Az autószállító tréler születése

Autószállító tréler 

(WP)

egyedi gyártás

update

 

 

Na, ez az a járgány aminek tulajdonképpen nincsen eredetije, tehát nem is lehet arról írni. Viszont eredetiben nagyon sok hasonlót rángatnak maguk után - főleg a nagyobb - autók. A Matchbox kínálatában szerepelt már lószállító utánfutó, motorszállító utánfutó, vitorlázó-repülő szállító utánfutó de autószállító utánfutó még nem volt. Ezért készítettem egyet. 

 

 

 

Megjegyzendő, hogy a Siku és a Welly gyártott hasonlót, de az enyém jóval filigránabb lett, nem olyan hangsúlyos a szerelvény megjelenésekor, viszont mindene ott van ahol kell. A modelltörténet helyett a hangsúly most inkább a készítésének technikai részletein lesz.

A kialakítás tervezésekor az volt az egyik szempont, hogy egy stabil és nagy teherbírású szerkezet jöjjön létre. Ehhez a dupla tengelyes változat illik. Azért, hogy a súlypont minél alacsonyabban legyen igyekeztem kis átmérőjű kereket keresni alá. Ugyanebből az okból, plató melletti kerékelhelyezést választottam.

 

 

 

 Az anyaga polisztirol lap amelyet valójában akkorára méretezve vágtam le, hogy egy átlagos méretű kisautó elférjen rajta. Praktikussági okokból a teljes vonóháromszög is a padlólemezzel egy egységet képez, természetesen szintben megfelelően behajlítva a vonóhoroghoz. Az elejére lezárást tettem és némi stabilitást elérendő a két hosszanti élét felperemeztem egy kicsit. 

 

 

 

 A tengelyek közét illetve a szélső tartórészüket is lapokból állítottam be olyan távolságot kihagyva a tengelyeknek, hogy kényelmesen mozoghassanak. A kerekek a súlypontban vannak, így megáll magától is és a legtöbb járművel terhelve is. Ha nem, akkor úgy kell fölrakni a szállítmányt, hogy a súlyosabb vége legyen elől, így billenéskor ráterhel a vonóhorogra, ami még jót is tesz a mozgatáskor. A szállítandó autó rögzítését kis lapokkal oldottam meg a tréler elején, egy keréknyi távolságra az elejétől. 

 

 

Mivel az átlag matchboxnál szélesebbnek kell lennie a tengelyeknek, az eredeti tengelyt elvágtam és újat készítettem, Erre én az iratkapcsot használtam fel. A kiegyenesített kapcsot úgy fogtam be a satuba, hogy csak körülbelül másfél milliméter álljon ki fölül. Ezután kalapáccsal finoman elkezdtem lapítani a végét, úgy, hogy lehetőleg központosan terüljön szét a lezárógomba. Amikor ez megvolt, akkor fölfűztem a kerekeket és a helyére próbáltam őket. Így pontosan a lehetett levágni a tengelyek másik végén a kívánt hosszt. A másik végén levő lezárógomba is hasonló módon készült, mint az előző. 

 

 

A sárvédőíveket kis fülekkel láttam el, hogy a meghajlítás után a kerekek előtt és mögött stabilan tudjanak felragasztódni alulról a padlólemezre. A hátsó lámpát a lehajló padlólemez alá készítettem el átlátszó ablakmaradványból, áttetsző pirosra festve. Nem túl hangsúlyos, de ott van ha valaki keresné. Az elejére készítettem egy csörlőt is némi drótkötéllel és kampóval kiegészítve. Ide került még a levágott tengelyvég, mint kézifékkar. A platóra felvezető rámpa tárolása a plató alatt történik, ennek a rámpának csak a vége látszik ki, ezért nem is folytatódik tovább. Kicsit színpadias megoldás, viszont nem nagyon néz alá senki ennek a trélernek olyan igazán szúrós szemmel, ezért lehetett ilyen megoldás. A szín a horganyzott acél színét igyekszik imitálni.

 

 

Ha valami, akkor ez biztosan olyan amilyen senkinek sincs, viszont a kisautós világ elengedhetetlen részét képezi ma már. Történelmet nem fog írni, de az elkészítése szórakoztató volt számomra. A fotózáshoz kiegészítésnek, a háttérben, mindenképpen klassz tud lenni. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy viszonylag kevés kisautón van vonóhorog.

 

     

Olympic Jolle

 Olympic Jolle

(saját gyártmány)

bemutató

Azt gondolhatnánk, hogy kakukktojás és vajon hogy kerül a kisautók közé egy vitorlás. Pedig a Matchbox történetében is volt jónéhány nem autó. A Hot Wheels kínálatában pedig manapság az autó a kevesebb a rengeteg kerékkel ellátott bármi (hamburgertől a fajanszig) között. Visszatérve az angol márkához: találkozhattunk már számos hajóval, többféle repülővel, mozdonnyal, hőlégballonnal, de még űrhajóval is. Egy vitorláshajó tehát még belefér.

Másrészt szeretem az autók után köthető utánfutókat, trélereket is, mivel nagyban javítják az autó megjelenését, a hangulatát, az összképet. Volt már arra is példa a kisautóim sorában, hogy utánfutót gyártottam egy versenyautónak. Most pedig egy vitorláshajót készítettem el léptékhelyesen (1:67). Így illeszkedik pontosan az őt cipelő trélerhez és az őket vontató autóhoz. Az eredeti trélerről annyit, hogy szintén Matchbox gyártmány, de természetesen átalakítottam. Egyrészt mert nagyon elnagyolt volt másrészt pedig illeszkednie kellett a hajómhoz.

 

Rátérve a hajóra. A vitorlásmodell eredetije egy olimpiai hajóosztály, az O-Jolle. Ez a múlt század első harmadában volt népszerű az akkori balatoni vitorlázók között. Német tervezésű eredetileg, de licenc alapján korlátozott példányszámban magyar gyártás is volt belőle (az én eredeti veterán hajóm a 10. gyártási sorszámú). A hajó olimpiai osztály volt, az 1936-os olimpián. Aztán országunkban eltűnt, viszont Nyugat Európában a mai napig népszerű hajóosztály, nemzetközi versenyeket rendeznek belőlük szinte minden héten, akár több száz résztvevővel. Ma már műanyagból gyártják, de korábban ez is fából, mahagóniból készült. Sok szép felújított és használatban - sőt versenyben - levőt lehet látni, az osztrák, német, svájci vagy olasz nagytavakon. 

 

A modell O-Jollém is műanyagból, sztirollapból készült. A neten talált rajzokat lekicsinyítve készítettem el a hajót határoló síkokat idomokat. No, nem elsőre hanem másodszorra, harmadszorra, mert  nem egyszerű az oldalnézeti és felülnézeti rajzokból egy térbeli hajlított idomot létrehozni. Olyat aminek hajó, sőt O-Jolle formája van. De azért csak összejött. Segítségképpen azért itt volt (télen) a kertben az eredeti példány is, éppen felújítás alatt, így több méretet onnan is le lehetett venni. Az idomok összeragasztása és összecsiszolása után egy kopott erősen használt fa hajókra jellemző matricaburkolatot és sárga deck festést kapott. Az árbóc anyagának megtalálása sem volt egyszerű, mivel kellő hosszúságú, ugyanakkor adott átmérőjű műanyag vagy fém rudat/csövet kellett keresnem. Itt tizedeken is múlhat az aránytalanság, ezért volt fontos az átmérő. Végül egy nagyobb iratkapocs kiegyenesítve lett a megoldás.

  

 

Az utánfutóról a fölösleges részeket eltüntettem és kapott egy hátsó lökhárítót, amelyre a lámpa és a rendszám került. A hajószállítókon ez a rész általában kivehető, hogy sójázáskor (a hajó vízre bocsátásakor vagy kivételekor) ne kelljen a villanyos részeket vízbe meríteni és a hajó is könnyebben rácsúsztatható legyen. A rászerelt  árbóctartó szintén szükséges elem, kombinálva a hajó első megtámasztására szolgáló elemmel. Nagyon fontos a magassága, mivel az árbóc mindig hosszabb, mint maga a hajó, tehát túlnyúlik rajta, ha a hajótestre rögzítik szállításkor. Ha hátrafelé nyúlik, akkor annak a túlnyúlásnak a hossza limitálva van. Tehát előre is túl kell nyújtani. Itt viszont a vontató autó hátulja és magassága a limit (kanyarodáskor és függőleges mozgások esetében). Erre találták ki, hogy megemelik egy árbóctartóval az árbóc elejét, és így valamivel hosszabban nyúlhat - akár az autó fölé - az árbóc.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Kezdődhet az átváltozás..."

Konténeresből autószállító

Bedford TK 7 Ton Skip Lorry (Corgi  1960)
átalakítás

A kisautó eredetije a Vauxhall tulajdonú Bedford Vehicles cég héttonnás teherautója volt, kronológiailag az "S" és a "TL" között. Soros négy- vagy hathengeres benzin- vagy dízelmotor hajtotta. Volt közte összkerék meghajtású változat is (MK jelű), elsősorban a hadsereg számára készült modellek esetében. A modell nagyon népszerű és elterjedt könnyű teherautó volt az angoloknál, végtelen féle felépítménnyel használták, még tűzoltó szer is készült belőle. A gyártás vége felé erősebb, turbós motorokat kapott. 1960-ban gördült ki az első példány a gyárkapun és 1986-ig gyártotta a cég, sőt a gyártásuk befejezése után egy másik cég is folytatta azt. A Ford D sorozatú teherautójának volt az erős konkurenciája. Számos korabeli képen, filmen feltűnik. Ennyit a valóságról és most nézzük a kisautót.

Egy börzén találtam rá, igen kopott állapotban, de megcsillant a dísztárcsája így megéreztem benne a lehetőséget. Közelebbről megnézve sem látszik a gyártója, de hamar kiderítettem: Corgi Juniors.  Vagy Husky? Mivel így is megjelent.

 

Szegény konténeres, ez sem hordott már régóta valamit is a hátán

Mi a kapcsolat a Corgi és a Husky között?

 A Husky egy kis walesi fém autómodelleket gyártó cég. 1964 óta a Matchbox erős konkurenciája volt, elsősorban az árakat tekintve. A Matchbox-szal ellentétben már akkor bliszterben árulta a kisautóit, hogy jobban lehessen látni őket. A nagyobb méretű Corgi játékokat is ő gyártotta. A Husky modelleket Corgi Juniors néven gyártják 1970 óta.

 

 A baloldali egy Matchbox gyártású, ugyanilyen fülkéjű modell, a jobboldali az írásom alanya. Érdemes megfigyelni, hogy kinek mi volt fontos a megmintázásnál (felirat, tetőív, lökhárító, jelvény)

Egy 1960-as, tehát több, mint ötven éves kisautóról beszélhetünk. Első körben szürke gombkerekes volt később megkapta a díszesebb fekete kerék+csillogó dísztárcsás változatot. Eredetileg egy szép kis törmelék konténer szállító autó (Skip truck) volt, de mára a konténer is eltűnt róla meg a mozgatókarok is letörtek már. Ezt helyreállítani nem akartam, hiszen olyan bárkinek lehet. Új funkciót kellett találnom. Milyen felépítmény kerüljön rá? Túlbonyolítani nem akartam, ezért egy sima autószállító platót terveztem neki.

 

 Elég gyengécske műanyagból van az alja, de így is kibírt ötven évet

 Ennyi maradt a konténeresből

Az új plató fölső, vízszintes részét a meglévő platójának két széle közé illesztettem be. Erre a megoldásra azért is volt szükség, mivel a régi plató lenyúlik oldalt is és jó keretet ad az egész hátsó résznek. Az új plató felhajtó részét a kívánt szögben csatlakoztattam a fölső plató éléhez. Ehhez viszont a meglévő fém hátsórészből kellett leköszörülnöm valamennyit, hogy pontosan illeszkedjen. A kész plató egy rozsdamentes látványt imitáló ezüstös festést kapott. A fülkére egy másik modellről származó sárga villogót tettem még.  A fülkében - a korabeli kisautók sorába illeszkedően - nincs beltér, ezért ablaka sincs. Úgy gondoltam, hogy ez a rész így is marad ebben az esetben, hiszen hátul sem történtek egetverő modernizálások.
 

 

 Direkt nem tettem rá ablakot, hogy az eredetihez jobban hasonlítson

 

 Az arányok így stimmelnek

 

A rámpa összecsukva, felhajtva

A kis héttonnás autószállító rakománya is érdekes. A teherautó méretarányához kerestem valami kisautót a készletből. Arányosat, hogy szép is legyen. Az arányokat leginkább a kerekek méretéből lehet számítani. Így került az autóra a Porsche múzeumból származó nem 1/6x léptékű 911-es. Ideiglenesen kivettem a dobozából és a fotózáshoz a platóra került.

 

Bőven van rajta lámpa hátul

 

Az új plató még igencsak csillog

 

Háttérben a Matchbox Bedford

WP 02

Amiből tényleg csak 1 van!

Ritkaság! Szokták mondani, mert csak néhány (száz) darab készült belőle, ilyen vagy olyan okból kifolyólag. És erre is igaz, hogy minden relatív, mert amiből csak egy készült, na az, az igazán ritka. Több ilyen prototípust is bemutattam már, de ez a mostani még ezektől is különlegesebb. Ugyanis ezt én készítettem. Természetesen nem minden alkatrészét, hiszen a kerekeken túl, egy Ford A padlólemez az alapja. De ezen túlmenően a kaszni az enyém.

Miként is indult el a dolog ebbe az irányba? Korábbi átalakítások során megesett, hogy nem volt szükség minden alkatrészre az adott kocsihoz, ezért a megmaradó részek eltárolódnak későbbi felhasználásra. A Ford A padlólemeze pedig pont egy olyan darab, ami már önmagában is szinte egy autó (én nagyon megláttam benne a roadstert egyből). Így már csak bátorságot kellett venni és nekilátni a hiányzó elemek - vagyis a komplett karosszéria - megtervezéséhez és kivitelezéséhez. Természetesen sztirol lemezt használtam, mert jól alakítható. 

 

Ahogy a kaszni domborulata rétegződik belül

 

Illesztési próba az alvázra

A tervezés után papír mintasablon jött amit már lehetett az alvázhoz illeszteni és az esztétikát, az elképzelést méregetni. Fontos ez a fázis, hiszen egyből kivágni műanyagból egy sík oldallemezt ami egy szabálytalan sárvédő idomot metsz átlósan, elsőre nem könnyű. Meg a papír jobban eldobható és újraindítva a műveletet egyre közelebb jutottam a végső idomhoz. Ilyen művelettel alakult ki aztán a többi elem is, amiket - többször rétegenként is ragasztva a domborulatok miatt - összeragasztva, összecsiszolva végül is létrejött a karosszéria maga. A futóművet nem volt olyan nehéz a padlólemezhez illeszteni, hiszen megvolt rá a hely. Az ülések szintén valami maradékból kerültek bele, csakúgy mint a kormány. A szélvédő viszont egyedi, valamilyen műanyag doboz fölösleges részeit eltávolítva alakult ki. Apróbb kiegészítők a kipufogó, ami vékony műanyagcsőből készült illetve a reflektorok amik strasszüvegből vannak. A hűtőrács valami korábbi életemből származó makettes maradékból van.

 

Fölragasztva a kaszni a padlólemezre és már egy réteg tapasz is került rá

Érdekes, hogy maga a padlólemez egy jóval korábbi autóról van, végeredményben a fotózáshoz háttérként használt évekkel későbbi formákkal mégis milyen összhangot képez. A stíluscél mindenképpen ez volt.

 

A nyers kaszni komplettírozás előtt

A kisautó nemes egyszerűséggel a gyártó monogramját kapta nevének, a szám pedig az ebből a manufaktúrából kikerülő modellek sorszáma. Aki nem olvasta volna a WP 01 sztoriját, az itt megteheti.

 

Stílusbeli hasonlóság