Scania T142

 Scania T142

(Matchbox)

felújítás

 

 A Matchbox egy kis remeket alkotott anno ezzel az 1:90 léptékű modellel. Az 1985-ös megjelenését követően -87-ben, -99-ben, és 2002-ben volt a kínálatban, fehér, kék, szürke, piros színekben, különféle matricákkal. Érdekessége, hogy külön, csak vontatóként is megjelent, ami szokatlan volt anno. Így rá lehetett akasztani bármelyik trélert. Ami viszont nem volt külön, tehát egy másik vontatóról kellett átakasztani valamelyiket. Terepmintás széles kerekeivel igen megnyerő és jól játszható. Az más kérdés, hogy a valóságban hátul duplakerekek voltak, de ezen most lépjünk túl. 

A hátulja nemhogy részletszegény, hanem pusztán csak funkcionális, de előrébb haladva azért szépen javul a részletek repertoárja. A fülke mögött magasodik a kipufogó és légszívó/szűrő doboza, de nincs viszont létra a sofőrnek a fülkébe való feljutáshoz. A kisautó elején egy komoly gallytörőt helyeztek el, ami nagyon látványos ámde teljesen eltünteti a kocsi elejét. Amúgy meg nem is volt mindennapos a valóságban sem, így elég érdekes kiegészítő ilyen méretben. A beltér semmilyen/sematikus, inkább csak darabra jegyezhető, de ebben a játék kategóriában ez teljesen jó.

 

A Scania történet innen olvasható hozzá. Ha Scania, akkor teherautó, lehetőleg a nagyobb fajta, billenőfülkés. Ám volt a Scaniának is csőrös teherautója . A T sorozat. A csőrős kialakításnak egy ésszerű magyarázata van/volt: egyrészt a praktikus hozzáférés a motorhoz. A korai gépjárművek motorjai többé-kevésbé állandó gondozást igényeltek, hogy megfelelően működjenek. A mai teherautók nagyon kevés figyelmet igényelnek, sok az automatizmus, önvezérlés bennük, így nincs ok arra, hogy a vezetőfülkét megdöntsék vagy a motorháztetőt felnyissák a szakszervizes beavatkozások között. Ennélfogva a hozzáférhetőség nem jelent problémát, hiszen ha egy modern, előre irányítható teherautó fülkéjét megdöntötték, a hozzáférhetőség mind a motor, mind az összes segédeszköz számára kiváló. 

 

 A másik érv a biztonság és kényelem. Az évek során a sofőrök értékelték azt a biztonságérzetet, amelyet egy motorháztetős teherautó volánja mögött tapasztalnak. A sofőr parancsoló pozícióban ül, és lenéz egy lenyűgöző motorháztetőre. Ráadásul a motor mögött, hosszabb tengelytávon és jóval az első tengely mögött ülve a sofőrök biztonságban érezték magukat. A technológia azóta már felülmúlta ezeket az érveket is a biztonságtechnika fejlődésével (ABS, CAG - elektromos sebességváltó, EDC elektromos üzemanyag befecskendező rendszer). A T-sorozat is emiatt szűnt meg 2005-ben. Addig viszont eladtak belőle több, mint húszezer darabot.

 

A Scania 4-es sorozatának az olasz Bertone tervezte T-fülkéjét 1996-ban dobták piacra. Vezetői szempontból a síkpadlós fülke térkínálata kategóriaelső volt, és az első tengely mögé, nem pedig fölötte ülve nyújtott utazási kényelem kiváló. A T betű a Torpedo szóra utal. 7.8, 11.0 vagy 14.2 literes (ami 420 lóerőt tudott) motorokból állt a lista. (T82, T112 vagy T142). Nagy teherbírású, durva helyeken is helytálló robosztus szerkezete elég sokoldalú használatra tette lehetővé. Sokféle kialakításban létezett, a platóstól a billencsen át a nyergesvontatóig.

 

 

 

 

 

Billencsek

Scania - Fantasy

(Matchbox és Majorette)

felújítás, dualteszt

Ez egy különleges összehasonlító teszt, melyben két márka funkciójában, megjelenésében valamennyire hasonló, de sok tekintetben különböző modelljét próbálom összevetni és kielemezni. A felújításuk során már erre az összehasonlításra gondolva találtam ki, hogy teljesen azonos színt kapjanak, függetlenül az eredetitől. Lássuk a két „versenyzőt”!

 

- Majorette: valóságalapú, Scania LS 140 háromtengelyes billencs, „King Size” méretben

- Matchbox: fantázia kategóriából a Big Tipper nevű, háromtengelyes Super Kings méretű billencs

  

 

A két teherautó-modell nagyjából azonos méretű így jól összehasonlítható. Fölépítésüket tekintve is nagy a hasonlóság. Masszív kivitel, hatalmas kerekeken és vastag tengelyeken gurul mindkét - teljesen fémtestű – nehéz billencs. Igen alkalmasak játszásra és nem csak szobakörülmények között. A homokozóban is kiválóan megállják a helyüket. És működnek is! A billenőplató mindkét esetben kiválóan pakolható és billenthető. És a gyerekek nem foglalkoznak azzal, hogy a valóságban létezett-e olyan billencs vagy csak a modellgyártó találta ki. Talán ez itt a lényeg.

Azonban a mi szempontunkból azért érdemes egy kicsit elmélyedni a részletekben.

A Majorette által kínált modell eredetije nem egészen pontosan azonosítható be. Csak nagyon hasonló kinézetű Scania teherautókat lehet találni, talán a 140-es sorozat áll a legközelebb a modellhez. És bár az aljára 1:60 van írva léptéknek, ennek pontosságában azért kételkedem, hiszen a hagyományos Matchbox kisautók léptéke szokott 1:6x lenni, ez pedig attól azért nagyon különbözik...

  

A modell alja, pontosabban az alvázának az alsó burkolata egy fekete műanyag elem, ami a fém alvázra illeszkedik föl. Ebből a műanyag burkolatból alakították ki a kerekeket tartó és azoknak némi rugalmasságot biztosító kis konzolokat, tengelyenként kettőt. Azért, hogy túl nagy kimozdulása ne lehessen a tengelyeknek, a fém alvázkeretben megvezetik a mozgó tengelyt illetve rövid úton meg is fékezik. A billenőplató billenését is fékezi egy – a valóságnak is megfeleltethető - hidraulikus dugattyú imitáció. Az egyik fele fekete műanyag, a másik pedig egy kettő passzentosan belecsúszó fém rúd.    Ez tartja a súrlódása miatt a platót nyitott állapotban. Az alvázkeretre illeszkedik a fülke, amiben egy hozzávetőlegese megformázott piros(!) beltér van. Ehhez kapcsolódik a narancssárga ablak, aminek az anyagából dudorodik ki a két villogó. Ami nagyjából csak akkor látszik, ha a plató föl van hajtva, ugyanis a plató előre nyúló hosszabbítása teljesen eltakarja a tetőn levő dolgokat (A villogókon kívül egy hármas kürt is van ott középen eredetileg rápattintva. Ez jön le leghamarabb.) Ami a további kiegészítőket illeti mindkét oldalra visszapillantó tükröket is biggyesztettek. Ezek a fülke belsejéből nyúlnak ki két-két vékony rúdon, hasonlóan mint ahogyan az a valóságban is szokott lenni. Az más kérdés, hogy eléggé kinyúlnak-e.(nem!) De ez is teljesen elfogadható. És ami meglepő, hogy mindkét oldalon még a helyükön voltak, mikor megmenekült a kisautó a játékkosárból.

A Matchbox csak „Nagy Billentős”-nek elnevezett 1974-es modellje jóval puritánabb kialakítású, mint a francia társa. A két leghasonlóbb elem a billenőplató illetve a kerekek, és ezzel vége is a sornak. Bár az ő kerekei azért nagyobbak. A Scania csőrös, míg ez inkább bulldogfülkésre hasonlít. A francia hagyományos fülkekialakítása áll szemben az angol jövőbemutató és egyetlen megszokott elemet sem tartalmazó fülkekialakításával.

Mivel nem volt mit lemodellezni, a lámpák és az egyéb elemek mind kitalált darabok. Viszont ami pozitívum, hogy hátul rendszámot és a lámpát is megformázták az alvázvéget lezáró elemre. Ez a részlet ebben a léptékben már nagyon hiányozna ha nem lenne. Az alváz és a fülke metál bordós-lilás árnyalatú volt végig az élete során, ehhez társult a sárga plató rész. A fülke belseje egy puritán, jobbkormányos elem, 1+2 ülésimitációval és a valóságtól elrugaszkodó méretű és formájú kormánykerékkel. (Ez az elem közös a Matchbox Bertone versenyautóéval. Érdekes.) Fantáziamodellnél ez elmegy. Amúgy erre az alapra készült más felépítmény is.

Azért mégis van valami figyelemreméltó a plató alatt. Ugyanis a ravasz modellezőmérnökök egy olyan kis mechanizmust rejtettek a palató alá ami a plató nyitását vezérli, anélkül, hogy azt a rész érintenénk. A sárga műanyagból készült üzemanyag tankot egy belső műanyag rúgó ellenében benyomva, az megforgat egy hátramenő tengelyt. Ennek a tengelynek a végére egy excentrikus korong van kialakítva. Ez elfordulásakor kiemelkedik és így felnyomja a platót. Remek megoldás, bár túl nagy mozgást nem ad a platónak. 

 Később ezt egy a Majorette Scaniánál megismert duplateleszkópos mechanikára cserélték. Ezzel egyidőben nyilván megváltozott az alváz is (eltűnt a "mozgó" tank és fixen lett kialakítva a kaszni színéből, illetve a mechanika változás miatt az alváz belseje is átalakult. Jó megfigyelők azt is észrevehetik, hogy a billenőplató oldala is változáson esett át. A korábban csak egy csíkos sávot tartalmazó matrica átadta helyét a Laing matricának, amihez viszont az öntvényt is módosítani kellett a matrica alatt. 

 A gyártó ráhelyezte ugyan az angol Laing fuvarozócég feliratát a kisautóra ahol éppen helyet talált rá, de szerintem ez inkább csak mint liszenszlehetőség kihasználása címszó alatt futhatott, mint a valóság leképezéseként. A felújítás során így én is tettem rá ilyen matricát, bár nem úgy, és nem oda hanem kicsit jobb érzéssel elkövetve mindezt.

 

 Gyűjtői vagy legalább is felnőtt fejjel azért a Majo Scaniája talán az értékesebb, mivel valós eredetije van és talán ezért is részletgazdagabb, valósághűbb. Az angolok által a kisautóba belevarázsolt nyitómechanizmus meg a játékosabb kedvű gyűjtők számára nyújthat élményt. Egyszóval, mindkettő megéri a befektetést, de más-más szempontból.

 

 

 

Tűzoltóautók 14.: A korszerű svéd

 Scania P360 tűzoltó fecskendő

(Matchbox)

bemutató

 Tűzoltóautós sorozatom következő tagja nem szorult felújításra, inkább csak apróbb kiegészítő festéseket eszközöltem rajta. A Matchbox 2018-19-es kínálatában szerepel piros, rózsaszín és világoszöld színekben, különböző dekorációkkal. A kisautó szép munka, jók és élethűek a dekorációk. A léptéke erősen teherautós, hiszen a  valóságban is elég hosszú a jármű. Vagyis nehéz léptékhelyes (tűzoltó)autós környezetbe illeszteni. Ez nem baj, csak egy jellemző.

Az eredeti autó egy valóban létező Scania P360 fecskendő, amit jól sikerült kicsibe is átültetni. Bár hozzá kell tenni ismét, hogy a tűzoltószereknél nagyon gyakori az egyedi megoldások alkalmazása, ami részleteiben jelenthet valamennyi eltérést a kocsi bármely részén.

Talán az egyik gyenge pontja a beltér hiányát jótékonyan elfedő sötétkék szélvédő és az ebből kinövő fényhíd. Ugyanis ez olyan sötétre sikerült, hogy inkább fekete mint kék. Így nem olyan hatásos, többet kell beleképzelni mint amilyen.

 

(Egy kicsit rá kellett segítenem a képernyőn a fényhíd kékjére...) 

 

 

 

Scania-történet:

 

A céget egy gépgyártó és egy vagongyártó vállalkozásból gyúrták össze:  a Maskinsfabriks Aktiebolaget Scania és a Vagnfabriksaktiebolaget i Södertälje közös utódja a Scania, egyelőre még Scania-Vabis néven, melyból a Vabis lekerült 1968-banViszont még ebben az évben fúzióra lépnek a Saab repülőgépgyártó vállalattal így most már Saab-Scania lett a cég neve. A fő profilnak a járműgyártást, leginkább a teherautógyártást tekinthetjük, de emellet számos más gépészeti, járműipari tevékenység is a profiljukba tartozott.

A racionális svéd gondolkodásmód alapján megpróbálták minél több azonos alkatrészből összeépíteni a különböző típusú teherautóikat, ezzel is csökkentve a költségeket. Bár a teherautóknál a csőrős és a sima homlokfalú fülkék is a palettán voltak még ebben az összefüggésben is számos közös karosszériaelemet találtak ki. A teherautóikat három kategóriában „M”, „H” vagy „E'” kóddal készítették,  attól függően, hogy közepes (medium), nehéz (heavy) vagy extra neház volt a kocsik teherbírása. Ezen felül a csőrösöket még egy „T” betűjelzéssel is megkülönböztették.

A 80-as években a teherautó iparban is egyre nagyobb szerepet kapott az elektronika, ennek megfelelően az ő autóikban is megjelentek az addig ismeretlen berendezések (elektromos sebességváltó, elektromos blokkolásgátló, elektromos üzemanyag befecskendező, stb.), amiket célszerűen hárombetűs rövidítésekkel jelöltek. 2005-ben – érdeklődés hiánya miatt - leállították a csőrös kamionok gyártását, így T jelzésűt nem készítettek többé.

A Scania név a dél svédországi Schonen tartomány latin nevéből származik. A griff madár a tartomány címerében is megjelenik, így a cég is magáévá tette.