Legozzunk versenyautót

Ferrari P4...... vagy amit akartok

Vannak olyan versenyautók, amelyek igazából még el sem készültek és máris átalakítják, megváltoztatják és/vagy átnevezik őket. Esetleg a kevés számú eredetit többféleképpen módosítják. Ez a Ferrari pont ilyen. Ferrari, átalakulási folyamatban, öszvér megoldásokkal, többféle kóddal, vegyes szerkezetekkel, utólag nehezen átlátható azonosítási esélyekkel. Ebből következően ha valami esetleg nem úgy történt anno, ahogy a krónikákból kinyomoztam, akkor az nem csak az én hibám.

Esős versenynapon

Csináljuk új Ferrarit

Amikor az 1966-os szezonra a FIA lehetővé tette a szélvédő szélességi méretének növelését, ismét kiújult a harc a két nagy F, a Ford és a Ferrari között. A Ferrari ekkor dobta be a képbe a P2 felújított verzióját a P3-at a GT40-ek ellen. Itt használtak először üvegszál erősítésű műanyagokat a megszokott alumínium mellett. A kuplung a jobb oldalról a váltó és a motor közé került. A Weber karbikat Lucas injektorokra cserélték. Három ilyen kódú autó készült, sikerekkel és sikertelenségekkel tarkított eredményekkel.

A szezon végén, már a következő évre készülve tehát, változtatni kellett a kocsin. Annyira, változtattak, hogy innentől P4 lett a kódja, és a motorját egy újra cserélték. Ez már négyliteres volt a korábbi három helyett, új hengerfejjel, hengerenként három szeleppel. Olyan 450 lóerőt tudott. Az új P4 mellett két régebbi P3-at is P4 kaszniba bújtattak, de ezeknél maradt a karburátor a motorokon. És jött a siker, két P4 és egy P4-be oltott P3 ért át először a célvonalon a következő 24 órás versenyen Daytonában 1967-ben. Az erről készült fotó az öreg Enzo kedvence volt, hiszen revansot vett a Fordon.

Az izmos hátsó azzal a furcsa nagy lukkal, mint az igazinál

A P3-ból készült „public” vagyis bármely más versenyző által megvásárolható verzió kódja volt a 412P, amiből összesen négy darab készült, viszont ezekben a P4 hajtáslánca volt. Bonyolódik a helyzet: melyik alapra, melyik felépítmény, melyik hajtáslánccal, melyik alkatrészekkel, karbival vagy injektorral és melyik kóddal fut a lényegében azonos versenyautó. Gyári autó vagy csapaté? Roadster vagy kupé karosszéria kialakítású. Sőt, a két négyliteres blokk sem volt azonos a saját és az eladott autóknál. Van olyan autó is amelynek a kódja P3/4 (P3 kaszni P4 motorral). A Ferrari olyan ellenfeleket akart magának akik a gyár nevét öregbítik jó néhány versenyponttal, de azért nem előzik be a gyári autókat. Hoppá!

Az a matrica nagyon elvi hibás

Amikor a puzzle-t másképpen rakják össze

Összesen négy darab P4 jelű autó készült, de milyen egyszerű volt a világ Ferrariéknál abban az időben: ebből egy darab P3/4 volt a többi sima P4. A 0846-os számú, P3/4 kódú kocsi egy P3 átalakítás, P4 motorral, meghosszabbított tengelytávú karosszériával, P3 orral. A kocsi jelentősen megsérült Le Mans-ban, most egy amerikai Ferrari gyűjtő (merthogy ez is egy hobbi, nem csak Matchbox gyűjtés) James Glickenhaus tulajdonában van. A 0856-os számú kocsi eredeti állapotában van egy másik gyűjtőnél. A 0858-as számú kocsit alakította át a Ferrari a Can-Am versenyekre, de mára már egy replika P4 Spyder kaszni került a vázra. A 0860-as számú is úgy járt, mint az előző, de ez viszont egy franciaországi múzeumban pihen. És ilyen idő távlatából még az egyes szakértők is másra és másra emlékeznek a kocsi részleteivel, történetével és módosulásaival kapcsolatban. Így talán már érthető a korábban leírt tisztánlátásom hiánya.

Meg kell hagyni, szép forma

A kocsiról még annyit, hogy Pierre Drogo tervezte a karosszériát. A kocsi a farmotoros Ferrari éra csúcsa volt. A forma ma is népszerű, így a látványos karosszéria, kit car burkolat formájában jelenleg is kapható. Anno a szabályok gyors változása miatt a kocsik nem folytathatták sikereiket ebben a kategóriában, máshol (Can-Am) meg túl kicsik voltak a nagy amerikai riválisokkal szemben. Így már csak kisebb jelentőségű versenyeken nyomulhattak. Viszont feltűnik a modell a Forza Motorsport 2 videojátékában is, ahová is a James Glickenhaus -féle kocsit mintázták meg a Microsoft emberei.

Most akkor nekem melyik van meg?

Az én kisautóm kicsit később született és került hozzám, mint amikor az igazi társai koptatták a gumikat a versenypályákon – de nem sokkal. Hamisítatlan Politoys tömegű az autó, még a Dino Berlinetta Competizione Pininfarina nyurga formájánál is tömzsibb és nehezebb. A kialakítása a fotók alapján pontosnak tekinthető, bár hogy éppen melyik kocsi mikori állapotát tekintették a modellformázó mérnökök etalonnak amikor formába öntötték a modellt, ez mára már kideríthetetlen. Lehet, hogy azóta a mintának vett valódit is átalakították már, így a kiskocsi szinte csak önmagához hasonlítható. Így meg szép. És formás is, olyan kimondottan Ferraris megjelenése van. Sőt, ami nagyon fontos, kellően hozza annak a kornak a haladó olaszos sportkocsis formavilágát. A huszonnégy órás versenyek hangulatát. Amikor éjjel nappal mentek, esőben, napsütésben, tisztán, frissen (eleinte) és piszkosan, fáradtan (a vége felé). De mentek rendíthetetlenül.

Üldözve a konkurencia által

A kisautó gurulása teljesen jó, bár egy gurítási versenyen biztosan erőst lemaradna a vékony tengelyek és a relatíve nagyobb tömege miatt. A kerekei a gyár egyenkerekei, ehhez nem lehet értelmesen hozzászólni, akkor ők ilyet tudtak.. De azt nagyon sok autóra rá tudták tenni, az utcaitól a versenyautóig, az 500-as Fiattól a prototípusokig. A valósághoz semmi köze, még arányaiban sem. Pedig a szélességével nincs is baj. De a felninek semmi mélysége sincs, ami egy versenyautó kerekénél nagy hiány. A felni mélysége hangsúlyozza ki igazán a kerekek szélességét.

A lámpái külön kis egységeket alkotnak, ez örvendetes. Szép formai kialakításúak, jól követik a kaszni domborulatait, ahogy a valóságban is. De itt is kissé másképpen alakítottam volna ki a felerősítő csonkokat, hogy a tényleges reflektorokat imitálja a közös búra alatt.

Az ajtajai nyílnak. Nyilván, mint játékra ez a megoldás kellett, de valójában teljesen fölösleges. És itt a helyzet már átmegy egy hibába is. Az ajtón levő ablakok teljesen hiányoznak. Ennek a kocsinak soha nem volt letekerhető ablaka, vagyis soha nem lehetett az ajtót ablak nélkül látni. Fixen és üveggel talán jobb lett volna. Viszont nagyon jó pont, hogy követték az eredeti megoldást és a motor oldalsó légbeömlői itt is az ajtóban kezdődnek. Igaziból is egy izgalmas megoldás, hát még kicsiben. A kocsin itt-ott megjelenő rácsozatokat is finoman lemintázták, a helyükön vannak. A szélvédő előtti légbe(vagy ki)ömlő esetében még a rés is megvan. A hátsó homlokfalon levő nagy nyílás is teljesen jó, a valóságban is egy nagy luk volt itt. A beltérben is jót alkottak. A kormány nagyon szép, külön egység, beszúrva a fém műszerfalba. A műszerfal domborításai a műszereket imitálják. Hátul a motor is egy külön darab, sok részlettel, finoman kimunkálva.

Összességében egy teljesen korrekt kisautót látunk, apróbb furcsaságokkal, de összhatásában a nagyon jó kategóriába tartozik. Hihetetlenül bonyolult az autó története (kaland volt kikutatni és a töredékinformációkat valamilyen tér-idő rendszerben egy elmesélhető történetté tenni) és ezek után ha ránézek, ha más nem is, de ez a jellemző biztosan eszembe fog majd jutni. 

Ahogy a fotó elkészült...

...és ahogy ez a látvány a valóságban kinézhetett