Picurka

Fiat 500 (Politoys) felújítás

Ez nem az gömbölyű kisautó aminek a képe mostanában mindenkinek beugrik ha ezt a nevet hallja. Ez az eredeti 500-as, a múlt század hatvanas, korai hetvenes éveiből. Ez az ami megdobogtatja még mindig a mai negyven+ korúak szívét. Akik még kisgyerekként utaztak vele mindenhova az aprócska hátsó ülésen, a lenyitott tető alatt. Vagy akik csak kettecsként bóklásztak vele a Mecsek vagy a Bükk szerpentinjein. Háromforintos benzinnel.

Benn, a hátsó ülésen, fehér sapkában, az én vagyok

Egy „kicsi” valóság

A Fiat gyár a Topolino, a régi ötszázas után valami igazán modernet akart, valami ütősebbet, a megjövendölt megálmodott népszerűsége miatt Európa szerte eladható kiskocsit. Ezért ugrottak neki az új, a Nuova ötszázas tervezésének. 1957-et írunk amikor megjelenik az első. A németek bogara már igencsak befutott és népszerű, a franciáknál a CV2 nyomul erősen, az angoloknál érik a Mini kibocsátása. Az olaszokon volt a sor, hogy előrukkoljanak valami nagy tömegben eladható és könnyen népszerűvé tehető olcsó kisautóval. Ez a kocsi is nagyban hozzájárult a tömegek mobilizálásához. A háború utáni gazdaságban kis fogyasztású autókra volt szükség, nagy mennyiségben. A többiekhez hasonlóan ez is nagyon primitívre és olcsóra sikerült, amit aztán évről évre – ahogy nőtt a népszerűsége – a különböző részletek feljavításával vagy cseréjével hozhattak normális szintre.

Minimálból a mindent kielégítőig

Két henger, 479 köbcenti, léghűtés, 13 később már 18 lóerő, 4 személyes utastér, egyszerű műszerfal, olcsó vételár. A cinquecento. Ennyi kellett a boldogsághoz egy átlag nyugat-európai fiatal családnak(plusz annak a néhány szerencsés magyar családnak). És ezt a megoldást a Fiat 500-asban  meg is találhatta, még a jobbkormányos változatra váró angol vásárló is.

Készült belőle kicsit nagyobb motorral is (D modell 499 köbcentivel), készült nyitott verzió (Jolly) és készült a 10 centivel meghosszabbított padlólemezre kombi (K Giardiniera) kialakítás is. Annak idején még az Abarth tuning cég is hozzányúlt a kocsihoz és készített fel számos példányt versenycélokra. A Steyr Puch is gyártotta licencben, kissé módosítva, kissé más motorral, kissé németesebb minőségben. 1975-ben váltotta le a sorban következő kisautó a 126-os. Ma már ikonként szerepel az autótörténelemben, sőt néhol művészek is megpróbálkoznak az átlagtól eltérő módon bemutatni műveikben.

A magyar kapcsolat

Az én kis Fiatom is abból a korból származik, amikor a valóságban is gurult az utakon - még hazánk útjain is - jónéhány ilyen kisautó. A Merkur, mint a hazai – egyetlen - autóelosztó cég a hetvenes évek elején képződött (alapvetően szocialista) autóhiányt próbálta úgy enyhíteni, hogy behozott nyugatról mintegy nyolcezer db Fiat 500, 650 és 750 modellt, kis számú Renault-t (R16), és párezer VW Bogarat. A Fiatok között volt egy fehér 500-as ami Pécsre került, a házunk elé a még szinte üres lakótelepi parkolóba. Ez volt a mi autónk. Egy nyugati márka a keletiek között. 1970-ben. Akkor még nem tudtam annyira értékelni ezt a tényt, mint így utólag visszagondolva. Most ismét van egy nekem. Amikor a vitrinbe került, egyből beindult a nosztalgiaérzés, a kocsi régmúlt nagyszerű és emlékezetes élményeinek ecsetelése, autós sztorik fölelevenítése a hetvenes évekből a fiatalabb nemzedék számára. Akik nem értették, hogy miként lehetett egy ilyen autóval nyaralni menni egy öttagú családnak a Balatonhoz vagy sátorozni a Bükkbe. Azon még a távoli szigetországiak is csodálkoztak, hogy ezzel az autóval – átszelve Európát egészen Skócia határáig eljutottak a szüleim. Minden hiba nélkül, teljes kempingfelszereléssel! Rendszeres napi használatban volt hosszú évekig. Még ma is elfogadnék egy vadonatúj példányt belőle. A nyitható tető nagyon praktikus volt. És alapfelszerelés! Ma egy ilyenért súlyos felárakat kell fizetni. Egy vékony csőkeret volt némi rétegelt-impregnált műanyagos vászonnal és tökéletesen működött. Ekkora felületű nyitható teteje egyetlen autónak sem volt akkoriban, pláne az autó méretéhez képest. Külön említést érdemel, hogy már akkor (kétpontos) biztonsági öv volt benne elöl, ha nem is gyárilag szerelve, de a helye már adott volt. Ami kétségtelen hátránya volt, az a csomagtartó hiánya. Elvileg létezett némi űr a csomagtartó fedél alatt, de ha a gondos tulaj az összes kötelező autós felszerelést elhelyezte benne, akkor másnak már nemigen jutott hely ott. Minden hátránya ellenére nagyon szeretett autónk volt. 

Valahol Nagy Britanniában

A kicsi még kisebb méretben

A családi fehér kis Fiat megvásárlása után nem sokkal később megkaptam a kis sárga Politoys Fiatot is – nyilvánvalóan a jó magaviseletem miatt. Ott és akkor alig volt több, mint egy kisautó a sok közül. Játszottunk vele ahogy kell, kopott is az idők folyamán valamelyest de érdekes módon valahogy elkerülte a gyerekkor spécizési és átalakítási hullámát. Így gyakorlatilag olyan negyven évvel ezelőtti játszott állapotban került ismét felszínre mostanában egy rég elfeledett játékosdobozból.

Viszont mai fejjel egyből megláttam benne egykori csodált és szeretett autónkat. Bár a súlyos, minden részében (még az ülések is) fémből készült Politoys járgány annyira nem volt elhasználódva, a színe nem tetszett annyira. Ekkor eldőlt hamar, hogy fölújítom és egykori autónk kicsinyített mását készítem el belőle.

Az eredeti szín

Összeállítás előtt

Valójában a karosszéria újrafestésén és a beltér színhelyes kialakításán túl inkább csak feljavításról beszélünk. Meg a repedt ablakokat cseréltem ki. Meg a nagyobb sorjákat csiszoltam le. Meg kapott egy rendes vászontető imitációt. Meg a belteret festettem ki. Így lett meg újra a kis Fiat 500-asunk- igaz még kisebb méretben de egy konkrét autóra emlékeztetve.

A kerekei itt túlzóan vastagok

A lökhárítón a fölső kiegészítő elem extra fölszerelés volt

Kortárssal

A hátsó lökhárító fülek nem szériatartozékok

A keret nélküli ablakok kicsit túlmutatnak a valóságon

Így láttam az eredeti autónkat is az ablakból kitekintve

Van benne valami nagyon vonzó

Vállalható forma ma is