Született Police Patrol

 Range Rover

(Matchbox)

felújítás

 

 

A szokásos "kéklámpátlanítás" metódusát vittem véghez ismét. Mit tehet a szegény Range Rover rajongó, ha csak különböző rendeltetésű és színű villogós variációkat találhat a kínálatban, de neki civil verzió kell? Megszűntet! Police Patrol nevet, villogót, „párás” ablakot, hivatalos színezéseket, majd csinál belőle egy valósághoz közelebbi kinézetű változatot.

 

Persze volt rendőrségi Range Rover a valóságban is, ez kétségtelen. Mindazonáltal meglehetősen nagyzolásnak tűnik, egy luxus terepjárót járőrkocsinak használni és utána erről megmintázni egy kisautót. Olybá tűnik ez alapján, mintha csak ilyen változat létezne. Pedig ebből is sok verzió és sokfajta felépítmény készült az alvázas szerkezetének köszönhetően. Sokkal többet jártak ezzel a típussal az arisztokrácia tagjai, jól menő hölgyek és urak vadászni, piknikezni, golfozni de akár partykra is. Mert arra is alkalmas volt. A kalandkedvelők is szerették használni. És gondolom az alvilág is szerette, mert ők szeretik az ilyen robusztus, sokat mutató kocsikat, amivel még árkon bokron keresztül is lehet meg lehet lépni adott esetben. 

 

Nos, az én autóm ilyenné alakult át. Ehhez átalakítottam az ablak-villogó panel maradékát, és befedtem a lyukat a tetőn. A csiszolással a tető mintázatát merevítését jelentő erősen eltúlzott árkok is megszűntek. Ilyen volt az eredetin is, de jóval szerényebb méretben. Nekem annyira nem tetszett, így hamar túlestem rajta. A sötétkék színezést azért választottam, mert a tervezett sötét ablakokkal együtt a maffiózós hatású, megfélemlítős kinézetű, autóstársrémísztgető böhöm terepjárót akartam megjeleníteni. Ehhez jön hozzá a kissé feltűnőbb mintájú csillogós krómfelni. Az összhatás így már teljes. Reszkethet a többi közlekedő.

Különösebb módosítás nem volt a kocsin, hacsak a tengelyek rögzítésének újrakészítését nem említjük. Remélem, hogy ezzel az átalakítással egy újabb színt vittem a Matchbox Range Roverek világába.

 

 

 Történelem

A RR történet a 60-as évek közepén indul, amikor Land Rover megvizsgálta a vevőik összetételét, az eladásaikat növelendő. A tanulmány kimutatta, hogy a törzsvásárlók, a vidéki gazdálkodók, és a különböző országok hadseregei, rendvédelmi szervei felé nem lehet több Land Rovert eladni. Viszont megjelentek azok a – pénzes - felhasználók, akiknek szükségük volt egy jó terepjáró képességű, nagy vontatási kapacitású, nagy csomagterű autóra, de olyanra, amely a mindennapokban is teljes értékű személyautóként tud funkcionálni, sőt még a színház parkolójába is be mernek vele állni. Nekik tervezte a modellt a fő tervezője Charles Spencer King. Az egyszerűség tehát már nem volt szempont. A műszaki tartalom megtartása (fejlesztése) mellett a megjelenésre, a felszereltségre vagy akár a luxusra is oda kell tehát figyelni. Erre az igényre született válaszként a Range Rover. Elsőként Európában, mert Amerikának már voltak azért ilyen kezdeményezései (Bronco, Wagoner), bár még nem a luxus szegmensben.  Így már a tengeren túl is fölfigyeltek rá a vidéki gazdagok – egy idő után.
A Range Rover gyártását 1970-ben kezdték meg. Felépítése a hagyományos merev létraalváz, acélkarosszéria, melyre a külső aluminum elemeket csavarozással rögzítették. Az autó motorja a GM-től származó 3,5 literesbenzines 135 lóerős V8-as. Ehhez csatlakozott kezdetben a négysebességes manuális váltó később az automata. Ez a váltórendszer egybe volt építve a terepváltóval és a központi zárható differenciálművel. Az autót állandó négykerékmeghajtásúra tervezeték. Ez a megoldás nagyban hozzájárult a RR piaci sikeréhez.
A Range futóműve merevhidas, a differenciálműveket nem középre, hanem jobbra eltolva helyezték el. A tekercsrugós felfüggesztés újdonság volt, csakúgy, mint a négy tárcsafék. A hosszú tekercsrugók, nem csak kényelmes haladást jelentenek az aszfalton, hanem jó terepező képességeket is biztosítanak.


A gyártásának első tíz évében – amerikai mintára - csak háromajtós kivitelben volt kapható, ami nem volt egy igazán jól sikerült megoldás. Kellet az ötajtós verzió is,
melyek megjelenésük után szinte teljesen kiszorították a háromajtósokat. Az autó hatalmas méretű sikert aratott, két éves várakozási idővel vettek föl megrendeléseket rá. A gyártás első kilenc évében csak minimális változtatásokat vittek véghez a kocsin.


1980-ra azonban felkerült az alapfelszereltségbe a fűtött, ablaktörlős hátsó ablak, az olaj hőmérséklet, és nyomásmérő,a színezett üveg, az elektromos benzinpumpa, az extrák közé többek közt a dupla akkumulátoros rendszer, a légkondicionáló, a kardánkihajtás a váltóról (pl. csörlő számára) és a szervókormány.
A műanyag belső felületeket az első évtized folyamán felváltotta a plüss, majd később opcionális bőr huzat, részeként a Range Rover luxusautóvá válásának.

1983-ban a 4-fokozatú váltót ötösre cserélték, melynek már különálló terepváltója volt. Az autó belseje is jelentősen átalakult. A gyártás 26 éve alatt 4 féle műszerfalat készítettek a Range-hez, az üléseket karfával látták el, és megjelent a valódi fából készült a faberakás is.  

 

Range Rescue

 Range Rover Rescue

(Majorette / Matchbox)

átalakítás update

A cím szokatlan. Nem véletlenül van azonban így. A szélsőséges átalakítási mániám egyik újabb tette ez a kocsi. Persze, hogy megint benyúltam az alkatrészes dobozomba és a kezembe akadt a Majorette tűzoltósági Range Rovere. Mivel ebben a dobozban volt, eleve csak alkatrész vagy autómaradvány szinten létezett. De én máris magát egy Range Rover különleges célú járművet láttam bele.

 

 

Népek, nemzetek (termékeinek) összefonódása
Ez még nem ok az izgalomra, de az autónak nem volt meg semmije, csak a kaszni, a kopott beltér és az elejéből egy odaszegecselt darab. Az ötlet adott volt már, tehát futómű és alváz kell a kocsihoz. Mivel szinte semmit nem dobok el, így van egy néhány padlólemezem is a megfelelő dobozban. Itt keresgéltem, amikor is ráleltem a Matchbox Police Patroljának padlólemezére, (ami amúgy Range Rover aki nem ismerné). Egy lépték, egy típus, két gyártó. Ha ismerik a léptéket és pontosan tudnak gyártani, akkor sok gond nem lehet a tengelytávval. Nyilván az egyéb illesztések még morfondírozás tárgyát képezik, de a tengelytáv a leglényegesebb az illesztéseknél. Az viszont stimmelt. Típustörténeti áttekintés már korábban megvolt, így egyből nézzünk be az autóátalakító műhelybe!
  

Matchbox alvázat illeszteni egy Majo kasznihoz. Más elv, más kialakítás, más végeredmény. Természetszerűleg vágni és újrailleszteni kellett a padlólemezt, hogy passzoljon a kasznihoz elöl-hátul és illeszkedjen a megmaradt hűtőrácshoz is. Sajnos a hátsó lökhárító nem illeszkedett a kasznihoz így ott is vágni kellett. Ebből következően elöl is és hátul is új lökhárítót alakítottam ki. Az elsőt egy makettezős alkatrész öntőkeretből faragtam, míg a hátsónak egy teljesen új, az új funkcióhoz jobban illeszkedő hurkokat hajlítottam drótból. Ezen kívül az első lökösre is tettem egy nagy lapos hurkot, így a kocsi elől is és hátul is könnyen tudna a gyorsan bekapcsolt kötelekkel vontatni, roncsot vonszolni. De ez még nem elég egy ilyen autóra. Tettem rá csörlőket is, pontosabban a csörlő maga el van rejtve elöl is és hátul is csak a drótkötél végén levő szemek állnak ki a karosszériából. Ahogy a nagyoknál.

 

 

A tengelyeket minimális kis beállítási differenciák miatt (mégsem volt halál pontos a két cég azonos tengelytávja) ragasztottam az alvázhoz. Pontosabban nem is a tengelyt, csak a tengelytartó sztirolelemeket, így a tengelyek szabadon foroghatnak. A futómű egy Matchbox Range-ről – vagy valami hasonló kocsiról – jött, így jól,passzol a kocsihoz és a feladathoz.

 

 

A kaszni is foltozásra szorult. Elől valaki anno úgy tépte le az alját, hogy egy luk maradt a motorházfedélen a szegecs helyén. A tetőn meg a volt létra helyét illetve a korábbi villogók helyét foltoztam be, plusz a kiálló létratartókat vágtam és csiszoltam le. A hátsó nagy ablakokra nem volt szükség, ezt sztirollappal fedtem be és karcolásokkal redőnyimitációt készítettem rájuk. Ezért is kaptak alu színt.

 

A kocsi tetejére ledből csiszoltam villogót. Ez volt az egyszerűbb verzió. De az ilyen autókon sok villogó szokott lenni, ezért készítettem egy fényhidat is. Szintén makettes öntőkeretet használtam és mivel találtam egy pont alkalmas formájú és méretű darabot, sokat nem is kellett csiszolni rajta. Az eredeti anyag is ilyen kissé homályos kinézetű, ami pont jól jött nekem is. Belefúrtam egy három kissé kúpos zsákfuratot, amit aztán kifestettem narancs színnel. Ezáltal kaptam meg a nagyméretű fényhidat. 

 

Az eredeti kisautón az első lámpák nagyon el vannak …. mérve. Túlságosan bent vannak a kocsi széléhez képest, ezért olyan ortopéd a kinézetük. Ha már kézben van a panel akkor ezt is korrigáltam és föl is javítottam. Csakúgy, mint a sárgás burájú ködlámpák az első lámpák is strasszból készültek el, így kellően csillognak is ha jó a fény.

 

 

A színe fehér+világító narancs, ami talán nem jön át annyira a pixeleken de támpontot azért adhat. A matricázás már csak örömjáték volt, így egy teljesen szabadon kitalált dekoráció került rá. Ezzel ismét gyarapodott a Range Rover sorom egy érdekes változattal, illetve kicsit törlesztettem a kékfénytelenítési akcióimmal eltüntetett megkülönböztető jelzésű járművek terén.

 

 

 

Range Rover Mk1

 Range Rover

(SIKU)

felújítás

Masszív darab, bőven van benne fém, ahogyan az eredetiben is. Közepesen sérült (annak ellenére, hogy masszív, a tetőoszlopok sohasem elég merevek) állapotban került hozzám, így a renoválás után egy bézs/barna fényezés után vidéki szervizautóként született újjá.

Nem rossz a Siku kisautó kidolgozása, de azért itt is vannak furcsaságok. A homloklemeznél a lámpák helyzete nem éppen pontos, emiatt egy kicsit furcsán mutat elölről. A sárga üvegezés erősen ront az összképen, nem tudni miért jutott a tervezők eszébe ez a szín. Bár a Sikunál már megszokhattuk. Amúgy a kocsi arányai teljesen megfelelőnek tűnnek első látásra.Siku tekintetében mindenképpen. Ám én vettem a fáradságot és összehasonlítottam az eredetivel és így már látszik némi hosszbeli eltérés. Nem vészes, csak hát az arányos kicsinyítés...

Az egyen-Siku kerékfestés helyett felmatricáztam a felnit is, egy eredeti RR felni képével, így már kissé jobban mutat. A nyíló ajtó sohasem volt az esetem, itt is látszik, hogy elég nagy réseket hagytak az elemek között. Nyilván a játék és nem a gyűjtők voltak a szempont anno.

Összességében nem rossz a kisautó, mindenképpen érdemes a vitrinbe elhelyezni a többi RR mellé. Vagy azoktól kicsit messzebb inkább, mert a léptéke megint valahol egészen távol van a szokásos és alapnak tekinthető 1/64-1/67 sávtól.

A RR történet a 60-as évek közepén indul, amikor Land Rover megvizsgálta a vevőik összetételét, az eladásaikat növelendő. A tanulmány kimutatta, hogy a törzsvásárlók, a vidéki gazdálkodók, és a különböző országok hadseregei, rendvédelmi szervei felé nem lehet több Land Rovert eladni. Viszont megjelentek azok a – pénzes - felhasználók, akiknek szükségük volt egy jó terepjáró képességű, nagy vontatási kapacitású, nagy csomagterű autóra, de olyanra, amely a mindennapokban is teljes értékű személyautóként tud funkcionálni, sőt még a színház parkolójába is be mernek vele állni. Nekik tervezte a modellt a fő tervezője Charles Spencer King. Az egyszerűség tehát már nem volt szempont. A műszaki tartalom megtartása (fejlesztése) mellett a megjelenésre, a felszereltségre vagy akár a luxusra is oda kell tehát figyelni. Erre az igényre született válaszként a Range Rover. Elsőként Európában, mert Amerikának már voltak azért ilyen kezdeményezései (Bronco, Wagoner), bár még nem a luxus szegmensben.  Így már a tengeren túl is fölfigyeltek rá a vidéki gazdagok – egy idő után.
A Range Rover gyártását 1970-ben kezdték meg. Felépítése a hagyományos merev létraalváz, acélkarosszéria, melyre a külső aluminum elemeket csavarozással rögzítették. Az autó motorja a GM-től származó 3,5 literesbenzines 135 lóerős V8-as. Ehhez csatlakozott kezdetben a négysebességes manuális váltó később az automata. Ez a váltórendszer egybe volt építve a terepváltóval és a központi zárható differenciálművel. Az autót állandó négykerékmeghajtásúra tervezeték. Ez a megoldás nagyban hozzájárult a RR piaci sikeréhez.
A Range futóműve merevhidas, a differenciálműveket nem középre, hanem jobbra eltolva helyezték el. A tekercsrugós felfüggesztés újdonság volt, csakúgy, mint a négy tárcsafék. A hosszú tekercsrugók, nem csak kényelmes haladást jelentenek az aszfalton, hanem jó terepező képességeket is biztosítanak.
A gyártásának első tíz évében – amerikai mintára - csak háromajtós kivitelben volt kapható, ami nem volt egy igazán jól sikerült megoldás. Kellet az ötajtós verzió is,
melyek megjelenésük után szinte teljesen kiszorították a háromajtósokat. Az autó hatalmas méretű sikert aratott, két éves várakozási idővel vettek föl megrendeléseket rá. A gyártás első kilenc évében csak minimális változtatásokat vittek véghez a kocsin.
1980-ra azonban felkerült az alapfelszereltségbe a fűtött, ablaktörlős hátsó ablak, az olaj hőmérséklet, és nyomásmérő,a színezett üveg, az elektromos benzinpumpa, az extrák közé többek közt a dupla akkumulátoros rendszer, a légkondicionáló, a kardánkihajtás a váltóról (pl. csörlő számára) és a szervókormány. A műanyag belső felületeket az első évtized folyamán felváltotta a plüss, majd később opcionális bőr huzat, részeként a Range Rover luxusautóvá válásának.
1983-ban a 4-fokozatú váltót ötösre cserélték, melynek már különálló terepváltója volt. Az autó belseje is jelentősen átalakult. A gyártás 26 éve alatt 4 féle műszerfalat készítettek a Range-hez, az üléseket karfával látták el, és megjelent a valódi fából készült a faberakás is.