NSU Ro 80
(Sablon)
felújítás
Az átlag autós ember számára létezik a
benzines meg a dízelmotor, esetleg mostanában már a villanymotor is képbe jön,
a régebbi motorosok a kétütemű-négyütemű világában is eltájékozódnak, a
bolygódugattyús motorról azonban már csak kevesek tudják, hogy létezik (meg még
van egy pár, ennél is ritkább fajta elven működő motor): pedig van ilyen is.
Népszerűbb nevén a Wankel motor.
Élt egy - autodidakta – német mérnök Felix Wankel, aki egy kétszáz éves, bolygódugattyús tűzoltószivattyú rajzát látva kezdett el gondolkodni egy rotációs elven működő motoron. Érdekes, hogy magáról a szivattyúról sehol sincs szó, ami pedig érdekes lehetne. Amikor készen volt a motorja terveivel, bekopogott az ismert német autógyártókhoz, hogy segítsenek neki elkészíteni a motort. Csak az NSU-nál álltak vele szóba…
Az első az NSU története, amely egészen a tizenkilencedik századig nyúlik vissza, hiszen a vállalat kötőgép-gyárként kezdte működését 1873-ban. Pár évvel később, amikor a székhelyét áttették Neckarsulmba (a helységnév rövidítéséből származik tehát a cég neve), kerékpárokat is elkezdett készíteni. És a fejlődés nem állt meg. 1901-ben jelent meg az első NSU motorkerékpár, majd 1905-ben az első NSU autó, utóbbit az új, heilbronni üzemben készítették. Aztán 1932-ben az egész gyáregységet eladták a Fiatnak. A második világháborút követően, 1946-ban indult újra a motorkerékpár-gyártás, méghozzá olyan sikeresen, hogy a márka 1955-re a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártója lett. Az új éra első NSU autója a kéthengeres, 600 köbcentis farmotorral hajtott Prinz volt 1957-ben, majd jöt a TT.
A
fejlesztés sikeres volt, a cég készített a motor köré egy igencsak jövőbe
mutató karosszériát, jópár műszaki újdonsággal teletömve, amik akkoriban még
talán ismertek sem voltak széles körben. Nulláról induló és végtelen pénzbe
kerülő fejlesztés után 1967-ben bemutatták a Ro 80-ast (Ro mint Rotary, vagyis forgó. Ennél a
fajta belső égésű motornál a hagyományos motoroktól eltérően nem alternáló
(föl-le) mozgást végez a dugattyú, hanem egy furcsa, nyolcas alakú hengerben
forog.). A Claus Luthe által tervezett nyújtott, ék csepp alakú forma a nagy üvegfelületekkel
nemcsak maga volt a jövő, de akkoriban a 0,35-ös alaktényezőjével nagyon kis
légellenállásúnak számított. A független kerékfelfüggesztés és a jó futómű, a négy ATE Dunlop tárcsafék,
a vákumos rendszerű háromfokozatú félautomata váltó, a szervofék és -kormány így együtt igen nagyot szólt. További érdekesség, hogy a
rugózatlan tömeg csökkentése érdekében az első féktárcsák a kerékagy helyett a sebességváltó háza mellett kaptak helyet. 1967-ben a világ döbbenten állt meg előtte,
mert még csak hasonló autó sem létezett akkoriban. Érthető, hogy fölényesen választották meg Az év autójának 1968-ban. Pedig
amikor az NSU Ro 80 újdonság volt, az autószalonokban még olyan autók álltak,
mint a Volvo
Amazon,
a Peugeot 404 vagy
éppenséggel a Moszkvics
408.
De ha csak az 1968-as év autója szavazás másik két dobogósát, a Fiat 125-öst vagy a Simca
1100-ast
vesszük szemügyre, a Ro 80-as előremutató modernsége így is szembeötlő. Ekkor
úgy tűnt, az NSU Ro 80-nak egyenes lesz az útja a siker felé. A történet
azonban másképpen alakult.
A 113 lóerős 995 cm³-es, kétforgótárcsás „takarékos” motor tizenöt, vagy akár húsz liter benzint fogyasztott, 25 ezer kilométer után pedig egyre több olajat is. Igaz, ez a gond tulajdonképpen megoldódott: 50 ezer kilométer táján a motor meghalt. Egy Wankelt pedig nem lehet csak úgy felfúrni, egy lehetőség maradt: a csere. Az NSU a motor új éltömítéseivel sokat javított a helyzeten, de már mindegy volt: az első néhány hónapban eladott, és szépen sorban kidöglő Ro 80-asok süllyesztették a típus, és ezzel együtt a márka presztízsét.
A fő problémát az jelentette, hogy a három részből álló csúcstömítések minden alkatrésze ugyanabból az anyagból készült, ami azért volt súlyos hiba, mert az indítás utáni hideg üzem során a középső rész erősebb kopásnak volt kitéve, mint a szélső részek, így egy idő után a kikopó középrészek miatt a tömítés összenyomódott, így megszűnt az égéstér tömítettsége. A tömítések áttervezése jelentette ideiglenes megoldás után a titán-karbid középrész oldotta meg véglegesen a problémát. A tízéves gyártási ciklus alatt – a frissítéssel együtt - összesen 37 398 darab készült belőle, mielőtt megszüntették a gyártását.
A hosszúra nyúlt, bár az autótörténelem egyik érdekes ágát megvillantó bevezető után rátérhetünk az én Ro 80-asomra. A kisautó a Sablon gyár terméke, mely modellek közül már volt szó a Merciről, az R16-ról és a BMW-ről is. A következő a sorban a frissen felújított NSU. Amint az a többiekkel is megtörtént, ez a kisautó is a játszás és a tuningolás poklát járta meg. Ami maradt belőle a dobozomban, abból kellett újjáépítenem. A felújítás során a szép eredeti metálszürke színhez nagyon hasonló árnyalatot sikerült találnom, ami külön örömet okozott. Ami nehézség volt, az a két lökhárító legyártása a nulláról. Ehhez sztirolt használtam. Az eredeti autó fotói alapján kissé hosszabbra nyúlt faragás-csiszolás-ragasztás-csiszolás után azért kialakult egy elfogadható végeredmény. Az első lámpák bár átlátszó műanyagból készültek anno, teljesen használhatatlanná váltak, így eggyel feljebb lépve műanyagból kialakított domború formára az eredeti lámpa matricaképei kerültek. Így történt a hátsók esetében is. Az ablakpanel szerencsére megúszta a technikatörténeti fejlesztést, így egy alapos tisztítás után kerülhetett vissza a helyére. A motorházban eredetileg egy motorimitáció pihent, ami mára már ki tudja hova lett. Ezt is egy hasonló műanyag motorimitáció befaragásával pótoltam. Nem Wankel kinézetű (sőt inkább Moszkvics…), de mutasson nekem valaki egy 1/43 léptékű Wankel-motor imitációt manapság… A beltér egyenként berakható ülései teljesen épen átvészelték az évtizedeket, így egyből felhasználhatóak lettek. A kerekek, mint ahogyan volt róla szó korábban is már, meglehetősen szétolvadtak. A Sablon kisautók összes megmaradt kerekeiből sikerült négyet összeválogatni, kikozmetikázni annyira, hogy visszakerülhessenek a helyükre. Az eredeti gyönyörűen megmintázott csillogó dísztárcsák már korábban lepattantak valamerre, így az eredeti autó kerekének matricái kerültek a helyükre. Összességében egy jól sikerült mentének tekintem, figyelembe véve a kiindulási feltételeket. Egy újabb Sablon autóm kapta vissza az életet.
