Tömegközlekedők 2. : Zebra

 

Daimler Fleetline CR Bus
1966

 (Matchbox)

 felújítás 

Az 1896-ban az angol H.J. Lawson által alapított, tehát igaz brit cég, megvásárolta a Daimler név használatát a Gottlieb Daimler nevét viselő német cégtől. Ez már így is elég érdekes történet. Az ötvenes években a cég tervbe vette, hogy sportkocsikat illetve luxuslimuzinokat fog gyártani, ami szintén érdekes kombináció egy , a szakmában még kezdőnek számító cégtől. A továbbiakban a Jaguar vette meg a céget, akit aztán felvásárolt a BMC, majd a British Leyland. A később ismét leváló Jaguar viszont megtartotta a Daimler név jogát. Ennyit a gazdaságtechnikai részről.

 

Jóllehet a járműiparban érdekelt volt a cég mégis inkább az ötvenes –hatvanas években vált kiterjedtté a nagy volumenű autóipari kapacitása. A Daimler cég termelésének jelentős hányadát tette ki a busz alvázak készítése, ezek közül is szinte kizárólag az emeletes buszok számára valók. A Daimler Fleetline típusa 1960-ban került piacra.

A londoni emeletesbusz-park az 1970-es évektől határozottan ráált a régi megszokott Routemasterek mellett a Daimler Fleetline típusra is. Ezeknek a dízelmotoros buszoknak a karosszériáját azonban külsős cégek építették. A cég a Jaguar tulajdonlás évei alatt a második legnagyobb emeletesbusz gyártó cég lett Nagy Britanniában. A cégtulajdonok vegyes és változó volta miatt a buszokra szerelt logo is egy időben Leyland volt a korábbi Daimler helyett.

A buszt a hátuljába épített 8,4-11,3 literes (Leyland, Cummins, Gardner) dízel erőforrás hajtotta, automata váltóval. Lapospadlós kivitelű és kétajtós változatban készült, a hátsó ajtónál lehetett az emeletre fölmenni. A süllyesztett közepű hátsó tengelynek köszönhetően a busz alacsony súlypontú volt és a fölső szinten is kellő belmagassággal bírt. A típusmegjelölésben a CR jelentése Coventry (gyártás helye) vagy Commercial illetve R mint “rear” vagyis farmotoros. A D6 és a G6 a motor gyártójára utal.

 A típus legnagyobb használója a London Transport volt, akik 2646 darabot vásároltak és használtak (el), míg más közlekedési vállalatok részére összesen 3500 darab készült. Magas karbantartás igényű volt a modell. Az utazóközönségnek nem nyerte meg a tetszését a lassú utascserét engedélyező ajtós megoldás, ők jobban szerették a nyitott peronos öreg Routemastert. A Fleetline buszok még Hong-Kongban is szolgáltak szép számmal. Az utolsó Fleetline busz 1975-ben készült.

   A Matchbox elsőként 1966-ban adta ki ezt a Fleetline-t. Természetesen fekete gombkerekekkel. A beltérben szépen ki vannak alakítva mindkét szinten az ülések illetve a fölvezető lépcsősor. Az egy darabból álló karosszéria csak össze van pattintva a padlólemezzel, ami nem kedvez a szétszedésnek/összerakásnak. Szerencsére nem volt olyan állapotban a spiáter, hogy sérülést szenvedett volna a felújítás során. A kialakítása, pontossága a korának megfelelő, a sorjákat a felújítás során kissé meg kellet csiszolni. Az eredetin létező ajtó teljes mértékben hiányzik a modellről, ennek oka ma már kideríthetetlen. Viszont akár megtéveszthető is lehet, ha például a Routemasterrel vetjük össze, mivel annak meg tényleg nem volt hátul ajtaja.

A kisautó dekorációjának valami különlegeset szerettem volna. A valóságban is gyakorta előfordul, hogy egy teljes buszoldalt egyetlen nagy grafikával borítanak be. Még az ablakok is kapnak ilyenkor egy apró lukakkal perforált, ezáltal belülről még kilátást valamennyire biztosító de kívülről meg a dekorációt hordozó bevonatot. Az én esetemben egy nagy (Vasarely ihletésű) zebragrafika lett a téma, amely egy állatkert reklámként hivatott fölhívni az utcán járók figyelmét. A teljes oldal matricázása egy darabból készült, átlátszó alapra. Így elértem azt is, hogy az ablakokon a fent említett belülről áttetsző hatás jöjjön létre (többé-kevésbé). A kisautónak amúgy nem voltak eredetileg ablakai, így ezt a hiányt is pótolta az áttetsző matrica.