„bohóccipő”

 BMW Z3 Coupe

(Majorette)

felújítás

 

 

A kétüléses sportautók Z sorozata az 1985-ben alapított és mindössze 60 fős BMW Technik fejlesztőcsapat létrehozását követően jött létre, amelyet új járművek és technológiák avantgárd koncepcióinak tervezésére és fejlesztésére szántak.

  

 

 A sorozat első tagja a rövid életű Z1volt, majd 1995-ben a BMW bejelentette az utódját, a Z3 modellt. Valamivel később a gyártó bejelentette ennek a modellnek egy érdekesebb változatát, a Z3 Coupé-t, és a Z3 M Coupé-t is. Ez a variáns volt az egyetlen shooting break karosszéria-stílusú sportautó, amelyet a német autógyár készített. A kupé eredetileg néhány BMW mérnök szenvedélyes projektjeként indult, akik munkaidő után dolgoztak az Z3 zárt változatán. A végtermék lenyűgözte a menedzsmentet, így rövid időn belül gyártásba került.  

 

 

 

A Coupé (E36/8) modellek gyártása 1998 januárjában kezdődött. A szokatlan oldalprofilú – hivatalosan shooting break  kategóriába sorolt - modellt a kritikusok „bohóccipő” és „kenyérfurgon” becenevekkel ruházták fel. A kupé karosszéria csak a 2.8, 3.0i és M típusú Roadsterekhez illő motorokkal volt elérhető. A motorok teljesítménye változott, mivel a motorarchitektúra három generációját ölelte fel, és a 325 lóerős csúcsot a facelift M Coupéval érte el. A roadster modellekhez hasonlóan ez is csak hátsókerék-hajtással és automata vagy kézi sebességváltóval volt elérhető. Ezekből a BMW M Coupe modellből 2002-ig nagyon kevés készült (6291 db), ami ritkább, mint a legtöbb hasonló kategóriájú autó.

 

 

 

 A Z3 M Coupe néhány jellemzője megegyezett az M Roadsterrel, az első lökhárítót alsó légterelővel és krómozott vízszintes lamellákkal egészítették ki. A lökhárító alsó részén található nagy légbeömlőkkel módosították az autó elejét. A kiszélesített első és hátsó sárvédők lehetővé tették a nagyobb kerekek elhelyezését is. Az autó hátsó része volt a leginkább megváltoztatva. 

 

 

 

A 3,2 literes, 321 lóerős „S50”sorhatos az ötfokozatú kézi sebességváltón, egylapos Sachs tengelykapcsolón és a 25%-os zárású differenciálművön keresztül hajtja a hátsó kerekeket.

 

shooting break:  Lényegében egy kétajtós kombi, még finomítva a dolgot egy 2 ajtós sportkocsi, amelynek nem lapos a hátsó kiképzése, hanem inkább kombiszerű. Persz ez manapság már a végtelenségig legömbölyítve értendő, vagyis alig-kombi. A terepjárók létezése előttről ered a kifejezés, amikor is az arisztokraták párban, lovaskocsikkal jutottak el a vadászterületekre. Ezeknek a kocsiknak két ajtaján kívül volt egy hátsó csomagtartóféle a felszerelések szállítására.    

  

Mint minden Z3-nál, a felfüggesztést elöl MacPherson rugós tagok biztosították. A Z3 M Coupe kissé merevebbre lett beállítva, mint a Roadster. A 3,2 literes E36 M3 Evolutionból a hatalmas, hűtött féktárcsákat is átemelték. Az eredeti E36 M3-hoz képest talán a legfigyelemreméltóbb frissítés egy Double Vanos rendszer hozzáadása volt, amely folyamatosan változtatta a szelepek időzítését mind a bemeneti vezérműtengelyen, mind a kipufogón. Ez volt a BMW-ben eddig látott legfejlettebb motorvezérlő rendszer, amely akár 20 millió parancsot is képes végrehajtani másodpercenként. 

 

A Majorette kisautójának eredetije tehát meglehetősen csúcs gép volt. Vajon a Majo át tudta vinni kicsiben ezt az érzést? Nézzük meg, hogy mennyire követi le az eredetit.

A kereke a Majo egyenkereke volt, így azokat első körben kicseréltem egy sokkal mutatósabb és sokkal autentikusabb szettre. A beltér színét nem változtattam meg valami sötétebbre, így is megfelel(het) a valóságnak. Az ablakpanel egy darabot alkot a két első fényszóró burkolatával. Ennek megfelelően meglehetősen vékonyra sikerült kialakítani, ami azért nem túl gyakori. A hátsó, harmadik ajtó ablaka természetesen gyárilag hiányzik. Ezt a hiányt megszüntettem. A többi pluszt a lámpák és az egyéb részletek kifestése, kiemelése jelentette. Az átfestés elkerülhetetlen volt látván az eredeti színt+dekorációt. A választott sárga szín úgy vélem eléggé illeszkedik a sportos, fiatalos coupe stílusához. A kocsi padlólemeze sematikus kialakítású, viszont nagyon passzentosan illeszkedik a fém kasznihoz.

 Számos színben kiadták, de – az én eredetimhez hasonlóan – „versenydekorral is létezett. A nyitható hátsó ajtó inkább a játszós feelinget segíti elő, mert kinyitva már elég vaskosan bénán néz ki. Sajnos a nyitható részek sokszor torzítják el az amúgy jó formájú és részletezettségű modelleket.

Mindenesetre örvendetes, hogy a sok roadster mellé bégre beállhatott egy Coupe is a sorba nálam is.

 

Z3 dzsembori

                                                                        BMW Z3

                                     (Wörlein,Siku,Maisto,Hot Wheels,noname)

                                                                            összehasonlító teszt

Elnézegetve a BMW sort, megláttam, hogy már négy különböző Z3-as is van benne. De olyan furcsán különbözőek voltak. Eljött hát az idő, hogy összehasonlítsuk őket, meg a gyártóik mérőeszközeit.

A szóban forgó áldozatok a  Wörlein, Siku, Maisto, Hot Wheels, nonémkínai termékei. Mivel nem egy léptékűek, így ezt a szempontot most figyelmen kívül hagyom, de a kasznik formája, arányai így is összevethetőek.

Végül egy kis Z3 történelem.

Szomorú hármasok

 BMW 3er Touring  2012.

(Matchbox)

bemutató

 

 

 

 Leginkább a színük szomorú, de manapság ez a szín a trendi. Valaki kitalálta, a többi meg követi. Szépnek nem szép, elegánsnak nem elegáns, praktikusnak ... hát, praktikus, mert a kosz is ilyen színű, pláne, ha matt változatban kéri a vevő. Rejtőzködésre is alkalmas ködös hajnalokon.

 

 

 

A kisautó maga szép, jó a forma, a részletek, a kerekek, a beltér. Kellő mennyiségű és minőségű a tamponnyomat a lámpáknál és az egyéb logoknál, feliratoknál. A logok és a tamponnyomat viszonyáról azért érdemes elgondolkodni. A BMW logoja egy fekete alapon kék-fehér negydkörökből áll, ezüst szegéllyel és betűkkel. Ezen a kisautón ez a logo kb. 1,5 mm átmérőjű. Ha veszed a fáradságot és egy nagyon jó nagyítóval ráközelítesz, meglátod, hogy az összes szín és a színeket elválasztó ezüst vonal a helyén van és még a betűk is láthatóak. Itt már pixel szintű felbontásról beszélhetünk. Nem tudom hogyan képesek ezt előállítani tömegtermeléssel, de minden elismerésem a technikai megvalósításért. Játékként meg sem érdemli, gyűjtői szemmel viszont hatalmas pozitívum. Nem kevésbé precíz a felületi síknál beljebb található hűtőrács bordázatának kialakítása sem, ami meg egy külön piros pontot érdemel. 

 

 

 

 A véletlen úgy hozta, hogy éppen két egyforma példánnyal rendelkezem, így ikresített fotózás történt. Remélem egyszer egy másik színű példány is csatlakozhat hozzájuk. A beltér meleg barnája kétségtelenül jól áll a zord külsőhöz és még meglepően részletes is. Na de a kormány! Az eddig pizza volt, ami méretben és vastagságban stimmelt, csak nem volt küllőzete. Na, ezt most még alább adták. Olyan a kormány mintha a pizza még kinyújtás előtt lenne. Nem korong, hanem egy fele akkora de dupla vastag henger. Hát, idáig jutottunk kedves barátaim...

 

 

X5 x2

 BMW X5

(Matchbox & Welly )

dualteszt

 

 

 

Itt az alkalom, lehet összehasonlítani a fotók alapján a két kisautógyártó és az eredeti autó arányait, részleteit.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BMW 2000

 BMW 2000

( SIKU)

felújítás 

 

 

Az 1960-as években minden a változásról szólt. Az építészet, a divat, a zene, a technológia – minden hirtelen hihetetlen iramban rohant előre. Az autóvilág sem maradhatott ki, természetesen ki-ki másként reagált a kor kihívásaira. Sima, íves vonalak és finom krómfelületek jelentek meg, jellemzőek lettek az egyenes, lekerekített szögletes formák és a „kevesebb több” esztétika elve, amely meghatározta a következő két évtized legjobb dizájnjait.

 

 

 

Nehéz idők jártak a második világháború után két részre szakadt Németországban. A két szétszakított német világ kezdte újra fölépíteni a saját életét. Meg kellet szokni például az akkorra már jóhírű autó és motorgyártó BMW-nek is, hogy némely gyára a két ország közti határon túl maradt (és később Wartburgokat gyártottak benne). A gyártás átszervezésén túl a modellpalettát is aktualizálni kellett a kor kihívásainak megfelelően.
Eddig két eltérő társadalmi réteg élvezhette autóikat, ki-ki a lehetőségei szerint, az éppencsak autó Isettával és a pazarló nyolchengeres Barokk Angyallal. A tényezők együtt állása folytán a cég komoly válságba került, ami már-már a jövőbeli létét fenyegette. Már éppen fölvásárolta volna a vergődő konkurenciát a Mercedes, amikor Herbert és Harald Quandt pénzinjekciójával a BMW megmenekült, valamint lehetősége nyílt egy teljesen új modellcsalád kifejlesztésére is. Ez lett az új modellcsalád a Neue Klasse, ami megmentette a céget. Felépítettek  Münchenben egy komplett gyártócsarnokot, illetve egy többlépcsős minőségbiztosítási rendszert dolgoztak ki, ennek pedig meg is lett a jövőbe mutató eredménye. 

 

  

 

 Ezek után már tényleg csak a modellpalettát kellett kiszélesíteni. A jól kereső, fiatalos középosztály igénye, egy középméretű kupé hiányzott. Erre a tényre fókuszálva készült el az 1965-ben bemutatott négyhengeres 2000 CS, mindjárt kétféle változatban is. A 100 lóerős 2000 C és a 120 lóerős 2000 CS is – a BMW M10-es négyhengeres motorjának legnagyobb, 2,0 literes változatát használta, az utóbbit dupla Solex karburátorral szerelve. Végsebessége a gyári adatok szerint elérte a 183 km/órát. 4 fokozatú manuális sebességváltóval vagy háromfokozatú ZF-automatával is piacra került.

 

 Azonban a műszaki beltartalomnál sokkal fontosabb tényező volt akkor a kocsi megjelenése. A Wilhelm Hofmeister és Giovanni Michelottival formaterve alapján, a Karmann által épített BMW karosszéria meglehetősen új volt a szakma számára is, frissnek érződött, modern eleganciát és sportosságot sugallt A keret nélküli ajtóablakok és a „B” oszlop nélküli hatalmas üvegfelületek növelték a tágasság érzetét.  

 

 A tiszta, egyenes vonalak és éles sarkok, a nagy terek előretörése új korszakot jelentett a BMW számára. Olyan dizájnelemeket mutatott be, mint az előre dőlt orr és a C-oszlopnál a Hofmeister féle ablakvég visszahajlás amelyek évtizedekig a BMW modelldizájn részei maradtak.

 

A Hofmeister kink (néha Hofmeister kicknek is fordítják, németül:Hofmeister-Knick) az autó C-oszlopánál a oldalablakok hátsó élének jellegzetes előrehúzott kialakítása. Ahelyett, hogy a hátsó oldalablak egy íven leérne az övvonalhoz (ahogy az várható lenne), inkább az autó eleje felé hajlik vissza. A C-oszlop alján található a modell kiemelkedő jellemzője az ízléses kék-fehér BMW jelvény, ami egyben a szellőzőnyílást is elfedi.

 A belső teret gondosan kidolgozott króm, bőr, gyapjú szőnyegek és dió furnér díszítések jellemezték. Az alkatrészeket aprólékosan kézzel szerelték össze. A BMW ára az 1965-ös 2000cs-nél ambiciózus 4200 USD volt, szemben a Jaguar E-type 2800 USD-s árával. A gyártás 1965 júniusában indult meg. 4 év alatt nagyjából 13 691 autót gyártottak.

 

 

 

A SIKU kisautója is meglehetősen filigrán lett, jól hozva az eredeti autó könnyedségét. Az ablakai vékonyak, és kicsiben is jól látszik a beltér. Azért a piros színét kissé túlzásnak tartom, abban az időben ez már nem illeszkedett egy előremutató autóhoz eredetiben sem. Az általános kidolgozás teljesen átlagos SIKU-s, általában megfelelő. Ám vannak részletek amelyek azért elég durvák vagy pontatlanok. Ilyen a teljes homlokfal, a lámpák alakja, a hűtőrács kialakítása.  További erős negatívum a rikító zöld ablak. Erre nincs mentség. A kereke a tipikus SIKU egyenkerék, a festett, fekete-fehér "dísztárcsával". Ez a festés meglehetősen lekopott már, így ezt egy teli króm dísztárcsa imitációra alakítottam, amihez hasonló eredetileg is volt. Szintén fontos volt számomra a lámpák kifestése. Jó, hogy a padlólemez csillogós fém felületű, így a hűtőrács és a lökhárítók jól imitálják az eredetit.

X3 és X5

BMW X3 és X5

(Realtoy)

bemutató frissítve

 A két BMW az árával tűnt fel először a bevásárlóközpont kisautós polcai között járkálva. Harmad Matchbox árért adták ott akkor. Azóta sem láttam ilyet arrafelé. A csomagolást kibontva realizálódott, hogy tulajdonképpen semmi minőségi különbséget nem találok a többi márka kisautóihoz képest. A Realtoy egy hongkongi cég, átalakítás alatt levő honlappal és meglehetősen vegyes tartalmú és minőségű kínálattal valamint a feltörekvő távol keleti cégek minden jellemzőjével. Több modelljükről is volt már szó ezeken az oldalakon. Hol jobb hol rosszabb véleménnyel. Én ezt a kettős értékelést csak erősíteni tudom. Hol teljesen jók a cuccok, hol egetverően rossz dolgokat (lásd: gagyi) művelnek, elég csak a furcsa felnikre gondolni.

   X3

A BMW X3 2003 óta készül, a hármas sorozat padlólemezén alapulva. A nagy testvér után megjelenő kisebb, de propelleres márka nyilván a hármas sorozat vevőit tervezte átcsábítani az összkerekes álterepjárók világába. A kocsi létrehozásában a bajor cég az osztrák Magna Steyr céggel dolgozott össze. Ezt is kevesen gondolnák, mint azt is, hogy a kocsi maga is ott gyártódott. A következő generáció már Amerikában is készül párhuzamosan, de gyártották Egyiptomban is.

Az összkerékhajtást egy xDrive nevű szerkezet biztosítja, ami pont akkor és annyira kapcsol amennyire az autó a helyzethez képest szükségesnek érzi. A bonyolult rendszer érzékelők, kuplungok, elektronikák során keresztül biztosítja a lehető legjobb tapadást az adott útfelületre. A bajor hagyományokat követve alaphelyzetben a nyomaték 60 százaléka hátra kerül, így a kocsi hátsókerekes tulajdonságokkal bír. A nagy testvér tulajdonságait biztosítja egy osztállyal lejjebb, fölhasználva annak kiforrott technikáját. 2005-ben a legjobb SUV díjat nyerte el, sőt Kanadában még az év autója is volt.

Jóllehet a Chris Bangle féle „lángfelület” elnevezésű öncélú lemezszobrászkodások megosztották a közönséget a megjelenésekor, ma már semmi feltűnőt nem látunk benne. 2,5 és 3 literes motorokkal készült automata és hatsebességes kézi váltóval. A nagy testvér erős nyomulása és bizonyos körökben való státusszimbólumként való alkalmazása miatt kissé hátrányba került az egyébként praktikus méretű és jó képességű kocsi, így abban a bizonyos körökben csak második autóként, női autóként pozicionálódott  Viszont reálisan nézve, átgondolt döntést hozva senki se venne nagyobbat, ha ez is tudja mindazt amit a proccosabb testvére.

 

X5

Időrendben ez volt előbb, 1999 óta gyártják. Chris Bangle dizájnja, bár korai bmw-s ténykedése okán még kevéssé szaladt meg a ceruzája. Nevéből következően az ötös sorozat adja a kiindulási alapot, padlólemezen túl több más elem is belekerül a limuzinból, melyből a gyár elsőként a történetében terepjárót készít. Vagy annak látszó tárgyat. Ugyanis erről folyamatos a vita. Tud-e rendesen terepezni vagy csak a járdaszigetet gyűri maga alá. Az igazság valahol ott lehet, hogy az autó bizonyára tud nagyon sok mindent (még Dakarrais vitték – főképpen a dizájnt és a márkanevet) de aki ilyet vesz az nem viszi az átlagautós számára is emészthetőnél sárosabb helyre a gépet. Inkább a plaza elé parkolja, csillogósan. És hosszabbít is vele... Ergo a terepjárási képességeit messze messze nem használja ki a nagy többség.

 A gyártás és a tervezés körülményeit erősen jellemzi, hogy akkortájt került a Land Rover és ezáltal a Range Rover tulajdonjoga a bajor gyártóhoz. Innen pedig aztán a terepezésről, a terepjáró gyártás titkairól, tapasztalatairól mindent meg lehetett tudni. Honnan, ha nem a Land Rovertől. Volt mire építkezni.

 

 A BMW ezzel a kocsival annyiban is különbözni kívánt a SUV-októl, hogy - külön kategóriát nyitva saját magának – SAV-ként nevezte el (Sport Activity Vehicle). Bár terepjáróként definiálják mégsem alvázas szerkezetű, hanem önhordó karosszériás. A háromezrestől a 4.8 literesig többféle motorral készül, benzines és dízel variációkban. A kisebbek sorhatosok a nagyobbak V8-asok, kézi és automata váltókkal. A nagy igény és a gyártási költségek optimalizálása okán azóta már nem csak Kaliforniában gyártják mint kezdetben hanem Mexikóban is. 
Kétségtelen sikeres, úgy, hogy időközben a kisebb X3 és a nagyobb X6 is megjelent belső konkurenciaként. Nyilván fejlődik a modell, mert fejlődnie kell. A biztonság, az elektronikus kütyük számtalan lehetősége mellett megjelent a harmadik üléssor lehetősége is. Emiatt a tengelytávot is megnövelték kissé. Nem feledkezhetünk meg az überváltozatról az X5 M-ről sem. A kissé képzavarosan sport terepjárónak definiálható modellt az irgalmatlanul erős motor és sportos futómű jellemzi leginkább, az egyéb külsőleg látható M-es jellemzők mellett.

 

 Ugyanez az érzés léptékhelyesen

A két kisautó annyira egyforma a megjelenését, arányait kidolgozottságát tekintve, hogy teljesen egyként lehet kezelni őket a tesztünk alkalmával. Mindkettőnél az eredeti autó első szériáját mintázták meg. Igazán nem lehet róluk semmi olyat mondani, ami miatt ilyen olcsónak kellene lennie (vagy a többiek túlzottan drágák?). Finoman kidolgozott szép kerekek, különböző a felni is a két kocsin. A festésük is kellően vékony, jól látszanak a karosszéria törései, hézagai. A lámpákat, de még a jelvényét is tamponnyomattal készítették. A nyomat finomságát jellemzi, hogy a jelvényen is látszanak külön a színek. 

 

 Nagyon jól átjön a típus, aki az eredetit ismeri, azonnal ráismer a polcon. Ez mindenképpen a kiskocsik arányossági és pontossági mutatója. Hasonló a beltér kidolgozottsága is, a típusra jellemző jegyekkel. A szokásos mérce a kormány minősége. A háromküllős verzió van bennük, és még a kormányközépen levő logó helye is jelölve van. A kormánygyűrű is meglehetősen vékony.

 

 Úgy vélem, hogy a Realtoy kisautóiból nekem a szép része jutott ezúttal, így kellően nagy öntudattal parkolhatnak majd be a vitrinembe a többi „márkás” társuk mellé, hogy a BMW kínálat sora egyre közelebb kerüljön a teljesnek mondhatóhoz.