Rolls-Royce Silver Shadow Coupe
(Matchbox)
áÁtalakítás
A restaurátor minden hulladékban a „mi lehetne belőle/menthető-e még vagy teljesen kuka” kérdést látja meg. A kuka állapotúnak meg van-e esetleg olyan alkatrésze, ami még fölhasználható lesz valahova. Tényleg csak a törmelék kerül kidobásra. Nos a mi esetünkben is egy menthetetlennek látszó, itt is, ott is hiányos, deformált és törött kisautó született újjá.
Lehet egy kicsivel kisebb? Lehet, sőt!
Még valami érdekesség/tudományos tudálékosság. A szóban forgó patinás cégnél sohasem hívták a tető nélküli modelleket Coupe-nak. Az az elnevezés a háromajtósokra vonatkozott. A nyitható tetejűeket a Convertible vagyis átváltoztatható név illette. Mindez azért is furcsa, mert a kisautó gyártója is abban az országban működött, tehát ha betértek volna egy RR szalonba, könnyen megadták volna a helyes választ az elnevezési kérdésben.
A Rolls-Royce Silver Shadow
már mindenki előtt ismert, hiszen szerepelt már számos alkalommal
nálunk a szomszédban a sima limuzintól kezdve a kabrión át egészen a kombiváltozatig. Ennek megfelelően ugrunk is, és irány a a
modellfelújító műhely, ahol romok várakoznak az újjászületésre.
Most éppen egy valaha jobb napokat látott aranyszínű(?) Ezüst
Árnyék(!). Deformált futómű, hiányos, kopott kaszni, letört
szélvédő és kormány. Van mire gyúrni ezúttal is. De mi legyen
a cél? Nagyon átalakítani és valami egész más formában éledjen
újjá (ilyen volt már) vagy az eredeti-közeli állapotú legyen
(ilyen is volt már). Tehát a döntés: egy eredeti közeli állapot
egy kis plusszal, egy kis változatossággal. Így a tervnek
megfelelően igyekeztem a kocsi eredeti jellegét visszaadni, viszont
magamhoz méltóan bele is vinni valami kis pluszt amitől egyedivé
válik. Az első és legnagyobb munka a hiányzó csomagtartó fedél
pótlása volt. Ezt egy nem nyitható fedelű de ezt a fertályát
már többé nem használó példányból vágtam ki. És itt jöttek
a meglepetések. Mivel én azt gondoltam, hogy ugyanannak a kocsinak
a limuzin és kabrió változatánál ugyanolyan kaszniméretek
mellett a csomagtartó fedél mérete is ugyanolyan – vagy legalább
csereszabatos – lesz. Hát nem. Az eredeti, nyitható fedél jóval
kisebb és vékonyabb mint a frissen kivágott „új” fedél.
Tehát még tovább kell faragni ahhoz, hogy az adott csomagtartó
nyílásba beférjen. De egyszer csak a helyén volt és innentől
már ugyanannak tűnik a továbbiakban is.
És itt lehet elkezdeni
megfontolni azon kijelentéseket, hogy egy-egy második vagy sokadik
verziójú kisautónál ugyanazt az öntőformát faragják át vagy
nem. Milyen gyakran készül új öntőforma? Meddig tart egy
öntőforma? Biztosan vannak olyan elemei egy adott kaszninak ami
fölhasználható a későbbiekben, de nekem meggyőződésem hogy
sokkal gyakrabban készítenek új öntőformákat mint azt mi
gondoljuk. Bár nem kis pénz egy ilyennek az előállítása, de ez
is kopik, elhasználódik. Ekkor találkozunk a kevésbé kontúros
apró részletekkel, feliratokkal, díszlécekkel. Az eredeti darab
után ilyenkor relatíve egyszerű egy új öntőforma újragyártása,
de ha már újat gyártanak akkor akár változtatni is lehet a
részleteken (a verziómániások nagy örömére). Na ez már
nagyobb munka, költségesebb is és ilyenkor lehet fölhasználni az
új vonalak és felületek közé/mellé a már meglévő és
kiszobrászkodott idomokat. Így lehetnek a fent jelzett eltérések
is.
A beltér a szokásomhoz híven
kissé flancosabb kifestést kapott, fa, króm és szürke bőr
imitációval. Az ablaknál kerül a képbe az említett
változatosság. Az eredeti Matchbox kabriónál csak szélvédő
van, oldalablakok nincsenek. Éppen egy letekert állapotban
sikerült a mintavétel. Én viszont a limuzin ablakpanel maradékából
vágtam ki az ide szükséges „üveg”mennyiséget. Így lett egy
feltekert oldalablakos Rollsom. A fehér szín megint csak nem a
szokásos gyári kisautó szín, viszont a valóságban jócskán
előfordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése