BORA KS

 Maserati Bora

(Matchbox King Size)

felújítás

A Bora már volt terítéken, sőt az ikertestvére is szerepelt e lapokon így ebben az esetben csak a nagyobb méret kínálta lehetőségek kihasználásáról ejtek szót.

Összességében nagyon masszív a járgány, sőt talán a kerekeit egy kissé túl is méretezték. Ebből következősen a karosszéria szélesítések is túlzóak emitt. Az arányai kicsit jobbak, mint a kicsié és persze a részletei is szebbek. A padlólemezen szinte semmi sincs megformázva, viszont a motorteret csillogósra készítették el. Hála a nagy ablaknak jól látszik minden részlet. Hogy ez a motor mennyire hasonlít az eredetire arról csak találgatni lehet. Tény, hogy a kicsinél a motorteret csomagtartóként ábrázolták...

Hátul kezdve a körbenézést elsőként a kipufogók eltérő elhelyezése tűnhet fel. Egy eredetiről készült fotót megnézve látszik, hogy itt sem találták el sem a számát sem a helyét a csöveknek. A lámpák kialakítása viszont kicsibe jobb. Az ajtajai ennek nem nyílnak, amit én helyeslek is.

 

 

Az eleje viszont rendben van és itt találjuk a nyitható fedelet is. A kettéosztott hűtőrács keret között még egy logo kezdemény is megfigyelhető.  A beltere viszont egészen más mint a valóság, ezt nem is firtatnám tovább. Összességében egy nagyon jól játszható és szerethető modellel van dolgunk, ami elég súlyos darab is, hiszen alul felül fémből van. A felújítás során egy eléggé sötét helyzetből alakítottam vissza, egy kedvesebb színt adva neki.

Box 12.: Merak

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

12. Maserati Merak

 Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

 

 

 

Merak

Maserati Bora /Merak

Matchbox

átalakítás

 

  Vajon a népszerű, kis lila kék Bora tulajdonosok tudják-e, hogy eredetiben van ennek az autónak egy ikertestvére? A Merak. Ennek a testvérnek a kicsinyített változata kerül most elénk.

Az úgy volt, hogy a Borával párhuzamosan fejlesztettek egy olcsóbb, tömegpiaci változatot is, amely a Merak nevet kapta. Giorgetto Giugiaro tervezte ezt is természetesen. Kissé hasonlatos a metódus a VW Bogár Sparkaeferéhez vagy a mai fapados modellekhez. Csak mindezt egy-két osztállyal feljebb, így az árkülönbség tízezer dollár volt. További költségeket takarítottak meg, a Citroen SM nagynyomású hidraulika rendszerét és a teljes műszerfalát használva, ami kissé furcsa hatott egy sportautóban (a Citroen 1973-as kivonása után az autókba visszakerültek a Bora műszerfala). A jól látható különbség az autó "B" oszlopától hátrafelé történik. Elmaradt a nagy hátsó üvegablak valamint az íves él alatti üvegezés. Egyszerű lemezfedést kapott a motortér, közvetlenül az övvonalnál. A fülkét hátul egy függőleges üveggel zárták le. 

 

Elöl az egyetlen különbség a lökhárító formájához igazodó elülső panelek tekintetében mutatkozik meg: a krómozott hűtőrácsokat két krómozott lökhárító váltotta fel a hagyományos logo mindkét oldalán. A Bora megkülönböztető védőgumi csíkját az övvonal mentén egyetlen karakteres vonalra cserélték. Motorikusan is csökkentek a lehetőségek, mivel itt már csak egy 220 lóerős háromliteres V6-os dübörgött benne. A kisebb motorból származó extra helyet egy második - szűk - utassor kialakítására használták fel. A Merak fürge és gyors, és viszonylag könnyű. A Bora gyorsabb és kétségtelenül szilárdabb. A modellt Merakról, az Ursa Major csillagképben lévő csillagról nevezték el. 1972 és 1983 között 1830 darab készült belőle.

Az átalakítás során egy közepesen jó állapotú Borát vettem donornak. A kisautóból a hátuljánál kellett egy kicsit kicsiszolni, a záróél tűnt el, hogy illeszkedhessen az utólag beleillesztett vízszintes zárólemezbe. Az ablakpanelból levágtam a fölösleges részt illetve elkészítettem a függőleges hátsó ablakot belülre. Megtetszett az alapozóként rátett fehér szín így ezt a színvilágot vittem tovább.

 

Bora-Bora

Maserati Bora

(Matchbox)

felújítás

A hetvenes évek közepén, a gyengülő gazdasági tényezők és ezáltal az autózási szokások megváltozása,  a kisszériás sportautók korszakának a hanyatlását is előrevetítette. A Maserati Bora is ennek a kornak a tanúja. 

 

 

A Citroen érdekeltséget szerzett a Maseratiban 1968-ban és így fölmerült egy középmotoros kétüléses sportkocsi kifejlesztése. A Lamborghini ,a De Tomaso és persze a Ferrari már rendelkezett ilyenekkel, így a Maseratin volt a sor, aki egy évvel később meg is jelentette a prototípust. Genfben mutatták be 1971-ben.

A kocsit a híres olasz dizájner Giorgetto Giugiaro tervezte. Csővázas acél karosszériája CW 0.3 értékű volt és számos technikai újítást tartalmazott, ami ebben a kategóriában ritka volt. Teleszkóposan mozgatható és dönthető kormányoszlopot tettek bele, ami különösen praktikus egy ilyen szűk beltérben. Szintén állítható volt a hidraulikus pedálsor is. Konkurenseivel ellentétben ennek a kocsinak voltcsomagtartója, elöl. Kétrétegű üvegezés és kárpitozott alumínium burkolat választotta el a motorteret az utastértől.

Középen elhelyezett 4.7 literes majd később 4.9 literes V8-as motor hajtotta, ötsebességes ZF váltóval. Ez nagyjából a 280 km/h sebesség elérésére is alkalmas volt. A Citroentől származó nagynyomású hidraulikus rendszert építettek bele, ami a fékek és a pedálok működtetésén túl mozgatta az üléseket is és ez a rendszer nyitotta-zárta a rejtett első lámpákat is. Összesen 564 darab készült belőle a gyártás 1978-as befejezéséig. Készült belőle két gyári versenyautó is egy műkedvelő francia Maserati kereskedő értelmetlen megbízásából, de soha nem került homologizálásra egyetlen kategóriában sem – nyilvánvalóan az elenyésző példányszám miatt.

 

A szürke beltér és a hátsó nagy ablakfelület sötétítése sokkal finomabb megjelenést kölcsönöz

Az én kisautómat ( a Verdabörze használtautós szekciójában találtam) a Matchbox 1972-ben jelentette meg a jellemző metál lila színben. Más színekben is létezett, sőt más változatban is. Arany, fekete (lángokat imitáló matricával), világoszöld, metálkék színekben jóval kisebb példányszám került ki. Készült King Size méretben is(K-56), nem nyitható ajtós változatban, ezt ezüst színűre fényezték. Ennek viszont az eleje volt nyitható. A Bulgáriában készült példányoknál cifrább színek is előfordultak, ezek viszont elég ritkák. A kocsi – az akkori Matchbox dizájn trendnek megfelelően - jóval tömörebb hatást kelt (kiváltképpen a jókora kerekekkel, amik kétféle dísztárcsa változatban is léteztek alatta), mint amilyen filigrán a kocsi a valóságban. Ha nem látjuk az eredetit, akkor a kisautó még nagyon szép formát mutat. Az ajtók nyílnak, a részletek szépen kidolgozottak. Ám például elölről ránézve elég torz képet mutat, pláne, ha mellétesszük az eredeti fotóját is.

 

 

Itt látszik igazán jól a szép metálszín

 

Az eredeti látványa néhol hasonlít a modellére, néhol

A felújítás során nem az eredeti állapot visszaállítására törekedtem, hanem valami sportos-elegáns színt kerestem a kocsinak. Lehet, hogy akkoriban ez a szín nem volt jellemző a nyugat-európai kétüléses sportkocsikra, de mai szemmel teljesen elfogadható. Így lett egy kis átkötés a két korszak között. Az eredeti kerekek jó állapotban voltak, így visszakerültek a kocsi alá. Az eredetileg a kocsi orrán levő matrica (a hosszanti csíkon a nyolcas vagy hármas számmal) annyira idegen a kocsitól, hogy meg sem fordult a fejemben a legyártása és visszahelyezése.