépségversenyen nem indult. Célszerszám,a hogy ma mondanánk.



Az akkori helyzet úgy hozta, hogy szükség volt egy ilyen relatíve igénytelen sokoldalú haszonjárműre, ami még terepen is el tudott menni. Jó őssel rendelkezett, hiszen a Kübelwagen igen sokoldalúan használt és jól kihasznált kocsi volt a háborúban. De az felett is már elmúlt az idő, volt mit fejleszteni rajta. Mint jó párszor a terepjárók történetében itt is feltűnik egy hadsereg, mégpedig a német (de több európai hadsereg is támogatta a témát), amely igényt formált egy ilyen sokoldalú járgányra. Nyilván egy ilyen igény jó lökést ad a gyártónak a fejlesztésre, hiszen biztos piaccal számolhatnak. Így hát 1968-ban be is mutatták az európai „jeep-et” és gyártották egészen 1980-ig (1983-ig a katonai változatokat). Németországon kívül Mexicoban és Indonéziában is gyártották, összesen több, mint 140 000 darabot. 1972-től az USA-ba is exportáltak 25 ezer darabot, de csak három évig. Annyira nem volt jó üzlet, hiszen mintegy 1000 dollárral került többe egy Bogárnál.



Műszakilag elég vegyes összeállítású volt, hiszen a Bogár alkatrészein túl a busz, a Karmann (pl. padlólemez), és a Kübelwagen részei is megtalálhatók benne. Négyhengeres léghűtéses boxermotorja volt, négysebességes váltóval. A katonai változatba a kaszni nagyobb hasmagasságán túl dupla olajteknőt, nagyobb légszűrőket és a katonai járműveken használt nagyobb teljesítményű villamos berendezést tettek a szokásos rádiók, reflektorok kiegészítő lámpák miatt. 400 kg terhelhetősége nem volt túl sok, mégis mintegy 4000 db van ma is szolgálatban a Bundeswehrnél.



Civil használatban a buliautózáson kívül erdészeti, vadászati és egyéb, mezőgazdasági használatú célokra vásárolták elsősorban. A beltér igen puritán volt, a tető is csak vászonból készült.  Az első szélvédő lehajtható, a szabadabb menetszél élvezetek érdekében. Három alapszínben volt kapható: tök narancs, napfénysárga és hóvihar fehér.



 A kisautó a Hot Wheelstől van, tulajdonképpen csak a hátsó lámpáit festettem ki, egyébként gyári megjelenésű. A formáját tekintve teljesen hozza az eredetit, jók az arányai. Feltéve persze, ha az eredeti alatt az ültetett tuningverziót értjük, a nagy és széles kerekekkel. Meg a motorházfedél nélküliséggel. Meg a hatalmas dupla kipufogódobokkal.

Egy valami azonban kissé túlzó, ha már a részleteket tekintjük sorra. Bár az eredetin is elég meghatározóak a karosszérián levő merevítőbordák, ezen a kisautón talán túlzottan hangsúlyosra is sikerültek.












2017. április 13., csütörtök

Sierra


A forradalmár

Lecserélni egy kétévtizedes bevált formát, nem egyszerű, pláne ha autóról van szó és kiváltképp kockázatokkal teli, ha egy angol ikon a szóbanforgó modell. Nos a Ford Cortina (nálunk inkább Taunus néven futott) – mint angol, szögletes középkategóriás népautó – megújítása ilyen feltételek mellett történt. Az új modell a Sierra.




Legalábbis külsőre, mert motorikusan a régi jól bevált technikával (Pinto motor) kezdett. A forma viszont forradalmian új volt. A Ford úgy látta, hogy eljött az ideje a gömbölyű formáknak. Ismét. Mert már volt ilyen korábban de ez most már inkább hasonlított a jövőbeli vízionált dizájnra mint a múlt kerekded modelljeire. Az 1980-as   Probe lll koncepcióautó némileg egyszerűsített változata lett a Sierra. A koncepcióautó bemutatója olyan pozitív volt, hogy 1,2 milliárd dollár beinvesztálásával nekiállt az új autó kifejlesztésének és a gyártás elindításának.





 0.34-es Cv értékű karosszéria (később az XR4i duplaszárnyas változatánál a 0,32-es értéket is elérték) nagyon jónak számított akkoriban, a Porsche 924, a Citroen GS és a „szivar” Audi tudta ezt az értéket.





„Project Toni néven indult a tervezés Uwe Bahnsen, Robert Lutz and Patrick le Quément közreműködésével. 1982 szeptemberében a British International Motor Show-n mutatták be. A Cortina formáin nevelkedett akkori és leendő Ford tulajdonosok kissé értetlenül álltak az új modell előtt. Nem hittek a szemüknek, hogy nekik most egy dizájnszappantartóra kell a narancsosrekeszüket cserélni. A cserére való ösztönzés része volt, hogy a kifutó Cortinákat 30% kedvezménnyel nyomták kifelé, hogy mielőbb helyet adjanak az új trendnek.






Tíz évvel a bemutatása után érkezett el az első hivatalos módosítás. Megváltoztak az oldalvillogók az első sárvédőkben, a CL "Coupé" néven csak 3 ajtós karosszériával elérhető. Az XR4x4 megkapta az új 2.9-es Cologne motort lánchajtású vezérművel és L-jetronic befecskendezéssel. A gyártása szinte minden földrészen előfordult, több kevesebb variációval és változó kereskedelmi neveken futva. Az XR4i sportmodell '83 tavaszán került a modelválasztékba 3 ajtós karosszériával és a Capriból átvett 2.8-as injektoros OHV "Cologne" motorral. A túraautó sorozatban az RS500-sal Klaus Ludwig világbajnok lett. 




Kisebb változások 1989-re:, valamint az új fejlesztésű MT75 típusú 5 sebességes váltót.
Ahogy a Sierra elérte a tizedik születésnapját, az utolsó teljes évére átrajzolt műszerfalat és lökhárítókat kapott és végül 1993 februárjától a Mondeo váltotta föl. 



Az Sierrám egy közepesen lejátszott állapotú kisautó a SIKUtól. Tulajdonképpen minden rendben van vele, a forma, az arányok a részletezettség, nekem mégse tetszik igazán. Talán a túl magas futómű, talán egy kicsit tömzsibb mint kéne lennie, nem tudom igazán miért. Mindenesetre egy felújítást teljes joggal megérdemelt, mert bizonyos szempontból korszakalkotó kialakítású - már maga az eredeti autó, és az ilyeneket én különösen becsülöm.  A közeli fotón látszik csak igazán, hogy milyen szép gyöngyházmetál színt kapott. A kerekek is megújultak. Mások mint az eredeti kerekei de nem biztos, hogy jobban illenek hozzá. Mindenesetre egy elegáns stílust ad neki.



Összehasonlítva a Matchbox kiadásával láthatók apróbb eltérések a részletekben de különösebben egyik sem rosszabb a másiknál. Így legalább bővült a sor az ötajtóssal. A felújítás során a futómű tartó lemezt kellett újrakészítenem mert az előző - a kerekekkel együtt - valahogy teljesen hiányzott alóla. Ezen kívül a padlólemezből kialakított krómimitációs lökhárítókat festettem be a kaszni színére. Abban az időben már krómosan nemigen került ki új autó a  gyárakból. A műanyag lökhárítók kora kezdődött Volt szürke/fekete illetve színrefújt verzió is. Én ez utóbbit választottam, mert elegánsabb.







2017. április 7., péntek

Supervan 3

A Transit versenyautók újabb modellje

A Ford Transit az az autó, amiről elég sok bőrt le lehet húzni, még a kisautók szintjén is. Hiszen azon túl, hogy a Matchbox megjelentetett már egy pár változatot belőle nálam is előfordultak már egyedi változatok, úgy mint a platós vagy a kisbusz verzió, de akadt már ralli szervizautó is. De ha csak a Supervan sorozatot tekintjük, ott is volt találatom, egy felújítás erejéig. A Supervan sorozat második tagját itt megismerhettük már.

Az előddel profilösszehasonlítás végett

És így jött el az idő a harmadikhoz. Ami már egy kakukktojás, több tekintetben is hiszen elveiben kivitelezésében erősen eltér a korábbiaktól. Az első kettőnél egy meglévő autót alakítottak át versenygéppé, némileg promotálva a felfutóban levő szériát. Ebben az esetben viszont egy már kifutóban levő sorozat karosszériája formázódott meg (felismerhető az ovális jellegű első hűtőrács imitációból). De nem is akárhogyan, hiszen  egy C100-as versenyautót alakítottak át a célra, felhasználva a korábbi Supervan 2 alapjait. A versenygép alumínium csővázát reszelgették, hegesztgették, mígnem elbírta a nagy - egy darabból készült - műanyag héjat és a bivalyerős motort a raktérben (a kocsi össz tömege 890 kg). De itt is van benne egy csavar, mert a kocsi nem azonos méretű az eredetivel hanem csak 7/8-a. Ez is csak az angoloknak juthat eszébe. Elsőre nem is tűnik fel .

Arányok
Első ránézésre ez nem tűnik fel, másodikra sem. Csak ha mellé állítanák az eredetit, de van azért néhány árulkodó fotó, ahol látszik, hogy inkább egy nagyobb méretű autóra (egyszerű mai szakszóval: egyterűre) hasonlít. De szerintem a direkt összehasonlítást gondosan kerülték, hiszen a forrásanyagot kutatva sehol nem látható ilyen fotó. Anélkül pedig szépen elmeséli az egységsugarú leendő Transit vásárló számára az eredeti kocsi formáját így is (úgy nagyjából, mert azért messze nem az). Persze a gyakorlottabb szemű eltéréskeresők bónusza ez a kaszni. Csak vázlatos felsorolás jelleggel, az azonnal ordító hátsó lukakat nem is említve: az első szélvédő jóval döntöttebb és ívesebb, a lökhárító imitációk lejjebb vannak, a sarkok ívesebbek, a tető sík, a hátrébb levő ajtók jelölve sincsenek, az első ajtó is más formájú és jóval rövidebb is, szóval lehet csemegézni bőven. 

Hajtásáról először egy középre szerelt Cosworth HB motor gondoskodott amit később egy Pro Sport 3000 V6-ra cserélték le. A kocsi 240 km/h sebességre volt képes (295 lóerővel). 1995-ben mutatták be versenypályán és kiállításokon is, hiszen a reklám volt a fő cél az építésével. Bent két ülés van de a kormány nem teljesen a szélén hanem kissé középen van. Szürreális ahogy a kocsi megszokott dízeles ketyegése helyett egy nagyra nőtt gokart hangját halljuk és mellé a összement furgon látványa....

Unicum
Én mégis megpróbálkoztam ennek a kocsinak a megépítésével, kicsiben, tudjátok: a ragályos vanitisz okán. Pontosabban nem ennek hanem egy ennek látszó modell kialakításával. Pont úgy ahogy eredetiben is csinálták csak fordított irányban. Nekem adott volt a Matchbox Transit (háttérinformáció innen a szomszédból nyerhető) karosszériája, amit inkább kevésbé mint többé lehetett a Supervan 3 formájára alakítani. De ez is olyan mint eredetiben: csak az veszi észre a különbséget aki nagyon keresi: Az összhatás megvan így is.

Az arányok meglehetősen becsapósak

Valóságban jóval kisebbnek kellene lennie a másikhoz képest

Gömbölyűbb mint az ős és mint a széria

Kicsiben ugyanaz?
Nem ugyanaz kicsiben, hiszen a lekicsinyített és emiatt torzult kasznit nem lehetett átalakítással megoldani, ez tehát egy csalás benne. Ami viszont egy kicsit is más mint a széria, azt igyekeztem rátenni én is. Természetesen a spoilerek és a körben felrakott szoknyák valamint az azonnal kitűnő hatalmas hátsó nyílások és a két oldalsó légbeömlő luk (nem volt egyszerű kivenni a fölösleget) azonnal szembe ötlenek, csakúgy mint a hátsó-fölső légterelő szárny. Ezen kívül, bár a matrica miatt nem látszik, a kocsi osztásvonalai is teljesen lesimítódtak. Kapott némi ültetést és a padlólemezt is át kellett alakítani a hátsó tengelytől hátrafelé, a motorimitáció és a nagy kipufogók miatt. Ebből következően a padlólemez fölerősítése is megváltozott. A hátsó légterelő sztirolból készült.
Tapaszolás közben

Ezt a rész el kellett tüntetni a padlólemezről

A kész stabilizátor szárny

A stabilizátor szárny felragasztásához pontosan be kellett állítani azt a szöget, ahol nem billen el egyik irányban sem

A kerekek
Az eredetihez hasonló de teljesen lekopott kerék a célnak megfelel, hiszen házi körülmények között ennél jobban megközelíteni az eredeti kocsit már igazán nagy elhivatottságot (időt, pénzt, technikát, türelmet, tudást) igényel.Fekete maradt ahogy eredetileg is kinézett.

A dekoráció
Talán ez a legfontosabb, hiszen a hátsó légterelőn kívül a többi kaszni kiegészítő elem nem annyira hangsúlyos, hogy ráismerjünk az eredetire. Ezt a dekorációt is az eredetiről készült fotók alapján szerkesztettem ki. A dekoráció a kocsiról készült fotók alapján alakult ki. Nyilván egy adott állapotot rögzít, (mint itt is) mert többször is átfestették és átmatricázták az eredetit is.


2017. április 2., vasárnap

Tűzoltóautók 13. A konténeres

Pakolni és szállítani is csak gondosan és ésszerűen


A tűzoltószerek egyik újabbnak tekinthető változata a konténerhordozó vagy más néven cserefelépítményes szállítójármű. Ezt az elnevezést nem kell különösebben ragozni, hiszen a nevében benne van a lényege: egy adott felszereléssel ellátott konténert tud magára húzni és a helyszínre vinni. És ez nem azonos a törmelékszállító vagy a hatalmas teherszállító konténereket cipelő teherautókkal.

Rugalmasság: egy hordozó + több konténer
És ebben éppen ez a lényeg. A különböző feladatokra kialakított és az oda használatos eszközökkel, felszerelésekkel ellátott konténerek sorban parkolnak a megfelelő helyen. Amikor hirtelen szükség van valamelyikre akkor az autó odatolat és magára veszi a konténert majd kijuttatja a helyszínre és ott leteszi. Így sokkal könnyebb a hozzáférés, mintha a beltartalmat egy teherautó platójáról kellene leadogatni. A hordozó pedig mehet újra akár másik helyre vagy akár hozhatja az utánpótlást is. Amikor használaton kívül vannak a konténerek nem kérnek enni, ha megfelelő helyen vannak letárolva még a szellőztetésüket sem kell megoldani. A hordozó pedig önállóan létezhet, bármikor bármilyen okból riasztható. És általában elég belőle egy darab is.





Mikor mire használjuk
A konténerek rendeltetése és ennek megfelelően a tartalma is elég sokrétű lehet. Létezik árvízkor használatos konténer, ebben a homokzsákoktól elkezdve a védőfölszerelésen át a kéziszerszámokig sok minden megtalálható. Előfordul, hogy az árvízi területen szálláshelyet kell kialakítani. Ekkor a sátorral töltött konténert valamint az ágyakkal, matracokkal és takarókkal teli konténereket kell az adott helyszínre szállítani. A vegyvédelmi konténer tartalma a különböző mentesítő anyagok és eszközökből áll, amiket például egy vegyi üzemben történő balesetkor használnak a szakemberek. De akad olyan konténer is amiben kisgépek vannak elhelyezve, amiket például földrengés esetén vagy összeomlott házak esetén a romok alól való mentéshez használnak. Vannak kimondottan radioaktív veszélyhelyzet esetén használatos anyagokat és berendezéseket szállító konténerek is. A legérdekesebbek talán az oltókonténerek és a mobil oltóközponttá kialakított acéldobozok.
A konténerek általában zárt dobozok redőnyös és/vagy ajtós kialakítással de akadnak platós szerkezetűek is melyeket ponyvával burkolnak le. Akad olyan is amire még egy gólyadaru is van szerelve a könnyebb ki és berakodás érdekében.


Az én konténeresem
A hozzám került Siku teherautó valamikor létrás tűzoltóként indult, de - ahogy az lenni szokott - ezek a nagy mozgó részek hamar leszakadnak a kocsiról és természetesen el is tűnnek. Így marad a csonk ami miatt nem lehet teherautóként sem használni mert ott éktelenkedik a plató közepén. Itt még ráadásul letörni sem lehetett, mert egy masszív csavarral volt rögzítve. A kisautó maga pedig nagyon jó állapotban volt tehát ezt kár lett volna bántani bármilyen újrafestéssel. Viszont, mivel a létra pótlása meglehetősen nehézkes, ezért új funkciót kellett találni neki. És mivel egy sima tűzoltó felépítmény készítése nem olyan nagy kihívás, meg már történt is ilyen ezért gondolkodtam el egy újabb, de a valóságot modellező változaton. Ez lett a konténeres

A konténer alulról, még üresen csak merevítve

A redőnyök anyaga: ezüstre fújt karton párhuzamosan megkarcolva

A húzottszál hajlítása melegen még

Az emelőkar készítés alatt

Az emelőkar hidraulikus hengerei és a konténer horga

A hidraulikus emelőkar kampója

Konténerformálás
A konténer sztirol lapokból készült. A nyílások helyét kivágtam és belülről redőnyimitációt ragasztottam bele. Szintén sztirolból, de a vastagabb fajtából készítettem el az alsó csúszósíneket és az elején levő huroktartó keretet is. A hurok maga húzottszálból készült. A hátsó görgőket tollbetétből szabtam bele.

Mechanikai rész
Az egész dologban a legérdekesebb motívum a konténert fel és le engedő kar kialakítása volt. Ezt kellett úgy megoldani, hogy a valóságoshoz hasonló elvek szerint de az adott méreteknek és lehetőségeknek megfelelő legyen. Sztirolból, műanyagpálcikákból és húzottszálból sikerült kiszobrászkodni a végeredményt ami szerintem elég jól közelíti a valóságot. És ami nagyon lényeges, hogy bár nem mozog a rendszer úgy mint az igazinál, de mivel nincsen fixen fölragasztva ezért fölhúzott és letett konténerrel is lehet mutatni a helyzetet.