Caprice

 Chevy Caprice 1975

(Matchbox)

bemutató

 

 Ez az az autó amely rengeteg amerikai filmben feltűnik a legváltozatosabb szerepkörökben. Amolyan mindenes, ottani méretek és felfogás szerint egy átlagautó.  

A Caprice név eredetét a beszámolók eltérően magyarázzák, többek között az, hogy a névtáblát Bob Lund, a Chevrolet értékesítési vezetője adta egy New York-i elegáns étterem után, amelyet gyakran látogatott. Egy másik szerint az autót Caprice Chapmanről, James P. Chapman autógyártó vezető lányáról nevezték el. Mindegy is ma már. Tény, hogy az első generáció 1965-ben jelent meg a piacon. A szóban forgó modell, a harmadik generáció képvselője 1975-ből. Az Impala luxusváltozataként jelent meg, majd 1966-ban gyorsan önálló exkluzív modellé vált, így a Bill Mitchell tervezte Caprice képviselte a Chevrolet márkát a drágább GM-es társai, az Oldsmobile és a Buick által elfoglalt piacon. Végül a Caprice méretében növekedett, mígnem a valaha gyártott legnagyobb Chevy lett (1971-76), egy olyan időszakban, amikor a nagy hazai autók népszerűsége meredeken zuhanni kezdett a bőséges gépjármű-kibocsátási szabályozások és az arab olajembargó miatti benzinhiány miatt. A szomorú eredmény egy óriási autó lett, amelynek lóereje csökkent, gyenge teljesítménye és még rosszabb futásteljesítménye volt. A hazai autógyártóknak nem volt módjuk eltérni az olajpolitika és a kormányzati bürokrácia hegye által rájuk zúdított katasztrofális pénzügyi jéghegytől. Következésképpen a Chevy Caprice a viharos idők áldozatává vált, mert a hirtelen szeizmikus változás túl sok volt az építője számára. Az 1975-ös Chevy Caprice egy dinoszaurusz volt, amelynek nem volt helye a drága üzemanyag és a rossz futásteljesítmény új korszakában.

 Az amerikaiak körében az üzemanyag-takarékosság egyre nagyobb prioritássá vált, így a Chevy minden modellben alapfelszereltségként gyártotta a kisebb, 145 lóerős 5,7 literes, kéttorkú karburátoros V8-as kisblokkos motort. a 235 lóerős nagymotor opcionális volt.

 

 

A takarékosságra való terelést ezen túl megoldották az új „Econominder” műszerrel, amely figyelmezteti a vezetőket, hogy vezetési szokásaik mikor okozzák a motor több vagy kevesebb üzemanyag-fogyasztását. Az 1975-ös modellek súlya körülbelül 1957 kg volt, hossza pedig 5660 mm, ami jelentősen megnőtt az 1971-es 1830 kg-os és 5510 mm-es hosszúsághoz képest. Két és négyajtós változatokban készült, ezen belül is lehetett választani szedánt, kombit, kupét és kabriót is.

 

 

A kisautó meglehetősen vegyes képet mutat. Röviden: a kerekek mindent lerontanak. Hiába a szép vonalú karosszéria, hiába a szép fényezés a Matchbox egyenkerekei eltorzítják a képet. Merthogy szélesek. Meg nagyok is. Az autó léptéke nincs szinkronban a kerekek méretével. Ebből adódóan nagyon rövid keréktávokat alkalmaztak, vagyis a karosszéria síkjához képest nagyon bent van a kerék külső síkja. Maga a felni/dísztárcsa pedig teljesen rendben van. 

A 2019-2022 között forgalmazott kisautó beltere fekete, egyszerűen megcsinált. Az ablakokon nem lehet belátni csak a "leeresztett" első ablakréseken keresztül nézelődhetünk. Tágas tér érzetet mutat. A kormány még teli de már kiáll a műszerfalból. A kaszni ötféle színben létezett, barna és fekete beltérrel. Az egyetlen díszítés az oldalán végigfutó krómcsík színezése. A lámpák kifestése rám maradt. Összességében érdekes kis autó, de a léptéke miatt csak nehezen illeszthető a szokásos 1/6x sorozathoz.

 

Chevy Stepside Pickup

 Chevy Stepside Pickup 1975

(Matchbox)

bemutató

 

 

Egy a sok közül ez a pickup is. Az amerikai hétköznapok észrevehetetlen ám annál hasznosabb eszköze, az amerikai kisvárosi-vidéki közlekedésének elengedhetetlen kelléke. Valamint egy szerszám a napi munkához. 

 

 

 

 

A Matchboxnál nem újdonság a pickup, legismertebb talán a Fordé, de az újabb korban is feltűntek már érdekességek.  Ez a kisautó is jól sikerült, még a kerékszélesség is az elfogadhatóság határain belül van. A felni mintája is korhűnek látszik. A színt is eltalálták és a dekoráció is kellemes. Akár valós is lehetne, bár nem találtam hasonlót sem a neten. A beltere fekete, egy elemből van a platópadlóval. Kidolgozása inkább csak nagy vonalakban emlékeztet a valóságra, de nem zavaróan gagyi.Az ablaka kissé vastagra sikerült. Érdekessége viszont a tetőablak. Nem tudom, hogy a valóságban volt-e ilyen opció de ha volt is valószínűleg valami sötétebb üvegből/műanyagból készülhetett. Mindenesetre földobja a kisautó megjelenését. A szürke padlólemez-lökhárító kombó is elfogadható, bár inkább egy kifakult krómra emlékeztet a színe. Ez, ennél az autónál autentikus. Érdekes, hogy az autó eleje, a fülke rész mennyivel modernebb megjelenésű, sőt jövőbe mutató, mint a hátulja, ami inkább az ötvenes évekre jellemző. A lámpákat én festettem ki.

Az 1975-ös Chevy Stepside pickup, a C/K sorozat (harmadik generáció) része. Jellegzetes „Stepside” platóstílussal rendelkezett, amely a két elérhető platós opció egyike volt a „Fleetside” mellett.  Egy 400 köbhüvelykes V8-ast rejt a motortér.

 

 

Showcar

 Ford/Chevrolet

(Matchbox)

átalakítás 

Ilyen állat nincs is, mondhatnánk. És mondhatjuk is, hiszen csak most lett, és csak nálam létezik ez a dobozos mentőből kialakított színpadi teherautó. Hozzám került az Ambulance (MB-41) és mivel igazán nem tetszett a kocsi aránya és formája, a példány kellően lepusztult is volt, könnyen vettem a bátorságot az egyébként meredeknek tűnő átalakításhoz. Így lett belőle egy kicsit poénos teherautó. 

 

Bár a kocsi aránya így sem javult sokat, esetlensége ugyanaz mégis egyedibb lett. Természetesen egy virtuális show jármű készült belőle és nem egy hétköznapi munkagép. Arra ott vannak a hatékonyabb kialakítású teherautók. A showautóknál a feltűnőség a lényeg, így vagy úgy. Azt gondolom ez a szempont kipipálva. Próbáltam utána kutatni, hogy a MB által adott „fantáziadús” megnevezés (Ambulance) vajon milyen autómárkát takar (én is Chevyre tippelek a fotók alapján de lehet akár GMC vagy Ford is tudván, hogy bizonyos szinten csak kisebb dolgokban, design elemekben különböznek az autók arrafelé, a szerkezetük nagyjából azonos, rengeteg kompatibilis alkatrésszel), de csak igen kis esély volt így a megtalálására.  

A lényeg, hogy a bódé tetejét el kellett távolítani, csak a lecsökkentett magasságú oldal és hátsó falak maradtak. A sztirolból készült platókialakításnál a kerékívekkel nem foglalkoztam, így kissé magasabbra került a szintje, mint a valóságban lehetett.  De úgy gondolom, hogy egy bemutatókra készült teherautónál ezek a kevésbé lényeges dolgok nem számítanak, sőt! Ráadásul, így még jobban ki lehetett emelni a hatalmas plató böszmeségét. A plató bordázottságát karcolással imitáltam. A fülke hiányzó hátulját is sztirollapból faragtam a helyére, viszont ahogy az ilyen autóknál gyakran előfordul, a hátsó lenyitható ajtó elmaradt

 A kéttónusú, enyhén metálos szürke színezést a piros matricázással illetve a piros felnikkel ellensúlyoztam. Az ablakok eredetileg kékek, és homályosítottak voltak. Ezek egy fényes fekete festést kaptak, a dögös, sötétített ablakok imitációjaként. A teljesen eltérő felfogásban újrakészített autó - szemben a korábbi pozíciójával a „balesetes helyszínekkel” - így már show környezetben is megállja a helyét.