Proto 1.: Dodge Charger Mk lll

  Dodge Charger Mk lll.

(Matchbox)

bemutató

 

 

A sosemvolt autó 

Prototípusok vagy koncepcióautók alapján készült Matchboxokat bemutató minisorozatom első tagja a Dodge Charger Mk lll. 

 

 

A hatvanas évek végén egy igazán belevaló kocsi építésének képlete viszonylag egyszerű volt az amerikai tervezők szemszögéből: egy közepes méretű autóba be kell préselni egy nagy és erős motort és máris kész az izomautó. A Chrysler nem tudta fölsorakoztatni egyetlen modelljét sem a Corvette és a T-Bird mellé – gyakorlatilag a Viper megszületéséig. Valójában a háttérben azonban komoly tervezés folyt egy ilyen kocsi megalkotására. Ez lett volna a Dodge Charger Mk lll. 
 

1969-et írunk amikor a Dodge mérnökei bevillantják a szűk szakmai közönség felé ezt a tervezett járgányt. Egyesek szerint sokban hasonlít a pár éve bemutatott Chevy Monza GT-re. Hétköznapi autónak kicsit sok, így első pillantásra még ma is. Azonban az aerodinamikára komoly hangsúlyt fektettek, felfutóban volt ez a tudomány. A Dodge eddigi legáramvonalasabb modelljét sikerült megalkotni. GM fazonú, cápa szerű orrkiképzés, rövid hátsórész. Természetesen az autó nem volt működőképes, csak bemutatópéldány volt. Pontosabban példányok, hiszen az egykori kevéssé publikus leírások szerint összesen 17 darab karosszéria készült. Ezek mára már szinte teljesen megsemmisültek valószínűleg, a formasablonnal együtt. Ugyanis akkoriban még kevésbé hétköznapi módon üvegszálas műgyanta héjként készült el a kocsi. 467 centiméter hosszú, 107 centiméter magas és 185 centiméter széles volt. Egyajtós, kétüléses kivitel ahogyan ők akkor a jövőt gondolták. 

Ma már a rajta levő trükkök akár hétköznaposak is lehetnének de akkor ezek még igencsak előremutatónak számítottak. Az hagyján, hogy nem volt nyitható ablaka és az egyetlen hatalmas ajtaja felfelé nyílt, de a kormány is – a tartókonzollal együtt - fölhajtható volt, gondolom a könnyebb beszállás érdekében. Ha megnézzük a nyitott ajtós képet, látszik, hogy még így sem könnyű behuppanni az ülésbe. Hát még kiszállni. Ezért a kagylóülések beszálláskor mintegy húsz centimétert megemelkedtek. A karosszéria oldalán a hátsó fékek hűtőlevegőjének biztosítására kis nyílásokat képeztek ki. Nem kis érdekesség a repülőgépek fékszárnyaihoz hasonlóan kinyitható hátsó lemezek, melyek a stabilitás javítása mellett a fékhatás növelését szolgálták volna. Gondolom valami irtózatosan nagy sebességre gondolhattak ekkor a tervezők, amiről ilyen módszerrel könnyebb megállítani az autót. 

Megemlíthető még a nagy hátsó hűtőrács a vékony vízszintes osztóbordákkal.Csak ha figyelmesen nézzük, akkor derül ki, hogy az alsó csík tartalmazza a hátsó lámpákat. Nem rossz megoldás dizájn szempontjából. Elöl természetesen bukólámpák voltak. Az indexlámpákat nagyvonalúan elhagyták, vagy úgy elrejtették, hogy a fotókon nem derül ki a helyük. Érdekes az akksi helye, a – a bal első kerék mögött kialakított, külön kis ajtóval ellátott – rekeszben. Szintén itt találhatók a kocsi folyadék szintjeinek ellenőrzésére szolgáló kijelzők is. Nem volt hátsó ablak, csak egy kis periszkópos tükör nyílott ki a tető közepén, visszapillantó gyanánt. Futurisztikus és butácska megoldások. Ez egy prototípusnál megengedhető nyilván, viszont ezek az ötletek nemigen kerültek sorozatgyártásba. Némi ésszerű változtatásokat végrehajtva a kocsi könnyen mehetett volna sorozatgyártásba is akár.

 

Az 1970-ben – bordóslila színben - megjelentetett Matchbox változat szerintem nagyon jól leképezte a fent leírt prototípust. A prototípus színén (Candy Apple) túl is minden lényeges momentum jól lejött kicsiben is. A tetőn levő kis tükör jelöléstől kezdve, az oldalsó légbeömlőkön át a felnyíló ajtó méretéig és mechanikájáig. Teljesen valós módon nyílik, ami meglepő a kisautóknál. Később megjelent zöld felsővel és bordó alvázzal is illetve ezeken kívül némi más színkombinációkkal is rövid ideig, mégis a zöld a legelterjedtebb változata. Talán szebb, de kevésbé hasonlít az eredetire.

A karosszéria arányai, mérethelyessége a fotók alapján rendben van, a részletek, például a bukólámpa és a tetőn levő kinyíló tükör is jól van kialakítva. Az akksit rejtő kisajtó viszont hiányzik a bal első kerék mögül. A nagy nyíló ajtó mérete és formája szinte teljesen tökéletes, még az ablakok előtti szellőzőrést is beleszobrászkodták. A hátsó, tervek szerint kinyíló stabilizátor/fékszárnyakat is jól jelölték. A hátoldalon levő fekete hűtőrácsot a beltér anyagából készítették feketére. Ennek gondolom inkább gyártástechnológia oka van, merthogy az eredetin a karosszéria színére volt színezve. Viszont az osztását nagyon elnézték. Kicsiben inkább sűrű rácsot alkottak oda, ahol eredetiben inkább csak osztóbordákról beszélhetünk. A kipufogót teljesen elhagyták, pedig nem lett volna nehéz kialakítani a két lapos kis hasábot.

A beltér kialakítása teljesen jó, az ülések helye és formája az eredetit nagyon hozza. Külön említést érdemel a kormánykonzol illetve a finoman kimunkált kormánykerék. Az én példányom a finoman játszott kategóriába esik, így ez az alkatrész valami csoda folytán eliminálódott. Arra viszont emlékszem még, hogy milyen furcsa, vagy legalábbis a megszokottól eltérő kormánya volt.

Két érdekesség a Chargeremmel kapcsolatban befejezésképpen. Ez egy duplán gyári hibás autó. Egyrészt az egyik tengelyében van egy nagy kanyar, ami miatt nemhogy egynesfutásról nem beszélhetünk, de egyenesen bekanyarodást tapasztalhatunk a gurításánál. Másrészt, ahogy a képeken is látszik a szélvédőjét sikerült rendesen félreszegecselni, mert hatalmas rés(z) van a kaszni és az ablak között. Bár gondolatban helyére mozgatva az ablakot lehet, hogy annak a méretével, vagyis a kontúrjával van a hiba, ezért nem illeszkedhetett volna sehogy sem. 

 

Proto 2.: A kétmotoros

Gruesome Twosome 

(Matchbox)

bemutató 

Furcsa, talán sosemvolt - Matchbox-ős - autók utáni kutatásom következő részében egy igen furcsa járgánnyal ismerkedhetünk meg. Két motor, méghozzá két V8 egy autóban! Létezhet ilyen egyáltalán? Hát, Matchboxban igen, ez a Gruesome Twosome. De vajon mi ihlette az alkotóit?

  

Származási bizonyítvány

Nem könnyű egy fantázianévvel jelölt kisautó után kutatni, hiszen a márkanév ismerete nélkül hatalmas, félig meddig még létező koncepcióautó halmazban kell kutakodni, jóformán fotók alapján. Esetleg egy-egy elejtett megjegyzés is útnak indíthat egy irányban. Így vezettek a nyomok egy bizonyos autóhoz, az AMCPhaze ll-höz. Ez egy dizájn ötletelés eredményeként született jármű, amiről nagyon keveset lehet tudni. Nyilván nem is volt akkor sem nagy jelentősége. Viszont abban biztosak lehetünk a fotó alapján, hogy az eredetiben nem volt két motor. Talán egy sem.

Duplán ijesztő

A név eredete után kutatva egy hasonló című rajzfilmhez vezetnek a szálak. Talán a "borzasztó páros" elnevezés lehetne magyarul a név fordítása, de a két motor abszurditásánál több kapcsolat nincs a film és a kisautó között.

Lehet egy kicsit több?

Ennek ellenére a Matchbox dizájnerei bátran odatették magukat és a Phaze ll alapján alkottak valami nagyon hasonlót. Talán szebbet is mint az eredeti. Viszont annyira nem dolgozták ki a részleteket, hogy szinte semmi sem töri meg a karosszéria - egyébként nagyon szép – vonalát. A Politoys elkészítette egy modelljét az eredeti autónak, és ők – úgy tűnik, hogy jobban - törekedtek az azonosságra is. Ebből lehet igazából kicsit többet megtudni az eredeti jármű részleteiről. Itt például egyértelműen kiderül, hogy az eredeti járgányt középmotorosra tervezték. „Nagyon” középmotorosra, vagyis nem csak nem a hátsó tengely mögött van, hanem erőteljesen a két tengely közé, középre helyezték el. A méretét tekintve valószínűleg a V8 helyesnek látszik a szívótorkok és a kipufogók kivezetéseit számolgatva. Amúgy nagyon magasnak tűnik a motor pozíciója, ennek a kanyarstabilitás miatt van szerepe.

Előrébb haladva látszik, hogy a kocsi nyitott volt, némi színezett műanyag vette körül a vezetőt oldalt és elől. Ajtókról nem beszélhetünk még. A kocsi nagyon alacsony volt és ebben a Matchbox jól eltalálta az arányokat. Viszont az eredetin levő lámpaimitáció teljes egészében lemaradt. A kocsi eredeti arányain egy picit változtatva belecsempésztek egy-egy standard Matchbox nyolchengerest az elejébe és a hátuljába is.

Itt kell megemlíteni, hogy a későbbiekben volt olyan kiadása is ennek a modellnek, ahol egyáltalán nem volt benne motor. Itt még a fülke üvegezése is teljesen átlátszatlan fényes feketére sikeredett. A mintapéldány sötétszürkében és rózsaszínben készült, narancs ablakkal. Ebből az ablak megmaradt és a kaszni kapott egy arany-szerű, kissé narancsos-bronzos színezést. Talán így ismeri mindenki, jóllehet készült rózsaszín üveggel és vöröses színben is. A motor nélküli kiadásoknál (Super GT sorozat) pedig a fehérben (talán ez a legszebb változat), kétféle kékben, narancsvörösben és sárgában is különböző matricákkal. A legritkább verzió a szürke kaszni+sárga ablak.

A belső tereket az átlátszó ablakok ellenére nem nagyon dolgozták ki. Bent van két ülés meg még valamik, had guruljon a kocsi... A hátsó résszel szintén nem sokat molyoltak, valószínűleg nem akartak a megfelelő mennyiségű (?) kipufogószámmal előrukkolni ott, ezért nagyvonalúan egyszerűsítettek.

Szebb, mint a valóság

Összességében egy szép formájú, megnyerő autót tarthatunk a kezünkben, amiről nem is nehéz elképzelni a sorozatgyártást a valóságban. Voltak ennél már érdekesebb autók is az utakon de ellenkező előjelű dizájnok még nagyobb számmal. Ha a szögletességtől eltekintünk és csak a kocsi felépítését, arányait kialakításmódját nézzük egy retroszűrőn keresztül akkor még a Porsche 910 formája is felködlik a múltból. Tulajdonképpen nincs sok új a nap alatt. A szélcsatornás teszt eredményei és a mechanika törvényei ugyanarra a formai kialakításra vezetnek bármely cég faragja is ki az agyagkarosszériát. Így csak az aktuális divattrend az, ami a karosszéria tömbjén belül az egyes komponensek határvonalait meghatározza. A kisautó a formája miatt ma is megállná a helyét élőben is akár, kiváltképpen amikor ismét lecseng a „mindent gömbölyűre” szezonja és visszatérnek a határozott élek az autókon. Szívesen látnám az utakon. Persze nem két motorral!

Proto 11.: Road Dragster avagy gyorsulgatunk az utcán is (update)

Az érdekes és olykor hihetetlen formájú Matchbox modellek őseit, eredetijeit kutató sorozatunk újabb példányához érkeztünk. Ez a kocsi zavarba ejtő, tulajdonképpen egy fából vaskarika. Már a neve is eléggé ellentmondásos. Road Dragster. A dragsterek utcai változatára utalna talán? Nem hiszem! Különösen azért nem, mert olyan nincs. Streetrod van a Hot Rod-ok alfajaként, de az teljesen más, sokkal épeszűbb dolog.

Inkább csak arról lehet szó az elnevezésben, hogy a dragster építőknek is néha elgurult a gyógyszerük és poénból vagy a szabadidő hasznos eltöltése céljából, teljesen hétköznapi autótípusok karosszériáit - Rolls-Royce-tól a VW T1 kisbuszig - mintázták meg vékony műanyag héjból. Nyilván nem ezek nyerték a versenyeket, mert itt is nagyon számít a méret, az arány, a súlyeloszlás, a motor helye és mérete. Amiből pedig az következik, hogy a kulcsszempontok összeadása után egy hosszúkás rácsszerkezet jön ki, elöl egy ordenáré nagy motorral és virsligumikkal, hátul pedig valamiféle rácskuckó a bátor hajtónak és két hatalmas úthengerkerék. Vannak persze kivételek is.

Amikor bohémabbra veszik a figurát

Talán az egyik ilyen kivétel ihlette meg a Matchbox tervezőit is amikor létrehozták a Road Dragster-t. Én csak Tommy Ivo hasonló jellegű, 1961-es dragsterét találtam a kutatásaim során, ami valamennyire hasonlít a Matchbox kocsira. Az ő kocsija egy négymotoros, nitrometán üzemanyagos szerkezet volt. Négy darab, egyenként 454 köbinches Buick motort szerkesztett egybe egy 100 hüvelykes (2,54 méter), króm ötvözetű alvázra. A nagy, első kerékre jutó tömeg miatt – a társaival ellentétben – ennek autónak az eleje nem is igen emelkedett el az aszfaltról. Ez azért is volt így megkreálva, mert a kocsi összkerék hajtású(!) volt, így négy gumi okádta a füstöt a közönség felé induláskor. Így az sem csoda, hogy ez volt a valaha létezett legnehezebb dragster.

Ez lenne-e az?

Ha nem is ezt mintázták meg, de a hasonlatosságok a fent említett valóságbeli példánnyal elgondolkodtatóak. A nagy motoron kívül – itt is – valamilyen széles és lapos fülke van hátul és a kerekei is jobban hasonlítanak az utcai autókon megszokott arányokhoz, mintsem a dragsterek végletekig funkcionálissá torzított kerekeihez. Elöl is valamiféle karosszéria-kezdeménnyel indul a kocsi, a homlokfalon még hűtőrács is van rajta, ami szintén nem dragsteres jellemző. Viszont a hátulját elnézve le sem tagadhatná a műfaji hovatartozását: ott a fékezőernyő csomagocskája. Ez meg ugye nem az utcai autók kötelező és hasznos tartozéka. A fenti kis eszmefuttatás után nincs is igazán mihez hasonlítani a kisautónkat, így inkább csak önmagában kerül megmérettetésre, elmélkedésünk alanyává.

Történetileg boncolgatva

A Matchbox 1970-ben jelent meg először, piros színben, nyolcas matricával. Később egy bordómetálos kiadás is megesett ami ritkaságnak számít a leírások szerint. A braziloknál a legváltozatosabb színekben is kiadták. Több színárnyalat, több matrica és ezek kombinációja adja a kihívást a hangyányi eltérésekre és érdekes kombinációkra utazók számára. Érdekességük a jelentősen különböző és eltérő méretű első és hátsó kerekek. A fülke is inkább utcai a nagy kárpitokkal és a középső, egy szem, hatalmas fotellel. Bár a kormány nem középen van, tehát lehet, hogy két személyre tervezték a kuckót? Elgondolkodtatóak a sehova sem látó visszapillantó tükrök és az ablaktörlők, melyek köszönőviszonyban sincsenek a sofőr helyével és a dragster funkciójával.

Nem gond, elvégre játékról van szó elsősorban, a kekec gyűjtők meg bosszankodjanak! A motor hatalmas, de láthattunk már ilyet a valóságban is. Több motor fantasy kombinációjaként jöhetett létre ez a valószínűtlen összeállítás. A kisautó nagyon látványosra és stabilra sikeredett. Köszönhető ez talán annak is, hogy nincs rajta semmi kiálló, semmi extra, semmi mozgó, csak egy nagy tömbnyi autó, ami viszont jól gurul. Megemlítik a leírások a keresztben felrakott nyolcas rajtszámot, mint egy rövid és vitatott széria jellemzőjét. Vajon direkt rakták így, vagy véletlenül? A dobozán mindenesetre elölről olvashatóan áll.

Ha nem is lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy mi is volt ennek a kisautónak az eredetije vagy ötletadója, abban mindenképpen biztosak lehetünk, hogy utcainak nagyon dragsteres, viszont dragsternek meg nagyon utcai. Talán nem jutottunk előrébb az őskutatásban ebben az esetben, viszont találtunk egy nagyon hasonló jellemzőkkel bíró dragstert, ami akár a minta is lehetett egykoron. 

Datsun 126X

Sosemvolt autók 1.: Datsun 126X    (MB-33)

Talán nem teljesen igaz a cím, mivel valójában azért elkészültek ezek az autók, prototípusként, makettként valahol egy-egy bemutató erejéig, sorozatgyártásra azonban nem kerültek. Viszont a kisautógyártót érdekelték ezek a különleges járművek.

A Matchbox Memories oldalain már bemutattam ezek közül néhányat. Most itt, kissé "ápdételve" ismét előkerülnek majd, hátha valakinek újdonságot jelent majd.

A Matchbox cégnek mindig is affinitása volt olyan autókat megmintázni kicsiben amik nem is léteztek, csak koncepcióautóként látták meg a napvilágot egy-egy példányban. A nagyközönség – pláne az internet-kor előtt - nemigen tudhatott bármit is a kisautók eredetijéről, legfeljebb a szerencsésebb szakemberek látták az esetleges bemutatók alkalmával vagy a külföldi szaksajtóban. De ők meg ritkán Matchbox rajongók. Ma sem egyértelmű néhány Matchbox modellünk eredete, némi kutatást igényel az ősnek és annak történetének megtalálása. Ezért is találtam ki, hogy utánajárok néhány ilyen modell eredetének.

Az első ilyen érdekes és valamennyire talán valós, kézzelfogható autó a Datsun 126X . A Matchbox többféle színben adta ki, a legismertebb az élénksárga és a szürkéskék, de volt felmatricázott változat is. Az élénksárgával inkább a vásárlókat szerették volna megragadni véleményem szerint, erre utal, hogy az ablakát is narancsszínűre készítették a csillogó ülésekhez, így még jobban világít, kínálja magát a lapos formájú kocsi. A másik, a szürkéskék árnyalattal az eredeti – hasonló színű - autót szerették volna matchbox léptékben megidézni. De vajon mi alapján készült ez a kisautó?

Nézzük a történetét. 1970-ben vagyunk, Japánban. A Datsun (mai nevén Nissan) az egyébként szokásos gyártás előtti prototípusok mellett bemutat egy inkább csak nézni való tanulmányautót. Olyat, ami akkor születik, ha a tervezők elengedik kicsit a képzelőerejüket és néhány fantasztikus film vizuális emlékeként papírra vetnek ilyen nagyon-nagyon jövőbe mutató karosszéria vonalakat. A Datsun volt az egyetlen japán autógyár amelyik eddig nem mutogatott jövőbe mutató dizájnokat az autókiállításokon. Ezzel a 126X jelű modellel megkezdődött egy új éra. 

Az eredeti szín

Valahogy így képzelhetjük bele az utasokat

Az arányok jól látszanak az emberek méretéhez képest

Az autó vonalai lenyűgözőek voltak, az elejéről a tetején át a kocsi végéig vezető lendületes élek kifejezték az autó laposságát és szuper áramvonalasságát. Látszott rajta, hogy az aerodinamika volt a kiindulási pont és nem a hagyományos értelmezés szerinti autó. Már az ajtónyitás is ezt mutatta. Az egész szélvédő+oldalablakok+tető+oldalpanel egy darabban nyílt az ablak előtti zsanérokon. 

Összehasonlítások

Egy másik ilyen – kissé furcsa és még ma is inkább érthetetlen érdekessége a kocsinak az első szélvédő és a kocsi eleje között húzódó perforált rácsos sáv. Emögött színes lámpák voltak, így – a tervezők elmélete szerint - a gyalogosok és a környezet is mindig tudta, hogy éppen mit is csinál az autó. Piros fény lassításkor volt, zöld fény gyorsításnál világított, a sárga fény pedig az állandó sebességet jelezte. Háromliteres, hathengeres, hátulra keresztirányban – és a lapos hátsó rész miatt döntve - beépített motor hajtotta (volna).

A Matchbox mérnökei sem igen tudtak mit kezdeni a végtelenül egyszerű, közepesen elhasznált szappan alakú autóval. Mégis a színekkel operálva egy igen vonzó kis autó kerekedett belőle. És itt most nem a penészkék karosszériára gondolok a fekete átlátszatlan műanyag ablakokkal. A másikra, a többek által ismert sárgára. Ami még egyszer lángokkal felmatricázva is kiadásra került. Talán az sem túlragozott, ha azt mondom, hogy a natúr sárga szebb, mint az eredeti. Nagyban földobja a színes szélvédő és a mögötte csillogó belső tér a látványt. 

A motor, ami bárhogy is lehetne

Némi hátsó lámpasor kialakítás

A motorház fedél nyílik – technikailag szükséges ámde kissé túlméretezett – zsanérokon. Talán még szebb lett volna az összhatás ha a komplett első ajtó nyílt volna meg, de ezt valószínűleg nem lehetett volna olyan egyszerűen megoldani (egyetlen zsanéron) mint a hátsónál tették.

A kocsi arányai becsapósak, hiszen egy kétszemélyes Lambo Countach fazonú autót tartunk a kezünkben viszont ez egy négyszemélyes méretű – középkategóriába sorolható – autó. A két hátsó ülés nem is szúr szemet elsőre, pedig ott vannak a helyükön. 

Hát így lenne négyszemélyes

Sajnos az eredeti autó fotóin nem lehet a belső térből szinte semmit sem látni, így elkell hinnünk, hogy a Matchbox tervezői látták az eredeti belsőt és az alapján rittyentették a kisautóba ezt az érdekes alakú kormányt. Stílusában tökéletes, akár így volt, akár nem.

A narancs alváz is egy telitalálat, mert szerepe van az autó optikai megjelenésében. Ugyanis – az eredetihez hasonlóan – tulajdonképpen bikolor, azaz kétszínárnyalatos a festése. Mint az eredetinél, itt is az autó – eltérő színű - alja kúszik föl - a nulláról - egyre emelkedő övvonalig. A külsejét végigbogarászva néhány érdekesség ötlik szembe. Az első bukólámpákat teljesen lehagyták, viszont egy irgalmatlanul ronda és erőszakos sorja maradt ott az öntőszerszám részek találkozási vonalán. Ha egy kicsit máshol illesztették volna... Az eleje rendben van, az érdekes lépcsős mini homloklap kiképzést is tökéletesen átvitték kicsibe. A színes lámpákat rejtő rácsozat kidolgozása a helyén van, ennél többet itt nem várhatunk ettől.

Az eredeti és a Matchbox összehasonlítása

A futóműbe is belevitték a finomságokat. Elöl szélesebb, hátul keskenyebb a kerék nyomtáv, mivel a hátsó kerékre finoman rátakar a karosszéria. Mint az eredetin. Finoman rúgózik jól guról mint minden ilyen kerekű kortársa. Hátrafelé haladva megtaláljuk a lapos kopoltyúkat is. Itt a Zaporozseccel ellentétben hátrafelé nyitottak (tehát az elvezetést segítik inkább), és jóval szerényebb méretűek. A hátsó lámpát kicsit egyszerűsítették, de teljesen ésszerű mértékben, így elfogadható. A lamellás hátsó szellőzőelemek is ahelyükön vannak, viszont az autó hátsó felén levő, eredetiben legalábbis sűrű rácsozású panelt még jelzés szinten sem ábrázolták. A kipufogó rész elfogadható, viszont a motorház fedél nyitófüle nagyon bizarr és ha első ránézésre nem is tűnik fel az idegensége, később rádöbbenhetünk, hogy az ebből a szempontból őskövületnek számító Volkswagen bogárnál láthatunk valami nagyon hasonló izét rendszámtábla megvilágítás burkolatot a rendszám fölött.

Meleg színek, lágy formák

A motorház fedelet kinyitva ott figyel az elég jól idolgozott motor. Ez a motortér lehet aztán az igazi „fantasy”. Mivel a bemutatópéldányban nagy valószínűséggel nem is volt motor, ennek a fertálynak a matchboxos kidolgozása a képzelőerőre és a leírásokra volt bízva. Szerintem jól megoldották a dolgot. Mivel jobban nem nyílik ki a fedél egy megcsonkított példányon lehet jobban tanulmányozni a részleteket.

Összességében egy nagyon kulturált kisautót tarthatunk a kezünkben. Kidolgozási kis visszásságai ellenére biztos, hogy az eredetinél sokkal nagyobb visszhangot és népszerűséget kapott a játszók és a gyűjtők körében.

Itt látszik a kormánymegoldás