The Londoner promoter

 The Londoner (Daimler Bus 1972)

(Matchbox)

bemutató

 Az emeletes buszok sorozatában korábban már volt szó  erről a típusról. Ami azonban újra elénk hozza, az a konkrét példány különlegessége. A kisautó egy japán játékbolt vitrinéből került hozzám nemrég. Az érdekességét az adja, hogy a busz matricáján kimondottan az adott játékbolt felirata van. Nyitási promóciós ajándék volt egykor a kis doubledecker. Ennek megfelelően valóban nagyon limitált lehetett az ilyen megjelenésű és dekorációjú Matchbox buszok száma már akkor is, hát még ma. Arra vonatkozóan nincs információ, hogy a matricázás hol történt, de ez a fenti tényeken nem változtat.

 

Tömegközlekedők 4. : A kabrio

 

The Londoner 

Daimler Bus 1972

(Matchbox)

átalakítás

 

 Olyan túl sokat nem lehet variálni az emeletes buszokkal  - a reklámoktól eltekintve.  A kérdés az volt számomra, hogy miként lehetne újat mondani vele ezúttal. Lehet-e egyáltalán? Megpróbáltam, és ez lett belőle. Egy kabrio emeletes Daimler.

Az eredeti buszt a Daimler (Leyland 1975-től) 1960-1983 között gyártotta. Farmotoros kialakítású, a korának megfelelő dizájnnal. Az idők során számos módosítást alkalmaztak és az alkalmazott dízelmotorok is változtak benne. Valójában semmi említésre méltó dolog nincs vele kapcsolatban. Egy igásló, az elvárt igényeknek maximálisan megfelelő kialakításban.

 

Az eredeti

Az 1:121 léptékű modellt 1972-ben adta ki először a Matchbox. Azóta persze újra és újra kiadta, jellemzően piros színben de - milyen meglepő - ez a busz több tucat színben és dekorációval is elérhető volt. Főképpen a verziógyűjtők nagy örömére. Még kétféle árnyalatos verzióban is készült, ami a kisautó struktúráját tekintve nem egy komoly erőfeszítés, viszont nagyon jól néz ki. 1981-ben vonták ki a kínálatból.

A reklámok illetve a szín megváltoztatása nem elég egy új bemutatóhoz. Nézzük, hogy milyen variánsai vannak egy emeletes busznak. Például mobil (esetleg fix) kocsma, de az meg ilyen léptékben nem sokat mutat, mert inkább a belsőn van a hangsúly. Akkor lehetne például városnéző kabrio emeletes busz. Legyen az! Mivel ebből a modellből rengeteg van még most is a piacon, nem sajnáltam bátran hozzányúlni.Le is vágtam a tető nagy részét és máris megváltozott az egész busz. Így gondoltam eredetileg is, ez volt a koncepció gerince. Az üléseket egy kellemes közép szürkére festettem ismét és a karosszéria színe is jócskán eltér az átlagos tömegközlekedési árnyalattól. Természetesen nem maradhatnak el a reklámok sem az oldaláról, ezek jelentősen megdobják a látványt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tömegközlekedők 3. : A piros

 

(AEC) Routemaster London Bus 1965

(Matchbox)

 felújítás

 

Az egyik  legismertebb, ha nem a legismertebb emeletes busz. Tulajdonképpen a Londonnal kapcsolatos közhelyek egyik pillére ez a buszfazon. Jellegzetes az asszimetrikus vezetőfülke kiképzés és a nyitott hátsó peron. Nyilván voltak már korábban is emeletes buszok, nemcsak az angoloknál, de mégis ez égett be leginkább a köztudatba.

 Az AEC Routemastert a London Transport tervezte (A. M. M. Durran, Colin Curtis és Douglas Scott vezetésével.), gyártását az Associated Equipment Company és a Park Royal Vehicles végezte, az 1956-os megjelenésétől egészen 1968-ig, a gyártás befejezéséig. A London Transport 2123 darab rövidebb és 524 darab hosszított kivitelű Routemastert használt (el). Az első Routemaster 1956-ban állt forgalomba a londoni 2-es vonalon.

 

Alumínium szerkezetű három részből ( első rész a motorral, a hátsó rész a meghajtást is tartalmazó felfüggesztéssel és a kettőt összekötő alu váz) önhordó állóalváza volt, ami a nedves londoni klímának jól ellenállt. Független kerékfelfüggesztéssel, szervokormánnyal és automata váltóval szerelték. Szervizigényes volta miatt és a hosszú élettartam elérése céljából a buszok ötévente jelentős felújításon estek át, mely során a buszt teljes mértékben felújították újjáépítették.

 

Az orrmotoros kivitel és az aszimmetrikus kialakítás lehetővé tette, hogy a vezetőfülke is teljesen elszeparált legyen a 64 ülőhelyes utastértől. A remek formaterv gyakorlati haszonnal is bírt, mivel a hátsó nyitott platform az utazóközönség kedvenceként nagyon gyors utascserét tett lehetővé, mindazonáltal balesetveszélyt is okozott sőt számos balesetet is, hiszen akár menet közben is föl- vagy leugorhattak az utasok az esetlegesen lépésben araszoló buszról. A kalauz a lépcső alatt ült.

A londoni Routemaster buszok jónéhány jeles esemény alkalmával különleges festést vagy dekorációt kaptak. Ilyen volt például II. Erzsébet ezüst és arany jubileuma, melyek során először 1977-ben 25 buszt ezüst, majd 2002-ben 50 buszt arany színűre fényeztek át. A buszokon a két ablaksor között reklámokat lehetett elhelyezni, sokszor egy egész buszt egy adott cég színére festettek.  

 

 A Matchbox kínálatában 1965-ben jelenik meg először, utána több kiadást is megér a kis modell. A karosszéria nem túl cizellált, de semmiképpen sem leegyszerűsített. Némi változáson-finomításon azért átment az idők során, de ez leginkább a kerekek változásának köszönhető. Eleinte szürke és fekete RW kerekek voltak alatta. Ezek nem is változtak meg a modell első kiadásának beszüntetéséig. Amikor mintegy négy évtizeddel később újra kiadták már természetesen a kornak megfelelő széles fekete műanyag kerekek kerültek alá, fényes kerékkarimával. A korábbi ablakmentes kialakítás megváltozott, immár ablakos lett a kis busz. A színeit tekintve eleinte a piros dominált, de akadt egy időben zöld változat is. Az új kiadásnál már egyenlően oszlanak el a színek a kék, piros, zöld között illetve volt egy speciális kiadás is ahol aranyszínű volt a kaszni.

A kisautó felújításánál az eredetiségre törekedtem, vagyis piros lett. Viszont a korabeli buszokhoz hasonlóan – a Matchbox gyári dekorációt messze meghaladóan – mindkét oldalán reklámcsíkot helyeztem el. Aki belemélyed a grafikába talán azt is felfedezi, hogy korhű reklámokat választottam ki.

Tömegközlekedők 2. : Zebra

 

Daimler Fleetline CR Bus
1966

 (Matchbox)

 felújítás 

Az 1896-ban az angol H.J. Lawson által alapított, tehát igaz brit cég, megvásárolta a Daimler név használatát a Gottlieb Daimler nevét viselő német cégtől. Ez már így is elég érdekes történet. Az ötvenes években a cég tervbe vette, hogy sportkocsikat illetve luxuslimuzinokat fog gyártani, ami szintén érdekes kombináció egy , a szakmában még kezdőnek számító cégtől. A továbbiakban a Jaguar vette meg a céget, akit aztán felvásárolt a BMC, majd a British Leyland. A később ismét leváló Jaguar viszont megtartotta a Daimler név jogát. Ennyit a gazdaságtechnikai részről.

 

Jóllehet a járműiparban érdekelt volt a cég mégis inkább az ötvenes –hatvanas években vált kiterjedtté a nagy volumenű autóipari kapacitása. A Daimler cég termelésének jelentős hányadát tette ki a busz alvázak készítése, ezek közül is szinte kizárólag az emeletes buszok számára valók. A Daimler Fleetline típusa 1960-ban került piacra.

A londoni emeletesbusz-park az 1970-es évektől határozottan ráált a régi megszokott Routemasterek mellett a Daimler Fleetline típusra is. Ezeknek a dízelmotoros buszoknak a karosszériáját azonban külsős cégek építették. A cég a Jaguar tulajdonlás évei alatt a második legnagyobb emeletesbusz gyártó cég lett Nagy Britanniában. A cégtulajdonok vegyes és változó volta miatt a buszokra szerelt logo is egy időben Leyland volt a korábbi Daimler helyett.

A buszt a hátuljába épített 8,4-11,3 literes (Leyland, Cummins, Gardner) dízel erőforrás hajtotta, automata váltóval. Lapospadlós kivitelű és kétajtós változatban készült, a hátsó ajtónál lehetett az emeletre fölmenni. A süllyesztett közepű hátsó tengelynek köszönhetően a busz alacsony súlypontú volt és a fölső szinten is kellő belmagassággal bírt. A típusmegjelölésben a CR jelentése Coventry (gyártás helye) vagy Commercial illetve R mint “rear” vagyis farmotoros. A D6 és a G6 a motor gyártójára utal.

 A típus legnagyobb használója a London Transport volt, akik 2646 darabot vásároltak és használtak (el), míg más közlekedési vállalatok részére összesen 3500 darab készült. Magas karbantartás igényű volt a modell. Az utazóközönségnek nem nyerte meg a tetszését a lassú utascserét engedélyező ajtós megoldás, ők jobban szerették a nyitott peronos öreg Routemastert. A Fleetline buszok még Hong-Kongban is szolgáltak szép számmal. Az utolsó Fleetline busz 1975-ben készült.

   A Matchbox elsőként 1966-ban adta ki ezt a Fleetline-t. Természetesen fekete gombkerekekkel. A beltérben szépen ki vannak alakítva mindkét szinten az ülések illetve a fölvezető lépcsősor. Az egy darabból álló karosszéria csak össze van pattintva a padlólemezzel, ami nem kedvez a szétszedésnek/összerakásnak. Szerencsére nem volt olyan állapotban a spiáter, hogy sérülést szenvedett volna a felújítás során. A kialakítása, pontossága a korának megfelelő, a sorjákat a felújítás során kissé meg kellet csiszolni. Az eredetin létező ajtó teljes mértékben hiányzik a modellről, ennek oka ma már kideríthetetlen. Viszont akár megtéveszthető is lehet, ha például a Routemasterrel vetjük össze, mivel annak meg tényleg nem volt hátul ajtaja.

A kisautó dekorációjának valami különlegeset szerettem volna. A valóságban is gyakorta előfordul, hogy egy teljes buszoldalt egyetlen nagy grafikával borítanak be. Még az ablakok is kapnak ilyenkor egy apró lukakkal perforált, ezáltal belülről még kilátást valamennyire biztosító de kívülről meg a dekorációt hordozó bevonatot. Az én esetemben egy nagy (Vasarely ihletésű) zebragrafika lett a téma, amely egy állatkert reklámként hivatott fölhívni az utcán járók figyelmét. A teljes oldal matricázása egy darabból készült, átlátszó alapra. Így elértem azt is, hogy az ablakokon a fent említett belülről áttetsző hatás jöjjön létre (többé-kevésbé). A kisautónak amúgy nem voltak eredetileg ablakai, így ezt a hiányt is pótolta az áttetsző matrica.

 

Tömegközlekedők 1: A szögletes doboz

 

Leyland Titan London Bus   /update/

( Matchbox)

 felújítás

 

A helyi-járatú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület dupla akkora, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.

 

 

Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.

Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek (mivel más cégek voltak, más logoval) és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a hozzá jól illeszkedő - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció. Nem törekedtem az eredeti állapot helyreállítására, ez annál kicsit jobb lett.

Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt az összeállításkor

 

 Az alja és teteje, összepattintás előtt

 

 

Átváltozás

A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak vékony iratborítóból elkészítve. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.

A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése egyértelműen maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

 

Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne

 

Ez itt a reklám helye

A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.

Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.

 Nem rosszabb mint a piros

 

És itt egy másik pirossal

         

Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett az eredetihez képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

A járattábla valós adatokkal

 

Tagadhatatlanul pécsi hangulat- anno

 

  Nem korhű, de jól néz ki a digitális járattábla

 

Reklám ezen az oldalon is