Punto

 Fiat Punto

(Bburago)

felújítás 

A Fiat Punto (magyarul „pont”), egy kompakt autó, nem raliversenyzésre készült. Az Alitalia festése azonban ikonikus a klasszikus raliautókon de azért létezett Punto Abarth is. 2003-ban versenyzett az Olasz Rali Bajnokságon egy  1,6 literes, 215 lóerős Super 1600 változat, így nem teljesen elrugaszkodott az én változatom sem.

  

  A Giorgetto Giugiaro tervezte Punto 1993 és 2018 között gyártott, három generáción átívelő kisautó, a sikeres Uno utódja. Európa egyik legkelendőbb autója volt, 1995-ben elnyerte az Év Európai Autója díjat, és 2018-ra több mint kilencmillió darabot adtak el belőle világszerte. A generációk közé tartozott az eredeti 1993-as modell, az 1999-es Mk2, és a 2005-ös Grande Punto (később Punto Evo, majd csak Punto), amelynek gyártása 2018-ban fejeződött be Európában.

 Az autó sikere egy stilisztikai intuíció villanása, amely az új trendek és a felmerülő ügyféligények kutatásán alapul. Egy olyan receptből fakad, amelynek ki kell állnia a legnehezebb próbát: az idő próbáját. Ez a helyzet a Fiat Punto történetével is, amely története 25 évnyi gyártásból, három generációból, számtalan technológiai és kereskedelmi díjból, és mindenekelőtt a nagyközönség vitathatatlan szeretetéből áll. A közönség először a Fiat járműveket a személyes mobilitás pótolhatatlan eszközeként ismerte meg, majd megtanulta értékelni őket szép, megbízható, szórakoztató és mindenekelőtt megfizethető járművekként. És a Punto sem volt kivétel; sőt, pályafutása során új mércét állított fel a dizájn, a biztonság és a kényelem tekintetében a B szegmensben, ahol a világ legjobb gyártói mindig is versenyeztek.

 

A 3 vagy 5 ajtós, 6 felszereltségi szinttel, 6 motorral és 14 karosszériaszínnel kapható Punto az innovatív dizájnt a kategória legjobb tágasságával ötvözte. Az Unóhoz képest a Punto nagyobb és kényelmesebb, a belső térben kényelmes és tágas volt, és olyan funkciókat is tartalmazott, amelyek addig csak a magasabb kategóriájú járművek számára voltak fenntartva. A motorok mérete egy-egy verziónak felelt meg: az 54 lóerőstől a 136 lóerős turbosig, benzines, dízeles változatokkal, 5-6 fokozatú váltókkal.

 A Punto azonnal innovatív volt lekerekített vonalai és bizonyos vadonatúj megoldásai révén, például a hátsó lámpák függőleges meghosszabbításával a hátsó oszlopokra. Egyterű, ferdehátú formát öltött, a kilátás és a mechanikus alkatrészek konfigurációja terén nyújtott előnyeinek köszönhetően megfelelt a legszigorúbb aerodinamikai elvárásoknak is. A Punto ihletét a letisztult és természetes forma, az ovális adja, vonalai pedig határozottan egyszerűek.

A Bburago kisautók ezen szériájáról nem lehet túl sok újat mondani. Ha egyet megnéztél, megvizsgáltál és véleményt alkottál róla, akkor az igaz az összes többire is. Kialakítás tekintetében, részletezettségében, pontosságában ugyanazt a színvonalat hozza, még ez a játék céljára készült kisautó sorozat minden tagja is. 

Ha már olasz autó, akkor legyen olasz dekoráció is. Mivel a Martini már megvolt, jöhet a másik, az olasz nemzeti repülőtársaság színeire festett kisautó. Nem másolás a dekoráció (mivel nem is nagyon található ilyen dekoros eredeti), csak elemeket használtam fel a híres 131-es dekorációjából.

Bravo

 Fiat Bravo

(Bburago)

felújítás

Versenyautó bármiből lehet. Még Bravoból is. Ha már  a kis 500-asból készülhetett akkor ebből miért ne. És mivel a kisautók között nem találtam ilyet, ezért csináltam egyet. 

A Bravo maga nem akkora szám a dizájnját tekintve. Egyszerű közlekedő edény, a maga korának stílusjegyeivel: minden kerek, gömbölyű, ritkák az egyenesek. A Bburago viszont teljesen precízen megalkotta a kisautót. Szépek a részletek, a lámpák külön elemek, a beltér is teljesen elfogadható. Persze ez játékautónak készült, annak viszont nagyon jó. Talán csak a kereke emlékeztet arra, hogy nem igazi gyűjtői modellről van szó.

Ami érdekessége a Bburago kisautóknak, az a kaszni rögzítése a padlólemezhez. Nagyon hasonló a régebben bemutatott Sablon-Jacques modellekhez. A lényege, hogy nem szegecselve vannak egymáshoz a kaszni és az alja, hanem a rendszámnak, lökhárítónak, hűtőrácsnak a kocsi belseje felé benyúló stiftjei vagy rugalmas, bepattanó kerete szorítja össze a két egységet.

 

A felújítás végeredményében egy sportosabb kinézetű, de a dekorációjában versenyautóra utaló kisautó kialakítása volt a cél. Ami ráadásul olaszos hangulatú. Tehát a dekoráció jobbára a Martini-Alitalia vonalon dőlt el.

Fiat 500

 Fiat 500

(Hot Wheels)

bemutató

 

 

 

Az eredeti autóról volt már szó korábban, így egyből megvizsgálhatjuk a kis gömböcöt. Már első ránézésre jól néz ki, azonnal fölismerhető, beazonosítható. Ehhez nem keveset járul hozzá a remek, sportos színválasztás és a dekoráció. Ami talán kissé eklektikus de, ezen az autón még ez is elfér. Kivéve a rajtszámhoz nagyon hasonlító ám mégsem annak számító "01" foltot. Szerencsés választás a sárga felni is, illik hozzá és jól kiegészíti a dekorációt.

 

 

 

 

 

 

A kisautó Phil Riehlman munkája. 2014-2018 között volt a kínálatban (Ennek ellenére az én kisautóm alján 2013 szerepel.) , többféle színben és többféle kerékkel. Ez a benzines/dízeles kivitelre vonatkozik, ugyanis 2019-től már az elektromos változat van a kínálatukban. Ez annyit tesz, hogy a kocsi eleje némiképpen máshogyan néz ki, de ezt is csak a nagyon figyelmes szemlélő szúrja ki. A valóságban is.

 A forma és a részletek is a helyükön vannak, noha az élek kissé elmosódottak. Még a beltérben is igyekeztek a valóságnak megfelelő formákat kialakítani, bár ez csak erősen megvilágítva derül ki a fekete öntvény miatt (volt bordó, zöld és kék beltér is, sőt narancssárga üvegezés is, szerencsére nem nekem). Azért a dekorációra szánt festék mennyisége a foltokra és a feliratokra fordítódott, így a lényeges részeket, mint a lámpa és a króm lökhárító imitáció, már nekem kellett kiszíneznem. Ez egy számomra nem túl meggyőző kombináció. A gyerekeknek mindegy, a gyűjtőknek meg nem. Kíváncsi lennék a kettő arányára illetve a hivatalos adatra a célközönség tekintetében.

RAM vagy Fiat?

 RAM

(Matchbox)

bemutató

 

 

 

A kisautó 2019-20-21 években volt a hivatalos kínálatban, szürke, kék, zöld, sárga fülkével és fekete műanyag platóval.  Megjegyzendő, hogy az alvázpadlólemez külön elem, így elkövették egyszer azt a merényletet is, hogy a szépen kinéző kisautó alá fehér színű műanyagból illesztették be. Finoman szólva is furcsa lett. A kocsi nem pickup, mint azt első ránézésre hinnénk, hanem flatbed vagyis lapos de nagyplatós szélesplatós változat. És itt jön a kisautó talán egyetlen érdekes részlete. A platón ugyanis megmintázták egy munkásember – talán favágó – fölszerelését. Egy szerszámosládát, egy láncfűrészt és egy kampókkal ellátott lánctekercset. Szép a megoldás, de szín híján annyira nem tűnik szembe. Kézbevéve ezért elsőként kifestettem a platón cipelt dolgokat a szebb látvány kedvéért. Amúgy pirospontos megoldás. További értékelendő részlet a hátsó traktus, hol immáron megformázták a lökhárítót és a lámpákat is. Ugyan sem elöl sem hátul nincsenek kifestve a lámpák viszont többféle dekorációval is találkozhatunk a kisautón. A kerekei szépek és stílusosan illeszkedőek is. 

A beltérbe nézve nem lehet benézni a fekete műanyag ablakfelületek miatt, ergo nincs is beltér. Ismét az egyszerűsítés tanúi lehetünk, csakúgy, mint a padlólemeznél, ahol nagyjából semmi sincs kiformázva. Pedig lenne hely bőven az összkerékhajtás elemeinek bemutatásához. De végül is ezt nem tudom negatívumként felróni, mert ez egy elsősorban játéknak készült példány a Matchbox kisautók között és az idősebbeknél csak a teljes sorokat és full variációkat gyűjtők számára jelent érdeklődést. Aki viszont az eredeti autók kicsinyített mását keresi annak ez a kisautó nem jelent igazán nagy élményt, lerí róla, hogy elnagyolták, így inkább csak darabra kerül be a gyűjtemény hátsó soraiba a vitrinben. De a stabil felépítése, az érdekes rakománnyal felpakolt platója népszerűvé teheti a gyerekek körében.

 

 

A kisautó eredetijének akadnak érdekes momentumai. A történet még a Chrysler által birtokolt, az 1970-es évek előtti Dodge érában indult, amikor a Dodge külön márkát tartott fenn a teherautók számára, a Fargo Trucksot, amiről így nem sokat hallhattunk. Később tovább osztódott a teherautó kínálat így lett 1981-től a Ram Trucks, amelyhez a könnyű és közepes teherautók és egyéb haszongépjárművek tartoztak. Innentől már egyre ismertebb lett a Dodge RAM név. A történet itt nem állt meg, mivel 2010-ben a Dodge-tól kiválva jött létre az önálló RAM márka, mely a közepes teherautókat és pickupokat készített, nyilvánvalóan a Dodge mint anyacéggel a háttérben, olyannyira, hogy a Ram Trucks logóját eredetileg a Dodge logójaként használták. A változások azonban nem álltak meg, időközben a cég 20%-át a Fiat vette meg, aki viszont azóta már Stellantis….

Így lehetséges az, hogy a RAM valamennyire Fiat is és hogy a Ducatókat és egyéb kisebb Fiat furgonokat is árulnak RAM néven a világnak azon a felén. Ez azért elég érdekes kapcsolódás a két teljesen eltérő jellegű autómárkánál.

Amúgy a szóban forgó 2016-os modell a RAM negyedik generációja, ami valójában tizenkettő egy tucat az amerikai nagytestű pickupok között. Olyan nagyon kiemelkedőt nem lehet róla elmondani. A motorkínálat a 3,6-os V6-tól a 395 lóerős 6,7 literes V8-ig terjed (benzines és dízel) főként automata és egyre kevésbé kézi váltókkal kombinálva. Négyféle kabinnal gyártják, melyek ma már a kornak megfelelő elektronikai entertainment berendezésekkel vannak ellátva. Talán a tekercsrugós felfüggesztést lehetne még kiemelni, ami nem volt jellemző ennél a kategóriánál eddig. Többféle teherbírással kínálják jelenleg is. A légrugózás opcionális a 2013-as modellévtől, négy menetmagasság-beállítást kínálva. Az elektronikus menetstabilizáló a 2500-as és 3500-as modelleken alapfelszereltséggé válik. A Ram az első olyan észak-amerikai pickup teherautó, amely kulcs nélküli gyújtást kínál.

 

 

Ezt azért nem kellett volna

 Fiat 500x

(Matchbox)

bemutató

 

 

Volt anno a Fiat 500. Egy aranyos kicsi autó volt, szerették, népszerűsége nagy példányszámot eredményezett. Aztán néhány évtizeddel később jött a retro változata. Kifogástalanul megoldották a feladatot, sikeres lett az is. Meg is lovagolták a sikert és azzal a lendülettel át is estek a ló túloldalára. Másképpen mondva: igyekeztek minél több bőrt lehúzni erről a sikerről, erről az alapmodellről.    

 

 

 

Először lett az 500L ami egy ötajtós MPV egyterű. Ez már önmagában is megcsúfolja az eredeti kisautó koncepcióját, de hát nagyon jó hívószó a "retro500-as", így lehúzták ezt a bőrt is róla. Fiat 500-nak bumfordi, családi autónak lehetetlenül kicsi, ezzel szemben nagyon trendi. Erre tettek még egy lapáttal és (ál)"terepjárósították" és lett belőle 500x. Ami annyit tesz, hogy a korábbi Panda 4x4 összkerékhajtásra elhelyezték az 500L kaszniját, pár centit emeltek rajta és optikai tuninggal(!) terepképesnek tűnő autóvá varázsolták. 1,2, 1,4 és 2,0 literes motorokkal szerelik és természetesen van automata váltós kivitel is belőle.

Mindezzel nem kellene sokat törődnünk, hiszen ez a kor szava, adjunk a látszatra, a belbecs másodlagos. És sokszor a kettő együtt drága is és kényelmetlen is tehát erősen rétegmodell lesz belőle. És itt kell(ett volna) föltenni a kérdést a modellezőknek. Tényleg érdemes időt és energiát feccölni egy ilyen gnóm modellezésére és gyártására? Ennél sokkal népszerűbb, szebb, praktikusabb és dögösebb autók léteznek, amiknek viszont nyoma sincs a kínálatokban.

 

 

A fent leírtak ellenére elkészült a kisautó, és innentől kezdve már van miről beszélni kisautós körökben is. Jó lett-e vagy sem. Függetlenül attól, hogy az eredeti 2016-os széria milyen. 

Első ránézésre egy krumpli az egész, ami beszorult valami szögletes keret alá. Ez így nagyon durva, egy tetőcsomagtartó - mert hogy az akar lenni a szögletes keret - nem így néz ki manapság, és ezért ekkora léptékben fémből kiöntve nem is kivitelezhető. A kocsi formája rendben van, a részletek is hellyel közzel. Jó a tamponozás a lámpáknál és a kis logoknál. De a hátsó, lökhárító tetején levő piros kis lámpacsíkot már nekem kellet rátennem, így az ebbéli öröm sem teljes. A tükrök valamint a kilincsek kimondottan bumfordira sikerültek, az autóhoz viszonyítva meg végképpen. A kerékíveknél is vaskos csalással találkozhatunk. A kerékíveket a valóságban egy fekete műanyag rátéttel "nagyobbítják" meg, optikailag olyan hatást keltve, mintha terepjárósabb lenne a kerék és kaszni közötti távolság. Itt viszont kicsiben az egész sárvédő domborítást a padlólemezből kialakított vaskos ívvel oldották meg. A felni mintázata jó, akár ilyen is lehetne a valóságban, azonban a kerék méretét túlzónak érzem a kasznihoz képest. Összességében nem egy szemet gyönyörködtető modell, de a gyerekeknek játszani azért tökéletesen megfelel és itt most ez a lényeg.

2017-ben adták ki először, ötféle színben. Fekete vagy sötétszürke szín társult hozzájuk, a padlólemez-lökhárító-kerékív-belsőtér panel okán. 

 

Abarth, a ralizó doboz

Fiat 131 Abarth

(Matchbox)

felújítás

 

2105 vagy 125p

Ez kisautó sokáig az ingerküszöböm környékén lebegett, de aztán egyszer egy börzén egy jobb állapotú példányt láttam meg és úgy döntöttem, hogy megveszem. Ezután pihent vagy egy évet az orrom előtt a polcon, míg ihletet kaptam, hogy foglalkozzam vele. Ekkor ezzel is megtörtént az, ami már sok esetben a kisautózásom történetében. Egy látszólag érdektelen kis fém valami elkezdte föltárni a titkait. Persze a munka úgy kezdődik, hogy utánaolvasok a szakirodalomban az adott kisautó eredetijének. És ekkor elkezdenek csordogálni a finom részletek a szóban forgó autó történetéből. És így egyből érdekessé válik a modellautó is. Keresem rajta azokat a dolgokat amik az eredetin is jellemzőek. Összehasonlítom az eredetivel a formáját, az arányait a megjelenését. Lehet, hogy a modellt éppen egy rövid ideig tartó változatról vagy valami különleges felszereltségben mintázták éppen meg. Így a valóságban is ritka az olyan darab. Másrészt pedig megismerkedhetek ilyenkor az autó műszaki részleteivel is. A kisautó megjelenését pedig alaposabban is össze tudom hasonlítani az eredetin található megoldásokkal.

 

A gyatra gyári - konkrétummentes - dekor

 

Elég szűkszavú a megnevezés, viszont a technika megformázására nem sajnálták az időt

Ennyiből áll

Még a Wiki is úgy említi a karosszéria típust, hogy doboz típusú (Three-box design). Ez abszolút igaz, hiszen tökéletesen hozza a szedán kocsik alapelveit. Tehát nem a formaterv ragadja meg az ember szemét. Nyilván a részletek. Egy érdekesen elhelyezett légbeömlő a motorházfedélen vagy a hátsó kerekek előtt, egy érdekes hátsólámpa kialakítás, mind a különlegességei közé tartoztak. Ha az utcán elmegy - vagy talán inkább elment, anno - mellettünk, nem igazán tűnt ki a széria megjelenésű forma a korabeli autótömegből. Amint azonban 1976-ban az Abarth kezébe vette a kocsit és készített belőle egy igazi raliautót, egyből másként tekintettek rá, jóllehet a dekoráció és egyéb versenyzős külsőségek nélküli példányok száma igen kevés lehetett. A szükséges 400 legyártott példány döntő többségét a versenypályákra küldték. Hiszen ezért készült. 1974-ben jelent meg az elődjének a Fiat 124-nek az alapjaira épült, 2, 4 ajtós vagy kombi kialakítással. Soros négyhengeres 1,3 és 1,6 literes OHV motorokkal, 64-74 lóerővel, hátsó kerék hajtással. Minden adott volt tehát az Abarth számára egy igazi, ütőképes versenyautó kialakításához. A Mirafiori-i gyárból (ezért is van rajta a kocsin a megkülönböztető felirat) a Bertone közreműködésével a lecsupaszított és már kiegészített-átalakított (műanyag és könnyűfém elemekkel ellátott) kasznit vitték az Abarthoz, aki aztán versenygéppé állította össze azt. A tuningolt motor már 240 lóerőt tudott és így igazán ütőképes volt a mezőnyben. Ezt bizonyítja a háromszoros rali világbajnoki cím és további húsz futamgyőzelem.

 

Kissé rozsdás hátsó futómű

A Matchbox által gyártott kisautót szétszedés közben vizsgálgatva igen érdekes részletek bukkantak elő számomra is. Itt van mindjárt a megnevezése az alján: Fiat Abarth. A szám ( 131 ) hiányzik, ami azért érdekes leginkább, mert -  kezdve a kis 500-astól - többféle Fiatot is tuningolt az Abarth. Megérdemelt volna egy korrekt típusmegjelölést. Az évjáratról meg nem is beszélve, merthogy a kasznin is voltak ennek megfelelő változások.

Elölről  nézve igen érdekes megoldás a lámpa, és a Matchbox szokások tekintetében a krómozás. Nem mindennapos megoldás ebben a méretben. Magyarázatként talán az szolgál, hogy (egy újabb extra szép megoldás) a hűtőrácsra is került egy nagyméretű króm fölirat, mint az eredetinél. Igaz, hogy nem az ami az eredetin volt (ott Fiat Abarth a felirat szemben az itt megjelenő szimpla Fiat felirattal), de nagyon az akar lenni. Emiatt nagyobb is mint kéne lennie, ezért nincs hely a hűtőrácson középen levő Fiat márkajelzésnek. Ez a megoldás még ritkább a Matchboxok sorában. Amúgy dicséretes, meg mutatós is, kiváltképpen azért, mert az eredetivel megegyezően a hűtőrács vízszintes bordáinak az élén csillan meg a vonalakra bontott felirat. Ha már a krómozásos technológiát bevetették, akkor természetesnek tűnik, hogy a lámpák (eredetiek+pótreflektorok) is ilyen bevonatot kaptak. A kisautón az a változat van megmintázva, ahol  mind a négy első lámpa azonos méretű. Később született az a változat ahol a két belső lámpa nagyobb. Ez még eredetiben is érdekes megoldás, hiszen általában a külső lámpatestek átmérője szokott lenni a nagyobb (BMW E23, MB W123). Vagyis ez is egy jellemző, ami behatárolja az eredeti kocsi évjáratát. Nagy ékessége a kisautónak. Itt érdemes megemlíteni a motorház fedélen levő légbeömlő helyes kialakítását illetve a kocsi elején levő négy légbeömlő rács precíz megformázását.

 

Alapozva amatricázáshoz

 

Folyamatban a dekoráció felvitele

Elindulva hátrafelé, oldalról nézve feltűnnek a sárvédő szélesítések. És itt mindjárt meglátjuk benne a későbbi Lada VFTS vonalait. Amúgy a "kockalada" (született Vaz 2105) erősen ebből - az eredeti 131-es - kocsiból ihletődött. Mind technikájának részeit tekintve, mind a küllemét elnézve. Kiváltképpen ha a harmadik, a szögletes elsőlámpás kiadást nézzük. Amúgy a gyökerek is azonosak: Fiat 124.

 

Tetőtől talpig a szponzoroké a hely

Oldalról nézve is egy-két érdekesség megemlíthető. Az első sárvédőn elhelyezkedő indexlámpa ugyanis legalább háromféle változatban létezett eredetiben is. Először volt a kis kerek lámpatest egészen elől elhelyezve. Volt olyan sárvédő, ahol nem volt oldalindex (lehet, hogy nem gyári megoldás?) és volt a következő változat, ahol a fekvő szögletes lámpatest van elhelyezve a sárvédő szélesítés fölé.

 

3 box forma

Hátrébb haladva a már megemlített, a hátsó fékek jobb hűtését elősegítendő légbeömlők vannak szépen megformázva. Ezek fölött a "C" oszlopon a változatos formájú légrács illetve az afölött levő kis Abarth embléma érdemel említést. Ismét szép részlet. Hátrébb haladva föltűnik a nagy hátsó légterelő, amit a VFTS is szinte ugyanígy átvett és használja ma is. Kicsit furcsa a meredek szöge, de eredetileg is így volt. Ez a hátsó leszorító erőt hivatott növelni. A hátsó homlokfal is kínál érdekességeket. A lámpákat ugyanis olyan szépen akarták megmintázni, hogy "túltolták". Ugyanis eredetileg a két piros, a narancs és a fehér búra mind egy-egy önálló egységet képez, csak nagyon szorosan összerakták őket, így távolabbról egy optikai egységnek tűnnek. A modellen túlságosan is hangsúlyozták a különállóságukat. Ez nagyon precíz megmunkálásra vall, de talán a kevesebb több lett volna ez esetben. A nagyon precíz kialakítás viszont nagy pirospontot érdemel a "Fiat" felirat esetében. Ezt ugyanis olyan finomsággal mintázták meg és öntötték ki, hogy olvashatóak a kis rombuszokon paralelogrammákon levő betűk is, noha fél milliméternél is kisebbek. (Számomra ez a kettősség nagyon meglepő, hiszen a kisautó kasznijának több részlete is igencsak öntéshibás és elnagyolt.) Persze a vastag festékréteg alatt nem minden esetben tűnik ki az ilyen finomság, de a festéktelenítés után már kitűnően látszik.

 

A márkafelirat elég ütős a valóságban is, hogy mindenki jól lássa, mi közeledik

A kisautót 1982-ben adták ki először. A modell arányait tekintve talán egy kicsit szélesebb mint az eredeti, de nem zavaró annyira, mivel a sportosabb, stabilabb hatást növeli. Többféle dekorral is készült (meg volt egyszínű is), talán az Alitaliás a legjobb, bár az is inkább csak messziről közelíti az eredetit, mint megmintázza azt. És nem is precíz, meg állítólag a rossz festéknek köszönhetően idő előtt kopik, lepereg. Az ablaka sárgás vagy fehér színű volt, melyek közül a sárga az érthetetlen megoldás. Mert maga az ablakkialakítás szép, vékony, sőt, a hátsó ablakban még a fűtőszálak is be vannak karcolva.

 

Komoly sárvédő szélesítéseket formáztak meg rajta - a valóságban is

 

Kigördülve a garázsból

Az én kisautóm a felújítás során ismét a fehér színt kapta, viszont egy egészen más, nem annyira főszponzorspecifikus dekorációval. Talán a korabeli szokásoknak is megfelel a többféle szponzor többféle matricája. A sárga üveget kénytelen voltam visszatenni, mivel nem volt egyelőre másik és amúgy is jó állapotban volt. A beltérben az ülések kivételével matt feketére festettem mindent, így a piros versenyülés imitációk jobban kiemelkednek. Összességében a kort visszatükröző kis versenyautó készült el így. Mára már sokkal értékesebb a szememben ez a kis darab spiáter így, hogy a megtapasztaltam az értékeit és megismerhettem az eredeti kocsi nagyságát is.