2017. március 23., csütörtök

Porsche Speedster



Roadster vagy Speedster?

Életbevágóan fontos, hogy ezt a kérdést eldöntsük, hiszen mindennapi és mindenkit érintő problémáról van szó. Azoknál legalábbis akik ezt a fajta nyitott 911-est használják.



Kerüljünk képbe
Merthogy miről is van szó? Adott egy tető nélküli Porsche, amit az angol nyelvű convertible néven emleget, nálunk simán lekabriózzuk. Amúgy aki nagyon ott van szeren nem is ilyen mezei tetőnélkülit vett annak idején, hanem egy roadstert. Vagy speedstert? Nézzük csak mik is a fellelhető különbségek a kettő között.
A speedster kezdettől fogva egy könnyű súlyú, nagy teljesítményű, egyszerű belterű, eső ellen alig védő vászontetővel ellátott, felcsatolható műanyag oldalablakkal rendelkező, krómozott keretbe foglalt alacsony és ívelt szélvédőjű olcsó kocsi volt. A roadster ennél már kicsit többet tudott, de még nem érte el a kabrió szintet. Vagyis már egy kicsit magasabb és szögletesebb szélvédővel rendelkezett, letekerhető üvegablakai voltak, nagyobb tetővel bírt és a hátsó ablaka is már ablaknak volt nevezhető a speedster fénybeeresztő nyílásával szemben.

Az elv gyakorlata Stuttgartban
A Porsche tehát ezen infok alapján a 356-osával még a speedster kategóriába tartozott viszont a 911-es bizonyos változatai már a roadsternek felelnek meg. Történetileg a szálat ott vehetjük fel, amikor a korai 911-esek megjelenése után a vérmes márkafanatikusok ráébredtek arra, hogy a korábbi, 356-os speedsternek nincs folytatása még az új modellnél. Peter Schutz akkori Porsche elnök erős befolyása hatására mutatták be 1986-ban az első kétszemélyes 911 Speedstert/Roadstert. (A definíciónál fogva ez már roadster lenne, de a kocsira a Speedster felirat van fölpattintva. Vagyis továbbra is keveredik a kétféle elnevezés, ami nem csoda hiszen ugyanazt többféleképpen is lehet értelmezni, még autós körökben is.) Alapvetően egy tető nélküli széles sárvédőíves kabrió volt, amit egy kicsit alacsonyabb szélvédővel szereltek. Egyben levehető műanyag tetőt lehetett rendelni hozzá. Az egyre dráguló Porsche modellek miatt, az akkoriban megjelent orrkerekesek mellé igazán jól mutatott egy ilyen újdonsága maga 65-75 ezer dolláros árával.
Még abban az évben a Porsche technikai igazgatója Helmuth Bott vezetése alatt megalkották a második verziót. Ez egy keskeny sárvédős kabrióból készült szintén alacsony ablakkal és egy nagy levehető vászontetővel. Nagy figyelmet keltett 1987-ben a Frankfurti Motor Show-n a modell. Következő évben már a szalonokban volt, igaz, csak nagyon limitált példányszámban, M503 módosítási kódnévvel. Alapul a 3.2 literes hathengeres Carrera szolgált.  A szélesített vagyis a turbo változathoz használt karosszériát tartották meg alapként, bár később az igények megjelenése miatt a keskeny Carrera változat is gyártásba került – 191 legyártott példány erejéig. Az összesen legyártott 2104 darabból durván a fele került az Egyesült Államokba és mindössze 139 darab jobbkormányos példány készült, ebből mintegy 64 darab került hivatalosan az Egyesült Királyságba, így meglehetősen ritka modellről beszélünk ismét. Érdekesség, hogy a szélvédő itt is leszerelhető volt, ha versenyezni kívántak vele. Keretnélküli oldalablakai voltak az ajtókon. A tető egyszerűbb vonalú, könnyebb és kisebb volt mint a kabriónál ezért összehajtogatva teljesen elfért a hátsó ülésen, az azt borító műanyag héj alatt. Így lett igazán más vonalú a kocsi, szemben a kabrió erősen meghatározó tömegű ponyvaszerkezetével ellentétben. Ez a ponyvatető kimondottan is csak egy gyors zivatar elől védett, ha nem esett akkor illett összecsukva tárolni. A további súlycsökkentést biztosította még a hátsó ülések hiánya. 






Mindez kicsiben
Az én kisautóm is tehát egy ritka eredetit mintáz meg, valahonnan 1989 környékéről. A Maisto gyártotta modell nem sértetlen, de elfogadható állapotban van, ezért egyelőre nem kerül restaurálásra sem. Még a hiányzó szélvédőt sem pótolom, mert a speedstereket szokták így is, szélvédő nélkül is  használni. Csupán kerékcserét hajtottam végre, mert ehhez a kocsihoz jobban illik egy ilyen küllős felni szerintem.
Amúgy a kisautó megformálója nagyon pontosan másolta le a valóságot, jók az arányok, a méretek, a domborítások. De még a beltér kialakítása is ehhez a változathoz illik.
A gyártás már nem annyira szép minőségű. Az orrára ragasztott Porsche embléma pedig nagyon nagyra sikeredett, üti is a látványt rendesen. Összességében azonban egy elég ritkán megmintázott kisautót láthatunk, így ez a tény ellensúlyozza a gyengeségeit.


















2017. március 15., szerda

VW Typ3 1600 kombi

Buliwagen




A hatvanas évek elejére a Volkswagennél érezték már erősen egyre jobban a Bogár éra végét, a továbblépés hiányát. Noha a Bogár projekt szekere még jócskán futott a vezetőváltás lehetővé tette a régi gondolat, az új modell bevezetését, egyelőre még az ős mellett. Merthogy annak még jó marketingje volt, és az ez utáni időkben pedig igen sok és komoly fejlesztésen ment keresztül. Ez pedig eladhatóvá tette. Főként abban a szektorban ahová a piaci igények és lehetőségek sorolták. De akkoriban erre szükség is volt. Mindazonáltal kezdett kialakulni megerősödni egy olyan polgári középréteg, amelynek komoly igénye volt egy Bogárnál nagyobb alsó-középkategóriás autóra. lehetőleg a bevált Volkswagen márkától.



Nos erre az igényre készült ez a modell. 1961-ben mutatták be – Typ 3 kód alatt, 1500-as illetve 1600-as jelzéssel. Lépcsőshátú, kombi (Variant néven Európában és Squareback néven a tengeren túl.) és 1965-től hatchback kialakítással, 1600TL néven. Szigorúan kétajtós kivitelben, még a kombi esetében is. A márkához és az őshöz méltóan torziós rugózással, léghűtéses, négyhengeres hátul elhelyezett 45 lóerős boxermotorral Solex PHN karburátorral. Injektort (Bosch D-Jetronic) csak 1968-tól kaptak a motorok. Bár a kocsi jóval modernebb volt mint a Bogár, mégsem érte el soha annak népszerűségi szintjét.
Érdekesség, hogy készült kabrió változat is, igaz csak prototípusként.



A Volkswagen America 1966-től importálja a modelleket, illetve csak kettőt közülük, a lépcsőshátú kimarad a kínálatból. 1968-tól független kerékfelfüggesztéssel és akár automata váltóval szerelik a kocsikat. 1970-ben némi karosszéria módosítás következik be, a nagyobb hátsó és indexlámpák talán a legszembetűnőbbek ezek közül, de a kocsi hossza is megnövekedett 115mm-rel. Míg Európában csak alap fölszereltségi szinten (1600A) kínálták a kocsikat, addig az amerikaiak kétféle szint közül válogathattak: Sedan és Basic Compact. Ez utóbbi volt a szerényebb. A kocsinak elöl is és hátul is csomagtartója volt. belül körben kárpitot kapott és a légkondicionáló is a felszereltség része lehetett.
A motorizáltsága alapvetően a Bogártól örökölt 1,5-ös erőforrásból állt, de később már 1,6 literessel is kapható volt. A továbbfejlesztett Bogár-motor hűtésén egy hátra beépített önálló ventilátorral javítottak. Ez tette lehetővé az alacsonyabb motor kialakítást, vagyis a fölötte levő raktér bővült ezáltal. A gumírozott motorfelfüggesztéstől a vibrációs zaj is kevesebb lett. Az 1966-os modellévtől már első tárcsafékkel szerelték őket.A kombiból összesen 1 202 935 darabot, míg a másik kettőből összesen 1 339 124 darabot gyártottak amíg 1973-ban át nem adta helyét a modell az új Golfnak. 







A Hot Wheelsnek ismét sikerült egy unikumot alkotnia. Egy elég ritka autót formázott meg, hiszen azon túl, hogy kombi még ráadásul hátul teherautósan lemezelve van az ablak helye. A kidolgozása szép, arányos de ez azt hiszem nem volt soha különösebb gond ezeknél az autóknál. A dekorációja is teljesen stílusos, egyedi. Nyilván egy tipikus hippi autót kívántak megjelentetni. A Bogár már túlságosan is lerágott csont lehetett volna, T1-ről nem is beszélve. Ezt végiggondolva telitalálat, hogy mégis Volkswagen alapú hippidekorációs kocsit mintáztak meg kicsiben. A dekoráció a fő eleme ennek a kocsinak kicsiben is. Annak minden ismérvével, vagyis a hippik által használt béke-jel felfestésével, a kézzel festett, szabálytalan, virágmintát imitáló csíkozásig, a színvilágot is beleértve. Talán egyetlen kifogásolnivaló lehetne a kereke, amely ebben az esetben nem annyira autentikus, hiszen a hippiknél nem volt a sportosság fontos szempont. Tehát a széles kerekeknek nem itt a helye, a sárga peremes fekete felni pedig leginkább napjaink divatjának tekinthető. Ide vagy valami rozsdaszínű felni vagy egy teljesen egyszerű króm dísztárcsa imitáció színes felnivel lehetett volna a legjobb. Ettől eltekintve azonban nagyon szépen sikerült darab.











2017. március 10., péntek

Matra Rancho

Egy autókategória születik


Talán egy ős szabadidő autó elnevezés illik rá legjobban. És nem tévesztendő össze a zárt dobozos teherautókból kialakított, üvegezett személyszállítókkal. Hiszen itt éppen a személyszállítás volt a fő cél, ennek megfelelően alakították ki a komfortját és a megjelenését. Akkor még nem tudták, hogy egy új kategóriát teremtenek a tervezők: ma ezt a kocsit crossover-nek neveznék. Magasított felépítmény, személyautós vezetési jellemzők, vagány megjelenés,talán némi terepezésre is alkalmas.  Ha máshonnan nem is ismert, akkor a Házibuli című film egyik főszereplője volt, tehát egy korosztálynak innen mindenképpen emlékezetes lehet.

A kocsit a francia Matra gyártotta a Simca céggel együttműködve1977-től 1984-ig. Mintegy 57ezer példány készült el ez idő alatt. Tervezője Antonis Volanis a Simca 1000 teherváltozatát (1100VF3) vette alapul a dizájnhoz. A kocsi eleje ezért olyan hasonló. A megnyújtott padlólemezre műanyagból készült karosszéria került. Alapvetően ötszemélyesre tervezték, de opcióként rendelhető volt harmadik üléssor is bele, ami igazából csak mostanában lett igazán divatos. Az emelt hasmagasságának köszönhetően kissé off-roados kinézete is van a kocsinak, ami igazán jót tesz neki. A megnövelt tömeg mozgatása érdekében a Simca 1307 1,4 literes 80 lóerős motorját kapta meg. Sajnos a váltója gyenge konstrukció és a rozsdának sem volt akadály a kaszni, így mára nagyon kevés van belőle. Többféle extrával is fölszerelték anno, ilyen például az elektromos csörlő, a tetőre szerelt pótkerék, bronzos ablakok.
A hátsó üléssor mintegy tíz centivel magasabban van az elsőnél. Elől és hátul is torziós rugózású.  1980-tól elektronikus gyújtással szerelték. 56700 példányt gyártottak az 1984-es gyártásleállításig.
Készült belőle teherautós változat is, ahol a hátsó üléssor helyett is raktér volt kialakítva. Ez a változat csak Franciaországban volt kapható. 

A Matchbox által gyártott kisautóról történt már említés korábban ezen a helyen. A kisautót előszőr 1982-ben adták ki, azóta ötféle színben (kékek, sárgák, fekete, fehér) is megjelent, és akadt feliratos változata is a sima egyszínűek mellett. Viszont a beltere csak fekete és fehér volt. A Bulgáriában gyártott kisautók között is szerepel.

Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az én romos állapotban levő kisautómat egy ma nagyon trendi színre festettem le, így remekül kiadja a kisautó egyébként szépen, arányosan elkészített formáját. A kétszínű festés, a műanyagot imitáló fekete csík és az oldalának az alján levő és a padlólemezen folytatódó fehér szín a kocsit még robosztusabbnak, magasabbnak mutatják. A felújítás során csak a vonóhorog maradványát műtöttem le róla, illetve a hátsó ajtó lett fix. Korai felújításom, de kedvenc a kisautó azóta is.












2017. március 4., szombat

Porsche 356A

Amikor a csúcsautót tovább reszelik

Csúcs a Porsche önmagában is akár mai akár egy korabeli autót tekintünk meg. A maga korában a 356-os is egy kihegyezett versenygép volt.


A mi kisautónk a Hot Wheels igen kiváló teremtménye. Messze kerüli a gyerekszem vonzó harsányságot, a feltűnő krómokat és az idétlen színes nyomatokat. Ez egy sötétszürke, majdhogynem fekete, selyemfényű, de inkább a matthoz közelítő színnel bíró kisautó. Talán kissé szomorkás is ez a színvilág de az arany-piros kiegészítőkkel máris a helyére kerül: egy visszafogott eleganciájú, korabeli hangulatot árasztó sportkocsit látunk. Minimális, de korhű matricázást raktak rá. A szokásos oldalt alul elhelyezett Porsche vagy Carrera felirat helyett itt a tuningcég az Emory Motors Outlaw feliratát látjuk. Erre utal a kisautó aljára írt név is.


Az autó a megjelenésével szinkronban nagyon szép formájú, hibát nem lehet találni benne. A lámpák, a hűtőrácsok, a kilincsek mind a helyükön vannak. Még a kerék is a kaszni vonalán belülre esik, mint a nagyoknál. Belül nem vitték túlzásba a részleteket, de ez nem zavaró, mert az apró ablakokon szinte alig lehet belátni. A piros szín viszont elég erős, de biztos, hogy létezett ilyen vagy ehhez hasonló belsővel sportautó a tengerentúlon. 


A kerekei talán kicsit szélesebbek a kelleténél és a felni sem annyira autentikus, de ez nem feltűnő, amúgy meg bármilyen kerék is felkerülhetett egy egyedi versenyautóra akkoriban is. Az alja is nagyjából ki van munkálva, tisztán látszik a motor elrendezése, sőt még a közös kipufogódob is meg van mintázva amiből két kipufogócső vezet ki. Ezek vége fölülről is látható.
Összességében nagyon megragadó kisautó került elénk, kiváltképpen azok számára aki szeretik a levegős sportkocsikat, Porschékat és egyáltalán: azt a kort amiben ezek a szépségek futottak anno. Nagyon visszaadja azt a hangulatot, tehát ezt a kocsit be kell tenni a Porsche sorba a vitrinben.