Daf Car Transporter
(Matchbox King Size K-11)
bemutató update
Ma már természetesnek tűnik ha egy autószállítót megelőzünk az autópályán, a kor követelményeinek megfelelően hozzászoktunk a megpakolt és összevisszának tűnő rendszerben felpúpozott trélerek látványához. Akkoriban még az autószállítás is egyszerűbb, érthetőbb módszerekkel történt tőlünk nyugatabbra is, nem voltak még ismertek a ma használt, nagy platón belüli kis - hidraulikusan vagy mechanikusan állítható, dönthető - mini platóelemek, amelyek a furcsán a levegőben álló, szállított autókat jellemzik néha.
Ezzel az óriás Matchbox-szal megint egy olyan autó birtokosa voltam és vagyok, ami az addig nálunk nem látott autófajtát ismertette meg velünk, még ha kisasztalnyi léptékben is. Ez pontosan 1/66 léptékű, ami remekül illeszkedik a legtöbb Matchbox, Hot Wheels, Corgi és Majorette, stb. személyautóhoz. A hetvenes évek elején járunk. 1971-től volt ilyen vékonytengelyes Superfast kerékkel illetve ezzel a tetszetősebb színkombinációval. Bár a váltáskor még előfordult az új színezés a régi piros kerekekkel is. Érdekes. A csíkos dekort még megelőzte átmenetileg a DAF felirat, de több energiát nem fordítottak a matricázásra.
A modellt jól sikerült kialakítani, élethű lett, még mai szemmel nézve is. A részletgazdagság azonban inkább csak a „traktorra” vagyis a DAF teherautóra, annak is inkább az első fertályára jellemző. Ott nagyon meg vannak faragva a részletek. A hűtőrács és környéke igen szép, de még a DAF-okra akkoriban oly jellemző, két szélén megtört síkú szélvédőt is jól ábrázolták.
A vontató és a félpótkocsi fixen össze van szegecselve, talán ezért sincs a DAF hátsó lámpája még csak jelezve sem. De akkor a pótkocsi hátulján miért nincs semmi sem? A szerelvény többi részénél inkább a funkcionalitás volt a lényeg. Az, hogy működjön, (majdnem) mint az igazi. Az alkatrészeket jól méretezték és jó anyagból is gyártották, mert még nem mentek tönkre ma sem. (Jó, nagyon vigyáztam is rá.) Le tudjuk nyitni a hátsó rámpát, hogy le lehessen a – működő és színben is autentikus - teleszkópos, hidraulikus tartóoszlopon támaszkodó fölső platót engedni. A "hidraulikus" rész még ma is tökéletesen passzentos. Pontosan működő mechanikája és illesztése van a platóknak és a rámpának, így valós körülményekhez hasonlóan lehet föl- és lehajtani az autókkal. Szám szerint öttel. Kényelmesen föl tud gördülni minden autó, a szögek és a peremek teljesen élethűek és használhatóak. Azért a magasabb autókat inkább fölülre tessék tenni.
Talán csak a fölhajtott plató rögzítésére szánt – abba beleakasztható - kampós kiképzésű platónyúlvány tér el teljes egészében az eredetitől. Viszont nagyon jól funkcionál, ezért bocsánatos megoldásnak tekinthető Az én példányomból (és a netes fotókat elnézve sokak példányaiból is) már „kikoptak” a – racsnis pozicionálóval ellátott -állítható helyzetű, piros színű kis műanyag keréktámaszok, melyek, ha kissé eltúlzott méretűek voltak is, a helyén rögzítették a ferde vagy helyére billentett platón levő járműveket. Így még szállításkor sem kellett nagyon aggódni, hogy összekoccannak a lökhárítók. Alul ugyanez fémből van kialakítva, jóval reálisabb méretben. Érdekes még a platók keréksávjának recézése is, mintegy imitációja a valódi perforált lemezeknek. És még a festék sem tudta elfedni.
A kocsi vaskos tengelyeken nyugszik, hogy elbírja az öt kisautónyi
terhelést. A félpótkocsi csak egytengelyes, ami szerintem nagyon kevés volt már akkoriban – eredetiben –
is. A mi pótkocsinknál is a keréktengely rögzítését egy kis fehér, laprúgókat
imitáló műanyaglappal oldották meg. Ez jópofának tűnik és így
némi rugózást is adott a szerelvény hátuljának. Sajnos a vontató
teherautó hátsó tengelyének rögzítése gyengére méreteződött. Nem görbe a
tengely, szépen gurul a szerelvény, de a folyamatos terhelés hatására a tartója
deformálódhatott annyira, hogy megpakolva a kerék teteje hozzáér a sárvédőhöz. Ez nem
feltűnő, csak érezni lehet amikor gurítja az ember. Üresen még elég
könnyed látványt nyújt a kisautó, de megrakva már érezni a súlyát.
Érdekesség még, hogy a vontató és a félpótkocsi alján levő dátum nem azonos, ennek nem tudom az okát elképzelni sem, hiszen tudomásom szerint a két komponens nem szerepelt más variációban a terméklistán. Igaz, hogy volt egy korábbi kiadása is a szerelvénynek, de ott csak a kerék tűnt eltérőnek. A fotózásnál nagyon hálás alanynak bizonyult, nehéz volt ezt a néhány képet kiválogatni a sok jó közül. Talán a variálhatóság jellemezte most is a járművet, ezért a sok érdekes fotó. Talán a sokféle autókombináció is közrejátszott benne. Más Matchboxoktól eltérően jót játszottam vele ismét ez alkalommal. Biztos vagyok benne, hogy anno a gyerekek is ezt a sokoldalúságát, az egyszerre hat autóval történő játékot élvezhették a legjobban.
A holland (Eindhoven) származású DAF (Doorne Aanhanger Fabriek) 1928-as megalapítása óta számos, bár felénk – ismert okokból – kevéssé elterjedt sikeres típust tudhat magáénak, számos kamiontechnikai innovációval egyetemben. A Matchboxunk eredetije a 2600-as sorozat volt. Ez az 1962-ben megjelent, és akkor igen előremutató vonalvezetéssel bíró teherautó számos újdonságot tartalmazott. Az ugyanabban az évben megrendezett teherautós és szállítási szakkiállítás (RAI) sztárja volt az autó. 11,1 literes hathengeres dízelmotorja 220 lóerőt tudott. A fülke kényelme előremutató és egyedi volt a hosszú távú közúti teherszállításban. Az akkori gömbölyű trendtől meglehetősen eltérő szögletes, kockaszerű kabin a hatalmas üvegfelelületeivel, ergonomikus műszerfalával és a kényelmes belső térrel akkor még nem ismert komfortot kínált a sofőrjének. Jól kihasználható és variálható volt fülke. Az újdonságként megjelentett két fekvőhely a fülékben, addig nem látott pihenési lehetőséget biztosított a gépet vezető sofőröknek. 1974-ig 15 000 példány készült belőle.
