MATCHBOXPARK: A jómunkásember autója

2013. december 29., vasárnap

A jómunkásember autója

Majorette Citroën Acadiane felújítása

Iparosautó a múltból

Volt a Kacsa Citroën, vagyis a 2CV. Az egyszerűség talán az egyetlen hozzácsapható jelző ennél a kocsinál. Nehéz továbbvinni, fejleszteni úgy egy autót, hogy jobb is modernebb is legyen, miközben az „egyszerűség” jelző továbbra is illeszkedjen rá. Hát a Citroennél ezt is megoldották és lett belőle a Dyane.

Nem igazán az az áramvonalas kialakítás

Játék a nevekkel

A Dyane már igyekszik autó formájú lenni, simultak egy kicsit a vonalai, ~~jobban~~ bonyolultabban formálódnak a lemezei, már-már modernkedő megoldások is feltűnnek rajta, de a szakértő szemek még mindig csak egy erősen ráncfelvarrt külsejű Kacsát látnak benne. És ebből a kocsiból is készül „teherautó változat”, az Acadiane. A neve az AK Dyane összevonásából ered – franciául kiejtve. Az AK-t a Citroën a teherváltozatok jelölésésre használta. A gyár tervezői el voltak foglalva a DS terveivel így ennek a kocsinak a tervezésést kiadták a Panhard-nak. Többféle látomásuk is volt a tervezőknek, mire a kocsi a végleges formáját megkapta.

Minimáldesign anno

A hetvenes évek végén (elsősorban) Franciaország vízvezetékszerelői, órásmesterei, kárpitosai, piaci árusai, cigaretta kereskedői és háztartási gép szerelői valamint a pékek és kiskereskedők de még a laza kempingezők is biztosan boldogan tették magukévá az új kis puttonyos Citroent. Hisz nekik találták ki, nekik gyártották. Egy igásló, amelyiket olcsó megvenni, amit olcsó fenntartani, igénytelen, nincsenek sűrű szerviz intervallumai, fillérekért vannak hozzá az egyszerű alkatrészek, minden mechanikus benne és az ügyesebbek egy bicskával és kalapáccsal is meg tudják hirtelen javítani ha valahol mégis elromlana a nem túl bonyolult rendszerben valami. A motorja nagyon egyszerű volt, könnyen szerelhető, még hengerfej tömítéssel sem kellett bajlódnia a falusi mesternek aki kókányolta éppen. Nem kellett ennél több akkor. És erre találták ki ezt az igáslovat. Két személy (immár két külön ülésen az első pad helyett) + nagy és jól pakolható szögletes raktér. Ma ugyanezt – természetesen a mai kor igényének megfelelően kialakítva - Citroën Berlingonak hívják. Talán egy kicsit válasz is volt a Renault 4 dobozosára.

Felszereltség

A kocsit csak balkormányos kivitelben gyártották. 1977 és 1987 között, összesen 253.393 darabot. 425, később már 602 köbcentiméteres kéthengeres, 32 lóerős, léghűtéses motorral szerelték, ami arra elég volt, hogy a megpakolt hátsórésszel közlekedni tudjon az akkori forgalom ritmusának megfelelően. 89 km/órás végsebességet tudott produkálni. A Dyane megerősített futóműve volt alatta, hátul súlyfüggő fékerőszabályozóval. 500 kilogramm hasznos terhet tudott szállítani. Az áttételeken is igazítottak kicsit a nagyobb terhelések mozgatása érdekében. Később még tárcsaféket is kapott az első kerekekre. Az első ajtón levő ablakok már tekerősek voltak, szemben a Dyane és a 2CV fölbillentős félablakával. Mi több volt teherautósabb változata hátul ablakok nélkül csak rakodótérrel és a Mixtie verzió ahol a raktérben egy egyszerű kivehető pad került be és eltolható ablakot is szereltek rá oldalt.

Amit kevés autó tud a világon

Magas felépítése egyszerűbb terepeken – értsd falusi vacak utakon – való mozgásra is nagyon alkalmassá tette. Ha mégis beragadt volna a sárba jött az önmentő megoldás: betették hátramenet fokozatba és a kurblivas tekerésével szépen kitekerték az autót a sárból vagy jeges útról. (Ez a kipörgésgátlóval kombinált diffizár egyik korai formája is lehetne akár. Érdekesség, hogy talán az utolsó hivatalosan is kurblival ellátott autó volt nyugat Európában.) A gyártási költségek valamint az egyre magasabb műszaki, kényelmi és biztonsági előírások vetettek véget a gyártásának. Később a Jugoszláv Tomos/Cimos cég is gyártotta.

És ami még lehet belőle

Természetesen ez a kocsi sem kerülte el a sorsát. Miután már lejátszott egy-egy példány, de még sajnálták kidobni vagy egyszerűen csak a fricska kedvéért elkezdték átépíteni, elvarázsolni a kiszemelt példányokat és ekkor keletkeztek az ilyen és ilyen, kissé megütköztető egyedek. Lényeg, hogy az Acadiane tovább él.

Felújítási alapnak kiváló

A jómunkásember autó kicsiben

Ez a kisautó első pillanatban megragadta a figyelmemet a belgiumi kisvárosi turkálóban. Talán mert olyan ritka autó még igaziban is, talán mert - a kora ellenére nagyon egyben volt. Nem volt feltűnő, egységesen kopott volt. De én megláttam benne a szépet. Mindenesetre jött velem haza, és eldőlt, hogy kap egy megújult külsőt. A kisautót megvizsgálva közelebbről látszik a robosztus kivitelezés. Ami egyrészt jó mert nehezebben megy tönkre másrészről viszont érdekes, mert az eredeti autó sokkal inkább az egyszerű, vékonyka alkatrészekből való építkezési elvet hirdeti minden porcikájában.

Nyitható hátsó ajtó. Ez egy szuper megoldás, lévén, hogy ennek az autónak ez a lényege: a jól pakolható nagyméretű raktér. A részletek a helyükön vannak, a bordázott lemezkarosszériától kezdve a lámpákig. Még a háromosztatú Majorette kerék is autentikus ebben az esetben. ~~Talán kicsit~~ sokkal szélesebbek, mint amilyennek lenniük kellene, de ezt a gyártási okoknak lehet betudni. A beltér kidolgozása teljesen megfelelő. Az ablakokon pedig a tükrön túl az ablaktörlők is megformázottak. A tükör még talán túlzás is, hiszen az ilyen dobozos autóknál a középső tükör nem annyira szokott felszerelés lenni. Ami nagyon tetszik, hogy a kocsiszekrény nem vízszintesen áll, hanem - ahogy a valóságban is - a hátsó rész - nyilván terheletlen állapotot modellezve - magasan van. Ez egy olyan jellemzője ismét a kocsinak (a bordázott karosszérialemezeken túl) ami nagyon jellegzetes ennél a típusnál. És igen jól adja vissza a valóságot.

Nyitható hátsó ajtó igen jó minőségben és még épségben

Az eredeti sárga szín (bár gyártották kékben is) túl merésznek tűnt, szerintem abban az időben amikor ezeket a kocsikat használták, inkább a sötétebb, belesimulósabb színek voltak többségben. Tulajdonképpen - a belső tisztításon túl - csak egy festést kapott. Viszont én megtehettem azt, amit a gyártás során nem éri meg: a szépen nyíló fehér műanyag hátsó ajtókat is a karosszéria színére festettem. Ezzel még közelebb került a valósághoz. A lámpák is színt kaptak és az így élővé vált kisautó máris a francia-autó szekció egyik újdonsült érdekessége lett a kisautós vitrinemnek.