Járőrből nyomozó

 Plymouth Gran Fury

(Matchbox)

felújítás, átalakítás 

 

Egy korábbi rosszul sikerült felújítás került a kezembe, így nem néztem tovább a hibáit, hanem ismét nekiugrottam a megújításnak. Valaha fehér-kék vagy fehér-fekete színű rendőrjárőrként szolgáló Plymouth Gran Fury ezúttal sem szabadult meg a testülettől, csak civil autóként - talán nyomozókat szállítva vagy megfigyelőautóként - folytatja további életét.

 

 

 

Különösebb változás a fényhíd eltüntetése volt, amelynek a helyét ezúttal nem foltoztam be, hanem nyitott tetőablakként hagytam meg. Így legalább a belsejéből is többet látunk valamennyivel, meg amúgy sem gyakori megoldás. A színe egy sötét metálkék, ami ismét csak nem jön vissza a fotókon, de a vitrin erős megvilágításában szépen csillog. Az eredeti szélvédők már évtizedek óta a múltba vesztek, így készítettem hozzá színtelen üvegezést, ami a beltér javára is szolgál.

 

 

 

A Chrysler alá tartozó Plymouth 1928-ban mutatta be első autómobilját. Azóta is jelen volt folyamatosan a piacon több kevesebb sikerrel és ismert vagy kevésbé ismert modelljeivel. Ezek a modellek is itt vagy ott, így vagy úgy megegyeznek az anyacég egyéb márkanév alatt futó modelljeivel, így nagyon nagy műszaki újdonsággal egyik sem szolgálhat. A különbségek csak a karosszériánál, a külsőben, a felszereltségben érhetők tetten. Azok is nagyjából évről évre változnak valamicskét.

 

A Fury egy - amerikai mércével - közepes méretű, teljesen közönséges megjelenésű szedán, ami a korábbi Satellite nevű modell átdizájnolása által jött létre. Egy a sok közül, viszonylag kevés ismertetőjellel. Az első generációja 1975-ben jelent meg az utakon. Két- és négyajtós kivitelben, vagy kombiként vált elérhetővé, négy felszereltségi szinten. Hároméves gyártási periódusa alatt mintegy 150 ezer darab készült el belőlük. Természetesen V8-as motor (5,9/6,6/7,2! literes)+automata váltó hajtotta az 5,5 méter hosszú vasakat. 

 

Szeszcsempész szolgálati jármű

 Plymouth  Sedan 1933

(Matchbox)

bemutató

Talán nem csak nekem jut eszembe a címben leírt definíció a kis Plymouth megpillantása során. Bár az eredeti szedan megjelenésekor kissé már túl voltak azon a bizonyos szesztilalmi időszakon, mégis a kort, a kor dizájnját, azt a hangulatot jól el lehet képzelni a formavilág láttán. Erre még a kisautó színvilága is rájátszik. Ebben a hangulatban (is) igyekeztem megörökíteni.

Az 1928-ban alapított Plymouth a Chrysler Corporationhoz tartozó márka volt. Az 1933-as kiadású, PC jelű Sedan volt az első hathengeres modellje a gyárnak. Kifejlesztésére 20 millió dollárt költöttek. Formára egy nem túl szép tucatautó sikeredett, a kor minden autója körülbelül így nézett ki akkortájt, arrafelé. Bár készült belőle nyitott tetős és kétajtós is a legtöbbet mégis a négyajtós sedanból adták el. Az új tervezésű motorja 70 lóerőt tudott alapesetben, ami akkor sem és tulajdonképpen nagyon sokáig még nem számított gyenge teljesítménynek. A váltó háromsebességes volt csupán, de éppen elég ahhoz, hogy a nem kis tömegű autót a megbízhatóra sikerült motor jól tudja mozgatni. A motor elemeinél is jópár újdonságot alkalmaztak, amiket opcióként is meg lehetett vásárolni csakúgy mint az olyan extrákat, mint a biztonsági szélvédő vagy a rádió, szivargyújtó, napellenző. Ez volt a cég első modellje ami metálszínben is kapható volt. Az ára 495 dollártól indult. Mégsem kapkodtak érte igazán, pedig lett volna lehetősége bárkinek a kedvére valót megtalálni a több mint kétszáz féle variációs lehetőségből. Próbáltak rajta csiszolni, hogy csábítóbb legyen, alátettek egy hosszabb – a testvércégtől átvett - Dodge alvázat és akkor már PCXX néven futtatták. Változtattak a sárvédőkön, függőlegesebb lett a hűtőrács, a lámpák formája is módosult, de nem sok sikerrel. Nemsokára leváltotta az újabb, a PD jelű, sokkal sikeresebb modell.

 

 A kisautót a Verdabörze szállította le, hogy megvizsgálgassam alaposan.  A modell alján a neve elég szűkszavú: ’33 Plymouth. Ez azért így nagyon tág, kiváltképpen ha a gyűjtő egy kicsit utánanéz az eredetinek. Bár igaz, hogy ebben az évben jelent meg a Plymouth kínálatában a frissen fejlesztett hathengeres, de ugyanakkor sokféle változás is volt a kocsi kinézetében akkortájt. Az eredeti PC jelű PCXX-re változott és ez magával vont némi külső megjelenésbeli különbséget is. Ezt azért illet volna a modellautón is jelölni, a kivitelről nem is beszélve.

 Az persze látszik, hogy a négyajtós szedánról van szó, sőt ha jobban megfigyeljük, a hűtőrács függőlegességét illetve az oldalsó hűtőlamellák állását, akkor azért látszik, hogy ez már a későbbi modell lehet. A formája beazonosítható, bár az akkori autók első ránézésre mind így néztek ki. A Matchbox 2018-19-ben gyártott modellje (az alján 2017 szerepel), többféle színben (piros, kék, barna, fekete) is megjelent, a fekete sárvédőkkel kombinálva. Némelyik változaton „Police”matricázás is van (többféle változatban is), ami feldobja a kisautót, bár nem tudni, hogy tényleg volt-e ilyen színű rendőr Plymouth akkortájt. A lökhárító/padlólemez egyes modelleknél krómozott, ez mindenképpen mutatós, sajnos az én modellem felirat nélküli és a csillogás is hiányzik, mivel csak szürke műanyagból készült. Ezt semmiképpen nem kellett volna letakarékoskodni róla, mert nagyot dob a látványon. hasonlóan takarékos a kisautóm dekorációja is, mivel sem a lámpák, sem egyéb dolgok (pl. kilincs) nincsenek kiemelve, egyedül a hűtőrácsot mázolták ezüstre. A hűtőrács egyébként pontos, még a rajta levő kis – logot jelképező - dudor is a helyére került. A lámpái lehettek volna egy árnyalattal nagyobbak és lámpaformájúbbak (mit az eredetin) is, de nem feltűnő a különbség. A hátsó lámpa csak a baloldalán figyel, ahogy a valóságban is. Viszont a rendszámot lespórolták róla. Az első lökhárító középen levő hullámát is kialakították. A kocsi tetején levő betételemet is nagyon finoman megformázták. A kereke a standard Matchbox kerék, ami annyit is jelent, hogy túlzó a szélessége viszont a felni megjelenése teljesen tökéletes a króm belső „dísztárcsával” együtt. Egy fehér gumiperem pedig még a profi szintre is emelhette volna. 

 A hátul-kívül elhelyezett pótkerék teljesen megfelel az eredetinek, csak sajnos ebben a fekete színben kevéssé hangsúlyos. Én ide is tettem volna valami dísztárcsa festést. A belterét, ami alig látszik a kis ablakokon keresztül feketéből készítették el. Jól belevilágítva és közelről megvizsgálva látszik, hogy a két üléssort is kiformázták benne, de a kormány nagyon kicsi és nagyon alacsonyra került. Ha följebb lenne és nagyobb is lenne akkor még lámpa és nagyító nélkül is látszódna. Összességében nagyon jó, hogy az automobilizmus hőskorából származó gépkocsikat is észrevesz a Matchbox és meg is formázza. Tudom, hogy volt anno a Yesteryear sorozat, de az a specialitásával nem keverhető bele a sztenderd sorozatokba. Akad néha egy-egy ötvenes-hatvanas évekbeli modell, de nem annyira jellemző a cégre. Pedig jó volna, mert akkoriban is gyártottak szép és már akkor is egyedi formájú autókat, amelyek megérdemelnék, hogy nagyobb számban legyenek képviselve a kínálatukban. Persze ott van a Hot Wheels, aki ontja a múlt század közepén/közepe után nem sokkal futott amerikai autók modelljeit, de attól még egy másik szemszögből megvizsgálva a kor autóit a Matchbox is beindulhatna e téren. 

És akkor azért legyen pár kép az éjszakai kalandok után is, immár őszi napfényben.