A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wartburg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wartburg. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 9., péntek

Wartburg versenyautó

 Wartburg 353W

(Welly)

átalakítás 

 

Aki esetleg nem ismeri a – ma már – meglehetősen szögletes megjelenésű keleti csodát, a Wartburgot annak egy kis ismertető található itt a Welly kisautója kapcsán. Azoknak, akik még emlékeznek rá, emlékeztető, hogy versenyautót is építettek belőle. A gyáriak, az ő képességeik szerint, elsősorban raliversenyekre hangolták az ő példányaikat. Magyarországon is volt rali Wartburg pár darab, azonban a legérdekesebb kétütemű, háromhengeres versenygép Pécsett épült.

 


                                                                                                                (forrás: internet)

 Anno még voltak remek hegyiversenyek az országban szerte, és a népes versenyzőcsapatok mellett komoly szurkolótábor gyűlt össze egy-egy hétvégén a hegyoldalban, hogy részesei lehessenek az elsuhanó pályagépek látványának. Volt, aki szériaközeli autóval mások raliautóval de akadt olyan is aki kimondottan ilyen célra épített célgéppel vágott neki. És volt pár olyan pályagép is, amit ügyes és szorgalmas kezek építettek széria autókból. Trabantból, Zsiguliból vagy éppen a mi esetünkben Wartburgból.  


Az egyetlen ilyen pálya-Wartburgot Kardos Lajos pécsi autóversenyző és csapata építette a Pécsi Volán műhelyében még 1979-ben. A legelső, ami szembetűnik az autón az a végtelenül lekönnyített karosszéria (960 kg volt az egész), nagyon kifinomult dizájnnal összehangolva. Mindezt személyes tapasztalat alapján is tanúsíthatom, hiszen a mecseki hegyiverseny szervízparkjában többször - gyerekként csodálva - is volt lehetőségem egészen közelről megtapogatni szemrevételezni a mesterművet. Mert ez az.

 

 

Az autóban tényleg csak az maradt benne, ami feltétlenül szükséges a működéshez vagy a biztonsághoz. Mivel maga az erőforrás a tuning után is csak 90 lóerő körül volt, így a dolog másik végéhez komolyabban hozzányúltak. Ez pedig a súlycsökkentés volt. Az oldalüvegeket plexire cserélték, az ajtóknak is csak a külső héja maradt meg. A karosszéria további részeibe is több száz kis furatot helyeztek el, természetesen a dizájnnal összhangban, rendszerben. Az innen kikerülő forgács is mind könnyebbülést jelentett. A hátsó homlokfalon több nagyméretű nyílást is elhelyeztek, finom rácsozattal befedve. Dizájnként a hátsó lámpa és az első indexlámpa is lejjebb került egy egységnyivel. A futómű sem maradhatott ki, ott addig alakították a felfüggesztést, amíg a kaszni erősen földközelbe került. A motor is igen körültekintő és igényes munka eredménye lett. A részleteibe itt nincs lehetőség belemenni, de elég legyen annyi, hogy szinte megduplázták az eredeti teljesítményt! Arányait tekintve ez nem mindennapi műszaki teljesítményt takar. Így már eléggé versenyképes lett a gép a Skodákkal közös kategóriában. Természetesen a profi – gyári szakemberek által is megcsodált - versenygép hozta is szépen a kimagasló eredményeket.

  

A Welly kisautója a maga meglehetősen jól megformált kasznijával és irdatlan nagy és a kocsi alá csúsztatott kerekeivel erősen kívánta a törődést. De hát mit lehet tenni egy ilyen kaszni-kerék kombóval? És itt ugrott be: ha már hozzányúlok, akkor legyen belőle valami eredeti ami még nem történt meg a modellezés világában. A valóságban is egyedi versenygépet kellene kicsiben megvalósítani. Úgy is lett!

 

 

Az eredeti kerekeket messze elgurítottam, és egy kisebb átmérőjű szettet tettem alá. Ez még kevés volt, így a felfüggesztést is feljebb kellett tenni, ami által a kaszni került lejjebb. Ez sztirolrétegek tengelyvályúba való beragasztásával illetve a beltérből kinyúló tengelypozicionáló nyúlványok lerövidítésével oldottam meg. A karosszéria öntvényéről lecsiszoltam a hátsó lámpatesteket és az első indexbúrákat. Ezeket sztirolból készítettem el, majd ragasztottam vissza az eredeti helyük alá, a valóságnak megfelelően.

 

A beltérből eltávolítottam a fölösleges üléseket és sima lemezzel pótoltam a hiányt – akárcsak az eredetinél. Kapott egy egyszerű, a valósághoz hasonlító bukókeretet az üressé vált beltér. A dekorációt az eredetinek megfelelően készítettem el, bár a létező fotóanyag korlátossága miatt ez nem lett teljes értékűen hű. Mindazonáltal egy meglehetősen unikum versenygép született ebben léptékben.

 És akkor pár kép a készítésről:






 

 

 

 

2024. április 2., kedd

Knight from DDR

 Wartburg 353

(WELLY)

bemutató

 

   

A Wartburg autók története 1898-ig nyúlik vissza, amikor az eisenachi gyárak a kiváló minőségű autókat (Dixi) és motorkerékpárokat építő BMW részei voltak. A háború után az eisenachi autó- és motorkerékpár-gyárakat beépítették az Industrieverband Fahrzeugbau-ba, vagyis az IFA-ba. A csoport magában foglalta Kelet-Németország összes jelentős járműgyártóját.


A keleti blokk országaiban nagy szükség volt olyan autókra, amelyeket könnyű megépíteni, karbantartani és birtokolni. Szükség volt az autók exportjára és a létfontosságú deviza bevételére is. Ennek eléréséhez első lépésként az IFA F9 autó gyártását áthelyezték Eisenachba. A háború előtt a DKW egy új, háromhengeres, kétütemű motoros  autót fejlesztett. A fejlődés a háború után eltérő utakon folytatódott Kelet- és Nyugat-Németországban egyaránt.

1956-ban megkezdődött az új autósorozat gyártása a modellek széles választékával, amelyek közös motor/alváz konfiguráción alapulnak, és ezek már Wartburg (311, a púpos) néven futottak.  Az autók akkor még nagyon magas színvonalon készültek, ahogy az elvárható a korábban BMW-k gyártásához szokott dolgozóktól.



A 353-astörténete 1966-tól létezik. A szabadonfutós rendszerű, 50-57 lóerős kétütemű motor egy 1938-as DKW-konstrukcióból származik, 992 köbcentisre bővítették és mindössze hét fő mozgó alkatrészből: három dugattyúból, három hajtórúdból és egy főtengelyből. Eleinte kormányváltós volt a z utolsó széria azonban már padlóváltót kapott. Ez egy 130-135 km/óra között végsebességet biztosított, jó esetben.  

A karosszéria tágas volt az akkori szoci viszonyokban elérhető típusok között, több mint 500 literes raktérrel rendelkezett. A Wartburg 353 elöl és hátul is független kerékfelfüggesztést kapott, teleszkópos lengéscsillapítókkal. Azonban a vezetőkarok és a kiegészítő csavarrugók, valamint a kanyarstabilizátorok sem voltak képesek megakadályozni a Wartburgokra jellemző, imbolygó útfekvést. A széria az évtizedek során négy frissítést élt meg, de ezek inkább csak apróságok voltak, szabad szemmel alig észrevehetők. A szedán a kombi (16 cm-rel hosszabb) és a pickup alkotta a palettát, bár rengeteg kísérleti változat készült, hol titokban, hol tervezetten. Exporttal is próbálkoztak,  Wartburg Knight néven árulták több országban inkább kevesebb, mint valamilyen sikerrel. Összességében több mint egymillió Wartburg 353-ast gyártottak.

 

 A kisautó meglepetésként hatott, amikor megláttam a polcon. Az emberfia nincs hozzászokva a szoci autók ebben a léptékben való megjelenéséhez. Még talán a Matchbox Skodája lehetett az egyik ilyen kuriózum. Bár mostanában bővülni látszik ez a szegmens is, remélhetőleg ez a modell egy sorozat kezdetét jelenti. 

Maga a kisautó összességében jó, fölismerhető, élvezhető, de közelebbről megnézve azért még nem tízpontos. Az eredeti autó sem volt az az igazán úttesthez lapulós példány, de a kis modell hasmagassága extrém nagy, mintha "crosscountry" változat lenne. Talán a kerékméret a ludas ebben, mert a kasznihoz képest feltűnően nagy. Léptékét tekintve kicsit nagyobb a Matchbox/Hot Wheels "átlagautó" méretnél. Bár a felni/dísztárcsa még jó is lenne. Ha már alul vizsgálódunk, feltűnhet a nagy oszlop az alján, ami a műanyag talphoz csavarozáshoz szükséges. Azonban ilyen talp nincs az autóhoz, így ez értelmetlen és ronda is. Az alsó részletesség inkább jelképes, a valósághoz köze sincs. Maga a kaszni formája, arányai teljesen rendben vannak. A lámpák is a helyükön, de kifesteni nekem kellett. Talán a vastag festék is ludas benne, de nem olyan élesek a kasznin a z élek és kontúrok. Talán később ez is jobb lesz majd. Az ablakok normális vastagságúak talán a méretük egy kicsit kisebb a kelleténél. Ám a meglepetés betekintve ér bennünket: nincs műszerfal, nincs kormány csak az ülések és egy kézifék kar...

Kezdetnek nem rossz, de hosszú még az út akár egy HW minőség eléréséhez is.


 


 

 

 

2024. január 26., péntek

Melkus

 Melkus RS1000

( - )

bemutató

Heinz Melkus tehetséges keleti német autókonstruktőr, tuningmester és versenyző (1958 Forma 3 német bajnoka) volt az ötvenes évek NDK-jában. Ez már elég érdekes és egyben tragikus együttállása a dolgoknak. A konstruktív és tenni akaró tehetség csupán az agyonszabályozott és hazug rendszer keretein belül gondolkodhatott a fejlődésről, mint olyanról. És csupán az NDK gépjárműgyártás polcairól válogathatott alkatrészeket. Némi ügyeskedéssel azonban csak létrehozta ott az első egyedi, amúgy máshol a világon már ismert formavilágú versenyautóját az RS1000-t. Ez azért nagy szó volt akkoriban ott, ahol egy más mintázatú dísztárcsa megjelenése az évtizedek óta futó modellen már komoly technológiai frissítésnek számított.
 

 Persze a külcsín sem maradéktalanul tökéletes, akadnak azért problémák az arányokkal. Mivel az autó alapja a Wartburg 353, így adott az alvázszerkezet valamint ebből adódóan a nagy tengelytáv is (2450 mm a 4000mm-es hosszhoz képest). Itt azonban nem a négyajtós magas dobozról van szó, hanem egy lapos kétüléses sportkocsiról, amelynél ez az arány meglepően furcsa formát ad ki. A technika is a kétütemű háromhengeres donortól származott annyi különbséggel, hogy itt hengerenként kapott karburátort, így már a hetven lóerőt is elérte az egyliteres motor teljesítménye, aminél a korabeli nagyobb Ladák már többet tudtak alapból. Mindegy, a hazafiság is fontos tényező. Igaz, hogy a Wartburg-szélvédős műanyag-acél kaszni csak 850 kilós volt ehhez, ami viszont már versenyképessé tette, mert elérte 165 km/ó végsebességet.Leginkább a – szigorúan őrzött - határokon belül. A Wartburg-Trabant-Barkas-Robur-MZ valamint csónak és bicikli alkatrészekből összetetriszezett verseny sport(os) kocsiból mintegy 100 darab készült még 1979-ig, a szoci-német elit számára kizárólagosan. Ehhez persze kellett kis fifika a konstruktőr részéről és az ötletét pártpropagandába csomagolva adta elő az országa vezetőségének, tudván, hogy ez az egyetlen esélye a további példányok létrejöttének.



Az 1968-as RS1000-ben a Wartburg futóművet változatlanul meghagyta, némi sportosabb kerék azonban került rá. A motor a hátsó tengely elé került, az 1:50-es keverékű üzemanyag tartályai a vastagított küszöbökben foglaltak helyet. Fölfelé nyíló ajtajain benézve is visszaköszönnek a jól ismert egyszerű és olcsó típusalkatrészek, de nem riadtak el a teljesen más célra készült tárgyak új funkcióban történő alkalmazásától sem. Heinz Melkus sportkocsija figyelemreméltó a maga környezetében vizsgálva, tudván, hogy csak abból építkezhetett, ami az ínséges időkben adódott.

 

Versenysorozatot is tartottak a sportos kétüteműeknek, de ezeknél – a tuningnak köszönhetően - már 100 lóerőt sikerült kifacsarni a Wartburg-blokkból, így a végsebesség elérte a 200 km/órát is. Viszont a Melkus korántsem volt tökéletes, vezethetősége, vadsága problémákat okozott, főleg gyakorlatlan kézben, de ezzel a jellemzővel például a Porsche is birkózott. A vezetési nehézségek ellenére a rutinos pilóták jó véleménnyel voltak a járműről (mit is mondhattak volna mást?), bár ők sem nagyon vezethettek ennél jóval jobb kocsikat akkoriban. Talán a legérdekesebb az lehet, amikor beindul a kocsi motorja és a forma alapján várt sokhengeres dübörgés helyett csak magas fordulatszámú pöfögést kapunk a kékes füst mellé. Hiába tartották nagyképűen a kelet Ferrarijának, azért összevetve például egy Dinoval ordítóan türemkedik ki a különbség már a látvány és az arányok alapján is, a belbecsről nem is beszélve. De nem szabad ezt az összehasonlítást megtenni, pláne ilyen becenevet adni neki mert ez egy másik dimenzióban készült technika volt és egészen más szabályok között kellett, hogy megszülessen. Így meg már azért jóval dícséretesebb a dolog. Azért az összehasonlítás kedvéért csináltam két ábrát.

Hááát! Csak az a Wartburg tengelytáv ne lett volna az alap....



A kisautó a szoci autók 1/43-as sorozatából való és futómű nélkül került hozzám. A többi része érintetlen volt, így kerestem hozzá egy odavaló kereket, készítettem egy eredetihez hasonló felniimitációt és így már talán vállalható a kisautó. A modell nagyon precíz, szép kidolgozású, kívül-belül ami ebben a léptékben már el is várt. Tulajdonképpen az is nagyon dicséretes, hogy egy viszonylag ritka sportkocsi került megformálásra a kínai gyártó által. Így azért biztos helye van a vitrinben a nyugati sorstársai mellett.