A forradalmár

Ford Sierra

 (SIKU)

felújítás

Lecserélni egy kétévtizedes bevált formát, nem egyszerű, pláne ha autóról van szó és kiváltképp kockázatokkal teli, ha egy angol ikon a szóbanforgó modell. Nos a Ford Cortina (nálunk inkább Taunus néven futott) – mint angol, szögletes középkategóriás népautó – megújítása ilyen feltételek mellett történt. Az új modell a Sierra.

Legalábbis külsőre, mert motorikusan a régi jól bevált technikával (Pinto motor) kezdett. A forma viszont forradalmian új volt. A Ford úgy látta, hogy eljött az ideje a gömbölyű formáknak. Ismét. Mert már volt ilyen korábban de ez most már inkább hasonlított a jövőbeli vízionált dizájnra mint a múlt kerekded modelljeire. Az 1980-as   Probe lll koncepcióautó némileg egyszerűsített változata lett a Sierra. A koncepcióautó bemutatója olyan pozitív volt, hogy 1,2 milliárd dollár beinvesztálásával nekiállt az új autó kifejlesztésének és a gyártás elindításának.

 0.34-es Cv értékű karosszéria (később az XR4i duplaszárnyas változatánál a 0,32-es értéket is elérték) nagyon jónak számított akkoriban, a Porsche 924, a Citroen GS és a „szivar” Audi tudta ezt az értéket.

„Project Toni néven indult a tervezés Uwe Bahnsen, Robert Lutz and Patrick le Quément közreműködésével. 1982 szeptemberében a British International Motor Show-n mutatták be. A Cortina formáin nevelkedett akkori és leendő Ford tulajdonosok kissé értetlenül álltak az új modell előtt. Nem hittek a szemüknek, hogy nekik most egy dizájnszappantartóra kell a narancsosrekeszüket cserélni. A cserére való ösztönzés része volt, hogy a kifutó Cortinákat 30% kedvezménnyel nyomták kifelé, hogy mielőbb helyet adjanak az új trendnek.

Tíz évvel a bemutatása után érkezett el az első hivatalos módosítás. Megváltoztak az oldalvillogók az első sárvédőkben, a CL "Coupé" néven csak 3 ajtós karosszériával elérhető. Az XR4x4 megkapta az új 2.9-es Cologne motort lánchajtású vezérművel és L-jetronic befecskendezéssel. A gyártása szinte minden földrészen előfordult, több kevesebb variációval és változó kereskedelmi neveken futva. Az XR4i sportmodell '83 tavaszán került a modelválasztékba 3 ajtós karosszériával és a Capriból átvett 2.8-as injektoros OHV "Cologne" motorral. A túraautó sorozatban az RS500-sal Klaus Ludwig világbajnok lett. 

Kisebb változások 1989-re:, valamint az új fejlesztésű MT75 típusú 5 sebességes váltót.

Ahogy a Sierra elérte a tizedik születésnapját, az utolsó teljes évére átrajzolt műszerfalat és lökhárítókat kapott és végül 1993 februárjától a Mondeo váltotta föl. 

Az Sierrám egy közepesen lejátszott állapotú kisautó a SIKUtól. Tulajdonképpen minden rendben van vele, a forma, az arányok a részletezettség, nekem mégse tetszik igazán. Talán a túl magas futómű, talán egy kicsit tömzsibb mint kéne lennie, nem tudom igazán miért. Mindenesetre egy felújítást teljes joggal megérdemelt, mert bizonyos szempontból korszakalkotó kialakítású - már maga az eredeti autó, és az ilyeneket én különösen becsülöm.  A közeli fotón látszik csak igazán, hogy milyen szép gyöngyházmetál színt kapott. A kerekek is megújultak. Mások mint az eredeti kerekei de nem biztos, hogy jobban illenek hozzá. Mindenesetre egy elegáns stílust ad neki.

Összehasonlítva a Matchbox kiadásával láthatók apróbb eltérések a részletekben de különösebben egyik sem rosszabb a másiknál. Így legalább bővült a sor az ötajtóssal. A felújítás során a futómű tartó lemezt kellett újrakészítenem mert az előző - a kerekekkel együtt - valahogy teljesen hiányzott alóla. Ezen kívül a padlólemezből kialakított krómimitációs lökhárítókat festettem be a kaszni színére. Abban az időben már krómosan nemigen került ki új autó a  gyárakból. A műanyag lökhárítók kora kezdődött Volt szürke/fekete illetve színrefújt verzió is. Én ez utóbbit választottam, mert elegánsabb.