RRSC

 Rolls-Royce Silver Cloud 

(Matchbox)

felújítás 

 Értem én, hogy a gyerekek kreativitásának teret kell adni, de mégis fáj a szívem a látványtól ami elém került. Annak idején én is „felülírtam” néhányszor a gyári designt. Talán ez egy kortünet lehet, az alkotóvágy kiélése, elégedetlenség a meglévővel. Vagy új gondolatok ébredése. Mai fejjel már jóval óvatosabban nyúlok ehhez a kérdéshez. A gyerekek mentségére szóljon,  hogy ők nem gyűjtők, hanem a játékkal játszó egyének. Kik így, kik úgy játszanak vele. Az eredmény mindannyiunk számára ismert. 

 

 Az áldozat ezúttal egy Rolls-Royce Silver Cloud volt, amit az ügyes (?!) gyerekkezek teljes felületen, sőt a becsorgatott festéknek köszönhetően belül is (!) fehérre mázoltak. Ezek után bizonyos alkatrészek már eleve halálra vannak ítélve, nagyjából csak az alváz és a karosszéria maradhatott meg.  Készült belőle akkor egy felújítás, az akkori lehetőségeimnek megfelelően. Íme:

 

Most egy valamivel jobb állapotú darab került elém, ezért ezt is fölújítottam, már egy kicsivel magasabb színvonalon. 

 

A Matchbox 1985-től 1990-ig kínálta a kisautót bézs, bronz és később arany színekben. Ebben a formában, merthogy korábban, 1958-ban már volt egy szürke gombkerekű RRSC a kínálatban. Az autó maga olyan pozitív kisugárzású, hogy mindenképpen meg akartam menteni. A formáról és a tartalomról lehet vitatkozni, azonban tény, hogy ez a kocsi kitörölhetetlen része az autótörténelemnek - plusz a Matchboxos vitrineknek -, a maga titokzatos előkelőségével és néha túlzóan hangsúlyozott arisztokratikus megoldásaival.

 

.

 

 A Matchbox 1985-től 1990-ig kínálta a kisautót bézs, bronz és később arany színekben. Ebben a formában, merthogy korábban, 1958-ban már volt egy szürke gombkerekű RRSC a kínálatban. Az autó maga olyan pozitív kisugárzású, hogy mindenképpen meg akartam menteni. A formáról és a tartalomról lehet vitatkozni, azonban tény, hogy ez a kocsi kitörölhetetlen része az autótörténelemnek - plusz a Matchboxos vitrineknek -, a maga titokzatos előkelőségével és néha túlzóan hangsúlyozott arisztokratikus megoldásaival.

 

 

 

 

RR SS Black Shadow

 Rolls Royce Silver Shadow

(Matchbox)

felújítás

 update

 

 

Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy titkos oka van, de bizonyos Matchbox típusok nagyon ritkák a kisautó-kereskedelem virtuális pultján. Mások meg gyakran előfordulnak. Ilyenek például a Rolls-Royce Silver Shadow különböző változatai. Akik már gyakrabban olvassák ezt a blogot, találkozhattak a típussal és sejthetik, hogy engem inkább a karcos, leharcolt példányok ihletnek meg. Nekem ők jelentik a kihívást. Az ő restaurálásuk vagy éppen átalakításuk jelentik az örömet, a mennyiségi kihívásokkal szemben.

 

A kezdő képek jól mutatják, hogy a Rollsok amik hozzám kerültek messzemenően kielégítik a romos Matchbox definícióját. Viszont maga a kisautó nagyon jó alap. Talán mert ebben is – mint az igaziban – van anyag még bőven. Igaz, hogy törik, hajlik, lemorzsolódik egy idő és bizonyos bánásmód után, de javítható. Kellő türelemmel.

 

És azután újjászületik valamilyen új változatban: autószállítóként, kabrióként vagy iparosautó változatban. Netán versenyautóként. Vagy ahogyan itt  történt, az eredeti funkcióját kapta vissza.  

 

A kocsi az elődeihez képest egy hatalmas technikai ugrás volt. Minden, akkor elérhető luxus belekerült. Motoros mozgatású volt mindaz amit mozgatni lehetett. Fékrásegítő és - Citroën licences - automata szintbeállítós rugózás is belekerült. Nem véletlen talán, hogy a cég legnagyobb példányszámban gyártott modellje lett az idők során. Összesen 16717 db készült belőle a 12 éves gyártási időszak alatt. A márka első önhordó karosszériás modellje volt. A négyajtóson kívül kétajtós és nyitott változata is készült. Érdekesség, hogy a General Motors szállította az a négygangos Turbo Hydromatic automata váltót a motorokhoz, illetve gyári rendelhető extra volt a beltérben a sofőrt elválasztó üvegfal.

Ezek után nincs más teendő, mint kellő tisztelettel életet lehelni a roncsba. Miután a leginkább sérülékeny pontja az „A” oszlop valamint a mögötte levő ablakpanel ment tönkre, azokat kellett csak pótolnom. A színválasztás kérdésében pedig az eddigiektől eltérő, de autentikus fényezés kiválasztása volt a lényeg. Így lett fekete, ami reális és praktikus is. Kiemeli az autó formáját és a modellre jellemző sok krómot. Különösebbet nem lehet már hozzátenni a korábbi tesztekhez sem, így következhet a vizuális élmény. (A nyitóképen szereplő másik példány is hamarosan előkerül majd.)

Típushistória itt.