Ló helyett lóerő

Dodge Tractor Cab and Articulated Horse Van

(Matchbox)

átalakítás 

 

 Régóta vágyott kisautó-szerelvény került hozzám nemrég, nem is olyan rossz állapotban. De azért a felújítás erre is ráfért. A szokásos módon el kellett döntenem, hogy eredeti állapot legyen belőle vagy valami más. A „vagy valami más” mellett döntöttem.

A Matchbox 1967 -ben jelentette meg a kínálatában K-18 kóddal  Dodge Tractor and Articulated Trailer Horse Van  néven a nyergesvontatót egy nagyon szép grafikájú dobozban, és elég sokáig, 1973-ig tartotta a kínálatban. Tulajdonképpen King Size kategóriába sorolandó ám mégis a hagyományos méretű személyautókkal kompatibilisnek tekinthető méretű szerelvény igen szemrevaló. Piros, már ismert Dodge vontat egy barnás-bézs színű lószállító félnyerges utánfutót. A piros műanyag kerekekkel (a hátsó két tengelyen levő kisebb átmérőjűekkel) nagyon "gyerekszem vonzó" kis játékszer volt annak idején is. A két ajtót rámpát kinyitva a pótkocsin „kisétálhatott” a három-négy akár fekete ló is a kocsiból. A platókat kis bütyök tartja a helyén becsukott állapotban. Mindkét egység szépen kimunkált sok részlettel és finomsággal szolgál. Talán egyetlen negatívuma, hogy a két egység össze van szegecselve gyárilag, így külön nem játszhatóak. (Bár a letámasztólábak az utánfutó alján azért ott vannak) Másrészt viszont ez szolgál előnyéül is a hosszú távú használat tekintetében, hiszen nem tűnik el az egyik rész a másik nélkül…

 

 

 

 

A félpótkocsi elején egy hatalmas ablak alatt még valamiféle személyzeti kabin is kialakításra került, ahol elméletileg a ló kísérő személyzete utazhatott, pihenhetett. Az utánfutó hátsó részében pedig egy elválasztó műanyag biztosította a lovaknak a helybenmaradást. A második kiadásnál az utánfutó narancssárga lett és már a Super Kings sorozat új, gyors kerekein gurult tovább a szerelvény. Nagyon szép kis részlet a vontató fülkéjének tetején levő kürt páros. Igen jó részletességgel sikerült megtervezni és kivitelezni. Stabilan a helyén van, mert szegecs az alja és a fülke ablakát is a helyén tartja. Merthogy más nemigen tartaná meg a szép vékony zöld fülkeüvegezést, ugyanis a beltér lemaradt. Ez gyakorta előfordult akkortájt, sajnos még ebben a méretben is.

 

  

   

 

Ló vagy lóerő. Miután a kérdés eldőlt, rájöttem, hogy tulajdonképpen olyan túl sok eltérés nincs is a két sportág között, a szükséges kellékek szállítása, megjelentetése tekintetében. Mindkét esetben szállítani kell a sporttársat, a lovat vagy az autót illetve a hozzájuk tartozó felszereléseket és a szükséges személyzetet is. Tehát nagy átalakításra nincs szükség ez esetben. A vontató színét meghagytam, az utánfutó meg egy ezüstös-grafitos árnyalatot kapott a korának megfelelő anyaghasználati trend szerint. A belteréből kivettem az elválasztó részt és egy beleillő padozatot készítettem. Szerény dekorációt kapott illetve kerestem egy piros, versenydekoros Porschét bele.

 

 

 

 

 

A korabeli prospektusban nagyon szép kis rajzolt ábrákkal mutatták be a modelleket. Sajnos a lovak hamar szétszaladnak és csak a kopott szállítójármű marad meg az utókornak.

 

 

 

Hűtőkamion

 Scammel Freight Liner

(Matchbox King Size)

felújítás 

 

 

Súlyos darab, a méretéből és a sok fémből kifolyólag. Mégis a spiáter elég puha ahhoz, hogy elgörbüljön, ha ekkora súlyú kisautó a földre zuhan. Ezzel a példánnyal is ez történt, kissé megnyekkent a fülke mögött. Amúgy is hiányoztak róla a tolóajtók, ahogy a mozgó részek általában így nem kellett biztatás a helyreállításhoz. Ennek során az eredeti állapothoz közelítettem, némi kis kiegészítésekkel. A tolóajtókat sztirollapból pótoltam, a felületük pedig a trapézlemez grafikáját kapta meg matricaként.  A tetőn levő ablakokat kicseréltem sötétített változatra.

 

A kis teherautó modell 1971-1977 között volt a SuperKings kínálatban, de mindösszesen ebben az egy bemutatott változatban létezett. Még kerékcsere sem volt az évek során. Nagyon jellemzően itt is a fülkén volt a hangsúly a részletek megrajzolásakor és hátrafelé haladva sematikussá válik a kisautó. Elül tehát teljesen rendben van hátul viszont - szokás szerint - részletek után kívánkozik.

A Scammel cég történetéről már itt olvashattunk. Ennek a teherautónak az eredetije egy Scammell Routeman MkII 8×4. A Scammel teherautó gyártóról már volt szó a nehézvontatójuk kapcsán. Ez a típus jóval későbbi, modernebb kialakítású. Az 1970-es évjáratú Routeman az alap. Az 1960-as évek kezdetét a Routeman, Handyman és az új, ikerkormányzású, Michelotti által tervezett, üvegszál erősítésű műanyag fülkéjének bemutatása jellemezte. Nagy teljesítményű, Cummins 335-ös motorral, Lipe tengelykapcsolóval és Fuller sebességváltóval felszerelt hajtóművet 1964-ben kezdték el gyártani, és nagy sikert aratott tartályszállítóként és nehézfuvarozóként is.A kocsi egyik modelljével darusként már találkozhattunk.

Munkagépek 13: Laing darus

 Scammel Crane Truck

(Matchbox)

felújítás

 

 A King Size méretű darusautó közepesen kopott volt amikor hozzám került és a darus része is külön életet élt. A felújítás során kicseréltem még a horgot tartó műanyagot egy drótkötél imitációra és a darusfülkét is "beüvegeztem". A modell szépen kidolgozott eredetileg is, még a hátsó rész szokásos elnagyolását sem lehet tetten érni: van valami kis lámpakezdemény rajta. Azért a valóságban valószínűleg volt a kocsin oldalsó kitámasztó, amit itt nagy ívben lehagytak. A King Size méret pedig adott volna rá lehetőséget, ahogyan azt más modelljeik esetében megtették. Minden valószínűség szerint a darus felépítmény a fantázia szülötte, bár nem nélkülöz némi valóságalapot. Ilyen rácsszerkezetű darugémek előfordultak a valóságban is, amíg meg nem jelentek a teleszkóposan nyújtható hidraulikus gémek. De konkrétan ilyen teherautó alvázon nem találtam fotót róla. 

A Matchbox kínálatában 1969-től volt megtalálható a kis munkagép. Létezett az itt bemutatott sárgán kívül lazacnarancs színben is, de már SF kerekeken, 1974-ig. A teljesen hivatalos neve ez lenne: Scammell Routeman MkII 8 Wheel Rigid Mobile Crane, ami természetesen még egy ekkora jármű aljára sem férne fel. Szép és értékes kisautó, hiszen az Ebayen több, mint 100 dollárt is elkérnek érte.

 

Az eredeti autó egy Scammell Routeman MkII 8×4. A Scammel teherautó gyártóról már volt szó a nehézvontatójuk kapcsán. Ez a típus jóval későbbi, modernebb kialakítású. Az 1970-es évjáratú Routeman az alap. Az 1960-as évek kezdetét a Routeman, Handyman és az új, ikerkormányzású, Michelotti által tervezett, üvegszál erősítésű műanyag fülkéjének bemutatása jellemezte. Nagy teljesítményű, Cummins 335-ös motorral, Lipe tengelykapcsolóval és Fuller sebességváltóval felszerelt hajtóművet 1964-ben kezdték el gyártani, és nagy sikert aratott tartályszállítóként és nehézfuvarozóként is.

 

 

A kisautó eredetijének másik történeti szála a brit Laing céghez kötődik. Arrafelé ez egy ismert szállítmányozó, teherautókezelő cég, igen kiterjedt profillal. Nem véletlenül került tehát a kis Matchboxokra több esetben is az ő nevük dekorációként.

 

 

A motorszállító

 Motorcycle Transporter és Hondarora

(Matchbox K-6)

bemutató

 

A több mint harminc éve, általam birtokolt motorszállítót annak idején Nyugat-Berlinből kaptam valamikor a hetvenes évek közepén - a dobozán még rajta van egy tintával írt szám is ami valószínűleg az árát jelenthette DM-ban. Német a fölirat is a doboz kis fülén. A doboz el van látva (angol nyelvű)  instrukcióval a bonyolult mechanika kezeléséhez (inkább az öregedő szülők részére). Ez a játék akkoriban nagy szám volt – gondolom nem csak nekem, hiszen a Matchbox ellátottság, különösen a SuperKings sorozatban meglehetősen gyenge volt idehaza.

 Maga a koncepció is eléggé meglepő volt, hiszen akkoriban motorkerékpárt nemigen szállítottak nálunk átlátszó tetejű furgonokkal. Csak a képzavar kedvéért: milyen lett volna mondjuk egy metálsötétkék narancs plasztiktetejű, hatkerekű, ültetett Zuk hátuljában egy csillogó piros-fekete MZ Trophy vonulása valamelyik városunk utcáján. Ez az a kép, ami abszolút elképzelhetetlen volt akkoriban. Maximum egy sci-fi szerző agyában foganhatott meg efféle járgány. De mint körvonalazódott bennem, tőlünk nyugatabbra sem igen volt rá hivatalosan bemutatott mintapéldány. Azóta persze már cipelnek mindenféle utánfutókon és pickupok hátuljára fölhányva mindenféle motorokat, tehát a dolognak ez a része manapság már hétköznapi. Viszont kimondottan erre a célra épített – a szóban forgó modellhez hasonló - motorszállító furgont még nem láttam az óta sem. A kereső mindössze egy használható képtalálatot adott erre a műfajra, de az is egyedi építésűnek tűnik.

 

 

 Első látásra egy korrekt, szép tervezésű és kivitelezésű autó, de lehet, hogy nem a motorszállítás az erőssége. Korát megelőző orr rész dizájnnal kezdődik, majd egy átlagos belterű fülke következik. Tömzsi megjelenését ha fölülről nézzük máris gyanús valami. Nagyjából nyitott a kocsi hátulja, a rakomány fölött. Így már biztos, hogy egy esetleges eső esetén a fedett nyitott plató szépen megtelhet vízzel. Nézzük csak meg az arányokat. A belepréselt motornál látszik, hogy kilóg a... kormány! Tulajdonképpen a motor egy számmal nagyobb. Ha már Hondát szállít, a finom kidolgozású matrica az oldalán is sugallja azt.

 

 

 

 A plexiburkolat – még ha nem is rendeltetésszerűen de – lepattintható, így egy furcsa pickupot vagy furgont kapunk. A hátfal egy kicsit fölemelve lebillenthető és így egy rámpán(?) lehet a motorkerékpárt ki- és betolni. Nem, ez nem rámpa, ez csak hátfal, a rámpát azt külön kellene odatenni ahhoz, hogy egy ekkora motort bármilyen módon oda fel lehessen transzportálni. Kissé szűkös a hely itt feltornászni egy CB750-est. Bár van egy kerékrögzítő vájat is kialakítva, de inkább csak darabra mondható kielégítőnek, ugyanis ebben a formában soha nem kerülhet bele a moci első kereke. Belenézve a mélyére, a fülke hátuljánál látszik valamennyire a szerszámokkal imitált műhelypad a plató elején levő pulton.

 

Azt nem lehet tudni ma már, hogy annak idején a Matchbox fejlesztői valamilyen prototípus vagy koncepcióautó alapján mintázták meg ezt a kocsit (ahogyan azt számos esetben tették) vagy teljesen saját kútfőből ötlötték ki. Mindenesetre azt láthatjuk, hogy ez a motorszállító a SuperKings sorozaton belüli transporter szériába tartozik a (léptékzavaros) traktorszállító (K-21) és a versenyautó szállító (K-7) mellett. Gyaníthatóan mindegyik fantázia szülötte bár már akkor léteztek ehhez hasonló koncepciójú ám meg nem valósult szállítófurgonok, és a versenyautók szállítására is (pl. Cobra) voltak már jóval korábban ilyen speciális járművek. Valószínűleg ezúttal ezek is inspirálták a fejlesztőket. Érdekesség, hogy ugyanezen alapautóra a plexiburkolatot elhagyva és egy dupla vonókampót installálva egy teljesen más koncepciójú autómentőt állítottak elő K-11 kóddal. Ezért is szerepel talán az autó alján a K-6/11 kódfelirat. Érdekes, hogy a megnevezés a kocsi alján eltér a dobozon láthatótól. Az 1:35 léptékű (maga az autó, a motor az más) modell 1974 és 1982 között volt kapható és mindez idő alatt kizárólag ebben a színben létezett. 

A modell 1974-ben jelent meg, az én példányom is ebből az évből való alján is ez az évszám szerepel, viszont a dobozán meg 1975. Ahogy utánanéztem a variációknak, kitűnt, hogy egy féle színkombinációban viszont azon belül kétféle változatban jelent meg a motorszállítónk. A másik változatnál a motorházfedélből kiemelkedik egy irdatlan nagy motor felsőrész, erősen eltúlzott szívótorokkal a jobb hatás kedvéért. Más változást nem tudtam felfedezni a variációk között. Az nem derült ki számomra, de gyanítható, hogy a kiemelt motorú változat jelent meg később.

A szóban forgó motorkerékpár egy Honda CB750 Hondarora, erről itt lehet többet megtudni. Érdekesség, hogy a motorkerékpár külön is kapható volt (MB-18). Talán ebből is adódhat a némi lépték egyeztetésbeli ügyetlenség, amit az avatott szemlélő észrevehet. Nyilván nem akartak egy újabb motort kreálni a szállítóba, és a szállítót sem lehetett a motor léptékében elkészíteni. Nem nagy hiba de feltűnhet a helyzet visszássága amikor a motor csak oldalra hajtott kormánnyal fér be a kimondottan erre a célra gyártott szállítóeszközbe és még így is kilóg a kormányrúd vége. Talán ezért is dizájnolták meg alakítgatták az egész - egyébként nagyon szépen kivitelezett - burkolatot is ilyen, a funkciótól távol eső formájúra. Az én józan eszemmel a funkció előrébb van mint a dizájn.

 

Az alváz is fémből van így a kisautó elég súlyos darab, ahogy a látszat is ezt sugallja. Két kis érdekességre vagy finomságra felhívom azért az olvasó figyelmét. Az egyik a lámpa rácsozata, olyan mint régen a versenyautók "összepókhálózott" első lámpaüvegei. Finom! A másik a hátsó dupla kerekek fölött a karosszériában a viszonylag nagyméretű szellőzőrács. Kizárólag dizájnelem, mert azon a fertályon semmi ilyen funkcióra nincs szükség. Még talán egy apró érdekesség, ha már elkezdtem a részletek kibontását: Ha megnézzük az alját, a hajtáslánc is érdekesen alakul. Mintha nem lenne teljesen befejezve a kitalálás gondolatsora. Most négy- vagy hatkerék hajtású legyen? Mintha egy kardántengely hiányozna a leghátsó híd előtt. De ez legyen a legnagyobb hibája. Összességében nagyon szép a kidolgozása. A sajátom folyamatosan dobozban vészelte át az évtizedeket, gyakorlatilag a „tapogatott” de nem igazán játszott kategória büszke tagja. Annyira nagy kincsnek tartottam mindig is ezt az egyetlen SuperKings méretű Matchboxomat, hogy valóban csak nagy ritkán vettem elő megnézegetni. Ez az önmegtartóztatás most mutatja csak igazán az eredményét, hiszen elsőtulajos, jó állapotú, nullkilométeres, kis szériás ritkaság boldog birtokosa vagyok.

 

 

Ugyanaz csak másképpen

A Superking versenyautó szállító (K-7) újraélesztése

A versenyautó és a hordozója

Az ilyen fajta versenyautó szállítóknak volt már a múltban is több szép és több kevésbé szép példája, így ezzel a technikatörténeti őskutatással most így nyáridőben nem töltöm a sorokat. Annál is inkább mert hasonló járgányokról már volt szó a múltban. Hiszen amúgy is csak elvi ősei lehetnek ennek a kisautónak hiszen abszolút a fantázia kategóriába tartozik. Az 1972-es kiadású, komoly súlyú járgány két színben jelent meg, a hagyományos sárgában és a fehér, Martini dekorosban. Az én roncsom sárga volt és Martinis lett. Ami talán az ablak színében jelentkezhetett volna érdekességképpen de mivel egy (korábbi, ismeretlen tettes által elkövetett) ütés következtében az ablakpanel szétroncsolódott ezt is színtelennel pótoltam.

Ami különbség, hogy a matricázása bár hasonló jellegű és márkaidentitású mint az eredeti fehér verzióké  azonban nálam ez is saját alkotás. Megkockáztatom kicsit érdekesebb is.

A másik eltérés a plató kialakításában van, hiszen a korábbi, szabdalt felületet lefedtem egy sík lappal, ami sokkal homogénebb megjelenést biztosít. Kis apróság, hogy a fülke oldalsíkját kicsit meghosszabbítva egy picit változott a gép oldalnézete. Talán így már az átlátszó kirakat sem hiányzik annyira.

A szállítandó versenyautón is esett némi változás, ám ezek inkább a kisipari, mondhatnám egyedi kezelési finomságok. Festésben, matricázásban. 

A többit meséljék el a képek.

Ahogy elindult a projekt

Nem kis ütést kapott. Az ablak eldeformálódott, a fém elhajlott, megrepedt

Eszméletlen mennyiségű rittyó mindenütt

Valószínűleg a homokozók és bolyhos-koszos szőnyegek sztárja lehetett egykoron

Spaklizni kellet belőle kifelé az anyagot 

A beltér igen szépen kimunkált részleteit is vastagon fedte a mocsok

Kitisztítva így néz ki

A lehajlott tetőkonzol visszaállítva eredeti helyzetébe

Szép kis szerelvény

Ilyen súlyú versenykocsihoz túlzás a hátsó duplatengely, viszont jól néz ki

Lendületes formát ad ki

Homogén csapatmegjelenés

Nyilvánvalóan Porsche volt az alapgép

A sík plató a ráhelyezett legurulásgátló csíkkal

Egészen furcsán jól néz ki innen

Nem túl változatos, viszont igencsak funkcionális

Azok a lámpák talán sohasem voltak ilyennek kialakítva