4Runner

 Toyota 4Runner

(Matchbox) 

 bemutató

  

 

 

Valóságban is tetszik, lássuk mit tud kicsiben! Hozza-e azt az érzést, amit a valódi? Legalább méretarányosan? Régóta kinéztem már, de most ez a zöld szín teljesen elcsábított. Kétlem, hogy a valóságban egy ilyen méretes terepjárónak ilyen színt adtak volna, de kicsiben mindenképpen ütős.  

 A Toyota Hilux terepjáró pickupjáról már volt szó itt korábban, így az alapmodell adatai ott olvashatóak. A 4Runner annak a kisteherautónak a zárt, polgáriasabb, sportosabb, luxus verziója. Annak minden jellemzőjével. Míg az ős egy szerszám, addig ez egy élvezhető autó, a megjelenése kori minden extrával fölszerelve akár. Több írás is szól róla, a Totalcar szakírójának kalandjairól az ő "Tehene" kapcsán. Sok apró jellemzőjét megismerhetjük ott. Amúgy a neve egy szójátékból jön. A "forerunner" előfutót, előfutárt, hírnököt jelent. Kiejtve pont úgy hangzik, mintha a négyes számot és futót mondanánk ki, tehát innen jön a 4Runner név, ami az összkerékhajtásra utal, ebben az értelmében "négyenfutót" is jelentve. (Persze a szójátékokkal az a baj, hogy elmagyarázva őket "kiszáradnak" és elvesztik eredeti mókásságukat, pedig állítjuk, hogy ez tulajdonképpen vicces.)

 Rövid ismertetőként azonban néhány adat had legyen ezen a helyen is. 1984-től kezdték gyártani és napjainkban is kapható immáron az ötödik generáció. A Matchbox az első generációt mintázta meg. Ez leginkább a kissé szögletes első kerékszélesítésekről ismerhető föl leginkább. Az én kedvencem a második generáció, a kissé gömbölyített vonalaival. Az első sorozatnál csak az első két ülés fölött volt valódi karosszéria, a hátsó traktust üvegszálas műanyag tetőrész fedte. A hátsó oldalsó üvegek teljesen egyedi módon kissé fölkúsznak az oldaléleken túl a tetőre is. Ez a kis fícsör egyedi részlet egyébként jellemző maradt még két további generációra is, mint egy védjegy.

2,4 literes karburátoros benzinmotorral szerelték elsőként. Később jöttek csak a nagyobb injektoros, majd dízel verziók is, egészen a V6 turbós változatig. Időközben a rugózás is finomodott és független kerékfelfüggesztést kapott a korábbi teherautós megoldások helyett. A kocsi Hilux Surf néven is megjelent egyes országokban. 

 Én az a fajta vagyok, aki szereti kézbe venni a dolgokat. Magamnak vannak, értem és nem az utókor potenciális befektetései. Ahhoz nagyobb és hosszabb távú önfegyelem (és tőke) szükségeltetik. Kigurítván a napvilágra első és sokadik ránézésre is tetszik. Egyetlen negatívuma a későbbiekben kiderül majd. A kerekei rendben vannak, a felni szép és még illik is a kaszni színéhez. Talán egy megjegyzés fűzhető ehhez az elemhez: a guminak csak a szélén van rece, belül teljesen sima. Mint amikor a túlfújt gumiabroncsok nullára kopnak. Ettől biztosan jobban gurul, de egy terepjárónál illúzióromboló lehet.

A felépítmény kellően magas. A kellően alatt értendő, hogy arányos a gép, kompromisszumot találtak a gyári  "lapulós" verzió és a tengerparti "gólyalábas" tuningőrület között. A lökhárítók szépen krómosak, ahogy illik, a kaszni is elég részletes. A dekorációról most nem merülök fejtegetésbe, de a nyilvánvalóan fantázia-szülte dizájn illik a kocsihoz és az ahhoz elképzelhető környezethez is. 

 Az ablakok szépek, vékonyak és kellő betekintést engednek a teljesen elfogadható belső térbe. Ahol a csomagtartó tájékán már viszont nem kicsit rugaszkodtak el a valóság lekicsinyítésekor az elfogadható színtől. Ezüstösen csillog a kárpit minden eleme. Megértem, hogy költséghatékonyság szükséges és a lökhárítókkal egy panelen készül a beltér is de ez szerintem már túlzás. (n)Agyon üti az egészet. Ennyire még a Lamborghini Marzal ülései sem csillogtak annak idején, viszont - kis képzavarral élve - a gyerekek szeme megcsillan rajta. Ott és akkor ez a lényeg. A jelenség amúgy sem új keletű, ez a gyakorlat már így fog maradni. 

 A beltéri szükséges(?), de rossz megoldásai közé tartozik még a hátsó rögzítőszegecs tömb bumfordi kiképzése is a csomagtartóban. Magyarul: oszlopot szállít ott. A padlólemezen alulról található valamilyen technikai imitáció, ami talán elég is. De hátul tettek egy pótkerék imitációt is a szegecselés eltakarására. Viszont elég vékony és jóval kisebb, mint a rendes kerekek. Ez is így sikerült. Ez pont olyan dolog, hogy nem került volna semmivel sem több tervezési vagy kivitelezési munkába, energiába, pénzbe ha a valósághoz hűebb méreteket alkalmaznak.

Bár 2010-2016 között több színben is kiadták, de ez az élénk zöld tűnik a legtetszetősebbnek. Talán a színes felni teszi, de kiemelkedik a többi közül. Amúgy a többi sem rossz ez esetben. Bár némi kiegészítő festés azért szükségeltetett a lámpák esetében. Esős időben íródó Matchbox tesztnél nem is lehetnek a képek sem ettől eltérő hangulatúak.

 

 

 

 

 

 

E-Hybrid Sport Turismo

 Porsche Panamera Turbo S E-Hybrid Sport Turismo

(Hot Wheels)

bemutató

  

 Kísérletezett már korábban is a stuttgarti gárda egy négyajtós limuzin megalkotásával, de nem igazán tudtak elszakadni a meglévő modellek formavilágától, ami viszont erős dizájnkorlátot jelentett. Azok ugyanis sportkocsik voltak. Ők meg limuzint szerettek volna. Ezt az ellentmondást végül csak 2009-ben a Panamera megalkotásával tudták feloldani.

  A Panamera név, akárcsak a Carrera név, a Carrera Panamericana fajból származik. Nagyméretű, négyszemélyes, négyajtós luxus ferdehátú a kialkítása, ennek ellenére a vásárlók ötüléses opcióval is hozzájuthattak. Bár a formája és profilja a 911-re és némileg a 928-ra is emlékeztet, de itt a szűkös sportautós belső helyett már kényelmes méretekkel és luxus-orientált technokényelemmel találkozhatunk. A motorokat először Stuttgartban szerelik össze, az autó karosszériáját a németországi Lipcsében építik, festik és szerelik össze, hátsó vagy összkerékhajtású konfigurációban.

 4,8 literes V-8 (395 lóerő) és ennek turbo változata (493 lóerő) jelenti a csúcsmotorokat melyek csak a hátsó kerekeket hajtották duplakuplungos PDK sebességváltón vagy nyolcfokozatú automata sebességváltón keresztül. 2011-ben a Panamera S Hybrid, GTS, Turbo S és dízel modellek bővült. A Turbo S elfoglalta az őt megillető helyet a piramis tetején, az 542 lóerős erőforrással. Annak ellenére, hogy nem ez volt a legszebb autó a piacon, a hajtásláncának köszönhetően meggyőző volt. Ráadásul a luxus és a kényelem szintje megegyezett a márka státuszával.

  A HW az első kiadású Panamerát modellezte és kínálja 2019-től szürkék, pirosak különböző árnyalataiban, néha némi dekorációval. A tamponnyomatok ezúttal a lámpákra csak hátul  jutottak, a logon és a márkafeliraton túl. Az első lámpatestek a padlólemez fekete műanyagjából készültek! Ezt nekem kellett csillogósabbá, tehát élethűbbé tenni. A Matchbox ezt gyárilag megtette. Az 1/64-es léptékű kisautón alapból elég szűkösek az ablaknyílások és vastag/homályos az üvegezés is így a fekete vagy sötétszürke színű beltérbe csak a nagyon körülményesen pillanthatunk be. De el is megy a kedvünk a további bepillantásoktól. Az már megszokott, hogy a kormány pizza, de hogy egy sportlimuzinban a hátsó üléssor közepéből egy OSZLOP nőjön ki, azt már határozottan csak visszafelé fejlődésnek nevezhetjük. A kerekei sokfélék, de ennek az autónak mindegyik jól áll. Összességében nem látszik túl igényesnek a kisautó, egynek viszont elmegy.

 

 

 

CV2

 Citroen CV2

(Matchbox)

bemutató  

 

 

A Citroën 2CV modellt (franciául: deux chevaux, kiejtés: [dø ʃ(ə)vo], szó szerint „két ló”, jelentése „két adóköteles lóerő”) az autókat egy kicsit is ismerős személyek számára nem kell bemutatni. Mindenki a hosszú élettartamú és sikeres francia autóra gondol egyből, amely megfizethetőségéről, praktikumáról és – igen szépen kifejezve - innovatív dizájnjáról (is) ismert.

 

Az 1936-ban, Pierre Boulanger a Citroen  alelnöke és André Lefèbvre főmérnök által megálmodott modell a gazdálkodók és a vidéki lakosság számára készült, ezért egyszerű, tartós és gazdaságos tömegjárműnek tervezték, sáros és burkolatlan utakra, négy ember és 50 kg mezőgazdasági termék 50 km/h sebességgel történő szállítására anélkül, hogy tojás összetörne a csomagtartóban. Legfeljebb 3 l/100 km benzinfogyasztással!

 Rendkívül egyszerű szerkezeti megoldások, olcsó és könnyen hozzáférhető alapanyagok, robusztus megoldások és könnyen karbantartható technika, üzemanyag-hatékonyság. A háború árnyékában tömegmotorizáció tervezése ezen feltételeken alapult. A prototípusok 1939-re elkészültek, de a második világháború kitörése megakasztotta a piacra dobás terveit. Háború utáni bevezetése és sikere az 1948-as Párizsi Autószalonon történt.

 Azonnal sikert aratott, különösen a francia lakosság és ezen belül is a vidékiek körében, ami jelentős várólistához vezetett. Egy korszak szimbóluma lett a 2CV, kulturális ikonná is vált, a francia találékonyságot és egyszerűséget szimbolizálva, hasonlóan a németországi Volkswagen Bogárhoz.

 A 2CV a minimalista (forma)tervezéséről volt elsősorban ismert, beleértve a hátrahúzható vászontetőt, az egyoldalas ablaktörlőt, egyoldalas fényszórókat, a trapézlemez borítást és a könnyűfém ötvözetekből készült könnyű alvázat. A korához képest kivételesen jó, innovatív felfüggesztése alapvető jellemzője volt, amely kényelmes utazást biztosított még egyenetlen felületeken is. Léghűtéses motorja (eredetileg 9 LE) elöl helyezkedik el, és a négyfokozatú váltón keresztül az első kerekeket hajtja. A csővázas vászon ülések is igen kezdetlegesek, de könnyűek. 

A 42 éves gyártási időszaka (1948-1990) alatt több mint 5 millió darabot adtak el az alapmodellből. Az autót különféle változatokban gyártották, beleértve a különböző motorteljesítményeket és az alapformából kifejlesztett karosszériaváltozatokat.

  A gyakran „kerekes esernyőnek” nevezett, fix profilú, kabrió tetőlemez nélküli karosszériához teljes szélességű, vászon, visszahúzható napfénytető tartozott, amely lehetőséget adott a túlméretes rakományok befogadására is.  1955-ig még az autó csomagtartóját is eltakarta, majdnem a hátsó lökhárítóig leérve. A Michelin a 2CV bevezetésével mutatta be és hozta forgalomba elsőként a forradalmian új radiál gumiabroncs kialakítást.

 A 2CV platform számos változatot hozott létre, ezek változatait együttesen „A”-sorozatnak nevezik. Ezek közé tartoznak a 2CV-alapú, fourgonnette néven ismert kisteherautók, az Ami, a Dyane, az Acadiane és a Mehari. Összesen a Citroën több mint 9 millió darabot gyártott a 2CV-ből és származékaiból. Az Autocar magazin 1953-as műszaki áttekintése „ennek a konstrukciónak a rendkívüli leleményességét írta le, amely a legeredetibb a Ford T-modell óta”. 

 A 2CV mind a dizájnja, mind a története jelentős hasonlóságot mutat a Volkswagen Bogárral, annak tervezési szempontjaival, technikai elveivel. Az 1930-as években megálmodott modellt, amelynek célja az volt, hogy az autók megfizethetőek legyenek az átlagemberek számára, először az ő országaikban: Mindkettő nagymértékű gyártásba került az 1940-es évek végén, léghűtéses boxermotorokkal a hajtott tengelyükkel megegyező oldalon, hosszirányban kardántengely nélkül, pontosan ugyanazon a 2400 mm-es (94,5 hüvelykes) tengelytávon, és platformos alvázzal, hogy megkönnyítse a származtatott modellek gyártását. A Bogárhoz hasonlóan a 2CV nemcsak milliós példányszámban kelt el, hanem a történelem azon kevés autói közé is tartozott, amelyek több mint négy évtizeden át egyetlen generációt gyártottak.

   Eleinte még önindító sem volt benne, csak kézi tekeréssel lehetett a motort életre kelteni.  Csak egy féklámpája volt, és csak szürke színben volt kapható. Az üzemanyagszintet egy mérőrúddal ellenőrizték, a sebességmérőt pedig a szélvédő oszlopához rögzítették. Az egyetlen másik műszer egy ampermérő volt.  Természetesen a fejlesztés nem állt meg, évről évre tettek bele valami újítást, amit már a kor kényelmi, műszaki és jogszabályi igénye elvárt. Bár soha nem lett „igazi” autó, mégis bizonyos igényeknek tökéletesen megfelelt, így ma is nagy kultusza van. 1981-ben egy sárga 2CV6-ost vezetett James Bond (Roger Moore) a Csak a szemednek! című filmben. A filmben szereplő autót egy Citroën GS boxermotorjával szerelték fel, amely több mint kétszeresére növelte a teljesítményt. Az egyik jelenetben az ultrakönnyű 2CV felborul, és gyorsan kézzel visszaállítják. A Citroën a filmmel egy időben piacra dobott egy különkiadású 2CV "007"-et, amelyet alapfelszereltségű motorral szereltek fel, és sárgára festettek, az első ajtókon "007" felirattal és hamis golyónyom-matricákkal.

 

Örömteli, hogy a Matchbox – néhány évtized késéssel - megjelentette az ő Minijük francia megfelelőjét. Szép lett, azonnal és messziről is felismerhető a forma. Közelebbről megnézve azonban a sokszor szidott széles egyenkerekek tűnnek nagyon bántónak. Mekkora szám lett volna ez a kisautó a vékony Superfast kerekekkel anno. Valójában ingerel engem is, hogy egy újabb példányt „visszaalakítsak” vékony kerekűvé. Talán majd sor kerül rá egyszer.

 

Az öntvény szép, jók a részletek. A sárga szín mindig nehéz eset, a fedőképessége a leggyengébb. Sajnos ez itt is tapasztalható az éleknél. Szerencsére az eredeti autó is meglehetősen szabdalt, sok élet tartalmaz így ez kicsiben sem árt az összhangnak. 

 

Az a pár tamponnyomat is korrekt, nem sok , de szép. Az alja semmilyen, vagy legalább is nagyon csillogó, ami ebben az esetben túlzás, hiszen eredetiben leginkább szürke színű volt a lökhárító de legalábbis ritkán krómozott. Itt meg pont olyanra csinálták ami utoljára jellemző a típusra.

A beltér nem ígér túl sokat, hiszen eredetileg is minimáldizájnos. Ámde, ott van bent a meglepi: a hátsó ülésen van egy leginkább kosárra hasonlító tárgy és mellette egy valamilyen csomag. Bár az ablakok nem vastagok de mégis a kis ablakokon keresztül ennél többet nem lehet megállapítani. Pirospont az ötletért és a kivitelezésért.

A vászontető festését azonnal elvégeztem, hiszen ez a kasznival azonos szín ebben az esetben megtévesztő. Hasonlóképpen a kerekeit is kifestettem, hiszen nem volt jellemző az eredetire sem a csillogó felni. teli felnin gurultak, ami fehér vagy halványszürke színű volt alapvetően.

 

 

 

Jeep Avanger

 Jeep Avanger 2023.

(Matchbox)

bemutató

A 2023-as Jeep Avenger történetét a 2022 végi bemutatkozása és a 2023-as elsöprő kritikai és kereskedelmi sikere határozta meg, amikor elnyerte a rangos Év Európai Autója díjat, ezzel először kapta meg egy Jeep ezt az elismerést. A Jeep első teljesen elektromos B-osztályú SUV-jaként az európai piacokra tervezték, és kompakt méreteiért, fejlett technológiájáért és élvezetes vezetési élményéért dicsérték. Az Olaszországban tervezett és Lengyelországban gyártott városi csapatós aprónak számít, de a sziluett ilyen arányok mellett is a korai terepjárókat idézi: szögletes orr, átlagosnál meredekebben emelkedő A oszlop és szinte egyenes hátfal.

 

A Peugeot e-2008, az Opel Mokka Electric és a Citroen e-C4 alternatívájaként szolgáló Avenger EV elöl elhelyezett 400 V-os villanymotorral van felszerelve, amely 156 LE teljesítményt és 260 Nm nyomatékot ad le. Az 54 kWh-s akkumulátorral felszerelt Avenger EV akár 400 km WLTP hatótávolságot is kínál. Egyes régiókban – 1,2 literes - benzinmotoros opciót is kínáltak.  A magasra húzott matt fekete műanyag borítás, a rövid túlnyúlások a terepjárós vonalat hangsúlyozza, bár ez is inkább csak optikai becsapás a dizájner részéről.  Ezzel együtt a hasmagasság is a legmagasabb a konszerntársak között, 20 centiméter, ami arra elég, hogy elhagyjuk az aszfaltutat. De azért nagy sárba ne menjünk vele, hiszen csak elsőkerék hajtás van alatta egyelőre.

 

 

A kisautó jól hozza az eredetit. Bár első ránézésre annyira nem ismerhető fel de ez nem a kisautó hibája, sokkal inkább az eredeti típus jellemzője. Itt azonban mindjárt kitűnik az olcsósítás vagyis az átlátszó+recésített tetőelem az autó övvonala felett. Ehhez nincs mit szólni, egy párszor már megénekeltük ezt a szörnyűséget, de a népek kritikáját felülírták a gyártók olcsósítási törekvései. 

 

 

A 2023-tól kapható kisautó ettől eltekintve szép, és ebben az esetben még a széles kerekek és az ötküllős króm felni is jól állnak neki. A színe szép, de lehetett kapni sárgában kékben és metálkékben is. A sárga esetében a tető+ablakok egészen sötét (talán még átlátszatlan is). A lámpák nyomata precíz, pont annyi van rajta amennyi kell. Vagyis itt sikerült elöl és hátul is festéket tenni a lámpabúrákra. Az átlátszó tetőnek köszönhetően viszont egy jó lámpával bele lehet világítani a beltérbe is. Itt ekkor előtűnik a szükséges mértékben megformázott ülés és műszerfal valamint a nyomorék pizzakormány. Viszont nincs benne hátul oszlop. Egészen pontosan, az oszlop csak a csomagtartóban található zárt állapotú kalaptartó szintjéig tart, így nem feltűnő.