CV2

 Citroen CV2

(Matchbox)

bemutató  

 

 

A Citroën 2CV modellt (franciául: deux chevaux, kiejtés: [dø ʃ(ə)vo], szó szerint „két ló”, jelentése „két adóköteles lóerő”) az autókat egy kicsit is ismerős személyek számára nem kell bemutatni. Mindenki a hosszú élettartamú és sikeres francia autóra gondol egyből, amely megfizethetőségéről, praktikumáról és – igen szépen kifejezve - innovatív dizájnjáról (is) ismert.

 

Az 1936-ban, Pierre Boulanger a Citroen  alelnöke és André Lefèbvre főmérnök által megálmodott modell a gazdálkodók és a vidéki lakosság számára készült, ezért egyszerű, tartós és gazdaságos tömegjárműnek tervezték, sáros és burkolatlan utakra, négy ember és 50 kg mezőgazdasági termék 50 km/h sebességgel történő szállítására anélkül, hogy tojás összetörne a csomagtartóban. Legfeljebb 3 l/100 km benzinfogyasztással!

 Rendkívül egyszerű szerkezeti megoldások, olcsó és könnyen hozzáférhető alapanyagok, robusztus megoldások és könnyen karbantartható technika, üzemanyag-hatékonyság. A háború árnyékában tömegmotorizáció tervezése ezen feltételeken alapult. A prototípusok 1939-re elkészültek, de a második világháború kitörése megakasztotta a piacra dobás terveit. Háború utáni bevezetés és siker 1948-as Párizsi Autószalon

 Azonnal sikert aratott, különösen a francia lakosság és a vidéki lakosság körében, ami jelentős várólistához vezetett. Egy korszak szimbóluma lett a 2CV, kulturális ikonná is vált, a francia találékonyságot és egyszerűséget szimbolizálva, hasonlóan a németországi Volkswagen Bogárhoz.

 A 2CV a minimalista formatervezéséről volt elsősorban ismert, beleértve a hátrahúzható vászontetőt, az egyoldalas ablaktörlőt, egyoldalas fényszórókat, a trapézlemez borítást és a könnyűfém ötvözetekből készült könnyű alvázat. A korához képest kivételesen jó, innovatív felfüggesztése alapvető jellemzője volt, amely kényelmes utazást biztosított még egyenetlen felületeken is. Léghűtéses motorja (eredetileg 9 LE) elöl helyezkedik el, és a négyfokozatú váltón keresztül az első kerekeket hajtja. A csővázas vászon ülések is igen kezdetlegesek, de könnyűek. 

A 42 éves gyártási időszaka (1948-1990) alatt több mint 5 millió darabot adtak el belőle. Az autót különféle változatokban gyártották, beleértve a különböző motorteljesítményeket és az alapformából kifejlesztett karosszériaváltozatokat.

  A gyakran „kerekes esernyőnek” nevezett, fix profilú, kabrió tetőlemez nélküli karosszériához teljes szélességű, vászon, visszahúzható napfénytető tartozott, amely lehetőséget adott a túlméretes rakományok befogadására is.  1955-ig még az autó csomagtartóját is eltakarta, majdnem a hátsó lökhárítóig leérve. A Michelin a 2CV bevezetésével mutatta be és hozta forgalomba elsőként a forradalmian új radiál gumiabroncs-kialakítást

 A 2CV platform számos változatot hozott létre, ezek változatait együttesen „A”-sorozatnak nevezik. Ezek közé tartoznak a 2CV-alapú, fourgonnette néven ismert kisteherautók, az Ami, a Dyane, az Acadiane és a Mehari. Összesen a Citroën több mint 9 millió darabot gyártott a 2CV-ből és származékaiból. Az Autocar magazin 1953-as műszaki áttekintése „ennek a konstrukciónak a rendkívüli leleményességét írta le, amely a legeredetibb a Ford T-modell óta”. 

 A 2CV mind a dizájnja, mind a története jelentős hasonlóságot mutat a Volkswagen Bogárral, annak tervezési szempontjaival, technikai elveivel. Az 1930-as években megálmodott modellt, amelynek célja az volt, hogy az autók megfizethetőek legyenek az átlagemberek számára, először az ő országaikban, mindkettő nagymértékű gyártásba került az 1940-es évek végén, léghűtéses boxermotorokkal a hajtott tengelyükkel megegyező oldalon, hosszirányban kardántengely nélkül, pontosan ugyanazon a 2400 mm-es (94,5 hüvelykes) tengelytávon, és platformos alvázzal, hogy megkönnyítse a származtatott modellek gyártását. A Bogárhoz hasonlóan a 2CV nemcsak milliós példányszámban kelt el, hanem a történelem azon kevés autói közé is tartozott, amelyek több mint négy évtizeden át egyetlen generációt gyártottak.

   Eleinte még önindító sem volt benne, csak kézi tekeréssel lehetett a motort életre kelteni.  Csak egy féklámpája volt, és csak szürke színben volt kapható. Az üzemanyagszintet egy mérőrúddal ellenőrizték, a sebességmérőt pedig a szélvédő oszlopához rögzítették. Az egyetlen másik műszer egy ampermérő volt.  Természetesen a fejlesztés nem állt meg, évről évre tettek bele valami újítást, amit már a kor kényelmi, műszaki és jogszabályi igénye elvárt. Bár soha nem lett „igazi” autó, mégis bizonyos igényeknek tökéletesen megfelelt, így ma is nagy kultusza van. 1981-ben egy sárga 2CV6-ost vezetett James Bond (Roger Moore) a Csak a szemednek! című filmben. A filmben szereplő autót egy Citroën GS boxermotorjával szerelték fel, amely több mint kétszeresére növelte a teljesítményt. Az egyik jelenetben az ultrakönnyű 2CV felborul, és gyorsan kézzel visszaállítják.[64] A Citroën a filmmel egy időben piacra dobott egy különkiadású 2CV "007"-et, amelyet alapfelszereltségű motorral szereltek fel, és sárgára festettek, az első ajtókon "007" felirattal és hamis golyónyom-matricákkal.

 

Örömteli, hogy a Matchbox – néhány évtized késéssel - megjelentette az ő Minijük francia megfelelőjét. Szép lett, azonnal és messziről is felismerhető a forma. Közelebbről megnézve azonban a sokszor szidott széles egyenkereke tűnnek nagyon bántónak. Mekkora szám lett volna ez a kisautó a vékony Superfast kerekekkel anno. Valójában ingerel engem is, hogy egy újabb példányt „visszaalakítsak” vékony kerekűvé. Talán majd sor kerül rá egyszer.

 

Az öntvény szép, jók a részletek. A sárga szín mindig nehéz eset, a fedőképessége a leggyengébb. Sajnos ez itt is tapasztalható az éleknél. Szerencsére az eredeti autó is meglehetősen szabdalt, sok élet tartalmaz így ez kicsiben sem árt az összhangnak. 

 

Az a pár tamponnyomat is korrekt, nem sok , de szép. Az alja semmilyen, vagy legalább is nagyon csillogó, ami ebben az esetben túlzás, hiszen eredetiben leginkább szürke színű volt a lökhárító de legalábbis ritkán krómozott. Itt meg pont olyanra csinálták ami utoljára jellemző a típusra.

A beltér nem ígér túl sokat, hiszen eredetileg is minimáldizájnos. Ámde, ott van bent a meglepi: a hátsó ülésen van egy leginkább kosárra hasonlító tárgy és mellette egy valamilyen csomag. Bár az ablakok nem vastagok de mégis a kis ablakokon keresztül ennél többet nem lehet megállapítani. Pirospont az ötletért és a kivitelezésért.

A vászontető festését azonnal elvégeztem, hiszen ez a kasznival azonos szín ebben az esetben megtévesztő. Hasonlóképpen a kerekeit is kifestettem, hiszen nem volt jellemző az eredetire sem a csillogó felni. teli felnin gurultak, ami fehér vagy halványszürke színű volt alapvetően.